SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A törvény és az evangélium

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:11-12; 23:1-9; 5Mózes 5:15; Zsoltár 19:8-9; Róma 3:19-20; 1János 5:3

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1Jn 2:3-4).

KULCSGONDOLAT: Isten egész erkölcsi törvénye rámutat a bűnünkre, következésképp arra is, hogy szükségünk van a Megváltóra. Éppen ezért az evangélium elválaszthatatlan a törvénytől.

A nagy küzdelemben központi szerepe van Isten törvényének és jellemének, lezárulása pedig a világegyetem színe előtt igazolni fogja Urunk törvényét és jellemét. A küzdelem mindaddig folytatódik majd, az emberek pedig vagy az egyik, vagy a másik oldalon szállnak harcba, amivel végeredményben eldöntik, hogy melyik urat szolgálják. Bob Dylan szavaival élve: „Valakit szolgálnod kell. Igen, talán az ördögöt, talán az Urat, de valakit szolgálnod kell!” Az Úr szolgálatát az választja, akit a szeretet késztet erre, hiszen értékeli, amit Krisztus érte vállalt. Aki eltemettetett a keresztségben, tudja, hogy régi, bűnös természete meghalt Krisztussal, tehát már nem kell korábbi urát, a bűnt szolgálnia. Attól fogva szabadságában áll Istennek és törvényének engedelmeskedni.

E heti tanulmányunkban a törvénnyel foglalkozunk. Megnézzük, mi a célja és hogyan kapcsolódik Isten üdvözítő kegyelmének jó híréhez. Isten törvénye – helyesen értelmezve – éppen azt mutatja be, amit a kegyelem kínál fel számunkra Krisztusban.

A tóráh szó általánosan használt héber kifejezés az Ószövetségben, amit általában úgy fordítanak, hogy törvény. Az Újszövetség a görög nomosz (törvény) szóval fordítja. A tóráh azt jelenti, hogy „irányítás”, „utasítás”, „tanítás”. A Bibliában feljegyzéseket találunk Istennek az emberiséggel tartott kapcsolatáról, ebből következően a bibliai törvény vonatkozik Isten minden utasítására, amit népének adott. Mivel Isten jó és igaz, aki népét jóságban is igazságban vezeti, tanítja, joggal következtethetünk arra, hogy törvénye igazságát és jóságát mutatja be. Ahogy mondani szoktuk: a törvény Isten jellemének tükre.

Mit árulnak el a következő szövegek a törvényről és végső soron Istenről? Zsolt 19:8-9; 119:151-152, 172; Róm 7:12

Isten kinyilatkoztatta önmagát az emberiség számára a Bibliában. Szent lapjait olvasva szembesülünk azoknak az anyagoknak a bőséges tárházával, amelyek alapjában véve irányt mutatnak, tanítást adnak az emberi élet különböző területeire, az erkölcsre, az etikára, az egészségre, a nemi életre, az étrendre, a munkára stb. vonatkozóan. E rendelkezések között vannak egyetemes érvényűek, mások pedig nyilván meghatározott kereteken belül, egy bizonyos időre szóltak. Azonban mind Isten rendelései (tóráh), éppen ezért a legnagyobb gonddal kell kialakítanunk azokat az elveket, amelyek segítenek megérteni, mi egyetemes érvényű és mi korlátozott. A hetednapi adventisták számos más keresztény közösséghez hasonlóan külön csoportba sorolják a „ceremoniális” törvényeket (a megváltási tervet szimbólumok és szertartások által bemutató rendelkezések), a „polgári” törvényeket (az ókori Izráel közösségi életét szabályozó rendeletek) és az „erkölcsi” törvényeket (Istennek az emberi viselkedést szabályozó utasításai).

Mózes harmadik könyvében igen sok ceremoniális törvényt találunk, főként a szentélyszolgálatokra és a szertartási rendre vonatkozóan. Mindezek hátterében megmutatkozik a polgári törvények jellege és az igazságosság elve, mint pl. 2Móz 23:1-9 szakaszában is. Azután ott van az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat, amit (legalábbis elméletileg) a legtöbb keresztény most is Isten törvényének fogad el.

