12. tanulmány − 2011
December 10 - 16.Lélek által élni
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 13:4-5; Jeremiás 7:9; Hóseás 4:2; Máté 22:35-40; Róma 7:14-24; Galata 5:16-25
„Mondom pedig, Lélek
szerint járjatok, és a testnek kívánságait véghez ne vigyétek” (Gal 5:16).
Robert Robinson az angol nyelvterületen híressé lett keresztény énekeket írt, pedig nem volt mindig a hit embere. Az édesapja halála miatti haragon sokáig nem tudott felülkerekedni. Lezüllött, részegeskedett. Egyszer mégis meghallgatta a neves prédikátor, George Whitefield beszédét, majd elfogadta az Urat. Metodista lelkész lett. Egyházi énekeiben Isten hatalmas kegyelméről írt, átérezve, hogy mennyi hálával tartozik ezért. Egyik sokak által kedvelt énekében azt kérte, hogy az Úr vonja magához kóbor szívét.
Egy átírásból viszont már hiányzik a kóbor szív motívuma. A szerkesztő valószínűleg kényelmetlennek érezhette ezt a gondolatot, így inkább Isten imádatáról, szeretetéről és szolgálatáról írt helyette.
A szerkesztő nyilvánvalóan jó szándékkal járt el, de az eredeti szöveg mégis jól bemutatta a keresztény ember küzdelmét. A hívőnek két természete van: a testi és a lelki, amelyek harcban állnak egymással. Bűnös természetünk mindig is húz, hogy „elkóboroljunk” Istentől, de ha hajlandóak vagyunk elfogadni Isten Lelkének vezetését, nem kell megmaradnunk a test kívánságainak szolgaságában. Pál e heti üzenetének éppen ez a lényege.
LÉLEK SZERINT JÁRNI |
December 11 |
Vasárnap |
Olvassuk el Gal 5:16 versét! A „járás” fogalma hogyan
kapcsolódik a hittel teljes élethez (5Móz 13:4-5; Róm 13:13; Ef 4:1, 17; Kol
1:10)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A „járás” az Ószövetségből vett
hasonlat, az ember magatartására utal. Pál a leveleiben gyakran él ezzel a
képpel, amikor a keresztény életmódra jellemző viselkedést kívánja bemutatni. E
kifejezés használata valószínűleg kapcsolódik az őskeresztény egyház első
elnevezéséhez is. Még mielőtt Jézus követőit keresztényeknek hívták volna
(ApCsel 11:26), egyszerűen „az út” követőiként utaltak rájuk (Jn 14:6; ApCsel
24:14). Ez azt sejteti, hogy a kereszténységet már a kezdeti időkben sem
pusztán teológiai hitrendszernek tekintették, amelynek középpontjában Jézus
áll, hanem egyfajta „útnak”, amin „járni” kell.
Mennyiben különbözik az ószövetségi utalásoktól az, ahogy
Pál él ezzel a hasonlattal? Vö. 2Móz 16:4; 3Móz 18:4; Jer 44:23 verseit Róm
8:4; Gal 5:16, 25 verseivel!
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az Ószövetség a magatartást nem
egyszerűen „járásnak”, hanem „a törvény szerint való járásnak” nevezte. A halakhah
olyan jogi kifejezés, amellyel a zsidók a törvényben és az atyáik
rabbinikus hagyományaiban található szabályokra, rendelkezésekre utalnak. Általában
úgy fordítják, hogy „a zsidó törvény”, de a „járni” héber szóból ered.
Pál azt tanácsolja, hogy „a
Lélek szerint járjatok”, de ezzel nem veti el a törvény iránti
engedelmességet. Nem arra céloz, hogy a keresztényeknek a törvényt megszegve
kellene élni. Nem ellenzi a törvényt, sem annak betartását, csak a
törvényeskedést, ami gyakorlatilag a törvény helytelen alkalmazása. Isten őszinte
engedelmességet vár, ami külső nyomással, kényszerrel sosem érhető el, csak a
Lélek belső késztetésére következik be (Gal 5:18).
