SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Növekedés Krisztusban

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 35:10; Márk 10:45; Róma 6:12-23; Galata 4:1-11; Efézus 6:12; Kolossé 1:16; 2:15

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban” (Kol 2:15).

KULCSGONDOLAT: Krisztusnak a kereszten aratott győzelme határozza meg a győzelem körét, amelyben a keresztény növekedhet.

Az 58. Generál Konferencia ülésén, 2005-ben szavazták meg az egyház alapvető hitelveinek kiegészítését. Az akkor elfogadott tantétel címe: „Növekedés Krisztusban”. Ha elemezzük a nyilatkozatot, a következő fontos pontok emelkednek ki: Jézus győzelmet aratott a sátáni erők és gonosz hatalmak felett; Krisztus győzelme révén a hívők is legyőzhetik ezeket, bármilyen megnyilvánulások történtek is az életükben a múltban; végül pedig vannak bizonyos feltételei annak, hogyan válhat e győzelem valósággá az ember életében.

A következő három tanulmányban ezekre a pontokra figyelünk. Ezen a héten Krisztusnak a kereszten aratott győzelmével, annak természetével foglalkozunk. Krisztus üdvösséget szerezett nekünk, nemcsak a bűn, hanem minden olyan erő feletti győzelme által, ami az emberiség és Isten teremtett világa ellen tör.

Miközben igyekszünk megérteni, mit vitt végbe értünk Krisztus, tisztábban láthatjuk, hogy már most mi történhet az életünkben. Ha igényeljük, Krisztus győzelme a miénk is lehet, hiszen csak akkor nyerhetjük el, ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk; nem kapjuk meg automatikusan.

A kereszténység a „megváltás vallása”: az embert az menti meg a pusztulásból, amit valaki más – Jézus vitt végbe. Ebből következően a keresztény vallás megkülönböztethető a „törvényvallásoktól”, amelyeknek a fogalmai szerint a hívő a saját „jó cselekedeteivel” javíthatna végső sorsán. Szükségünk van a megváltásra, mert a Biblia szerint Krisztus nélkül az ember „szolgája a bűnnek” (Jn 8:34), halálos ítélet vár rá (Róm 6:23). Egyedül képtelenek lennénk megszabadulni e két körülménytől. A bűnös állapot szükségessé teszi a külső beavatkozást, e beavatkozásnak pedig ára van. Amint az Újszövetség világosan tanítja, Jézus kereszthalála volt ez az ár.

Mit tudhatunk meg a következő igehelyekből a megváltás fogalmáról? Ézs 35:10; Mk 10:45; Gal 4:4-5; Tit 2:14; Zsid 9:12; 1Pt 1:18-19

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az Újszövetség nézőpontjából Krisztus megváltó halála áldozati és helyettesítő halál volt. Krisztus a mi helyünkre lépett, értünk áldozta fel magát, azt a sorsot szenvedte el, ami ránk várt volna, azért, hogy nekünk ne kelljen elszenvedni azt. Van, aki elutasítja ezt a gondolatot, mert nem tudja elfogadni, hogy más szenvedjen az ember helyett (főleg egy bűnös helyett), pedig ez az evangélium üzenetének a szíve-lelke.

„Amikor az Újszövetség megváltásról ír, ez azt jelenti – amennyiben nem tévedünk nyelvészetileg –, hogy megváltásunk árát Krisztus fizette meg. A megfizetett árnak elegendőnek kell lennie a megvásárolt áruért, tehát itt egyenlő értékről, helyettesítésről van szó” (Leon Morris: The Apostolic Preaching of the Cross. Grand Rapids, 1965, Wm. B. Eerdman Publishing Co. 61. o.).

Gondoljunk olyan dolgokra az életünkből, amelyeknek a megváltoztatását lehetetlennek tartjuk, amelyekkel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk! Üdvözíteni sem tudnánk magunkat. Ezt felismerve hogyan érthetjük meg jobban azt, amit Krisztus tett értünk a kereszten? Ami pedig még ennél is fontosabb: Milyen hatással kell lennie az életünkre a megváltás nagyszerű igazságának?

Ha a megváltást a szolgaságból való felszabadulásként értelmezzük, amihez „külső” segítség szükséges, akkor ebből arra következtethetünk, hogy a bűnös emberiség egy erősebb hatalom rabságában van. Tehát arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy milyen erő kötözte meg a bűnös embert?

