SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Lelki ajándékok a misszióhoz

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 16:8, 13; Apostolok cselekedetei 2:40-47; 13:4-5; 1Korinthus 12:28-31; 1Péter 4:10

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef 4:11-12).

KULCSGONDOLAT: A lelki ajándékok olyan tulajdonságok, amelyekkel Isten minden tagot felruház, hogy az Ő dicsőségére, emberek megmentése érdekében használják azokat.

Egyházunk – nagyon helyesen – hangsúlyozza a prófétaság lelki ajándékát, azonban a szolgálatra való többi lelki ajándék fontosságát nem mindig nyomatékosítjuk, pedig lényeges, hogy megtegyük, hiszen itt egyértelműen bibliai tanításról van szó. Tehát egyházunknak komolyan kell vennie a nevezett ajándékokat, hogy a tagok természetesen elfogadják és gyakorolják.

Sajnálatos módon sok gyülekezeti tag nem él Istentől kapott ajándékaival, aminek számos oka lehet. Előfordul, hogy a hiba a tagokban van, máskor azonban többet tehetne a gyülekezet, bátorítva tagjait lelki ajándékaik megismerésére és a misszióban való használatára a Szentlélek vezetése alatt. Milyen kár, ha az ember kap valamilyen ajándékot, mégsem használja arra, amire szánták!

Ha megkérdeznénk gyülekezetünk tagjait, többen sokáig gondolkodnának, mielőtt válaszolnának arra, hogy a Bibliában felsorolt lelki ajándékok közül melyikkel rendelkeznek, még ha a többség valószínűleg használ is valamit, csak nem tudatosan. Előfordulhat, hogy némelyek szakavatottan tevékenykednek egy területen, amelyre érzésük szerint Isten elhívta őket, és a gyülekezet is elismeri szolgálatukat, pedig nem próbálták szabályszerűen megtudni, milyen ajándékokat is kaptak. Gyakran megesik, hogy a lelki ajándékok felismerését célzó szeminárium egyszerűen megerősíti a hívő életében már addig is megmutatkozó ajándékok meglétét. A Szentlélek vezetése alatt az ember kétségkívül akkor is használhatja lelki ajándékát, ha szabályszerűen még nem ismerte fel, ill. nevezte meg. A másik csoportba azok tartoznak, akiknek azért esik nehezére bekapcsolódni a gyülekezet tevékenységeibe, mert nem érzik magukat tehetségesnek, nem ismerik fel ajándékaikat. Fontos bátorítani őket, hogy felfedezzék saját lelki ajándékaikat és tudatosan törekedjenek azok használatára.

1Pt 4:10 szerint mivel tartozik az Úrnak mindenki, aki valamilyen ajándékot kapott?

Amint már megállapítottuk, minden hívőnek van valamilyen szolgálati területe, tehát nem érhet meglepetésként, hogy Isten ellát mindennel, ami annak végzéséhez szükséges. Következésképp, aki személyes missziós megbízatásként értelmezi a nagy misszióparancsot, azt a Lélek képessé teszi, hogy bekapcsolódhasson. A gyülekezet lélekmentő munkáját illetően pedig Isten jól tudja, hogy hol, mikor, mire van szükség.

1Kor 12:11 rámutat, hogy a Szentlélek munkájának része a lelki ajándékok kiosztása a hívők között. Ő teszi képessé a tagokat minden jó cselekedet elvégzésére (lásd Ef 2:10; 4:12). A Szentlélek azonban nemcsak kiosztja a lelki ajándékokat, hanem erőt is ad azok használatához, amint ApCsel 1:8 utal rá.

A lelki ajándékokat felsoroló bibliai szakaszok nem egyformák. Ez azt sejteti, hogy az adományok felsorolása nem teljes, azaz más ajándékokkal is bővülhet a lista.

Gondolkozzunk el az ajándék szóról! Mire utal? Mit szűrhetünk le belőle a felelősségünkkel kapcsolatban, hogy amit ingyen kaptunk, azt az Úr művében használjuk (ne csak más célra)?

Bizonyos fokig az ember lelki ajándékai határozzák meg a gyülekezetben elfoglalt helyét. Másként fogalmazva: azt jelenti felfedezni lelki ajándékainkat, hogy megtudjuk, hol kell tevékenykednünk a testben az Úr akarata szerint. Előfordult már, hogy olyan területre hívtak, amihez egyszerűen nem volt kedvünk vagy ami nem érdekelt? Ismerünk valakit, aki elfogadott egy gyülekezeti tisztséget, majd év közben lemondott, mert úgy érezte, hogy nem ő a megfelelő ember az adott feladatra? Valószínűleg ezekben a helyzetekben olyasmire kérték, olyasmit próbált elvégezni, amire nem kapott elhívást vagy lelki ajándékot. Ez ugyan előfordul, de azért nem kell általánossá válnia.