Mi a tapasztalatunk a „Lélek
szerint való járás” terén? Ez hogyan történik? Milyen szokások akadályozzák?
A KERESZTÉNY KÜZDELME |
December 12 |
Hétfő |
„Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test
ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket
akartok” (Gal 5:17, vö. Róm 7:14-24).
Hogyan tapasztaltuk már a hitéletünkben e szavak kegyetlen, fájdalmas
valóságát?
Nem érzi mindenki a Pál által leírt küzdelmet, mert ez
kifejezetten a keresztényekre jellemző belső „kötélhúzás”. Az ember
születésétől fogva hajlik a test kívánságai felé (Róm 8:7), ezért csak akkor
kezd kibontakozni bennünk az igazi lelki harc, amikor a Lélek által
újjászületünk (Jn 3:6). Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem keresztény, nem
tapasztal belső erkölcsi küzdelmet, noha végső soron még az is a Lélek
munkájának az eredménye. A keresztények harca azonban új dimenzióba vezet,
mivel a hívőnek két, egymással ellenkező természete van: a test és a lélek.
A történelem során a keresztények mindig is vágytak a
küzdelem enyhülésére. Voltak, akik úgy akartak véget vetni neki, hogy
elvonultak a társadalomtól. Mások azt vallották, hogy csak az isteni kegyelem
törölheti el a bűnös természetet. Mindkét próbálkozás téves. A Lélek ereje
által valóban győzhetünk a test kívánságai felett, ám a küzdelem különféle
formában tovább dúl, egészen addig, amíg a második adventkor új testet nem
kapunk. Az emberi közösségektől való elmenekülés mit sem segít, hiszen bárhová
is menjünk, magunkkal visszük a harcot, küzdeni fogunk a halálunkig vagy Krisztus
visszajöveteléig.
Amikor a Római levél 7. fejezetében Pál a keresztények
belső küzdelméről ír – hogy nem tudják azt tenni, amit valójában akarnak –,
akkor ezzel kiemeli, milyen ádáz is ez a harc. Két természetünk van, ezért
gyakorlatilag egyszerre állunk a csatamező mindkét oldalán. Lelki természetünk
a lelki dolgok után vágyódik, amelyektől azonban a test irtózik. Testi
természetünk viszont a test dolgai után kívánkozik, és ellenkezik azzal, ami
lelki. A megtért ember elméje önmagában nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a
testnek, ezért a test legyőzésére az az egyetlen reményünk, ha döntésünkkel naponta
a Lélek oldalára állunk, saját, bűnös énünk ellenére. Éppen ezért tartja
olyan fontosnak az apostol, hogy Lélek szerint járjunk.
E két természet küzdelmével
szerzett tapasztalataink alapján mit tanácsolnánk annak a kereszténynek, akit
nyomaszt ez a véget nem érő állapot?
A TEST CSELEKEDETEI |
December 13 |
Kedd |
A test és a
lélek szembenállásának ismertetése után Pál Gal 5:18-26 verseiben részletezi a
küzdelem természetét, méghozzá az erkölcsi vétségek és erények felsorolásával.
Úgy a zsidó, mint a görög-római irodalomban hagyománya volt a vétségek és
erények számbavételének. A listák megnevezték a kerülendő és a követendő
viselkedési formákat.
Az alábbi
szakaszokban figyelmesen tanulmányozzuk a vétkek és az erények felsorolását! A
Gal 5:19-24 verseiben található páli felsorolás menynyiben különbözik a
következőktől, ill. mennyi hasonlóságot fedezünk fel közöttük (Jer 7:9; Hós
4:2; Mk 7:21-22; 1Tim 3:2-3; 1Pt 4:3; Jel 21:8)?
