SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Jézus az ég és a föld Teremtője

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:1; Zsoltár 19:2-4; János 1:1-3, 14; 2:7-11; Kolossé 1:15-16; Zsidók 11:3

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1).

Csak az hozhat létre valamit, ami annál hatalmasabb. Ebből következően a világegyetemet is csak egy még hatalmasabb Lény alkothatta. E Lény pedig nem más, mint a Bibliában kinyilatkoztatott Isten, akit imádunk és szolgálunk, többek között azért is, mert Ő a Teremtőnk.

Azt is megtudjuk, hogy ez az Isten, aki megteremtette az univerzumot, aki galaxisok milliárdjait helyezte el a kozmoszban, nem más, mint aki eljött a földre emberként közöttünk élni, és ami még ennél is bámulatosabb, magára vette bűneink büntetését.

Időnként hallunk dolgokat, amelyekről azt mondjuk: „túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.” Viszont mi lehetne jobb nekünk, a bűnbe süllyedt és fájdalmakkal teli világban élő bűnös embereknek Teremtőnk szereteténél? Annyira szeret bennünket, hogy Krisztus személyében lejött hozzánk és soha el nem szakadó kötelékkel kapcsolta magát mindannyiunkhoz.

Milyen választ adhatunk erre a nagyszerű igazságra? Hogyan éljük tehát az életünket?

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1).

Ez az egyszerű megfogalmazás számos mély igazságot fejez ki, amelyek közül az egyik legalapvetőbb az, hogy magának a világegyetemnek is volt kezdete. Ez a gondolat ugyan nem tűnik ma olyan megdöbbentően újnak, de ellentétes a régóta tartott nézettel, hogy az univerzum örökké létezett. Egészen a XX. század elejéig – amikor elterjedt az az elképzelés, miszerint a világ eredete az ősrobbanáshoz kapcsolható – nem fogadták el általánosan azt az elgondolást, hogy a világegyetemnek lett volna kezdete. Addig sokan úgy vélték, hogy mindig is létezett. Sokan azért ellenezték a világegyetem kialakulásának gondolatát, mert ebben benne értendő a Teremtő léte. (Valójában az „ősrobbanás” névvel is éppen a teremtett világegyetem fogalmát szándékoztak gúnyolni.) Viszont az univerzum kezdete mellett szóló bizonyítékok erőssé, szinte minden tudós által elfogadottá váltak, legalábbis egyelőre (ugyanis a tudományos elgondolásokat gyakran változtatják vagy cáfolják, még azokat is, amelyeket szentnek és sérthetetlennek tartanak).

Mit tudhatunk meg Zsid 11:3 verséből Istenről és a világmindenség teremtéséről?

1Móz 1:1 verséhez hasonlóan Zsid 11:3 is titokzatos és tele van jelen ismereteinkkel megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokkal. Viszont a szöveg azt látszik kifejezni, hogy a világegyetem nem már korábban létező anyagból lett megformálva. A világmindenséget Isten szavának ereje teremtette, azaz az anyag és az energia egyaránt Isten hatalma által jött létre. A semmiből való teremtést nevezik ex nihilo teremtésnek. Azt megszoktuk, hogy embereknek tulajdonítjuk különféle dolgok megalkotását, de a semmiből az ember képtelen létrehozni valamit. A már korábban létező anyag formáját meg tudjuk változtatni, a semmiből való teremtésre azonban nincs hatalmunk. Erre csakis Isten természetfeletti ereje képes. Ez az egyik legdrámaibb különbség Isten és ember között, ami arra emlékeztet, hogy puszta létünk is a Teremtőtől függ.

1Móz 1:1 versében a teremtette szó a héberben abból a gyökből ered, ami kizárólag Isten teremtő tevékenységére használatos. Így a teremtésre csak Isten képes, ember nem (lásd még Róm 4:17).

Miért a természetfeletti Teremtő, a természet világán felül és azon túl létező Lény lehet az egyetlen magyarázat a teremtésre? Beszélgessünk erről szombaton a csoportban!

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható” (Zsolt 19:2-4; lásd még Róm 1:19-20). Miként tapasztaltuk már e szakaszok állításainak igazságát? Hogyan segített hozzá a modern tudomány ahhoz, hogy még jobban értékeljük Teremtő Istenünk bölcsességét és hatalmát?

