SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A háromszemélyű egy Isten

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-27; 5Mózes 6:4; Máté 28:19; János 14–16; Filippi 2:6

„Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szentlé­lek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre” (Júd 20-21).

KULCSGONDOLAT: A Szentírás számos helyen utal és céloz a Szenthá­romság isteni természetére, valamint egységére.

A Szentháromság kifejezés ugyan nem fordul elő a Bibliában, maga a tanítás viszont félreérthetetlenül megtalálható benne. Alapvetően fontos a Szenthá­romságról szóló tanítás, miszerint három „személy” alkotja az egy Istent. Azt a kérdést érinti, hogy kicsoda és milyen Isten, hogyan munkálkodik, hogyan viszonyul a világhoz. Krisztus istensége pedig a megváltási terv szempontjá­ból döntő fontossággal bír. A Szentírásban a Szentháromság három különál­ló, ugyanakkor egymáshoz kapcsolódó típusú bizonyítékait találjuk: 1) Isten egységének bizonyítékát; 2) annak bizonyítékát, hogy három isteni személy létezik; 3) a háromszemélyű Isten egységére tett burkolt igei utalásokat. A Bib­liában Isten, Krisztus és a Szentlélek megkülönböztetését úgy kell értenünk, hogy Isten így van önmagában, bármilyen nehéz is ezt bűnös emberi értel­münkkel felfogni. „Az örökkévaló mennyei méltóságok – Isten, Krisztus és a Szentlélek”, ahogy Ellen G. White nevezi őket (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely. 401. o.), egymással egyenlők, még­sem egyformák vagy felcserélhetők. Az adventista úttörők között némelyeknek ugyan nehézséget okozott ez a tantétel, ma azonban egyházunk szilárd, ren­díthetetlen állást foglalt e tanról, amit 2. hitelvünkben így olvashatunk: „Egy az Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a három örökkévaló személy egysége.”

Az ősi héber hitrendszer szigorúan monoteista volt. E kifejezésben (ami csak egy igaz Isten létezését hirdeti), a „mono” azt jelenti, hogy „egy”, a „teista” pedig az Istenre vonatkozó görög szóból ered. Az egész Ószövetség megingathatatlanul képviseli ezt az álláspontot. Csak egy Isten van, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, nem léteznek más istenségek, akikben például a héberek környezetében élő népek és törzsek hittek. A Biblia vallása ilyen értelemben is egyedülálló volt.

Mit mond Isten önmagáról 2Móz 3:13-15 verseiben? Hogyan utalnak ezek az igék arra, hogy Isten egy?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Isten egységét az a szakasz is hirdeti, amit a zsidók így neveznek: „Sema” (5Móz 6:4), ugyanis a héber sema a szakasz első szava: „Halld”. Ebben a versben találjuk az egyik legfontosabb igazságot Istent illetően. Az Úr megparancsolta Izráel népének, hogy ezt higgyék és erre tanítsák gyermekeiket.

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr” (5Móz 6:4)! Hasonlítsuk ezt össze 1Móz 2:24 versével: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A héberben, 5Móz 6:4 versében Istenre vonatkozóan ugyanazt az („egy”-et jelentő) echad szót találjuk, ami nem számtani összeget, inkább egy teljes egészet jelent. Azt fejezi ki, hogy különböző részek egy egységet alkotnak. A férj és a feleség eggyé (echad) lesz 1Móz 2:24 szerint – ehhez hasonló, ahogy 5Móz 6:4 versében Isten „egy”.

Mit mond az Újszövetség Isten egységéről (1Kor 8:4; Jak 2:19)?

_____________________________________________________________

Hogyan véd a bálványimádás minden fajtájának csapdájától, ha elfogadjuk, hogy Isten egy? Miért csak az Urat szabad imádni? Hogyan tüntethetünk el az életünkből minden „bálványt”?

Az Atya isteni természetét általában nem vitatják, de aki a Szentháromságot nem fogadja el, az kérdésesnek veszi Krisztus istenségét is. Ám a megváltási tervet komolyan veszélyeztetné, ha Krisztus nem lenne örökkévaló és egészen isteni természetű (lásd a csütörtöki tanulmányt).

Hogyan fogalmaz Krisztus istenségéről az egykori szigorú farizeus, Pál (Fil 2:6)?

Súlyos kijelentés ez egy farizeus szájából, aki az Isten egységét hangsúlyozó ószövetségi tanítás talaján áll, hiszen ezzel kifejezte mély meggyőződését Krisztus isteni természetéről.