Tanulmányozzuk Róm 6:12-23 szakaszát! Figyeljük meg, hogy a 18., 20. és 22. versekben Pál a szabadságról szól! Milyen összefüggésben említi? Mivel foglalkozik itt az apostol?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Gondoljunk arra, amit Pál az imént említett versekben, ill. Róm 6:1-11 szakaszában mond! Beszél arról, hogy mi történik a keresztség szertartásakor. Felsorol néhány dolgot, aminek meg kell halni a keresztség idején. Ezek után arra szólítja a Krisztushoz csatlakozott hívőt, hogy életével mutassa be annak az uralmát, aki felszabadította a bűn hatalma alól.

A lényeg, hogy Pál szerint bármennyire megrontotta az ember természetét a bűn, Krisztus által kiszabadulhatunk rabságából. Ugyan melyikünk ne szembesült volna már a bűn szolgaságának pusztító voltával? Vajon ki nem látott a bűn által tönkretett életeket? Ki nem küzdött maga is a bűn hatalmával? A bűn az ember legfőbb ellensége!

E rabságot az teszi különösen rosszá, hogy nem kizárólag kívülről kényszerítik ránk, hanem belőlünk fakad. Hogyan lehet megszabadulni olyan szolgaságtól, kötöttségtől, ami belőlünk, a természetünkből ered?

A megoldást, amint az iménti versekben láttuk, csak Jézus ereje jelenti, mert Ő mindannyiunkért győzött és nekünk is erőt ad a győzelemhez. Krisztus által Isten nemcsak a bűneinket bocsátja meg. Meg kell halnunk bűneink számára és szabaddá is kell válnunk tőlük; többé nem uralkodnak feltétlenül rajtunk. Nagyszerű, hatalmas ígéretek ezek, amelyeket a Krisztus nevét vallóknak igényelni kell.

Milyen tapasztalatunk volt a bűn rabságban tartó, kegyetlen hatalmával? Hogyan tanulhatunk meg jobban belekapaszkodni a Jézus által felajánlott szabadság ígéreteibe?

A Biblia szerint a világunk gonosz erők uralma alá került, amelyek irányítani akarnak, míg végül egészen tönkre tesznek. A nagy küzdelem természetesen abból adódik, hogy az Úr felvette a harcot ellenük. A kereszt után viszont már biztos a győzelem, még ha a küzdelem most is tart. Noha a harc drámai, az egész világegyetemre kiterjed és igen heves, Istené a győzelem, amiben hit által mi is osztozhatunk.

Tanulmányozzuk a következő igehelyeket: Jn 12:31; 16:11; Róm 8:38-39; Ef 6:12; Kol 1:16; 2:15; 1Jn 3:8; 5:19! Mit tudhatunk meg belőlük a küzdelem valóságos voltáról? Milyen reménységet és ígéretet közvetítenek e szakaszok?

A XXI. században sokan csupán a tudományos világkép szerint gondolkodnak. Ez azt jelenti, hogy mindent főként természetes nézőpontból vizsgálnak, hiszen csak ezt tekintik bizonyíthatónak. Számukra a babonaság és a tudatlanság korából fennmaradt nézet, hogy a világban gonosz erők működnek vagy ellenséges démoni hatalmak uralkodnak. A Biblia ezzel szemben világunk valóságaként mutatja be ellenséges erők körét, amelyhez démoni fejedelemségek és hatalmasságok tartoznak. A bibliai világkép ugyan teret ad természetes és tudományos fogalmaknak is, a valóság teljes megértését mégsem ezekre alapozza. Elég széles ahhoz, hogy a természetes és a természetfeletti világ képét egyaránt magába foglalja.

Róm 8:38 versében például a görög arkhai szó fordításaként azt olvassuk, hogy „fejedelemségek”, ami jelöl világi uralkodókat, de olyan természetfeletti hatalmakat is, amelyek gonosz befolyást kívánnak gyakorolni az ember felett. Ef 6:12 versében „az élet sötétségének világbírói” kifejezést így is lehetne fordítani: „e sötétség világi uralkodói”.

„Pál egyértelműen személyes gonosz lelkekre utal, akiknek bizonyos hatalma van a világ felett. Gondoljunk például Jn 12:31, 14:30 és 16:11 verseiben a Sátánra utaló ’világ fejedelme’ kifejezésre! A jelenések könyve írója is valóságosnak tartotta az ördögöt (Jel 2:10; 12:10)” (The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1044. o.).

Hogyan mutatkozik meg a nagy küzdelem valósága a saját életünkben? Hogyan érzékeljük a küzdelmet? Krisztus értünk győzött. Ennek az ígéretnek a fényében egyedül mi lehet az oka, ha mégsem győzünk?

