SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Megváltás - az egyetlen megoldás

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 17:9; Lukács 7:47; János 2:25; Apostolok cselekedetei 2:37; Róma 3:19-24; Efézus 2:1-5; Titusz 1:1-2

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).

KULCSGONDOLAT: A bűn hatalmas probléma. Hálásak lehetünk Istennek a megoldásért, ami még annál is hatalmasabb!

A „bűn problémája” kifejezés arra a válságra utal, amit Ádám és Éva bűnesete okozott az Éden kertjében. Ennek nyomán indult el a földön a jó és a gonosz közötti nagy küzdelem. E harc során Isten megállítja, majd végérvényesen eltörli a bűn veszedelmes hatásait, de nemcsak a földön, hanem az egész teremtett világon. A megváltás tana foglalja össze, mit tesz Isten azért, hogy megmentse a világmindenséget a bűn pusztító következményeitől. Ez a harc ugyan a földön dúl – legalábbis ami ebből az üdvösségünket érinti –, de a nagy küzdelem elve bemutatja, hogy kérdésköre valójában az egész világegyetemre kihat.

A megváltás tana elsősorban Istenről és megmentő tevékenységéről szól, de az embernek is fontos a szerepe. Igen, Isten valóban páratlan módon gondoskodott az emberiség megváltásáról, ám a mi részünk is döntő. A kérdés: Hogyan fogadjuk, amit felkínál az Úr? Valóban attól függ az ember örök sorsa, hogy erre mit válaszol.

Mivel a bűn okozta problémát Isten a megváltással oldja meg, a bűn rontásának mértéke határozza meg a megoldás körét. Nem lehetne teljes a megoldás, ha nem tudná orvosolni a bajt, bármilyen nagy is az.

Mit tudhatunk meg az alábbi igékből a bűn problémájának mértékéről? Hogyan tapasztaltuk mi magunk, ill. láttuk a környezetünkben mindannak a valóságát, amit az alábbi bibliaszövegek kifejeznek?

Zsolt 59:3 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

Ézs 5:23 _____________________________________________________

_____________________________________________________________

Jer 17:9 _____________________________________________________

_____________________________________________________________

Jn 2:25 ______________________________________________________

_____________________________________________________________

Róm 5:12 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

2Thessz 2:10 _________________________________________________

_____________________________________________________________

Jak 5:1-7 ____________________________________________________

_____________________________________________________________

Ugyan ki ne ismerné mélységében, saját, fájdalmas tapasztalatából a bűn szörnyűségét?! Az életünk minden pillanatát a bűn és következményei között töltjük. Bolygónkon bizonyos fokig (óriási mértékben) a bűn valósága uralja az emberi lét minden területét. Az emberiségre gyakorolt hatása a politikától az emberi szív legmélyéig tapasztalható. Rontása olyan rettenetes, hogy ha Isten nem adna megoldást, a helyzet reménytelen volna. Hálásak lehetünk ezért a megoldásért, a megváltási tervért, aminek a célja, hogy az Úr örökre leszámoljon a bűn okozta problémával!

A bűn következményei nemcsak a „kegyelem időszakában” kezdtek megmutatkozni, hanem már közvetlenül a bűn megtörténte után. Ezért már előre megfelelő előkészület kellett arra az esetre, ha a bűn megnyilvánul. Ellen White egyértelműen ír erről: „Amint megjelent a bűn, máris volt Megváltó. Krisztus tudta, hogy majd szenvednie kell, mégis az ember Helyettese lett. Rögtön azután, hogy Ádám elkövette a bűnt, Isten Fia jelentkezett az emberiség kezeseként, éppen olyan erővel hárítva el a vétkesre kimondott ítéletet, mint amikor meghalt a Golgota keresztjén” (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 1. köt. 1084. o.).

Mit tudhatunk meg a következő bibliaszövegek alapján a megváltási tervről és arról, hogy mikor készült el? Milyen különleges reményt és ígéreteket találunk az alábbi versekben?