Milyen esetről számol be ApCsel 13:1-3? Mit sugall ez a rész a szolgálatra történő elhívás fontosságával kapcsolatban?

Lényeges, hogy a Szentlélek hív el az Istenért végzett szolgálatra, Pált és Barnabást is Ő hívta el és tette alkalmassá. A 2. vers fontos információt közöl: Pál és Barnabás már tevékenykedett az Úr szolgálatában, amikor elhívást kapott egy bizonyos szolgálatra. Az is jelzi, hogy ez egy konkrét szolgálat volt, hogy abban az esetben rájuk és nem Simeonra meg Manaenre esett a választás.

Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt megígérte, hogy eljön a Szentlélek, aki majd a segítőnk lesz. A Lélek munkájának része, hogy felkészít az evangélium terjesztésére. Ha tehát ajándékokat ad a missziós feladat végzéséhez, akkor ezek az ajándékok minden bizonnyal igen fontosak, ezért használnunk is kell őket.

Mit tudhatunk meg a következő bibliaszövegekből a Szentlélek és a hívők kapcsolatáról? Jn 16:8, 13; ApCsel 1:8; 13:4; Róm 8:11

Ha megértjük, hogy miért is adja a Lélek az ajándékokat, felismerjük, menynyire fontosak azoknak az üdvössége érdekében, akiket el kell érnünk Krisztusért. A Szentlélektől jövő elhívás és ajándékok által minden hívő bekapcsolódik az evangélium terjesztésének nagyszerű munkájába, csak különböző mértékben és másként.

Bizonyos ajándékokat talán fontosabbnak, különlegesebbnek tekintünk, ám valójában a gyülekezet élete és küldetése szempontjából mindegyik elengedhetetlen. Hajlamosak vagyunk piedesztálra állítani a tehetséges evangélistákat, prédikátorokat, tanítókat, de tudnunk kell, hogy a lelkigondozás vagy a tanítványok képzésének lelki ajándéka éppen annyira lényeges.

Nem nehéz megtudni, hogy milyen ajándékkal rendelkezünk. Gyorsan felismerhetjük lelkészünkben és gyülekezetünk vezetőiben is, hogy mely szolgálati területekre nyertek lelki ajándékot. Egyszerűen csak azt kell megfigyelni, amit tesznek és ahogy az emberek a szolgálatukat fogadják. Saját lelki ajándékaink meghatározása azonban már más kérdés.

A lelki ajándékok felismerésének folyamatát időnként túlzottan leegyszerűsítve mutatják be: tölts ki egy kérdőívet, alkalmazz egy képletet és már tudod is, hogy mi az ajándékod. Számos gyülekezeti tag próbálta már ezen az úton felfedezni a lelki ajándékát, de utóbb csalódott, mert gyülekezete nem helyezte olyan tisztségbe, amelyben a közösség testén belül használhatta volna, amit kapott.

Talán egy szeminárium a legkönnyebb módja annak, hogy elkezdjük megismerni lelki ajándékainkat, viszont bölcsebben tesszük, ha ezt csupán a keresés kezdetének tekintjük, amint erre a legtöbb, kellően előkészített ilyen program keretein belül rá is mutatnak.

Mit fejez ki Pál 1Kor 12:28-31 verseiben a lelki ajándékokra vonatkozóan?

Itt az apostol nem arra bátorít, hogy az általában legjobbnak tartott ajándékok közül egy vagy kettő után kezdjünk el vágyódni. Rámutat, hogy a Lélek mindig, mindenütt, minden gyülekezetnek az adott szükségletek szerint osztja ajándékait. Ezért azok a legjobbak, amelyek a helyi gyülekezet tagjait teszik alkalmassá a szolgálatra.

A lelki ajándékaink kérdését fontolgatva ne becsüljük alá a többi gyülekezeti tag véleményét! Amikor a jelölőbizottság tagjai kiválasztják a következő évre a vezetőket és munkacsoportjaikat, olyanokat keresnek, akik már bizonyították érdeklődésüket és képességüket az adott szolgálati téren.

Ha valaki elmondja, hogy szerinte egy szolgálati pozícióban igen eredményesek lennénk, talán a meglévő lelki ajándékainkat ismeri el. Bölcs dolog erre odafigyelni, ezért imádkozni. Világos utalást kaphatunk arra nézve, hogy mire hívott el az Úr, mire adott ajándékot, ha megkapjuk a lelki ajándékokkal foglalkozó szeminárium eredményeit, amihez párosul a hittestvérek megerősítő szava, valamint az adott misszióterületen eltöltött próbaidő mérlege.