Olvassuk át 2Móz 23:1-9 szakaszát! Milyen egyetemes erkölcsi elveket találunk ebben a részben, amelyeket Isten kifejezetten az ókori Izráelnek adott?

A legtöbb keresztény vallja, hogy a Tízparancsolat Isten egyetemes érvényű erkölcsi törvénye. Ezt az Egyesült Államokban lefolytatott peres ügyek is mutatják, amelyek által keresztények azt kívánták elérni, hogy a Tízparancsolatot kifüggeszthessék nyilvános helyeken, főként állami iskolákban. Évekkel ezelőtt Alabama államban folyt ilyen jogi harc, amelynek egyik szereplője az állam egy bírója volt, aki nem engedte eltávolítani a Tízparancsolat szobrát a tárgyalóteremből, pedig a bíróság felsőbb fokon ezt elrendelte. Sokak számára a Tízparancsolat mit sem veszített érvényéből, erkölcsi kérdésekben továbbra is Isten törvényének mércéje marad.

Ennek igencsak jó oka van. Először is Isten ugyan a Sínai-hegynél iktatta törvénybe a Tízparancsolatot, Mózes első könyvéből viszont arra következtethetünk, hogy a parancsolatok nagy részét már korábban is ismerték.

Mit tudhatunk meg a következő bibliaszövegekből arról, hogy a törvény létezett már a Sínai-hegy eseményei előtt is? 1Móz 2:3; 4:8-11; 12:8; 35:1-4; 39:7-9; 44:8

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Pusztán logikailag nézve, teljesen értelmetlen volna a Tízparancsolatot kizárólag zsidó rendelkezésnek tartani, ami csak rájuk vonatkozott, egy meghatározott időben és helyen. Vajon nem helytálló az állítás, hogy minden kultúrában egyetemesen rossznak tekintendők az olyan erkölcsi kérdések, mint a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés és a bálványimádás? A Bibliában egyértelműen az áll, hogy a törvény mutatja meg, mi számít bűnnek (Róm 7:7). Tehát következetlenség volna, ha a Bibliát elfogadó keresztények azt mondanák, hogy a törvény hatályát vesztette.

Miként utal Jak 2:11 verse Isten törvényének örökérvényűségére? _____________________________________________________________

_____________________________________________________________

1Jn 5:3 versében olvassuk, hogy parancsolatai betartásával fejezzük ki Isten iránti szeretetünket. Mit jelent ez? Miért számít a törvénytisztelet a szeretet kifejezésének?

Sokak szerint a Tízparancsolat továbbra is kötelező érvényű a keresztényekre nézve, mégis kissé összezavarodnak, ha arról van szó, hogy a parancsolatoknak milyen szerepük is van a megváltási tervben. Mi a törvény célja, ha nem a betartása által üdvözülünk?

Hogyan világítanak rá a következő igeszakaszok a törvény szerepére a kegyelem által megváltott ember életében?

Zsolt 119:5-6 _________________________________________________

Róm 3:19-20 _________________________________________________

Róm 7:7 _____________________________________________________

Isten sosem tervezte, hogy a törvény legyen a megváltás eszköze. A Szentlélek hatására a törvény a bűnös ember szívében érezteti Krisztus kegyelmének (az evangéliumnak) a szükségét. Rámutat arra, ami helyes, jó és igaz, ezért aki nem éri el ezt a szintet (egyikünk sem), felismeri, hogy szüksége van a megváltásra. Ebben az értelemben tehát a törvény felhívja a figyelmet arra, hogy szükségünk van az evangéliumra, a kegyelemre, amit Jézus által nyerhetünk el. A törvénynek az Ószövetség idején is az volt a szerepe, hogy tudatosítsa az emberben a megváltás szükségességét, sosem volt a megváltást biztosító eszköz.

„Ha azt kérdezzük, hogy hozhat-e megváltást a törvény, akkor rossz kérdést teszünk fel a Szentírás – úgy az Ó-, mint az Újszövetség – szerint! Egyik testamentum sem utal arra, nem erősíti meg, még csak nem is céloz rá, hogy valaha is ez lett volna a helyzet…

Újabb hiba azzal érvelni, hogy A zsidókhoz írt levél szerzője kiigazította a törvényt, mintha azt tanította volna, hogy ’a bikák és bakok vére’ eltörölhetné a bűnöket…

Az áldozatok az eljövendő, tökéletes áldozat képei, előképei, mintái voltak” (Walter C. Kaiser: Five Views on Law and Gospel. Michigan, 1993, Zondervan. 394-395. o.).