A világegyetem nem mindenképpen lenne alkalmas az élet fenntartására. Rendkívüli tervezettség szükséges ahhoz, hogy létezhessen benne élet. Először is az atomok minden építőkockáinak elég stabilnak kell lenniük ahhoz, hogy szilárd tárgyak jöhessenek létre belőlük. Az atomok stabilitása az őket összetartó erőktől függ. Az atomokat egymást vonzó és taszító töltetű részecskék alkotják. A vonzás és taszítás erőinek pontosan egyensúlyban kell lenni. Amennyiben a vonzás ereje túlságosan nagy lenne, csak nagyméretű atomok jönnének létre, így nem lenne hidrogén. Hidrogén nélkül viszont nincs víz, ebből következően élet sem lehetne. Ha a taszító erők lennének túl erősek, csak kisméretű atomok alakulnának ki, mint a hidrogén, szén vagy oxigén viszont nem. Oxigén nélkül sincs sem víz, sem élet. Az általunk ismert élethez még a szén is nélkülözhetetlenül fontos.

Ezen túlmenően nemcsak az atomok stabilitása lényeges. Képeseknek kell lenniük arra is, hogy egymással kölcsönhatásba lépjenek, és így kémiai öszszetevők hatalmas körét alkothassák. A molekulákat összetartó erők között egyensúlynak kell lenni, mint ahogy a molekulák felbontásához igényelt energia egyensúlya is szükséges, mert ez teszi lehetővé az életfenntartáshoz kellő kémiai reakciók kialakulását.

A tudósok már csodálattal tekintenek arra, hogy az univerzumban pontosan az élethez megfelelő körülmények léteznek. Sok tudóst éppen ez vezetett el az intelligens tervezés gondolatához.

Az élet létezéséhez szükségszerű az, hogy a világnak bölcs tervezés alapján kellett létrejönnie. Szintén fontos, hogy a hőmérséklet olyan tartományban legyen, ami megfelelő az élők számára, tehát a naptól való távolságnak, a bolygó forgási sebességének és az atmoszféra összetételének egyaránt kompatibilis (egymással összeférő) egyensúlyban kell lennie. A világ számos más részlete is gondos tervezést igényelt. Valóban Isten bölcsessége mutatkozik meg mindabban, amit megteremtett.

Olvassuk el Zsolt 33:6, 9 és Jer 51:15-16 verseit! Bölcsességén kívül Istennek mely tulajdonsága mutatkozik még meg a teremtésben? Hogyan mutatja ezt az isteni tulajdonságot a teremtés? Mi következik ebből az igazságból ránk nézve?

A teremtés módját pontosan nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy az Úr hatalmas szavával teremtett. Isten szavából származik minden energia az univerzum egészében. Az energiaforrások energiatartalma is Isten hatalma által létezik. Isten hatalmának tulajdonítható az egész világmindenségben a gravitáció is, az Úr hatalma tart pályáján minden csillagot, minden fekete lyuk is tőle ered. A legnagyobb energiamennyiség talán magában az atomban van. Teljes joggal ámulunk a nukleáris fegyverek erején, amelyek által egy kevéske anyag megdöbbentő mennyiségű energiává változik. A tudósok viszont arról számolnak be, hogy minden anyag hatalmas mennyiségű energiát tartalmaz. Ha – mint az atomfegyver esetében – egy kevés anyagból óriási energia szabadul fel, gondoljunk csak bele, hogy mennyi energia raktározódik el az univerzumban lévő anyagok összességében! Próbáljuk meg elképzelni, milyen energiát vetett latba Isten a világegyetem létrehozásakor!

Sok tudós úgy véli, hogy Isten csak a „természeti törvények” által behatárolt módon teremthet, ám ez az elképzelés ellentétes a Bibliával. Istent nem korlátozzák a természeti törvények, inkább Isten az, aki meghatározta a természeti törvényeket. Isten hatalma nem mindig követi az általunk „természeti törvényeknek” nevezett mintákat.

Például az egyik legalapvetőbb „természeti törvény” az „anyag és energia megmaradásának törvénye”. E törvény kimondja, hogy az univerzumban lévő anyag és energia összmennyisége állandó. Viszont hogyan jöhetett volna létre a világegyetem a semmiből, ha ez a törvényszerűség sérthetetlen volna? Isten teremtő szavát nem kötik a tudomány „törvényei”. Ő az egész teremtett világ felett Úr, és szabadon végbeviheti akaratát.

Amennyire csak tudunk, gondoljunk bele, hogy milyen hatalmas is a világmindenség! Képzeljük el, hogy milyen hihetetlen mennyiségű erő kellett megteremtéséhez! Majd időzzünk el annál a gondolatnál, hogy a felmérhetetlenül nagy hatalommal bíró Isten szeret bennünket, sőt, a halált is vállalta értünk! Hogyan tanulhatunk meg vigaszt találni ebben a csodálatot keltő gondolatban?

