SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Győzelem a gonosz erők felett

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 10:1-20;

    Apostolok cselekedetei 5:12-16; Róma 8:26-39; Efézus 1:18-22;

    Jakab 4:7; 1Péter 5:6-10

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett” (Róm 8:37).

KULCSGONDOLAT: Krisztusban Isten győzelmet ígér minden elnyomó erő felett.

A világ egyes részein a vallást talán alapvetően olyan erőforrásnak tekintik, ami segít az embernek megbirkózni a hétköznapi élet nehézségeivel. Például számos természetvallásban ismeretlen a bűntől való megváltás keresztény fogalma. Ezeken a helyeken megvan a kockázata, hogy a kereszténységben főként a hétköznapi problémák megoldásának eszközét látják.

Természetesen a keresztény életmódnak sokféle gyakorlati haszna van, arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy hitünk egy másik világra is kitekint. A kereszténység az anyagi világon túl a valóság egy másik dimenzióját is látja. Mindkét tartomány fontos, és mindkettő felsorakoztatja seregeit, amelyek egymással ellentétes célokat szolgálnak. Hálával tartozunk Istennek azért, mert annyi ígéretet adott a győzelemre – mindkét tartományban!

Ismét meg kell erősíteni: világképünk, ill. az, hogy keresztényként hol a helyünk benne, a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem mindenen átívelő történetének hátterén értendő. E küzdelemben a kereszténység nem lett kiszolgáltatva az ellenség erőinek. Ellenkezőleg! Krisztusban Isten győzelmet ígért.

A kereszténynek nem lenne reménye a gonosz erői feletti győzelemre, ha nem lennének meg a szükséges feltételek. Az elmúlt heti tanulmányunkban rávilágítottunk, hogy kereszthalála és feltámadása által Krisztus diadalt aratott mindenféle gonosz és Isten ellen munkálkodó „hatalom” felett. Ezeknek a „hatalmasságoknak” a leleplezése és lefegyverzése nagyon is valóságos értelemben korlátot szabott működésüknek. Tény, hogy Krisztus győzelmet aratott felettük, és éppen ez teremti meg a keresztények győzelmének alapját.

Ef 1:18-22 szakaszában Pál azt kéri imájában, hogy Isten „világosítsa meg” az efézusi keresztények „szemeit”. Pál szerint mit tett értünk Krisztus? Hogyan értsük szavait a nagy küzdelem összefüggésében? Milyen ígéretet kapunk itt? Hogyan válhatnak valóra az életünkben ezek az ígéretek? Mit tehetünk ennek érdekében?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Pál azért imádkozik, hogy a keresztények új és mélyre ható világosságot nyerjenek. Amint ez bekövetkezik, életüket betölti a keresztény reménység. Tudatára ébrednek, hogy milyen kiváltság Isten örökösének lenni, saját tapasztalatból megismerik Isten hatalmát az életükben, azt, aminek ereje feltámasztotta Jézust a halálból.

Figyeljük meg különösen Ef 1:20-22 verseit! Mely ígéretekre tarthatunk mi magunk is számot, miközben a nálunk hatalmasabb erőkkel tusakodunk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az lett a következménye Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, hogy minden fejedelemség és hatalmasság alávettetett Krisztusnak. Így valóban adottak a feltételek ahhoz, hogy mi magunk is le tudjunk győzni bármit, ami lelki elnyomásban tartana.

Olvassuk el ismét a mai bibliaszövegeket! Pillanatnyi küzdelmeink között mi jelent most a legtöbbet? Gondoljunk arra, amit Pál itt elmond, amilyen ígéretet kapunk Krisztusban! Hogyan válhat ez pusztán teológiai tételből valós, saját élettapasztalattá?

Nemcsak a feltételek adottak ahhoz, hogy a keresztény győzhessen a gonosz erők felett. A Biblia kifejezetten megadja a győzelem reményét.