Milyen ajándékaink vannak? Mi alapján véljük így?

A lelki ajándékok és a bizonyságtétel, evangelizáció kérdésköréről gondolkozva általában hajlamosak vagyunk csak az evangelizálás, a prédikálás és a tanítás ajándékaira figyelni. Nem minden ajándék kimondottan evangelizációs jellegű, ám ha az egyház testén belül szolgálnak vele, az evangélium hirdetésére mindegyik hatással lesz, csak eltérő mértékben.

Olvassuk el ismét ApCsel 6:1-4 verseit! Itt arról értesülünk, hogy egyesek a mai diakónusokéhoz hasonlítható feladatokat kaptak. Miért nem akarták a tanítványok ezt a munkát is végezni? Milyen elv fedezhető fel a háttérben?

Az újonnan megválasztott diakónusok segítették az őskeresztény gyülekezet evangelizációs programját, és így a tanítványok minden idejüket az evangélium hirdetésére, a prédikálásra szentelhették. Tehát, még ha általában nem is az evangelizáció frontvonalában való helytállásként tekintünk a diakónusok tevékenységére, a háttérben mindenképpen hatottak az evangélium hirdetésére ajándékukkal. Valószínű, hogy a szükségben lévő özvegyasszonyoknak nyújtott segítségük miatt az emberek készségesebben hallgatták az evangélium hirdetőit. Csak Isten a tudója, hogy mennyi jót végeztek e szerepkörükben! Az egyház működése szükségessé teszi, hogy vezetők irányítsák a szervezést és a pénzügyeket stb. Az Urat szolgálóknak azt meg kell érteniük, bármiféle szerepkörben is tevékenykedjenek, hogy egy csapat részei, és az egyház egészének evangelizációs előrehaladásához alapvetően fontos a hozzájárulásuk.

Mely lelki ajándékok mutatkoztak meg ApCsel 2:40-47 szakaszában? Milyen eredményre vezetett ez, nem csupán a bizonyságtétel, hanem a tanítvánnyá válás terén is? Milyen fontos tanulságot szűrhetünk le ebből magunknak?

ApCsel 2:47 versében a szaporította (Károli), ill. növelte (új prot. ford.) szavak a közösségbe való bekapcsolódást jelentik. Az új hívőkkel növekedett a gyülekezet, befogadták őket, gondoskodtak róluk. Ebből arra következtethetünk, hogy többek között jelen voltak az irányítás, vezetés, vendéglátás, pásztorolás és szolgálatok ajándékai. Jó példa ez arra, hogyan lehet az egyes ajándékokat az egész gyülekezet javára hasznosítani, támogatva mások missziós szolgálatát.

Gondoljunk a saját részünkre, szerepünkre, a gyülekezetben végzett szolgálatunkra! Hogyan illeszkedik a közösség egészének a küldetéséhez?

Nem a kíváncsiságunk kielégítése végett kell tudakoznunk, milyen ajándékkal is rendelkezünk, hanem mert ezzel jelzi az Úr, hogy milyen feladatot vár el tőlünk és hol illeszkedhetünk bele a gyülekezet testébe. Ez természetesen nagy felelősséget ró ránk, miközben igyekszünk betölteni a feladatot, amihez Isten megadta a képességeket.

Mit fejeznek ki Róm 12:4, 1Kor 12:12 és Ef 4:16 versei a lelki ajándékokkal és az egyház testével kapcsolatban?

Fontos, hogy a lelki ajándékokat felsoroló mindhárom bibliai fejezet az egyház testével összefüggésben közli a listát. Ezek szerint tehát ugyan lehetséges egyénileg bizonyságot tenni vagy részt venni az evangelizációban, amint Filep és az etióp komornyik esete is mutatja (Az apostolok cselekedetei 8. fejezet), de közös felelősségünk, hogy az egyház keretein belül éljünk ajándékainkkal. Amint már az előzőekben megállapítottuk, az egyháznak a Szentlélek fennhatósága és irányítása alatt kell végeznie minden tevékenységét. A mi felelősségünk, hogy keressük Isten akaratát és azzal összhangban működjünk, amit a Szentlélek megmutat. Nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy előbb terveket készítünk, majd azokra próbáljuk elnyerni Isten jóváhagyását. Gyakorta kérdezzük azt, hogy „Mit tehet gyülekezetünk Istenért?” Jobban tennénk azonban, ha azt kutatnánk, hogy mi az, amit Isten már elkezdett népe között, és abba kapcsolódnánk bele!