Gondoljuk végig, hogyan hatott az emberiségre Isten törvényeinek megszegése! Miként befolyásolta saját életünket Isten törvényének áthágása? Válaszunk alapján mennyire mondhatjuk el, hogy továbbra is érvényesek a parancsolatok?

Amint a hétfői részben már megállapítottuk, sok keresztény ma is vallja, hogy Isten törvénye továbbra is kötelező érvényű. Ha az ember elfogadja a bűn valóságát, nehéz elképzelni, hogyan kételkedhet a parancsolatok érvényességében.

Mégis, mindannyian jól tudjuk, hogy a törvény betartásának egész kérdésköre hirtelen elhomályosul, ha a negyedik parancsolat kerül szóba, amikor kifejezetten megemlítjük a hetedik napot. A helyzet iróniája, hogy még az az alabamai bíró is törvényszegő, akinek pedig éppen azért gyűlt meg a baja, mert ragaszkodott a Tízparancsolat szobrához a tárgyalótermében. Hiszen ha mégoly szigorúan meg is tartotta a vasárnapot, nem a bibliai hetedik napon pihent meg. Komolyan véve a Biblia szavait, Jakab szerint „ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10). Tehát az alabamai bíró a törvény minden előírásának megszegésében vétkes, még ha ragaszkodott is a Tízparancsolat szobrához a tárgyalótermében.

2Móz 20:9-10 magyarázza a szombat parancsolatát. A szöveg pontosan rámutat, hogy mikor van a szombat (a hetedik napon) és hogyan kell megtartani (az egész háznép szünetelteti a rendszeres munkavégzést), ha meg akarjuk őrizni szentségét. „A szombatról nem azt mondja, hogy ilyenkor regenerálódhat, aki a nap mint nap végzett munkában elgyengült. Inkább úgy mutatja be, mint a mindenki számára hasznos megállást, amikor ismét a szentségre összpontosítjuk a figyelmet (gondolva mindarra, ami az Istenhez tartozásból fakad, hiszen ez a szentség lényege), hogy minden lehetőségével együtt élvezhessük Isten áldásait azon a napon” (Douglas K. Stuart: The New American Commentary. Exodus. 2. köt. 2006, Broadman & Holman Publishers. 460. o.).

Az alábbi szakaszok szerint mi adja a szombat lelki jelentőségét? Saját tapasztalataink révén mennyiben értjük meg jobban az idézett bibliaversek tanítását? 2Móz 20:11; 31:13; 5Móz 5:15; Ez 20:20; Zsid 4:3-9

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A tegnapi rész utolsó kérdésében megemlítettük 2Móz 20:11-12 és 5Móz 5:15 verseit is. Itt látjuk, hogy a szombat két dologra is rámutat: a teremtésre és a megváltásra, és e kettő igen szorosan kötődik egymáshoz a Bibliában. Nemcsak Teremtőnk az Isten, hanem Megváltónk is. Ezt tapasztaljuk hetente, minden hetedik napon, amikor szombaton megpihenünk „a parancsolat szerint” (Lk 23:57), mint az asszonyok, „kik vele Galileából jöttek” (Lk 23:55).

Olvassuk el Jn 1:1-14 és Kol 1:14-16 szakaszát! Hogyan kapcsolódik öszsze az, hogy Jézus a Teremtő és a Megváltó?

_____________________________________________________________

„Mivel az isteni törvény éppolyan szent, mint Isten maga, áthágásáért csak az szerezhet engesztelést, aki Istennel egyenlő. A törvény átkától csakis Krisztus válthatta meg a bűnös embert, és egyedül Ő teremthetett ismét összhangot a Menny és az ember között” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 42. o.). Jézus csak azért válthatta meg a bűnös emberiséget, mert Ő a Teremtő, egyenlő Istennel, mivel „minden őáltala lett… ami lett” (Jn 1:3).