Mit taglal Pál Róm 8:26-39 verseiben? Mivel indokolja, hogy a hívők bizalommal nézhetnek a jövőbe? Vegyük számba e szakasz sok nagyszerű ígéretét és bátorító szavát! Megint csak az a kérdés: Mit tehetünk, hogy mindez ne csak teológiai elmélet, szépen hangzó szólam legyen, hanem valóban képesek legyünk Isten Igéjének itt megfogalmazott, világos tanításai szerint élni?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Róm 8:29-30 szakasza felett számos vitát folytattak már a predesztinációval kapcsolatban. A kérdéses rész azonban egy nagyszerű ígéret összefüggésében jelenik meg. Pál legalább két komoly okot mond arra, hogy miért bízhatnak a keresztények az Úrban. Először is, a Lélek segítségünkre van megpróbáltatásaink között és imádságainkban. Másodszor pedig, Isten örök tervének megfelelően végső soron minden – még a nehézség is – a keresztények javát szolgálja (bármennyire nehéz ezt megérteni pillanatnyilag). A hitből és nem látásból való életnek valóban döntő eleme az, hogy az ember akkor is tud bízni Istenben, ha nehézségei vannak.

A 29-30. versekben igazolja Pál a bizalmat, amiről a 28. versben ír. Bemutatja, hogyan bontakozik ki Isten terve azok érdekében, akik szeretik Őt. E cél elérésének részét képezi a megváltás egész folyamata.

Pál a keresztények bizalmát erősíti. Érvelésének mi a csúcspontja (31-34. versek)? Tanulmányozzuk főleg a 31. verset! Mit mond ez a rész személyesen nekünk a nagy küzdelem összefüggésében?

_____________________________________________________________

Róm 8:35-39 szakasza felvonultatja előttünk mindazt, ami felett győzhet a hívő. Figyeljük meg, hogy a felsorolásban szerepelnek a „fejedelemségek és hatalmasságok”. Az apostol által említettek köre arra utal, hogy a világegyetemben nincs semmi, amit Jézusnak köszönhetően le ne győzhetnénk.

Milyen világos ígéretet kap Jak 4:7 versében az, aki ellenáll az ördögnek? Hogyan lehet ellenállni egy nálunk jóval hatalmasabb erőnek (lásd még 5Móz 4:4)?

_____________________________________________________________

A keresztény nem gyámoltalan áldozat, kiszolgáltatva az ördög hatalmának (ugye látjuk, hogy miért olyan fontos tisztában lenni Sátán és a bukott angyalok valóságával?). Persze nem arra szólítja a hívőket az Ige, hogy szálljanak szembe az ördöggel, hanem inkább álljanak ellen neki. Az ellenállást kifejező görög szó itt az anthisztémi, ami azt jelenti, hogy „valaminek ellenállni”. A kereszténynek azt a magatartását jelöli ez a kifejezés, ami megfutamodásra készteti az ördögöt – amikor az ember maradéktalanul átadja magát Jézusnak, hiszen egyedül neki van hatalma elérni azt, hogy az ördög elfusson.

Tanulmányozzuk 1Pt 5:6-10 szakaszát! Milyen ígéretet kapnak a hívők azzal az ellenséggel szemben, akit pusztító oroszlánként mutat be az Írás? Péter szavai miként világítanak rá a Jakab által, az előbb idézett részben leírtak értelmére? Lásd még Ef 4:27; 6:11!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Péter éppen az üldöztetést szenvedő keresztényeket bátorította e szavakkal. Nyilván tudta, hogy az olvasói elleni üldözést a lappangó ősellenség, Sátán szítja. Az apostol biztatta a hívőket, hogy álljanak ellen az ördögnek. Itt Péter is használta az anthisztémi szót, mint ahogy Jakab tette, csak ő még hozzáfűzte azt is, hogy „erősek lévén”. Érzékeltette, az ördög elfut attól, aki sziklaszilárdan ellenáll támadásainak. A gyáva magatartás nem elegendő. Péter azonban tudta azt is, hogy még a határozott ellenállás esetében is eltarthat egy ideig a szenvedés, viszont a keresztényeket maga Isten teszi „tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” (1Pt 5:10).

