SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A Biblia és a történelem

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 104:1-9; Dániel 2; Róma 16:20; 2Korinthus 5:17-19; 2Péter 1:21; Jelenések 1:1-3; 12:7-17

„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel 1:8).

KULCSGONDOLAT: Istenünk a történelemben és a történelem által munkálkodik; a történelemben és a történelem által komoly bizonyítékokat adott hitünk alátámasztására.

Vajon az emberiség történelme az események értelmetlen sorozata, vagy pedig létezik egy meghatározott cél felé vivő, megtervezett központi irányvonal? A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy az utóbbi az igaz. Mindkét testamentum írói rendületlenül állítják, hogy Isten irányítja a történelmet és nyilatkoztatja ki magát benne. Persze a történelem nemcsak Isten akaratát tükrözi: az embernek szabadságában áll rossz döntéseket hozni, amelyek befolyásolják a történelmet. Tehát, noha Isten a történelem által hat, mégsem Ő okozza mindazt, ami bekövetkezik. Inkább arról van szó, hogy az emberi gonoszság megnyilvánulásai ellenére Isten mindig ott van, és végső soron akarata érvényre jut, az emberiség történelmét nagyszerű, dicsőséges módon zárja majd le.

A Bibliát követő keresztények hite szerint a bibliai írók azon a kereten belül működtek, amit Isten kinyilatkoztatott nekik, és ihletése hatására feljegyezték az emberi történelem legfontosabb eseményeit. Isten még az adott események magyarázatát is gyakorta közölte, hogy könnyebb legyen megérteni jelentőségüket.

Ezen a héten azt fogjuk megnézni, hogyan munkálkodott az Úr a világ történelmében és általa.

A világtörténelmet általában különböző civilizációk történelmeként tanítják. Többnyire azt tekintik jelentős ténynek, ami az adott civilizáció fejlődését valamilyen módon befolyásolta. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a történelem eseményei, mint általában a természet, ciklikusan váltakoznak, végtelenül haladva előre a születés, fejlődés, éretté válás, gyengülés majd a halál – kezdet és meghatározott vég nélküli – körforgásában.

Az óra lapjának köralakja félrevezető lehet: a körbe-körbejáró mutatók azt az illúziót kelthetik, hogy az idő állandó körforgás, pedig nem az. Tény, hogy az emberi életút a kezdettől a vég felé halad, és nem folyamatosan megújuló köröket ír le. A Biblia szerint az idő olyan, mint egy egyirányú utca.

Mit jelentenek ki a bibliai írók az emberiség történelmének kezdetéről és végéről (1Móz 1:1; Jób 38:1-7; Zsolt 104:1-9; Jel 1:1-3, 19; 21:1-6)?

Az emberi történelmet nem lehet ismétlődő ciklusok végtelen soraként értelmezni, hiszen volt kezdete és nagyszerű jövőre tekinthet előre. A történelemnek határozott célja van. Többnyire nem tudjuk biztosan, mi egy bizonyos történet lényege, amíg a végére nem érünk, hiszen addig bármikor bekövetkezhet valami meglepő fordulat, mint általában a jó történetek esetében. Hogyan tudhatnánk meg ma, a kozmikus események folyamatában élve, hogy mi a történelem célja? Úgy, hogy Isten a próféták által kijelentette.

Természetesen az isteni kinyilatkoztatásról beszélünk. Az Úr ismeri a jövőt, előtte nem titok, hogy az emberek milyen döntéseket hozhatnak és hoznak majd meg szabad akaratukból. Közölte azt is, hogy mi lesz a végkifejlet, időközben bármilyen döntéseket is hozunk egyénileg.

Hogyan magyarázza ezt a kinyilatkoztatást az Újszövetség (2Pt 1:21)?

Ha bízunk Isten Igéjében és abban, amit önmagáról állít, tudhatjuk, hogy az Úr ismeri a véget, sőt, ki is nyilatkoztatta. Ő nemcsak a múlt és a jelen Istene, hanem a jövő Ura is! Ezért bízhatunk abban, hogy a jövő pontosan úgy alakul majd, ahogy azt előre megmondta.

Mennyire könnyű előre megmondani a jövőt? Hányszor tévedtünk már? Jó hír viszont, hogy Isten valóban tudja, mit tartogat a jövő, mindenről tud, ami majd bekövetkezik! Milyen vigaszt találunk személyesen abban, hogy a szeretet Istene mindenről tud, ami ránk vár?

A Biblia különböző részeiben találkozhatunk azzal a próféták által használt kifejezéssel, hogy „az Úr szava” (vagy a hasonló jelentésű „Így szól az Úr”, „mondja az Úr” fordulatokkal). Más szóval, mintha ezt értenénk rajta: Nem én mondom, hanem Isten szól hozzátok általam, tehát a legjobb lesz, ha figyeltek!