A zsidókhoz írt levél, amit a szigorúan monoteista zsidóknak írtak, mint amilyen Pál is volt, meggyőző erejű kijelentéseket tartalmaz, hangsúlyozva Isten Fiának istenségét. Zsid 1:8-9 versei félreérthetetlenül és erőteljesen szólnak Krisztus isteni természetéről. Krisztus istenségének kinyilatkoztatásában a legfontosabb az, hogy Ő maga ennek mennyire tudatában volt. Jézust nem diadalmas, az istenségét hirdető kórus kísérte, amikor végigvonult Jeruzsálem utcáin, de mind a négy evangéliumban megtaláljuk bizonyítékok számos olyan szálát, amelyekből kitűnik, hogy valóban Istennek tartotta magát. Újból és újból kijelentette, hogy rendelkezik olyasmivel, ami csak Istent illeti: Isten angyalaira úgy utalt, mint akik az ember Fiának angyalai (Mt 13:41); állította, hogy meg tudja bocsátani a bűnöket (Mk 2:5-10); azt is mondta, hogy hatalmában áll megítélni a világot (Mt 25:31-46). Ki más tehetné meg mindezt jogosan, mint Isten?

Tekintsük át az evangéliumi feljegyzésekben, hogyan fogadta Jézus az emberek imádatát (Mt 14:33; 28:9; Lk 24:50-52; Jn 9:35-38)! Hasonlítsuk össze Jézus hozzáállását Páléval (ApCsel 14:8-18)! Mit fejez ki Jézus istenségével kapcsolatban az, hogy elfogadta az emberek imádatát?

Jézus kihallgatásakor az volt az ellene felhozott egyik vád, hogy Isten Fiának mondta magát (Mt 26:63-65; Jn 19:7). Ha nem tekintette volna magát Istennek, ebben a kiélezett helyzetben alkalma lett volna helyesbíteni a téves benyomáson, de nem tette. Éppen Kajafás előtt, a kihallgatása során erősítette meg eskü alatt, hogy valóban Isten. Tehát a Bibliában Krisztus istenségének komoly bizonyítékait találjuk.

Fordítsunk időt arra, hogy elgondolkodjunk Jézus életéről! Eközben külön figyeljünk arra, hogy Ő Isten, a világegyetem Teremtője! Mit árul el ez Istennek a világ iránti szeretetéről?

Ha Isten az Atya és a Fiú két személyében lehet „egy”, akkor már nem okozhat különösebb nehézséget az, ha kimondjuk, hogy az Istenséghez egy harmadik személy is tartozik. Természetesen a Szentlélekről beszélünk itt.

Mit tudunk meg 1Móz 1:2 verséből a Szentlélek szerepéről, aki már ilyen hamar feltűnik a bibliai feljegyzésben?

Hogyan irányítja a figyelmet a Szentháromság három tagjára Mt 28:19 verse?

Amikor Jézus az új hívők megkereszteléséről tanít, a Szentháromság három személyét említi. Ezt a keresztségi szöveget ma is használják a legtöbb keresztény keresztség alkalmával. Aki eldöntötte, hogy Jézus követője lesz, azt megkeresztelik „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28:19). A három isteni személyre egyként tekintünk.

Jézus keresztségekor a Szentháromság mind a három személye együtt mutatkozott. Olvassuk el Márk drámai erejű beszámolóját erről az eseményről (Mk 1:9-11)! Márk az isteni hármasság mindegyik személyére ráirányítja a figyelmet, bemutatva Isten rendkívüli kinyilatkoztatását, ami még a természet világára is hatással volt. Mint ahogy Jézus esetében is láttuk, a Szentháromság tevékenysége Isten tetteihez kötődik, annak tulajdonítják. Tekintsük át a Szentlélek munkájának alábbi bemutatását!

1.      A Krisztus születését bejelentő angyal elmondja Máriának, hogy gyermekét „szentnek” nevezik majd, mert a Szentlélek száll Máriára (Lk 1:35).

2.      Jézus önmagára vonatkozóan kijelentette: az Úr Lelke van rajta, a Lélek kente fel arra, hogy prédikáljon (Lk 4:18).

3.      Azt is állította, hogy Isten Lelke által űzi ki a démonokat (Mt 12:28).

4.      A Lélek az a „más vigasztaló”, aki folytatja Krisztus munkáját mennybemenetele után (Jn 14:16).

5.      Jézus a követőire lehelte a Szentlelket (Jn 20:22).

6.      Az új hívőkben lakozik a Szentlélek (Jn 14:17) és Krisztus Lelke is (Gal 2:20; Kol 1:27; 1Pt 1:11).

Krisztus és a Szentlélek szolgálata szorosan összefonódik egymással.  A bibliai utalások Istennek nevezik a Szentlelket. ApCsel 5:1-11 szakasza hogyan emeli ki a Szentlélek istenségét?