Csodálatos ígéreteket kaptunk itt, ám Isten soha nem mondta, hogy nem lesz részünk szenvedésben. Ugyan melyik keresztény ne ismerné a szenvedés valóságát? Néha úgy tűnik, hogy a szenvedés az ember sorsa. A szomorúság és fájdalom idején milyen döntő változást eredményez a hit?

Eddig azt láttuk az Írásban, hogy a hívő reménységet kaphat, valamint a győzelem ígéretét. Ám mindezeken túl a Biblia feljegyez olyan megtörtént eseteket is, amelyek bemutatják a keresztények győzelmét a gonoszság erői felett. A példák sorát a tanítványok szolgálatával kezdjük, akiket Jézus elküldött.

Olvassuk el Mt 10:1-8, Mk 6:7, 12-13, Lk 9:1-2 és 10:1-20 verseit! Mire utasította követőit Jézus? Hogyan értsük ezeket a szakaszokat a nagy küzdelem fényében? Milyen üzenetet találunk e részekben mi, akiket arra hívott el Isten, hogy Jézusról beszéljünk a világnak?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Érdekes, amikor Jézus elküldte tizenkét tanítványát Isten országa közeledtét hirdetni, fontosnak tartotta, hogy hatalmat adjon nekik az ördögök és a tisztátalan lelkek felett. Persze ez nem meglepő, hiszen az evangélium hamisítatlan hirdetése szükségképpen leleplezi ez efféle erőket. Lehetett rá számítani, hogy e „hatalmasságok” megmutatják magukat, amikor a tanítványok hirdetik az evangéliumot, a tanítványoknak éppen ezért kellett hatalom felettük. A gonosz erők valóban fel is léptek, miközben a tanítványok prédikáltak, ők azonban sok gonosz lelket kiűztek.

Amennyire a feljegyzésekből megállapíthatjuk, Jézus nem parancsolta meg kifejezetten a hetven tanítványnak, hogy ördögöket űzzenek (lásd Lk 10:9). Mégis, látszólag a küldetésnek ez a része lelkesítette leginkább őket (Lk 10:17). Örömmel mondták el, hogy Isten országának evangéliumát hirdették, miközben még az ördögök is engedelmeskedtek nekik. Természetesen tisztában voltak vele, hogy Jézus hatalma által cselekedtek, ez így történhetett meg.

Sokat beszélgethetnénk, sőt vitázhatnánk e szakaszokról, arról, ahogyan ma értenünk kell a fentebb említett részeket, de itt az a lényeg, hogy mivel Isten elhívott az evangélium hirdetésére, Krisztus által még erre is van erőnk.

Milyen fontos dolgot jegyezzünk meg Jézus Lk 10:20 versében olvasható szavaiból saját magunkra nézve? Mit tartsunk a legfontosabbnak? Mit tehetünk, hogy a megfelelő részre helyezzük a hangsúlyt?

A démoni erők feletti győzelem tegnap említett példáira még Urunk földi élete idején került sor. Ám a győzelem korszaka távolról sem csak akkorra korlátozódott! Az apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Jézus követői folyamatosan legyőzték a démoni erőket. Természetesen ez nem lehet meglepő, hiszen Jézus megannyi ígéretet hagyott követőinek arra nézve, hogy távozása után a Szentlélek mindig velük lesz (lásd pl. Jn 14:16). Ám amint jól tudjuk, a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem ugyan végleg eldőlt a kereszten, mégis tovább folytatódik, egészen az idők végéig. Így Krisztus mennybemenetele után követőinek harcolni kell, főként miközben igyekszenek eleget tenni a misszióparancsnak.