Hogyan tükröződik ez a gondolat a következő versekben (Jer 1:14-19)?

_____________________________________________________________

Az olvasó bepillantást nyer a fájdalmas történelmi eseménysorozatba, amely során Babilon kezére került a főváros, Jeruzsálem, beteljesítve Istennek Izráel sorsára vonatkozó jövendöléseit.

Azonban a királyok csak ritkán látják így a történelmet. Általában úgy gondolják, hogy uralkodóként meghozott döntéseik határozzák meg a közösség életét, végső soron ők irányítanak. Jeremiás azonban (a többi prófétával karöltve) ennek az ellenkezőjét állítja. Izráel vezetői végül felmérték, hogy a történelem sodra a pusztulás és a fogság felé húzza őket. Jeremiás könyve megdöbbentő módon figyelmeztet arra, hogy milyen erővel teljesedik Isten Igéje a történelem eseményeiben.

Hogyan fejezi ki ezt a gondolatot Ézsaiás és Náhum próféta (Ézs 14:24-27; Náh 1:5-10)?

_____________________________________________________________

Isten végtelen hatalma megnyilvánul az emberiség történelmében, de megmutatkozik a természetben is. A 104. zsoltár például nem azt írja a természet folyamatairól, hogy maguktól, automatikusan működnek, hanem Isten minden pillanatban cselekvően részt vesz bennük. A Biblia nem úgy mutatja be Istent, mint aki megteremtette a világot, majd alávetve a természet törvényeinek, magára hagyta azt. A természeti törvények valóban részét képezik a folyamatnak, ami által Isten fenntartja a világot, de csak azért működhetnek, mert az Úr megalkotta és fenntartja azokat is.

A tudományos világban sokan azt képviselik, hogy a véletlennek köszönhető a világ eredete, mint ahogy a végét is az hozza majd el, tehát a két pont közötti történésekben nem sok értelmet lehet felfedezni (eszerint az elképzelés szerint hogyan is lehetne ez másként?). Miért nem lehet helytálló ez a nézet?

Az 1700-as években egy francia ateista arra a következtetésre jutott, hogy mivel az egész univerzumot – beleértve az emberi cselekedeteket is – a természet törvényei határozzák meg, ha valaki ismerné az összes ilyen törvényt, valamint egy adott időben a világegyetem minden részecskéjének minden helyzetét, előre megmondhatna mindent, ami majd történni fog.

Természetesen az ember rendelkezik szabad akarattal, szabad választással, Isten teremtette így. Szeretetre képes teremtményként szükségünk van a választás szabadságára, mivel a kikényszerített szeretet nem szeretet. Istennek tehát úgy kellett az embert megalkotnia, hogy szabad legyen. A hatalma azonban olyan nagy, hogy még az ember szabad akaratának meghagyásával együtt is pontosan ismeri a jövőt, bármilyen döntéseket is hozzunk.

Tekintsük át Dániel 2. fejezetének próféciáját! Hogyan bizonyítja már ezaz egy rész is, hogy Isten jól ismeri az egészen távoli jövőt is?

Dániel több mint huszonhat évszázada írta ezt a fejezetet. Figyeljük meg, hogy a történelem pontosan úgy alakult, ahogy Isten előre megjövendölte. Bizonyos értelemben ez a prófécia sokkal többet jelent nekünk, mint az évezredekkel korábban élőknek. Ennek az a magyarázata, hogy ma, a történelemre visszatekintve pontosan nyomon követhetjük a megnevezett birodalmak felemelkedését és bukását a prófécia jövendölése szerint. Aki a Méd-Perzsa Birodalom korában olvasta, az még nem láthatta az utána következő birodalmak kiemelkedését és hanyatlását. Mi azonban visszatekintve sokkal többet láthatunk, mint amennyit a régiek láttak. A prófécia tehát számunkra olyan erővel bír, amit a múlt korok emberei nem ismerhettek igazán.

És ami a legérdekesebb: annak ellenére, hogy hány és hány millió, szabad akarattal rendelkező ember élt a Dániel 2. fejezete által felvázolt hosszú korszakok idején, az Úr pontosan és már jóval előre tudta, mi fog történni, melyik birodalom emelkedik, majd indul hanyatlásnak.

Dániel próféciája beigazolódott Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma birodalmainak felemelkedését és bukását illetően, beleértve azt is, hogy a Római Birodalom után létrejöttek a még ma is meglévő hatalmak. A történelemnek erről a pontjáról nézve már csak egy birodalom következik – Isten örök országa (Dán 2:44). Eddig minden teljesedett, tehát butaság volna, ha nem bíznánk az Úr szavában az utolsó részt illetően!