Ef 1:3-5 _____________________________________________________

2Thessz 2:13-14 ______________________________________________

Tit 1:1-2 _____________________________________________________

Jel 13:8 ______________________________________________________

Gondolkozzunk még azon, hogy mi minden következik e versekből! Mit tudhatunk meg az említett szakaszokból? Isten gyakorlatilag az örökkévalóságtól fogva elrendezte, hogyan lehet megoldani a bűn problémáját. Nem Isten rendelte el előre a bűn megjelenését (ha így lett volna, akkor Ő lenne a felelős érte, ami egyenesen iszonyatos, istenkáromló gondolat), bekövetkeztét mégis előre tudta, ezért az örökkévalóság egy korábbi pontján már gondoskodott megoldásáról.

Ez a bibliai predesztináció, ami szöges ellentétben áll a predesztináció általánosan ismert fogalmával. Istennek az örökkévalóságtól fogva az volt a terve, hogy minden ember üdvösséget találjon Jézusban. Vannak, akik visszautasítják az üdvösséget, ez azonban nem csökkenti sem a megoldás erejét, sem körének szélességét. A kárhozat tragédiáját még nagyobbnak látjuk, ha arra gondolunk, hogy milyen sokat tett értünk Krisztus!

Beszélgessünk még arról, hogy Isten már az örökkévalóságtól fogva eltervezte személyesen a mi üdvösségünket! Gondoljunk bele, hogy mi mindent jelent ez! Mit változtat az életünkön ez az igazság?

Mindennek Jézus Krisztus életére, halálára, feltámadására és mennyei szolgálatára kellett előremutatnia, abban kellett kiteljesednie az üdvösség egész történelmén át, az ősevangélium ígéretétől (1Móz 3:15), az áldozati rendszer kezdetétől (1Móz 4:4), az Ábrahámmal kötött szövetségen át (1Móz 12:1-3) az izraelita szentélyszolgálatok rendszeréig (2Móz 25:8). Ez Isten igazi megoldása a bűn problémájára.

A bűn problémájának súlyosságát talán akkor értjük meg a legjobban, ha felfogjuk, hogy mekkora áldozat kellett megoldásához – a kereszt. Éppen a kereszt bizonyítja a legjobban, hogy az ember egyedül képtelen volna azt megoldani. A rendkívüli helyzet rendkívüli megoldást igényelt, és Krisztus halála, amint Isten magára veszi bűneinket, valóban a legkülönösebb megoldás, ami csak létezhet.

Az Írás szerint Krisztus áldozati halála a bűnért végzett engesztelés volt, tehát Isten így tudja megoldani egyszer s mindenkorra a bűn problémáját, annak minden megnyilvánulásával együtt. Hogyan biztosítja Krisztus halála mindazt, amire az embernek szüksége van az üdvösséghez? Keressük meg a választ erre a kérdésre az alábbi szempontok szerint!

1. Megigazulás/megbékélés (Isten színe előtt igazként megállni)

Lásd Ézs 53:4-7; Zak 3:1-4; Lk 18:9-14; Róm 3:19-24, 28!

_____________________________________________________________

2. Megszentelődés/megújulás (helyesen élni Isten színe előtt)

Lásd Róm 6:1-8; 1Kor 6:8-11!

_____________________________________________________________

3. Megdicsőülés (az örök élet feltámadásának bizonyossága)

Lásd Jn 5:24-25; 1Thessz 4:16-17; 1Jn 5:9-13!

_____________________________________________________________

Gondolkozzunk még arról, hogy a bűn rettenetes volta miatt lett szükséges a kereszt! Isten csak a kereszt révén menthet meg a bűn végső következményétől, az örök haláltól. Miért hatásos védelem a bűn ellen, ha nem feledkezünk meg a keresztről?