Pál nagyon is
jól ismerte a vétkek és erények felsorolásait, de a Galáciai levélben eltérő
módon kezeli a két listát. Először is, noha szembeállítja őket, mégis másként
utal rájuk. A vétkek felsorolását így nevezi: „a testnek cselekedetei”, az
erényekre pedig azt mondja, hogy „a Léleknek gyümölcse”. Ez lényeges különbség.
„A test követel, míg a Lélek gyümölcsöt terem. Az egyik lista az
izgatott, parancsoló önteltség légkörét terjeszti, és fékevesztett dőzsölésre
késztet, a másik inkább a többiekre figyel, higgadt, lendületes, megbízható. Az
egyikben az emberi manipuláció mutatkozik meg, a másikban pedig Isten az, aki
alkalmassá tesz, kegyelmével felövez és megerősít abban a tudatban, hogy a felelősségteljes
magatartás forrása a belső átalakulás (James D. G. Dunn: The Epistle to
the Galatians. Peabody, Mass., 1993, Hendrickson Publishers Inc. 308. o.).
A második
érdekes különbség Pál két felsorolása között, hogy a vétkekről következetesen
többes számban ír: „a testnek cselekedetei”, míg „a Léleknek gyümölcse”
egyes számban jelenik meg. Ez a különbség is arra utalhat, hogy a test
szerinti élet csak megoszlást, zavart, széthúzást és egyenetlenséget kelt. Ezzel
szemben a Lélek szerinti élet megtermi a Lélek egy gyümölcsét, ami kilenc, az
egységet erősítő tulajdonságban nyilvánul meg.
Ezzel
kapcsolatban egyesek úgy érvelnek, hogy valójában nem számít, mit gondol
Istenről az ember, csak legyen őszinte. Ez azonban igencsak távol áll az
igazságtól. A vétkek páli felsorolása ennek épp az ellenkezőjét sejteti. A torz
istenkép ferde elképzelésekhez vezet a nemi élettel, a vallással, az erkölccsel
kapcsolatban, ami azután mind rombolja az emberi kapcsolatokat, és végeredményben
az örök élet elvesztéséhez is vezethet (Gal 5:21).
Tekintsük át a vétkek
listáját! A felsoroltak mindegyike hogyan hágja át a Tízparancsolat egy vagy
több rendelkezését?
A LÉLEK GYÜMÖLCSE (Galata 5:22-24) |
December 14 |
Szerda |
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség,
béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen
nincs törvény”
(Gal 5:22-23).
Hogyan tükröződik a Lélek gyümölcse a Tízparancsolat betartásában? Lásd
még Mt 5:21-22, 27-28; 22:35-40!
A Tízparancsolat nem egy választható lehetőség a szeretet
helyett, hanem arra vezet rá, hogyan is gyakoroljuk a szeretetet Isten
és az emberek iránt. A szeretet ugyan a törvény betűje felett áll, mégsem
ellentétes magával a törvénnyel. Épp olyan értelmetlen volna a gondolat, hogy
az Isten és az ember iránti szeretet hatályon kívül helyezi a Tízparancsolatot,
mintha azt mondanánk, hogy a természet szeretete közömbösíti a gravitáció
törvényét.
Továbbá, a test cselekedeteinek tizenhét, egyszavas
felsorolása szemben áll a Lélek gyümölcsének kilenc nemes erényével. A
teológusok általában megegyeznek abban, hogy e kilenc erény háromszor hármas
csoportokba osztható, a felsorolásuk rendjét illetően azonban már nem olyan
nagy az egyetértés. Vannak, akik a hármas számban közvetlen utalást látnak a
Szentháromságra, mások szerint a három hármas azt mutatja, hogyan kell viszonyulnunk
Istenhez, a másik emberhez és végül önmagunkhoz. Megint mások úgy értelmezik
ezt a felsorolást, mint ami Jézust mutatja be. Mindegyik nézetben van némi
igazság, mégis az a legfontosabb szempont, amiről nem szabad megfeledkezni,
hogy Pál milyen fontosságot tulajdonít a szeretetnek a keresztény életében.