Noha a Biblia félreérthetetlen Isten egységével (echad) kapcsolatban, szól arról is, hogy az Istenségnek több személye van. A teológusok és a Biblia tanulmányozói évezredek óta számos nyomós igei bizonyítékot találtak az Ószövetségben Isten többszemélyűségével kapcsolatban. Ezt az igazságot – mint egyéb kérdéseket is – teljesebben nyilatkoztatja ki az Újszövetség.

Hogyan utal 1Móz 1:26-27 szakasza Isten többes számára?

_____________________________________________________________

Istenre vonatkozóan az egyes és többes szám társítása előfordul még 1Móz 11:7-8 verseiben is, ahol Bábel tornyának építéséről olvashatunk. A 8. vers megemlíti az Urat, de a 7. versben a megszólaló Isten többes számban, egy csoport nevében beszél.

Miként jelenik meg Ézs 6:8 versében is a többes szám az Úrra vonatko­zóan?

_____________________________________________________________

Az Újszövetségben Péter hogyan magasztalja Jézust a Szentháromság tagjai között (lásd ApCsel 2:32-33)? Péter, a hűséges monoteista (egyistenhívő) zsidó azt prédikálja, hogy Jézus tökéletesen Isten, aki most a mennyben van. A szétszóratott zsidó menekülteknek szóló levelében szintén bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy az Istenségnek három személye van (lásd 1Pt 1:1-3).

Hogyan kapcsolja bele az üdvösség folyamatába az isteni hármasságot Pál (2Kor 1:20-22; lásd még 13:13)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Véges, ráadásul bűnös emberi elménkkel nem fogható fel egykönnyen e tanítás, ami nem is meglepő, hiszen Istennek, a világegyetem Teremtőjének a természetéről van itt szó. Milyen balgaság volna azt képzelni, hogy egészen megérthetjük az Urat, noha emberként szinte semmit nem értünk „teljesen”. Gondoljunk csak a „legegyszerűbb” dologra, ami az eszünkbe jut! Mennyi minden marad felfoghatatlan még azzal kapcsolatban is? Mennyivel inkább igaz ez egy olyan hatal­mas kérdésre, mint Isten természete!

János evangéliuma közvetlenül és tudatosan fordítja a figyelmet Isten sajátságos természetére. Kitűnik, hogy János teljességgel tudatában van an­nak, hogy Isten egy, mégis három.

Olvassuk el Krisztus imádságát János 14-16. fejezeteiben, és számoljuk meg, hogy hány utalást találunk Isten három személyére! Hogyan segí­tenek e szakaszok megérteni, mennyire valóságos is ez a fontos igazság?

János evangéliumának ebben a részében találhatók a legátfogóbb, koncentrált utalások a háromszemélyű Istenség egyenlőségére. Itt újból és újból előtérbe kerül a Szentháromság tagjai közötti belső kölcsönhatás. A Szentháromság­ról szóló tan távolról sem elvont spekuláció, hanem a Biblia szisztematikus tanulmányozása nyomán leszűrődő, elkerülhetetlen következtetés. Ebben az összefüggésben különösen fontos Krisztus istensége. Ha Krisztus nem lenne teljesen Isten, akkor mindössze az történne, hogy bűneink büntetését az Úr az egyik félről áthárítaná a másik félre, de nem venné önmagára. Az evangé­liumnak azonban éppen az a lényege, hogy a kereszten maga Isten hordozta a világ bűneit. Ami ennél bármennyivel is kevesebb, az attól fosztaná meg az engesztelést, ami erőssé és eredményessé tette.

Gondoljunk bele: ha Jézus csupán egy teremtmény volna, nem pedig tö­kéletes Isten, vajon hogyan állhatta volna ki Isten teljes haragját a bűnnel szemben? Ugyan melyik teremtmény, még ha bármilyen felmagasztalt hely­zetben van is, menthetné meg az Isten szent törvényét áthágó emberiséget? Ha Jézus nem lenne Isten, a törvény sem lenne olyan szent, mint maga Isten, hiszen a megszegéséért egy teremtmény is engesztelést szerezhetett volna. A törvény csupán annyira volna szent, mint az a teremtmény, nem pedig annyira, mint a Teremtő. Maga a bűn sem lenne olyan súlyos, ha csak egy te­remtmény, nem pedig a Teremtő halála szerezhetne engesztelést érte. Éppen az a tény a nyomós bizonyíték a bűn komolyságára, hogy Krisztus személyé­ben magának Istennek kellett orvosolni azt.

Továbbá, éppen azért lehet üdvbizonyosságunk Krisztus értünk vállalt tettére tekintve – nem pedig a saját cselekedeteink révén –, mert maga Isten volt az, aki megfizette bűneink büntetését. Ugyan mit tehetnénk még, ami ennél több lehetne? Ha Krisztus is teremtett lény volna, talán még mi is tehetnénk valamit, de mivel Isten, a Teremtő áldozta fel magát a bűneinkért… istenkáromlás lenne azt hinni, hogy ezt az áldozatot mi még ki tudnánk egészíteni. Tehát ha Krisz­tus nem lenne Isten, az engesztelés tragikus módon elégtelen volna.