A bűnös megigazulhat és megbékélhet Istennel Krisztus engesztelő áldozata által, amit minden emberért vállalt és részrehajlás nélkül, mindenkinek felkínál (Róm 5:6-10). Viszont a hívőnek valóságként kell tapasztalnia azt, amit Krisztus halálával tett Isten az emberiség megigazításáért és megbékéltetéséért. A megigazulással kapcsolatban nem elég a pusztán elméleti ismeret, tapasztalnunk is kell!

ApCsel 2:36-38 és 3:19 versei szerint a bűnös ember a bűnbánattal kezdi tapasztalni az üdvösséget. Hogyan kapcsolja Krisztus halálához a megigazulás tapasztalatát a bűnbánat, a lelkifurdalás érzése?

_____________________________________________________________

Gondolkodjunk el az alábbi megállapításról: „Semmi sem érinti olyan mélyen lelkünket, mint Krisztus megbocsátó szeretete. Ha a bűnös ember Isten felmérhetetlen szeretetéről elmélkedik, amire a kereszt vet fényt, megtalálja a legnagyobb erőt, ami bűnbánatra készteti. Istennek ez a jósága bűnbánatra vezet (Róm 2:4)” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 1997, Advent Kiadó. 135. o.).

Róm 3:23-25 és Ef 2:8 versei értelmében mi a hit szerepe a megigazulás tapasztalatában?

_____________________________________________________________

Amint a Bibliából tudjuk, a hit hallásból van, mégpedig Isten Igéjének hallásából (Róm 10:17). Azt is láttuk, hogy aki elgondolkozik Krisztus szeretetéről, abban bűnbánat támad. Tehát a bűnbánat nem lehet csupán néhány kiváltságos előjoga. Mindennek fényében nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a megigazulás tapasztalásához mennyire fontos Isten Igéjét tanulmányozni, azon gondolkozni!

Isten jósága az, ami bűnbánatra és megigazulásra vezet. A bűnből való megtérés és a megigazulás tapasztalata csak Istennek köszönhetően következhet be. Az üdvösség igazából Isten kegyelmi ajándéka, mert valóban kegyelemből, hit által kapjuk (Ef 2:8).

Konkrétan mit tehetünk, hogy valóban egész szívünket, elménket átjárja Isten jóságának érzete, amikor arra gondolunk, amit értünk tett, amitől megmentett?

A megigazulás tapasztalata olyan lelki élményeket ad a hívőnek, amelyek élete megváltoztatására ösztönzik. A megigazult bűnös bocsánatot nyer (Lk 7:47; Róm 4:7; Ef 1:7), Isten nem kárhoztatja többé bűnéért, igaznak nyilvánítja (Róm 5:16, 18; 8:1) és új élet ajándékát kapja (2Kor 5:17; Ef 2:1-5).

Az új tapasztalatnak az az alapja, hogy bármilyen volt a múltunk, bármilyen bűnök terheltek, még ha hibáztunk és rosszak voltunk is, bűnbocsánatot nyerve, tisztán állhatunk meg Isten előtt.

Gondoljunk bele, hogy ez mit jelent valójában! Krisztus halála minden bűnt elfedez, még a legszörnyűbbeket is. Bárhogy vádol a szívünk (1Jn 3:20), ha hit által átadjuk az életünket Krisztusnak és saját „megfertéztetett” ruhánk (Ézs 64:5) helyett elfogadjuk Krisztus tökéletes életét, abban a pillanatban betakar Krisztus igazsága. Tökéletes élete nekünk tulajdoníttatik, mintha a miénk lenne. Létezik ennél nagyobb ajándék a bűnös ember számára?

A kérdés: megtörténhet-e ez valakivel úgy, hogy közben ő maga egészen meg ne változna? Általában ezt a változást nevezik „újjászületésnek”, ami az üdvösség élményének része.

Olvassuk el az előbbi bekezdésekben szereplő bibliaszövegeket, majd foglaljuk össze, hogy mit tanítanak a megigazulásról és arról, ahogy ezt a saját életünkben tapasztalhatjuk!

