SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A kinyilatkoztatás és a kinyilatkoztató Isten

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 3:1-14; 5Mózes 6:4; Máté 28:19; 2Timóteus 3:16-17; Zsidók 11:6; 2Péter 1:19-21

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette” (Zsid 1:1-2).

KULCSGONDOLAT: Fontos megérteni a bibliai ihletés módját, azonban sokkal fontosabb megismerni azt, amit Isten kijelentett az ihletés által.

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsolt 19:2). Milyen igaz! Amit viszont nem hirdetnek az egek, az az, hogy Isten szeret bennünket, meghalt értünk. Munkálkodik, hogy megmentsen bűnös döntéseink következményeitől.

A lényeg, hogy sok mindent megtudhatunk Istenről más forrásokból, mégis elsődleges forrásunk a Biblia legyen! Léteznek olyan nagyszerű igazságok, főként Isten természetével és a világban végzett tevékenységével kapcsolatban, amelyekről mit sem tudnánk Isten kinyilatkoztatása nélkül. Amint már láttuk, az emberek megérezhetnek valamit a jó és a gonosz között folyó küzdelemből, de hogyan értesülhetnének a nagy küzdelemről, ha a Szentírás nem tanítaná?

Ezen a héten két dologra irányítjuk a figyelmet: megnézzük, mit mond a Biblia önmagáról és az ihletésről, majd pedig rátérünk arra, hogy mit tanít Istenről, aki íróit ihlette.

Mit tudhatunk meg 2Pt 1:19-21 verseiből arról, hogyan tekintettek az Újszövetség írói a Szentírásra?

_____________________________________________________________

Péter határozottan állítja, hogy nem emberektől származnak az Ószövetség próféciái. Érvelése szerint azért szóltak a próféták, mert a Szentlélek indította őket. A „Szentlélektől indíttatva” kifejezés azt jelenti, hogy a Szentlélektől származott az ösztönzés, ami a Szentírás megírásához vezetett. Röviden: a Biblia íróit maga az Úr ihlette.

Olvassuk el 2Tim 3:16-17 verseit! Mit tudhatunk meg belőlük a Bibliáról és szerepéről?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Pál nyilván azt akarta, hogy Timóteus megértse: a Szentírás Istentől ered, megbízható és a hívők épülésére való. Az apostol nem hagy kérdést az Írás igazságával, tekintélyével és eredetével kapcsolatban. Figyeljük meg azt is, hogy a „teljes írás” meghatározást használja! Nem ad rá lehetőséget, hogy tetszőlegesen válogassuk meg, mely részeket gondoljuk ihletettnek, melyeket nem. Ma már nem minden kötelező érvényű ránk nézve (mint pl. a ceremoniális törvények), ez azonban egészen más, mintha azt állítanánk, hogy a Biblia bizonyos részei ihletettek, mások viszont nem; vagy némely szakasz erősebben ihletett a többinél (bármit is jelentsen ez).

Milyen fontos igazságot tudhatunk meg a Szentírásról és az Ige tekintélyéről Mt 4:4, 7, 10, 22:41-46 és Jn 10:34-35 verseiből?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A hitnek mindig kell egy kiindulópont, egy alap, amire felépül. A hetednapi adventista keresztények számára ez az alap a Biblia – az igazi mérce, az igazság döntőbírója.

Mennyi időt töltünk az Igével? Az életünk mennyire igazodik az Ige tanításaihoz? Gondoljunk vissza az elmúlt 24 órára! Mit tettünk vagy nem tettünk ebben az időszakban a Szentírás tekintélyének alapján?

„Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyét hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 20. o.). Hogyan segítenek ezek a gondolatok megérteni a bibliai ihletés menetét?