Mit tudhatunk meg Mt 10:19-20, ApCsel 13:4-5 és 16:6-7 verseiből arról, hogyan vezette a tanítványokat a Szentlélek?

A tanítványok engedték, hogy a mindentudó Szentlélek irányítsa szolgálatukat. Előfordult, hogy megpróbáltak egy bizonyos területen munkát kezdeni, de a Lélek ezt nem engedte. Pálnak látomásban konkrét utasításokat adott arra vonatkozóan, hogy hol dolgozzanak (lásd ApCsel 16:9-10). A lelki ajándékokat felelősséggel kell használni, amire az a legjobb mód, ha állandó kapcsolatban állunk a Lélekkel. Felelősségünk őrizni az egyház egységét. Amennyiben a Szentlélek vezetése alatt állunk, meglesz a kívánt egység, hiszen Ő irányítja az egyes embereket és az egyházat is. A tagoknak és az egyház egészének egybehangzó útmutatást ad. A Lélek nem vezeti az egyes tagokat az egyház testétől eltérő irányba. Ha elkötelezzük magunkat Krisztus szolgálatára, számíthatunk arra, hogy nagy dolgok történnek, miután kitöltetik ránk a Lélek. Tehát úgy egyénileg, mint közösségi szinten abban rejlik a megoldás kulcsa, ha készen állunk elfogadni azt, amit a Szentlélek ad.

Ha kiválasztottunk egy területet a bizonyságtételre és az evangélium hirdetésére, és ha megbeszéltük a lelkészünkkel és a misszióvezetővel, itt az ideje, hogy megnézzük, készen állunk-e a feladatra. Bizonyára a lehető legjobb módon szeretnénk Jézushoz vezetni az embereket, tehát a képzés igen fontos. Ne feledjük, ha csapatmunkában és nem egyedül dolgozunk, akkor megkapjuk a bátorítást, támogatást is, és sikeresek lehetünk. Ezen a héten a következő területekre figyeljünk:

1)  A gyülekezet lelkészével és misszióvezetőjével beszéljük meg, hogy lehet-e tartani valamilyen képzést. Nem kell minden képzésnek a helyi gyülekezetben történnie. Nézzünk utána, hogy a körzetben hirdetnek- e hasonló irányú képzést, és ha igen, csatlakozzunk!

2)  Másik lehetőség, hogy kérjük meg gyülekezetünk lelkészét vagy miszszióvezetőjét a bizonyságtétellel, evangelizációval kapcsolatos képzés tartására. Költségtakarékosság szempontjából, vagy ha csak kevés a helyi érdeklődő, hirdessük meg a programot a környéken is!

3)  A bizonyságtevés és evangelizálás területén folytatott képzés alatt keressünk meglévő forrásanyagokat. A szolgálatra való felkészülés fontos része, hogy megismerjük a rendelkezésre álló segédanyagokat és tudjuk is használni azokat.

4)  A személyes lelki felkészülés elengedhetetlen a missziós szolgálat végzéséhez. Amint elkezdünk Isten szolgálatában tevékenykedni, jobban felismerjük saját lelki szükségleteinket. Ha tehát ilyenkor kérjük Istent, hogy nagyobb mértékben töltsön be Szentlelkével és ezt el is fogadjuk, több erőt nyerünk a szolgálatra. Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek vezessen és használjon fel!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  „Isten különböző ajándékokat ad az egyháznak, amelyek a megfelelő helyen igen értékesek, mindegyik részt vehet abban a munkában, ami által a nép felkészül Krisztus közeli visszajövetelére” (Ellen G. White: Gospel Workers. 481. o.). Mit tehetünk, hogy nagyobb hangsúly kerüljön erre a kérdésre?

2) „Nem mindenki kapja ugyanazt az ajándékot, de a Mester megígérte, hogy minden egyes szolgája megkapja a Lélek valamelyik ajándékát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 224. o.). Hogyan bátoríthatunk minden gyülekezeti tagot arra, hogy fedezze fel, fejlessze és hasznosítsa lelki ajándékait? Miért fontos ezt tenni?

FÜLE LAJOS:

MI HÍVŐK

Bogárlátókörünkön túli fények

ultraviola sugaraival

táplálva és formálva élünk

távlaton túli távlatok,

örök vonzások delejében.

Reménység megszállottjai

énekelve megyünk az úton

s a senki földjén áthaladva

az értelem határán túli

titokszférába disszidálunk.

S mindezt a hit feltárhatatlan,

szuperszonikus szárnyain, míg

a józan ész s a tudomány is

elképedve mered utánunk.