A Szentháromság tanában nem arról van szó, hogy egy személy három különféle isteni szerepet tölt be (ez a modalizmus). Nem is három isten alkot egy csoportot (ami a politeizmus). Az egy Isten (Ő) nevezhető még így is: „Ők”. „Ők” mindig együtt vannak, mindig szorosan együttműködnek. A Szentlélek végrehajtja az Atya és a Fiú akaratát, ami egyben az Ő akarata is. Isten az egész Bibliában ezt az igazságot nyilatkoztatja ki önmagáról.

Némelyek nehezen tudják elfogadni Krisztus istenségét arra gondolva, hogy amíg itt testben járt, alárendelte magát Isten akaratának. Annak „bizonyítékát” látják ebben, hogy valamivel kevesebb volt az Atyánál. Ez azonban nem tükrözi a Szentháromság belső szerkezetét. Krisztus alárendelte magát, ami inkább azt mutatja, hogyan kellett működnie a megváltási tervnek. Jézusnak el kellett jönnie az emberiség közé, „engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Továbbá: „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek” (Zsid 5:8-9). E kijelentések bemutatják: a megváltási tervhez elengedhetetlenül szükséges testet öltésből következett az, hogy Jézus alárendelt szerepet játszott. Ez egyáltalán nem bizonyítja, hogy Jézus ne lenne tökéletesen Isten és örökkévaló.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.     Az adventisták néhány úttörője sokat küzdött a Szentháromság tanával. Ma egyházunk szilárdan gyökerezik e tanításban. Az idővel bekövetkezett változás miként mutat rá, hogy minden igazságot fokozatosan értünk meg? Egyénileg mit tapasztaltunk az igazság megértését illetően? Mi az, amit azelőtt hittünk, ma viszont már nem tudjuk elfogadni?

2.     Jn 8:58 versében ez áll: „Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Hogyan tanúsítja ez a szöveg is, hogy Krisztus tökéletesen Isten?

ÖSSZEFOGLALÁS: Ha azt akarjuk, hogy elmélyüljön a szeretetünk a végtelen, hatalmas Isten iránt, akit szolgálunk és aki előtt imádattal borulunk le, először is meg kell próbálnunk felfogni, amit önmagáról kijelent. A Szentháromságról szóló tan titok, viszont a Szentírásban a „titkok” olyan mélységes igazságok, amelyeket a végtelen Isten nyilatkoztat ki nekünk véges szinten. Tehát csak térden állva szólhatunk biztonsággal Istenről. „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr” (5Móz 6:4)!

ISTEN VELÜNK

„A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” (Zsolt 46:8).

„’Immanuel… Velünk az Isten’ (Mt 1:23) – ez az, ami mindent jelent nekünk. Milyen széles alapot vet ez a kijelentés hitünknek! Milyen határtalan, a halhatatlansággal teljes reménységet helyez a hívő elé! Krisztus Jézusban Isten velünk van a menny felé vezető utunk minden lépésénél. A Szentlélek vigasztalóként kísér, vezet, ha tanácstalanok vagyunk, csillapítja bánatunkat, pajzsként védelmez a kísértéstől. ’Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége’ (Róm 11:33).

Isten Mózes által utasította Izráelt: ’És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam’ (1Móz 25:8). Az Úr pedig népe között, a szentélyben lakozott. Fárasztó pusztai vándorlásuk során Isten jelenlétének szimbóluma mindig velük volt. Krisztus az emberek táborának közepette állította fel sátrát, sátra az emberek sátrai mellett állt, hogy közöttünk lakozzon és megismertesse velünk isteni jellemét, életét…

Mióta Jézus eljött közöttünk lakozni, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden fia és lánya megértheti, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja…

’Velünk az Isten’ – ez a garancia arra, hogy Isten megszabadít a bűntől és erőt ad a menny törvénye iránti engedelmességhez.

Krisztus meg akart tanítani arra a magasztos igazságra, amire oly nagy szükségünk van, hogy Isten mindig velünk van, minden hajlékban, és minden cselekedetről tud, amit a földön véghezvisznek. Ismeri az ember elméjében megfogalmazódó gondolatokat, amelyeknek teret enged magában. Hall minden szót, ami az emberi ajkakról elhangzik. Ott jár és munkálkodik az élet minden tevékenysége közepette. Ismer minden tervet és mérlegel minden módszert” (Ellen G. White: My Life Today. 295. o.).