A szombat Krisztusra mutat, aki Teremtő és Megváltó is egyben, ennélfogva a szombat a kegyelem evangéliumának erőteljes jelképe. Amikor szombaton megpihenünk, ezzel gyakorlatilag azt mutatjuk be, hogy nem a törvény cselekedeteiből üdvözülünk, hanem az által, amit Krisztus tett értünk. Így a szombati nyugalom a Jézusban nyerhető nyugalom szimbóluma lett (lásd Zsid 4:3-9).

Az üdvösség helyreállítás is, újjáteremtés, ami ugyan most kezdődik, amikor elfogadjuk Jézust (lásd 2Kor 5:17; Gal 6:15), viszont akkor ér csúcspontjára, amikor Isten új eget és új földet teremt (lásd Ézs 65:17; Jel 21:5). Ezek a versek még világosabban mutatják, hogyan kapcsolódik egymáshoz a teremtés és a megváltás, valamint hogyan foglalja magában e két fontos igazságot a Tízparancsolat egyik rendelkezése, a szombat parancsolata.

Ha szombatünneplőknek mondjuk magunkat és megpihenünk szombaton, az egy dolog – ezt az írástudók és a farizeusok is gyakorolták. Az azonban már egészen más kérdés, hogy tapasztaljuk-e a szombat teljességét, minden gazdagságát. Milyen a szombatünneplésünk? Mit tehetnénk, hogy jobban érezzük azokat a lelki és fizikai áldásokat, amelyeket Isten kínál fel nekünk a nyugalom napján?

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. „Isten változhatatlan törvénye” c. fejezet, 386-401. o.

„Isten azt akarja, hogy felismerjük: övé az elménk, lelkünk és a testünk – mindenünk. A teremtés és a megváltás jogán is hozzá tartozunk. Teremtőnkként igényt tart maradéktalan szolgálatunkra. Megváltónkként igényli és joga is van minden mást felülmúló szeretetünkre… Övé a testünk, a lelkünk, az életünk, nemcsak azért, mert tőle kaptuk ajándékba, hanem azért is, mert állandóan eláraszt ajándékaival és erőt ad képességeink gyakorlásához” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 245. o.).

„Így szól az Úr: ’Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának… akkor gyönyörűséged lesz az Úrban’ (Ézs 58:13-14). Mindazoknak,  akik a szombatot Krisztus teremtő és megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Krisztust látják általa, Őbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés művére mint az Ő hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elveszett édeni békére emlékeztet, és az Üdvözítő által helyreállított békéről beszél. S a természetben minden az Ő hívását ismétli: ’Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket’ (Mt 11:28)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 236. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  Jer 31:33 verse így hangzik: „Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” Némelyek azt próbálják kimutatni ebből a szakaszból, hogy az új szövetségben hatályon kívül került a törvény (ill. pontosabban a hetedik napi szombat). Mi a hiba ezzel az érveléssel? Valójában hogyan erősíti meg a fent nevezett bibliaszöveg az adventista álláspontot a törvénnyel – és benne a szombattal – kapcsolatban?

2) Hisszük, hogy be kell tartani a törvényt, így a szombat parancsolatát is. Ezzel együtt miért fontos őrizkednünk a törvényeskedés csapdájától? A csoportban beszélgessünk arról, hogy mit jelent a törvényeskedés és hogyan kerülhetjük el!

3)  Gondolkozzunk azon, hogy mi a törvény szerepe a nagy küzdelemben! Sátán miért fordít különös figyelmet éppen a szombat parancsolatára, amikor Isten ellen támad? Miért volt ez olyan „remek” választás a részéről?

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

TESTVÉRSIRATÓ

Szomorú a lélek

és fáj a szív.

Szemem hány éjszakát

végigsírt?

– Csak múlnak

az évek, s nő a gyötrelem,

mert messze vagy tőlem,

nem vagy velem!

– Krisztus keresztjénél

tépjük egymás szívét:

mindenki a jobbik,

azt hiszi.

– Testvér! Nem vagy jó.

Én sem vagyok az.

Csak bűn van

és kegyelem van

annak, aki elhiszi.

Egy rövid út ez a földi élet.

Holnap leszünk-e még?

Ki tudja azt?

– Miért kell sírni,

mert nem vagy velem?

Mért kell zokogni,

mert tőlem messze vagy?!