Az inspiráció kérdésével kapcsolatban megesik, hogy az emberek figyelmét teljesen lekötik az úgynevezett problematikus szövegek. Gondoljunk például a Jézus keresztje fölé szegezett feliratra, amiről az evangéliumokban olvashatunk! Mt 27:37 szerint ez állt rajta: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Mk 15:26 versében így olvassuk: „A zsidók királya.” Lk 23:38 verse így jegyzi fel: „Ez a zsidóknak ama királya.” Hogyan vélekedjünk az eltérésekről? A Biblia megfogalmazása szerint: „A teljes írás Istentől ihletett” (2Tim 3:16) és hitelt érdemlő, csakhogy a három evangéliumban a Jézus keresztjére szegezett felirat szövege kissé eltérően olvasható. A két pont együttvéve enged bepillantást abba, hogyan is hat az ihletés. Amint ez az eset mutatja: az ihletés lehetőséget biztosít arra, hogy egy gondolatról vagy eseményről különböző módon írjanak, de csak annyira, ameddig a kifejezések még megfelelő bemutatást adnak. Ahol a hozzávetőleges megfogalmazás még eléggé kifejező, mint pl. a kereszt feliratának esetében, az ihletés felhasználja azt. Viszont ahol pontos meghatározás szükséges, mint 1Kir 6:1 versénél, az ihletés azt adja meg, amit így is kell elfogadni.

Hasonlítsuk össze ApCsel 1:18 és Mt 27:5 versét! A Júdás haláláról szóló beszámolók mennyiben térnek el?

A Biblia kritikusai hosszú ideig azzal érveltek, hogy e versek eltérő képet festenek Júdás haláláról. Ám az utóbbi időkben végzett kutatások kimutatták, hogy az a szó, amit ApCsel 1:18 így fordít: „alázuhanván”, azt is jelenti, hogy „feldagad”, „felpuffad”. Tehát miután Júdás felakasztotta magát, valószínűleg nem vették észre addig, amíg holtteste fel nem puffadt, így történt az, hogy végül „egész belső része kifordult” (új prot. ford.). Ami korábban ellentétesnek tűnt, arról most láthatjuk, hogy nem az. A Biblia legnagyobb része mentes a problémától, azt a néhány helyet illetően pedig, ahol maradt némi kérdés a „tévesnek” vagy „ellentétesnek” tűnő helyekkel kapcsolatban, ott az alázat a helyes hozzáállás. Ki mondhatná meg, hány ember hite futott zátonyra azért, mert csak a „problematikus” szövegekre figyeltek!?

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz 1:26).

_____________________________________________________________

Amennyire lehetséges, fontos megérteni az ihletés folyamatát, ám ez csak a cél elérésének eszköze. A cél az, hogy megismerjük Istent. A Biblia megírása folyamatának mélyreható megismerése, sőt, akár kinyilatkoztatásainak alapos megértése sem jelent semmit, ha személyesen nem ismerjük meg az Urat (Jn 17:3). A Biblia pedig egyértelműen állítja, hogy Isten egy.

Olvassuk el 5Móz 6:4 és Mk 12:29 versét! Milyen sarkalatos igazságot találunk e részekben?

_____________________________________________________________

Az Ige kijelentése Isten egységével kapcsolatban eleve kizárja több isten létezésének a gondolatát. Csak egy Isten van. Ám a teljes bibliai kép azt mutatja, hogy míg az Úr egy, egységének van belső „tartalma”.

Mire világítanak rá a következő versek Isten belső valóságával kapcsolatban? 1Móz 1:26; 3:22; 11:7; Mt 28:19; Jn 1:1-3, 18; 20:28; 2Kor 13:13

_____________________________________________________________

Isten belső lényének természetére következtethetünk azokból az ószövetségi utalásokból, amelyek többszemélyűségét érzékeltetik. Amikor ezekhez hozzávesszük az Újszövetség kijelentéseit Jézus Krisztusra és a Szentlélekre vonatkozóan, akkor kezdünk ráébredni, hogy mennyi mindent nem értünk és valószínűleg soha nem is fogunk egészen megérteni Isten természetét illetően. A háromszemélyű egy Isten léte is egyike azoknak a titkoknak, amelyekkel meg kell tanulnunk együtt élni. A Biblia nem azért ad bizonyos információt Istenről – hármasságáról –, hogy spekulatív filozofálgatásba bocsátkozzunk. Inkább azért enged némi bepillantást, hogy miközben a nagy küzdelem kibontakozik, majd lezárul, mi jobban megértsük Isten tevékenységeit, kiváltképp értünk végzett megváltói munkáját.