Még ha az emberiség történelme teljességgel zavarosnak, irányíthatatlannak tűnik is, mégsem mindentől függetlenül bontakoznak ki az események. Hátterükben gigászi, drámai küzdelem dúl két, egymással gyökeresen ellentétes elvi rendszer között. Természetesen a nagy küzdelemről beszélünk. Csak ennek ismeretében kezdhetünk bárminemű képet kapni az emberi történelemről és annak jelentőségéről.

Hogyan segítenek a világtörténelemről fogalmat alkotni a következő szövegek (1Móz 3:15; Jób 2:1-2; Ézs 14:12-14; Róm 16:20; Ef 6:12; Jel 12:7-17)?

A küzdelem valóságos, Sátán létezik, és Jézus csak a keresztnél aratott felette döntő győzelmet, pusztulása akkor vált biztossá.

„A menny fájdalommal és megdöbbenéssel szemlélte a kereszten függő Krisztust… Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek azonban körülállták a keresztet, és szövetkeztek Isten egyszülött Fia életének a kioltására. Micsoda látvány ez a menny számára!… A sátáni erők összeesküdtek a gonosz emberekkel és arra igyekeztek rávenni a népeket, hogy Krisztust tartsák a bűnösök vezérének, a legnagyobb bűnösnek, és tegyék Őt a megvetés tárgyává… Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből… Sátán és a mennyei világ között meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt… Az angyalok még akkor sem értették meg mindazt, amit a nagy küzdelem magába foglalt. Először szándékának kellett teljesen nyilvánvalóvá válni. Az emberek miatt Sátán létének folytatódnia kellett, mert nekik éppen úgy, mint az angyaloknak, meg kellett látniuk a Világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között lévő ellentétet. Az embereknek választaniuk kellett, hogy a kettő közül melyiket akarják szolgálni” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 668–669. o.).

A Biblia azt tanítja és Ellen White is arról ír, hogy a föld eseményei kapcsolódnak a szélesebb körben dúló küzdelemhez, a Krisztus és Sátán közötti harchoz. Ennek a küzdelemnek a hátterén bontakozik ki mindaz, ami itt történik, akár az egyes emberek életében, akár a történelem szélesebb vonulatában. Minden a nagy küzdelem részeként történik. A jó hír pedig az, hogy a kereszt után Sátán veszte megpecsételődött. A nagy küzdelem majd véget ér, és vele elmúlik minden fájdalom, szenvedés, kegyetlenkedés, félelem é bizonytalanság, ami ma megtölti az emberi történelmet.

Felfigyeltünk rá, hogy a világtörténelem választóvonalát egyetlen esemény képezi? Ez az esemény pedig nem valamelyik világbirodalom felemelkedése vagy hanyatlása volt, amire talán gondolhatnánk, és nem is egy új kontinens felfedezése. A világtörténelem választóvonala valójában egy vándortanító halála volt, aki a hatalmas Római Birodalom egy viszonylag félreeső helyén élt. A rómaiak számtalan zsidót megöltek, mégis éppen ez a bizonyos haláleset volt az, ami a világtörténelmet két hatalmas korszakra osztja.

Ez az eset természetesen Jézus kereszthalála.

Isten és a történelem kapcsolatára gondolva vagyunk képesek jobban értékelni a megváltás jelentőségét, mert itt, a keresztnél – az egész emberiség és az emberi történelem nyilvánvaló kudarcának a helyénél – bontakozik ki a világ történelmének legmélyebb értelme és háttere. A kereszt elárulja: Isten új jövőt tárt elénk azzal, hogy megbocsátott és gyermekeivé fogadott. Ebben a jövőben pedig már nem kell magunkkal vonszolnunk a múltunk, személyes történetünk súlyos bűnterhét, mert ezt a terhet levette rólunk Ő, aki „betegségeinket… viselte, és fájdalmainkat hordozá” (Ézs 53:4). Az üdvösségről szóló egész tantételt egyetlen mondatban össze lehet foglalni: Isten eltörli zátonyra futott történelmünket és helyébe állítja az Ő történelmét. Neki köszönhetően életünkben vége szakadt a bűn szolgasága történelmének. Általa a múlt foltjai már nem vádolhatnak, gyötörhetnek és csúfolhatnak. Jézus történelme kerül saját, ítéletet érdemlő múltunk helyére. Így nemcsak a múlt alóli felszabadulást találjuk meg Jézusban, hanem a csodálatos jövő ígéretét is. A kereszt eseményével az Úr megígérte, hogy bármilyen volt a múltunk vagy a világ történelme, új és dicső jövő vár úgy ránk, mint a világra.