Nem véletlen, hogy az apostol a kilenc érték közül a
szeretetet említi elsőként. Gal 5:6, 13 verseiben már rávilágított a szeretet
központi szerepére, és másutt is az értékek közé sorolta (2Kor 6:6; 1Tim 4:12;
6:11; 2Tim 2:22). Az összes többi erény megtalálható nem keresztény forrásokban
is, a szeretet azonban jellemzően keresztény tulajdonság. Mindez arra utal,
hogy a szeretet nem csupán egy erény a sok közül, hanem olyan sarkalatos
keresztény érték, ami az összes többi kulcsa. A szeretet a Lélek kiemelkedő
gyümölcse (Róm 5:5; 1Kor 13:13), fontos, hogy meghatározó legyen minden keresztény
életében és viselkedésében (Jn 13:34-35), még ha időnként nehéz is gyakorolni.
Mennyi önmegtagadás
szükségeltetik a szeretethez? Lehetséges szeretni önmagunk megtagadása nélkül?
Mire tanít Jézus a szeretettel és az önmegtagadással kapcsolatban?
A GYŐZELEM ÚTJA |
December 15 |
Csütörtök |
Minden hívő szívében állandó belső küzdelem dúl a test és a
Lélek között, a keresztény életét mégsem kell a vereségnek, kudarcnak és bűnnek
meghatároznia.
Gal 5:16-26 szakasza értelmében mi annak az életnek a
kulcsa, amelyben a Lélek uralkodik a test felett?
Gal 5:16-26 verseiben öt olyan igét találunk, amelyek
bemutatják, hogy milyen a Lélek uralma alatt álló élet. Először is, a hívőnek
Lélekben kell „járni” (16. vers). Itt a görög peripateo szó szerepel,
ami szó szerint azt jelenti, hogy „körbejárni” vagy „követni”. A híres görög
filozófus, Arisztotelész követőit peripatetikusoknak nevezték, mert mindenhová
követték Arisztotelészt. Az ige jelen időben szerepel, ami arra utal, hogy Pál
nem alkalmankénti járásra gondolt, inkább állandó, napi tapasztalatra. Felszólít
a Lélek szerint „járásra”, és ebből arra következtethetünk, hogy ezt a döntést
naponta meg kell hoznunk.
A második ige a „vezéreltettek” (18. vers).
Engednünk kell, hogy a Lélek vezessen oda, ahová mennünk kell (vö. Róm 8:14;
1Kor 12:2). Nem a vezetés, hanem a követés a feladatunk.
A következő két igét a 25. versben találjuk. Az első az
„élni” (görögül zao). Az „élni” szóval Pál itt az újjászületésre utal,
amit tapasztalnia kell minden hívőnek. A jelen idő használatával az apostol a
naponkénti újjászületési élményre mutat. A Lélek által élünk, ezért Pál úgy
folytatja, hogy a Lélek szerint is kell „járnunk”. Ez az ige (stoicheo)
más, mint ami a 16. versben szerepel a görögben. Ez a katonai kifejezés szó
szerint azt jelenti, hogy „sorba állni”, „lépést tartani”, „igazodni”. A
lényeg, hogy a Lélek nemcsak életet ad, hanem naponta irányítania is kell az
életünket.
A 24. versben pedig az apostol a „megfeszíteni” igét
használja, ami kissé meglepő. Ha követni akarjuk a Lélek vezetését, el kell
tökélnünk magunkban, hogy a test kívánságait megöldököljük. Pál természetesen
képletesen beszél. Lelki életünk táplálásával feszítjük meg a testet, úgy, hogy
a testi kívánságokat nem tápláljuk.
Milyen változások és döntések
kellenek ahhoz, hogy képesek legyünk olyan győzelmeket aratni, amelyekre
Krisztusban ugyan ígéretet kaptunk, most mégis elkerülnek?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
December 16 |
Péntek |
„A keresztény élete nem zökkenőmentes.