Ugyan kiben nem fogalmazódik meg sok olyan kérdés, amire csak Isten adhat választ? Hogyan tanulhatunk meg bízni az Úrban egészen addig, amíg eljön és felel kérdéseinkre?

A Biblia kinyilatkoztat Istenről olyan igazságokat, amelyeket sehol másutt nem találhatunk meg. Ezek közé tartozik az is, hogy Ő a Teremtő. Valójában a Biblia elsőként azt jelenti ki Istenről, hogy Ő teremtette „az eget és a földet” (1Móz 1:1).

E szöveggel kapcsolatban az az egyik érdekesség, hogy a Biblia nem próbálja bizonygatni vagy kimutatni Isten létezését, hanem természetesnek veszi. A Szentírás sok tanítást közöl arról, hogy milyen Isten, főként ahogy a jelleme megmutatkozik a bűnössé lett emberiséggel való bánásmódjában. Ám egyáltalán nem igyekszik bizonyítani létezését, egyszerűen tényként közli.

Mit tudhatunk meg Róm 10:17 és Zsid 11:6 verséből Istenről, ill. arról, amit azért tesz, hogy tudomást szerezzünk létezéséről?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Isten létéről nem győzhetnek meg csupán észérvek. A Biblia azt tanítja, hogy úgy győződünk meg Isten létezéséről, hogy személyes tapasztalatot szerzünk vele, miközben a Szentlélek hat a szívünkre és az értelmünkre. Sok esetben az ember először elhiszi, hogy van Isten, és csak utána kezd logikus, elméleti alapot vetni a számára láthatatlan Istenbe vetett hitének.

Mit árulnak el 2Krón 6:18, Mal 3:6, Jak 1:17 és 1Jn 4:8, 16 versei Isten jellemzőiről? Még milyen tulajdonságairól olvashatunk az Igében?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Gondolkozzunk el Istennek azokról a tulajdonságairól, amelyeket a Szentírás bemutat! Ezek közül mennyit ismerhetnénk meg egyéb forrásokból, azaz a természet világából vagy személyes tapasztalatból? Válaszunk alapján mennyire fontos a Szentírás ahhoz, hogy igazán megismerjük az Urat?

Még ha csak futólag olvassa is valaki a Bibliát, azzal mindenképpen találkozik, hogy Isten aktívan belekapcsolódik az emberiség dolgaiba, mindabba, ami a földön történik. Nem távoli, tőlünk teljesen elkülönült, elfordult lény, amint bizonyos ókori görög gondolkodók tanították, vagy ahogy még néhány keresztény teológus is véli. Az Úr alapvetően más, mint teremtményei, mégis bensőségesen kötődik hozzánk.

Amint a tegnapi részben megállapítottuk, a Biblia kijelenti Istenről, hogy Ő a Teremtő. Ez is mutatja, hogy hány és hány szálon kötődik világunkhoz. Mit fejeznek ki az alábbi versek Isten egyéb tetteiről, különösen a nagy küzdelemmel összefüggésben?

1Móz 11:9 ___________________________________________________

_____________________________________________________________

1Móz 19:24 __________________________________________________

_____________________________________________________________

2Móz 3:1-14 __________________________________________________

_____________________________________________________________

Jn 3:16 ______________________________________________________

_____________________________________________________________

1Thessz 4:17 _________________________________________________

_____________________________________________________________

Minden kétséget kizáróan a Biblia úgy állítja elénk Istent, mint aki erősen kötődik az emberiséghez. Valójában a nagy küzdelem egész forgatókönyve azt mutatja be, mit tesz azért, hogy kimentse az emberiséget a bűn és Sátán karmaiból. Az Írás egybehangzó állítása szerint Isten a földi teremtés első mozzanatától (1Móz 1:1) a keresztig (Jn 19:18) és a föld újjáteremtéséig (2Pt 3:12-13) közvetlenül részt vesz az emberiség életében.