2Kor 5:17-19 szakasza értelmében tehát mit tett Jézus az egész emberiségért? Hogyan változtatta meg ez az esemény a történelmet?

Vétkeink az Úr vállára kerültek, aki kész volt meghalni az emberiség bűnterhe alatt, hogy üdvösséget adhasson helyette. Ígérete szerint hamarosan elérkezik a világ dolgainak a csúcspontja, amikor a történelem Szerzője örök történelemmel ajándékoz meg. Ez az esemény minden egyes ember sorsát érinti. Krisztus második eljövetele meghatározó lesz. Az Ó- és az Újszövetség egyaránt „új eget és új földet” ígér.

Vajon mindenképpen más lesz a jövője annak, aki elfogadta Krisztust, és így a múltja már nem vádolja, bármilyen súlyos ítéletet is érdemelne?

„A Biblia a legrégibb és legmegragadóbb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát… Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, fajunk történetének emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását.

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát.

A Biblia a történelem valódi filozófiáját nyilatkoztatja ki” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 173. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Sátán heves támadásokat intéz Dániel 2. fejezete ellen, ami Isten létezésének racionális bizonyítékával szolgál. Ugyan mi más támaszthatná szilárdabban alá az ember hitét, mint maga a változhatatlan világtörténelem? Támadásnak számít például az az állítás, hogy Dániel 2. fejezetét Kr. e. 165 körül írták, jóval a fejezetben említett események bekövetkezte után. Ezt az érvet azonban maga a prófécia cáfolja a legjobban. Vajon Dániel hogyan jövendölhette volna meg olyan pontosan a Római Birodalom felbomlását, amelyből kialakultak a mai Európát alkotó nemzetek, amikor a birodalom széthullása még csak öt- vagy hatszáz évvel Kr. e. 165 után következett be? Az események természetfeletti előretudása kellett ehhez a bámulatos jövendöléshez, miért ne fogadnánk el tehát, amit maga a könyv ír keletkezésének idejéről? Miért hinnénk inkább egy olyan nézetnek, aminek a prófécia ellentmond? Dániel könyve keletkezési idejét éppen azért igyekeznek későbbi időre tenni, hogy próféciájának erejét csökkentsék. Amint látjuk, ez a próbálkozás azonban nem áll meg.

ÖSSZEFOGLALÁS: Ha mégoly kaotikusnak is tűnik a világtörténelem, bízhatunk benne, hogy az Úr véghezviszi szándékait, és az emberiség történelme Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével zárul majd.

A TÖRTÉNELEM

„Történelmi időket élünk” – mondja egy barátom. Nekem azonnal az eszembe jut, hogy minden idő „történelmi idő”, legfeljebb egyszer halványabbak, máskor színesebbek ennek a könyvnek a lapjai.

A kérdések elkerülhetetlenek. Hogyan szeressem azt a szennyes csatornát, ami végigfolyt az elmúlt éveken? Miként lássam meg „Isten lépteit” ebben a kanálisban? Mondhatom-e, hogy Isten a történelem Ura, hiszen annyi szörnyűség járta és járja át az emberiség történelmét, hogy rettentő lenne mindezek „gazdájának” gondolnom Őt. Ha meg csak úgy passzívan „elnézi”, hogy mit csinálunk idelenn, akkor hol lehet a megoldás?

A történelem érthetetlensége minden becsületes hívő ember problémája. Nem fér az agyunkba az a sok szörnyűség, amit a múló idő hordoz. Botránkozunk azon a rémtörténet-sorozaton, amit történelemnek hívnak, s amelyből iskolás korunkban még vizsgáznunk is kell. A történelem a legborzasztóbb krimi-ötleteken is túltesz…

A bölcs tudósok számtalanszor próbálták már értelmezni a történelmet, vizsgálták összefüggéseit, azzal bíztattak bennünket, hogy megtalálták a bajok gyökerét, de a legfontosabb kérdésre egyetlen történész sem adhat választ: miért ilyen szörnyű a világ.

Erre a kérdésre csak a Biblia üzenetét komolyan vevő ember felelhet: minden mocsoknak végső oka a bűn. A bűn piszkítja be a világot…

Az a puszta tény, hogy az ember nem ment tönkre történelmi tapasztalataitól, önmagában arra utal, hogy egy történések fölötti valóságban hisz. Csak az örökkévalóság igézetében vállalható őszintén ez a Föld…

Aki csak evilági országot akar építeni, az mindig értetlenül áll a történelem eseményei előtt. Ez a világ arra való, hogy minden szenvedése, nyomorúsága közepette – azokkal együtt élve és azok ellenére – fölépüljön benne Isten Országa.

Enzsöl Ellák: Szeretet-hittan. 61–63. o.