Amint láttuk, a „fejedelemségek”-nek fordított szó egyaránt jelöl világi uralkodókat és olyan természetfeletti hatalmakat, amelyek hatnak az emberi életre. A fejedelemségekkel együtt használt másik görög kifejezés a sztoikheia (világ elemei, valószínűleg szellemi lények, angyalok). A sztoikheia szó környezete a bűnbe süllyedt világnak más vetületeire utal, amelyekből Krisztusnak a kereszten aratott győzelme által szereztünk megváltást.

Az eddigiekkel összefüggésben, a gonoszság valóságos erőin kívül még mitől szabadultunk meg Jézus által? Lásd Gal 4:1-11 (főként a 3. és a 9. versek); Kol 2:8, 14, 20!

Az Újszövetség, de különösen Pál felfogása szerint e „hatalmasságok” olyan lelki természetű lények és erők, amelyek uralmukban tartják azokat, akik nem Krisztusban élnek. Ezek megnyilvánulhatnak a politika, a társadalom, a tradíció vagy akár a vallás területén. A sztoikheia szó Gal 4:3, 9 verseiben a pogányság rendszeréről beszél, amiből Krisztus megszabadította a galáciai keresztényeket. Ezt a kifejezést vonatkoztatja még az ősi zsidó törvényrendszer bizonyos vetületeire is, Kol 2:8, 20 pedig hasonlatként világi filozófiai elvekre utal. „Ézs 24:21 versében ’a föld királyait a földön’ kifejezésből arra következtethetünk, hogy ’a magasság seregét a magasságban’ megfogalmazás Sátánt és gonosz angyalait jelöli. Pál ezt írja Sátánról: ’a levegőbeli hatalmasság fejedelme’ (Ef 2:2), a gonoszság láthatatlan vezetőiről pedig: ’ez élet sötétségének világbírói… melyek a magasságban vannak’ (Ef 6:12). 1Kor 15:24-25 szakaszában Pál utal rá, hogy Krisztus győz felettük. Ézsaiás előre látta azt az időt, amikor a gonosz angyalok és a gonosz emberek egyaránt elszenvedik büntetésüket (lásd Mt 25:41; 2Pt 2:4, 9; Jel 20:10-15)” (The SDA Bible Commentary. 4. köt. 198-199. o.). Röviden, a Biblia azt tanítja, hogy az életet személyes és személytelen hatalmak sora uralja. Krisztus nélkül az ember ki van téve e különböző formában megjelenő hatalmak kényének-kedvének. A jelen feszültségei, nem is szólva a jövőtől való félelemről, valamint az élet, a társadalom, a hagyomány, az ideológia követelményei mind kiválthatnak olyan hatást, ami elválaszthatja az embert az Úrtól. Krisztus által azonban nemcsak a bűneinktől szabadulhatunk meg, hanem e „hatalmak” kötelékeitől is. Meg kell értenünk e győzelem természetét és igényt kell tartanunk rá!

A világunkban létező természetfeletti hatalmakon kívül még milyen erőkkel és befolyásokkal küzdünk, amelyek ellenünk, a hitünk ellen hatnak? Először nevezzük meg ezeket, majd igényeljük a Jézusban nekünk szóló ígéreteket, hogy győzni tudjunk felettük!

Krisztus azért jött világunkba, hogy lerontsa az ördög munkáit (Zsid 2:14). Ezt végezte el a kereszten. Viszont ha győzött Sátán, a fejedelemségek és hatalmasságok felett, miért kell még mindig küzdenünk velük? Miért járhat továbbra is körbe a gonosz mint prédára leselkedő oroszlán?

Tanulmányozzuk Kol 2:15 versét alaposan! Nézzük meg a versen belül azt a három igét, amivel Pál a kereszten történteket írja le! Hogyan értsük jelentésüket?

„Megpecsételte az ördög sorsát Krisztus győzelmes élete, ami a Golgotán ért tetőpontjára. Urunk lerántotta Sátán álruháját. Az angyalok és az egész mennyei világ előtt nyilvánvalóvá váltak cselekvési módszerei. Ott vallott színt… Keresztje által Jézus Krisztus megfosztotta a sötétség fejedelemségeit és hatalmasságait annak a látszatától, tekintélyétől, mintha ők lennének e világ fejedelmei. Elvette erős fegyvereiket is, amelyekkel az igazság ellen hadakoztak” (The SDA Bible Commentary. 7. köt. 205. o.).