Milyen személyes tapasztalatokat szereztünk Isten tetteivel kapcsolatban? Hogyan láttuk, amint a saját életünkben vagy másokéban munkálkodott? Miként tanulhatunk meg vigaszt találni abban, hogy közel van hozzánk az Úr?

Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „A spekulatív ismeret veszélye” c. fejezet, 302-313. o.; A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. „Előszó” és „Bevezetés”, 5-15. o.

„Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is mennyei kincs. A bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései tolmácsolják, de az akkor is Isten bizonyságtétele, és Isten engedelmes, hívő gyermeke Isten dicsőséges hatalmát látja meg benne, amely tele van kegyelemmel és igazsággal.

Igéje által Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, a tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve. »A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített« (2Tim 3:16-17)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 10. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Istennel kapcsolatban mennyire bízhatunk meg azokban az egyéni elgondolásainkban, amelyeket nem a Bibliából vettünk? Van bármi létjogosultsága annak, hogy a Biblián kívüli forrásokból próbáljuk megismerni Istent? Ha igen, melyek lehetnek ilyen források? Hogyan vehetjük biztosra, hogy helyes információkat nyerhetünk általuk?

2) Miért áll éles ellentétben Isten Igéjével minden olyan világkép, ami tagadja a természetfeletti létezését?

3) Az emberiség számára sok szempontból nagy áldás a tudomány és a technika. Bizonyos értelemben a tudomány ahhoz is hozzásegített, hogy még jobban felismerjük Isten hatalmát (gondoljunk például arra, amit vívmányai által megtudhatunk az élet bonyolultságáról!). Másrészt viszont mennyire korlátozott az, amit a tudomány által megtudhatunk Istenről? Hogyan gátolhatja a tudomány Isten igazi megismerését?

4) Miért olyan különösen fontos számunkra a Szentháromság Istenről szóló tanítás (még ha nem is könnyű megérteni)? Gondoljunk bele, mit jelentene például, ha Krisztust nem fogadnánk el igazán Istennek?

JÉZUS ÉS A PRÓFÉCIÁK

„A legtöbb prófécia Jézus Krisztus személyére és művére irányul. Jézus maga is prófétált. Három fontos tudnivalót idézünk tőle a próféciákkal kapcsolatban: 1) ’Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek’ (Jn 14:29). Csodálatos dolog valamelyik próféciának a beteljesedését felismerni! Ez nem emberi okosság, hanem Isten Lelkének segítsége által történik. 2) ’…aki olvassa, értse meg’ (Mt 24:15)! A próféciákat hinni és megérteni kell. Isten azt akarja, hogy tanulmányozzuk Igéjét. 3) ’Mert hamis Krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtéveszszék – ha lehet – a választottakat is’ (Mt 24:14).

A Biblia isteni eredetét leginkább a próféciák bizonyítják. A Biblia kétharmad része a próféciákhoz kapcsolódik. A beteljesedett próféciák Isten létezését igazolják, mint olyan valakiét, akinek terve van, aki irányítja a történelem eseményeit. Az Ószövetségben több mint 300 olyan prófécia található, amely a Messiásra vonatkozik.

’Jézus és az Ótestamentum örökre együvé tartoznak’ (D. Dr. Kállay Kálmán: ’Jézus és az Ószövetség’ című rektori székfoglalójának záró mondata. Theológiai Szemle, 1941).

Blaise Pascal nagyon szemléletesen így fogalmaz a messiási próféciákról: ’Jézus Krisztus felé tekint mind a két szövetség; az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt központját látja benne.’

’Nincs egyetlen szó sem az Újtestamentumban, amely ne tekintene maga mögé az Ótestamentumba, amelyben előre meg van jövendölve’ (Luther)” (Szőllősi Árpád: A könyvek Könyve. 2. kiad. Budapest, 2009, Advent Irodalmi Műhely. 51-52. o.).