Olvassuk el az alábbi néhány példát a gonosz erők feletti győzelemmel kapcsolatban! Milyen tanulságot szűrhetünk le magunknak mindebből a missziómunkánkra nézve?

ApCsel 3:1-11 ________________________________________________

_____________________________________________________________

ApCsel 5:12-16 _______________________________________________

_____________________________________________________________

ApCsel 16:16-18 ______________________________________________

_____________________________________________________________

ApCsel 16:16-18 szakaszában egy szokatlan esettel találkozunk. Amikor a szolgálólány azt kiáltozta, hogy az apostolok „a magasságos Istennek szolgái”, igazat mondott. Pál mégsem akarta, hogy tovább folytassa. Tisztában volt vele, hogy valójában mi történik. Tudta, hogy nem az Úrtól voltak a lány által megnyilvánuló természetfeletti erők, amelyek révén a szolgáló gazdái pénzhez jutottak. „Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái” – ezzel a lány nem az igaz Istenre utalt, hanem valószínűleg az Elyon (Magasságos) nevű kánaánita istenre. Figyeljük meg, hogy milyen könnyen zavart kelthetett volna az igazság soraiban a tévedés, pedig csak általánosan használt kifejezések hangzottak el!

Olvassuk el ismét ApCsel 5:12-16 szakaszát, a meghökkentő esetet, amikor az emberek azt akarták, hogy „Péternek csak árnyéka is érje őket”! Milyen figyelmeztetést találnak itt az Úrért munkálkodók, főként, ha tevékenységüket „sikeresnek” tartják?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” c. fejezet, 569-589. o.; Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó. „Tudomány és kinyilatkoztatás” c. fejezet, 281-282. o.

„Jézus, Isten iránti engedelmességgel és hittel győzött. Az apostol által így szól hozzánk: ’Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok’ (Jak 4:7-8). Nem menekülhetünk meg a kísértő hatalmától – legyőzte az emberiséget, és ha saját erőnkből próbálunk megállni, áldozatul esünk fortélyainak. Ám ’erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen’ (Péld 18:10). Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 100. o.).

„Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel Hozzá folyamodókat. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk Általa, aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints Jézusra, segítődre! Egyes keresztények túlságosan sokat gondolnak Sátán hatalmára, és sokat is beszélnek róla. Ellenségükről gondolkoznak, ellene imádkoznak erőért, róla beszélnek, míg egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszik képzeletükben. Igaz, hogy Sátán igen erős lény, de hála Istennek, hatalmas Megváltónk van, aki kiűzte a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha felnagyítjuk erejét. Miért nem Jézusról beszélünk? Miért nem magasztaljuk az Ő erejét és szeretetét” (i. m. 415-416. o.)?

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  Gondoljunk néhány olyan példára, amit a héten említettünk a Bibliában bemutatott győzelmekkel kapcsolatban! Milyen hasonló eseteket látunk ma? Tehetünk érte, és ha igen, akkor mit, hogy gyakoribb legyen az efféle tapasztalat?

2)  Mit jelent „közeledni Istenhez”, amire az előbbi White-idézet is utal? Hogyan tehetjük ezt? Beszélgessünk a csoportban arról, hogy mi szükséges hozzá! Mi következik ebből?

3) Képzeljük magunkat Péter helyébe, amikor az emberek örültek, ha legalább az árnyékát megérinthették! Hogyan hatna ránk lelkileg egy ilyen helyzet? Egyedül mi adhat biztonságot hasonló esetben?

KÁDÁR FERENC:

HOZZÁD FORDULOK

Hozzád fordulok

kegyes Isten,

ments meg engem

a semmitől.

Mutasd meg az utad,

tiszta vízért,

kedves ízért

hozzád jövök.

Engedj kételkednem,

megtisztulnom

s leborulnom

színed előtt.

Engedd, hogy álom

elringasson,

s ne rángasson

a gyötrelem.

Hozzád fordulok

kegyes Isten,

óvj meg engem

a semmitől.