Krisztus „őket [a hatalmasságokat] bátran mutogatta”. Hogyan lepleződtek le nyilvánosan e hatalmasságok a keresztnél? Lásd Jn 8:44!

Jézus a kereszten függött, minden jel szerint rettenetes vereséget szenvedett, ezt a Biblia mégis diadalnak nevezi? Győzelme minden egyéb mellett azt is bemutatta, hogy Sátán valóban gyilkos, az, aminek Jézus nevezte. A keresztnek köszönhetjük, hogy eljön a nap, amikor végérvényesen, örökre véget ér ezeknek az erőknek az uralma. Akkor kerül erre sor, amikor Krisztus „eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt” (1Kor 15:24), és mint „utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Kor 15:26). Krisztus halála után „Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének a kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből… A Sátán és a mennyei világ között meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt.

Sátán azonban még nem pusztult el. Az angyalok még ekkor sem értették meg mindazt, amit a nagy küzdelem magában foglalt. Először szándékának kellett teljesen nyilvánvalóvá válni. Az emberek miatt Sátán létének folytatódnia kellett, mert nekik éppen úgy, mint az angyaloknak, meg kellett látniuk a Világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között lévő ellentétet. Az embereknek választaniuk kellett, hogy a kettő közül melyiket akarják szolgálni” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 669. o.).

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. „A gonosz lelkek munkája” c. fejezet, 455-460. o.

„Az emberi szem számára láthatatlan harc dúl. Az Úr serege a harcmezőn van, és az emberek megmentésén fáradozik. Sátán sem tétlenkedik, seregeivel minden lehetséges módon igyekszik megtéveszteni és pusztítani… A csata nap nap után folytatódik. Ha szemünk megnyílhatna és láthatnánk a jó és a gonosz erők tevékenységét, nem lenne felületesség, hiábavalóság, nevetgélés és viccelődés. Ha mindenki felöltené Isten teljes fegyverzetét és derekasan vívná az Úr harcát, olyan győzelmeket aratnánk, amelyek megremegtetnék a sötétség birodalmát” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 6. köt. 41. o.).

„Mihelyt az ember Istennel való összhangra törekszik, azonnal tapasztalja, hogy a kereszt terhe továbbra is ránehezedik. A levegőbeli hatalmak, fejedelemségek és a gonosz szellemek azonnal készek harcolni azok ellen, akik engedelmeskedni akarnak a menny törvényeinek. Ezért az üldözések – szomorúság helyett – örömére szolgáljanak Krisztus tanítványainak, mert ezek legfőbb bizonyítékai, hogy Mesterük lábnyomában haladnak” (Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédről. 20. kiad. Élet és egészség kiadás. 34. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Vizsgáljuk meg alaposabban Zsid 2:14-15 verseit! Itt egyértelműen arról olvashatunk, hogy a halál rabságban tart. Figyeljük meg azt is, hogy a vers a haláltól való félelmünket is hangsúlyozza. Miért félünk annyira a haláltól? Miként tart rabságban ez az érzés, amint az idézett szöveg utal is rá? Hogyan tekintsen az elmúlásra a Krisztusban szabaddá vált keresztény?

2) Van, aki buta babonaságnak tartja a démoni erők létezésének gondolatát, másoknak pedig az egész életére rányomja a bélyegét az ilyen erőktől való félelem. Keresztényként hogyan találhatjuk meg a helyes egyensúlyt aközött, hogy egyrészt tisztán látjuk e hatalmak valóságát, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, amire Krisztus révén számíthatunk az ellenük való küzdelemben?

3)  Milyen példákat említhetünk arra, hogy gonosz erők irányítanak vagy befolyásolnak különféle világi hatalmakat?

4)  Hogyan segít a nagy küzdelem világképe megérteni azt, hogy még mindig, Krisztusnak a kereszten aratott győzelme után is létezik gonoszság?

SZILÁGYI JÓZSEF:

STÁCIÓK

ÁRULÁS

Mit suttogsz, olajfa? Tudsz tán valamit?

Három ember alszik, Egy fohászkodik;

ötödik amott jön, s véle bősz csapat:

hajtóvadászat, bús olajfák alatt.

SZENVEDÉS

Elvették ruháját. Úgy, mint Bárány,

tűrte. Vére folyik majd, fázni fog,

szája kiszárad; száz seb a hátán;

ziháló bordái: ég-föld közt grádicsok.

VALLOMÁS

Példaképet kerestem. Nem volt jobb

Tenálad. Most már nem csalódom.

Újra régi Könyvedben lapozok.

Mert célba visz, jó itt hajódon.