_____________________________________________________________

Ha bűnbocsánatot nyerünk, akkor már nem vagyunk kitéve Isten haragjának, így elhárul minden akadály az Istennel való megbékélés és kapcsolat elől. A bűnös ember számára új élet kezdődik, méghozzá azzal a kiváltsággal, hogy a Szentlélek vezetése alatt közösségben élhetünk Krisztussal.

A bűnbánat az előfeltétele annak, hogy tapasztaljuk a megbocsátást és a megigazulást, és a bűnök megvallása, valamint a keresztség kíséri (ApCsel 2:38; 1Jn 1:9). Ez a magyarázata annak, hogy a bűnbocsánat ugyan mindenki számára elérhető, mégsem mindenki részesül benne.

Hol lennénk, ha életünk minden pillanatában nem támaszkodhatnánk arra az ígéretre, hogy Isten annak alapján fogad el, amit Krisztus tett értünk, nem önmagunk, érdemeink és a törvénynek való engedelmességünk mértéke miatt?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Velünk az Isten” c. fejezet, 11-18. o.

„Megváltásunk terve nem egy későn jött gondolat, nem Ádám bukása után megfogalmazott terv volt. Ez ’ama titoknak kijelentése… mely örök időktől fogva el volt hallgatva’ (Róm 16:25). Azok az elvek bontakoztak ki benne fokozatosan, amelyek az örökkévalóság korszakaiban mindig is Isten trónjának alapját képezték… Nem Isten rendelte el a bűn létezését, de előre látta, hogy bekövetkezik, és megtette a rettentő vészhelyzet megoldásához szükséges lépéseket. A világ iránti nagy szeretetből megfogadta: odaadja egyszülött Fiát, ’hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 23. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) A bűn szörnyű, hiszen csak a Teremtő halála árán lehetett megoldani a problémát, amit kiváltott. Hogyan bizonyítja a kereszt, hogy az ember képtelen volna megváltani önmagát? Ugyan mit tehetnénk hozzá mi ahhoz, amit Krisztus értünk tett?

2) Vannak, akik az ún. „szubjektív engesztelésben” hisznek, miszerint a kereszt nem változtatott azon, hogyan állhatunk meg Isten előtt. Szerintük inkább az volt az Úr célja a kereszttel, hogy mi viszonyuljunk hozzá másként. Mi hiányzik ebből az elképzelésből alapvetően? Milyennek állítja be a bűn problémáját? Miért kelti azt a látszatot, mintha megoldásához elegendő volna az ember „hozzáállásán változtatni”?

3) Lehetséges sokat tudni az üdvösségről, de nem tapasztalni? Hogyan értsük Ellen White-nak ezt a megjegyzését: „Az Istennek szentelt élet mindenképpen élő, gyakorlati tapasztalat, nemcsak elmélet, amiről beszélünk, hanem minden tapasztalatunkat átszövő elv” (Ellen G. White: Our High Calling. 243. o.). Hogyan lehet valóság a megváltás élménye a hétköznapi életünkben, a gyakorlatban?

4) Mi az üdvösség szerepe a nagy küzdelem összefüggésében? Miért akar Sátán megfosztani a Jézusban nyerhető megváltástól mindenkit, akit csak tud? Milyen eszközöket fordít ellenünk? Hogyan védekezhetünk ezekkel szemben?

SZILÁGYI JÓZSEF:

MIKEÁS

Mit mondhat egy próféta, a látó?

Leleplezi népe tetteit.

Szomorú a pőre valóságtól;

képmutatók nem is kedvelik.

Gonoszság van házak, szívek mélyén,

nem csoda, hogy kiábrándító

az élet s nem boldog élmény;

testünkre, lelkünkre rátipor.

Gonoszságnak gonoszság a bére:

el fog jönni, meg van már ígérve;

s magunkon – jaj! – nem segíthetünk.

Sorsunk mégsem oly reménytelen.

Életet vajúdik Betlehem:

Szabadító születik nekünk…!