Hogyan mutatják be az Újszövetség írói a Teremtőt (Jn 1:1-3, 14; Kol 1:15-16; Zsid 1:1-2)? Mi minden következik a válaszból?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézusra utalva János kijelenti, hogy Ő az Ige („Logosz”), aki Istennel egyenlő. Még pontosabban, Jézus az, aki által minden létező létrejött. János korában a logosz szó alatt általában a teremtő elvet értették. Az apostol olvasói számára sem volt idegen az a gondolat, hogy a logosz a teremtő elv vagy maga a Teremtő. János ezt az ismert elvet vonatkoztatta Jézusra, Őt nevezve az igazi Teremtőnek. Jézus, a Logosz, a testet öltött Isten, aki közöttünk élt, nemcsak jelen volt a kezdeteknél, hanem Ő maga a világmindenség Teremtője. Ezek szerint így is olvashatnánk 1Móz 1:1 versét: „Kezdetben teremté Jézus az eget és a földet.”

Pál szavai Kol 1:15-16 verseiben egybecsengnek Jánoséval, aki Jézus Krisztust nevezte Teremtőnek. Minden általa jött létre. Pál viszont kiegészíti még a képet Jézus két másik tulajdonságával. Először is, Ő a láthatatlan Isten képe. Bűnösök lévén nem láthatjuk Istent, Jézust azonban igen. Ha meg akarjuk tudni, milyen Isten, tanulmányozhatjuk Jézus életét (Jn 14:9). Másodszor pedig, Pál leírja: a teremtmények között Jézus az „elsőszülött” (Kol 1:15, új prot. ford.). Ebben az összefüggésben az „elsőszülött” kifejezés nem az eredetére, inkább betöltött helyére, státuszára vonatkozik. Az elsőszülöttet tekintették (az apa után) a család fejének, ill. a tulajdon örökösének. Jézus abban az értelemben „elsőszülött”, hogy lévén Ő a testet öltött Teremtő (aki magára vette emberi természetünket), az emberiség körében joggal megilleti a családfő címe. Jézus nem teremtett lény, hiszen az örökkévalóságtól fogva egy az Atyával.

Zsid 1:1-3 is hasonló pontokat említ. Mindennek Jézus a kijelölt örököse és általa jött létre a világ. Emellett Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése, ami másik kifejezése annak, hogy Ő az Isten képe.

Mit mondanánk, ha valaki megkérdezné: „Milyen az Isten?” Mivel igazolnánk a válaszunkat?

Mit fejeznek ki Jn 2:7-11, 6:8-13 és 9:1-34 versei Isten teremtő hatalmáról?

E csodák mindegyike bepillantást enged abba, hogy milyen hatalommal is rendelkezik Isten az általa teremtett anyagi világ felett.

Először is, milyen folyamattal lehet a vizet közvetlenül borrá változtatni? Nem tudunk ilyenről. Valóban (legalábbis az általunk ismert) természeti törvények határán kívül eső tettre volt szükség ahhoz, amit ezekben az esetekben Jézus elvégzett.

A kenyér és a hal csodájakor Jézusnak öt kenyér és két kis hal állt a rendelkezésére, amit úgy megszaporított, hogy egy nagy tömeg jóllakott, a maradékot pedig tizenkét kosárba gyűjtötték össze. Az az étel is atomokból és molekulákból állt. A történet végén összehasonlíthatatlanul több atom és molekula által alkotott étel volt, mint amikor Jézus kezdett ételt adni az embereknek. Hogyan kerültek oda az addig ott nem lévő molekulák, ha nem Isten természetfeletti közbelépése folytán?

Azután milyen fizikai változások történtek a vak ember esetében, aki meggyógyult? Születésétől fogva vak volt, tehát azelőtt nem érte az agyát olyan inger, ami arra késztette volna, hogy képet formáljon az üzenetekből, amelyeket a szemidegeken keresztül küldött volna a szeme. Ezek szerint az agyában is változásnak kellett történnie, hogy képes legyen feldolgozni a beérkező információt, képeket alkosson, majd értelmezze is azokat. Persze magával a szemmel is baj volt. Talán a DNS elváltozásának következtében hibásan fejlődtek bizonyos fényérzékelő molekulák. Esetleg valamiféle születési rendellenesség történt a szem egyes részeinek – a retinának, a szemidegeknek, a szemlencséknek stb. – fejlődését szabályozó génekben. Az is lehet, hogy valamilyen fizikai sérülés gátolta a szem egészséges működését.

Nem tudni, mi okozta a férfi vakságát, de Jézus szavára a megfelelő helyeken molekulák alakultak ki, működő receptorok, idegvégződések és agysejtek jöttek létre. Így a szembe jutó fényből kép lett, és az addig vak ember már fel tudott ismerni olyan alakokat, amelyeket addig nem látott.

Nagyszerű dolog, amikor valamilyen csoda történik. Mégis mi a veszélye annak, ha az ember csodákra alapozza hitét? Mire kell hitünket alapozni?

„A tudomány képtelen teljes magyarázatot adni a teremtés munkájára. Ugyan melyik tudományág magyarázhatná meg az élet titkát?

Minden alapot nélkülöz az az elgondolás, hogy Isten nem teremtett anyagot, amikor létrehozta a világot. Világunk formálásakor Isten nem támaszkodott korábban meglévő anyagra. Ellenkezőleg! Minden létező, akár anyagi, akár lelki természetű dolog az Úr, Jahve szavára állt elő, Ő mindent a saját céljára teremtett. Az ég egész serege, a föld és rajta minden nemcsak egyszerűen Isten teremtése, hanem szájának leheletére jött létre” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 8. köt. 258-259. o.).

„Hogy Isten miként valósította meg a teremtés művét, azt Ő soha nem nyilatkoztatta ki az embereknek; az emberi tudomány nem tudja kikutatni a Magasságos titkait. Teremtői hatalma éppoly megfoghatatlan, mint létezése” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 83. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  Tudományos körökben beszélnek az úgynevezett „antrópikus elvről” vagy „antrópikus egybeesésről” (a görög anthroposz, azaz ember szóból eredően), amelynek tartalmát az a finomhangoltság képezi, ami lehetővé teszi az emberi életet. Ezt a természeti erők idő- és térbeli véletlenszerű egybeeséseinek tulajdonítják. Gondoljunk bele, hogy mennyi az előítélet a véletlenszerű egybeesések kifejezésben! Ha az ember nem hisz Istenben, e bámulatot ébresztő egyensúlyokat pusztán a véletlennek tulajdonítja.

2)   Gondoljunk arra, hogy a Teremtő milyen szeretettel formázta meg Ádámot és Évát, adott nekik otthont a pompázatos kertben, miközben tudta: neki kell majd meghalnia a Golgota keresztjén, mert a saját teremtményei meg fogják ölni. Mit árul el Isten szeretetéről, hogy mindennek ellenére nem állt el a teremtés szándékától?

3)   Hogyan viszonyul az ősrobbanás elképzelése 1Móz 1:1 versének a teremtésre vonatkozó kijelentéséhez? Elképzelhető volna, hogy az univerzum Isten szavára, de az ősrobbanás által jött létre? Milyen kérdéseket vagy problémákat találunk ebben az elképzelésben? Miért lenne veszélyes teológiánkat bármiféle tudományos elképzeléshez kötni, miközben tudjuk, hogy a tudományos álláspontok gyakran megváltoznak?

MIT JELENT A KERESZTÉNY TÖKÉLETESSÉG?

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13).

„Mi az, amit Isten megkíván? Tökéletességet, annál semmivel sem kevesebbet. Viszont ha tökéletesek akarunk lenni, nem szabad énünkben bízni. Naponta tudnunk és értenünk kell, hogy nem bízhatunk önmagunkban. Isten ígéreteit ragadjuk meg szilárd hittel! Tisztán látva reménytelen helyzetünket, imádkoznunk kell a Szentlélekért. Amikor pedig a Szentlélek munkálkodik, nem magunkat dicsőítjük… Isten hatalma megtart hit által.

Ha naponta Isten Lelkének irányítása alatt állunk, betartjuk a parancsolatokat. Bemutathatjuk a világnak, hogy az Isten parancsolatainak való engedelmesség meghozza a maga jutalmát már ebben az életen is, az eljövendő életben pedig örök boldogságot eredményez…

A Szentlélek munkálkodik a bűnbánó ember szívében, de az öntelt, képmutató lelkére nem tud hatni. Az ilyen ember a maga bölcsességére hagyatkozik, egyedül akar jobbá lenni, és saját lelke meg a Szentlélek közé helyezkedik. A Lélek akkor munkálkodhat bennünk, ha énünk nem akadályozza…

A Szentlélek kész együttműködni mindazokkal, akik befogadják és hajlandóak tanulni tőle. Aki megragadja az igazságot és engedi, hogy megszentelje az igazság, az annyira egyé válik Krisztussal, hogy szavaival és tetteivel is Őt képviseli…

Isten azt akarja és örömét leli abban, hogy áldások maradéktalan teljességét árassza az emberre. Elrendezte, hogy a Szentlélek által minden nehézséget le lehessen győzni, a Lélek megadjon mindent, amire szükség van. Ezért Istennek az a terve, hogy az ember tökéletesítse keresztény jellemét. Azt kívánja, hogy gondolkozzunk szeretetéről, ígéreteiről, amelyeket bőségesen ad mindenkinek, aki nem önmagának tulajdonítja az érdemet. Szeretné, hogy ha maradéktalanul rábíznánk magunkat a Krisztusban felajánlott igazságra, hálásan, örömmel. Isten szabadon meghallgat mindenkit, aki a bemutatott módon közeledik hozzá” (Ellen G. White: Our Father Cares. 281. o.).