Kemény csatákat kell megvívnia, komoly kísértések támadják. ’A test a lélek
ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen’ (Gal 5:17). A földi
történelem végéhez közeledve az ellenség támadásai mind megtévesztőbbek,
csábítóbbak lesznek, egyre hevesebbé és gyakoribbá válnak. Aki elutasítja a
világosságot és az igazságot, egyre inkább megkeményedik és érzéketlenné válik,
mind keserűbben fordul azok ellen, akik szeretik Istent és parancsolatait
megtartják” (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 6.
köt. 1111. o.).
„A Szentlélek hatása az, hogy Krisztus a
szívünkben él. Nem látjuk Krisztust, nem beszélünk vele, de Szentlelke mindenütt
közel van hozzánk. Munkálkodik mindenkiben és mindenki által, aki elfogadja
Krisztust. Akiben Isten Szentlelke él, abban megmutatkozik a Lélek gyümölcse –
szeretet, öröm, béke, béketűrés, szívesség, jóság, hűség” (i. m. 1112. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1.
Beszélgessünk még a test kívánságainak
megfeszítéséről! Mit jelent ez? Hogyan tehetjük meg? Milyen gyakran kell ezt
tennünk? Vajon miért használt Pál ilyen erős kifejezést? A „megfeszíteni” ige
mire utal az énünkkel folytatott küzdelem nehézségével kapcsolatban?
2.
Mi az emberi erő szerepe a Lélek
gyümölcsének megtermésében? Mit mondhatunk erről saját tapasztalatunk alapján?
3.
Pál leszögezi, hogy aki „a testnek
cselekedeteit” gyakorolja, nem örökli Isten országát. Hogyan hozhatjuk ezt összhangba
azzal a kijelentésével, miszerint nem cselekedetek által, hanem hit által üdvözülünk?
4.
Az Úrral való járásunk terén mi jelenti a
legnagyobb küzdelmet számunkra? Vajon nem a bűn és az, ahogy az Istennel való
kapcsolatunkra hat? Ugyan melyik kereszténynek nem fájt már az elidegenedés, a
kétely, a csalódás a bűn miatt, talán leginkább azért, mert Isten megígérte,
hogy legyőzhetjük a bűnt? Miért kell mindig emlékeznünk rá, hogy üdvösségünk
záloga az, amit Jézus tett értünk?
ÖSSZEFOGLALÁS:Minden
hívőben harc dúl a test kívánságai és a Lélek kívánságai között, a keresztény
életét mégsem kell feltétlenül a kudarcnak jellemeznie. Krisztus legyőzte a bűn
és a halál hatalmát, ezért a keresztény életében uralkodhat a Lélek, naponta
betöltve bennünket Isten kegyelmével. Ez a kegyelem tehet képessé a testi
vágyak fölötti uralkodásra.
MEGŐRIZNI
A HITET
Az öregedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel kell
adnunk a hitet. Bár a testünk öregszik, gondolkodásunk már talán nem olyan
tiszta, mint egykor, Isten ugyanaz marad. Rá mindig számíthatunk.
Van még egy dolog, amitől óvakodnunk kell életünk közepén,
ez pedig a lelkesedés és az ideálok elvesztése. Az életben tendencia, hogy kijózanodunk,
néha megkeseredünk. Nehéz átélni a megpróbáltatásokat és a kudarcokat, látni az
ürességet és a szégyent, a társadalom, a politika és a kereskedelem trükkjeit
és kegyetlenségét, anélkül, hogy cinikussá és szkeptikussá ne válnánk – hogy el
ne veszítsük hitünket és érdeklődésünket, ha nem is Istenben, de az emberben. A
mai korban nehéz dolog megőrizni hitünket, lelkesedésünket egy ideális világ
iránt. Amint megfakul az ifjonti látásmód, a romantikát felváltják a prózai
mindennapok, az élet tavasza forró, száraz nyárrá válik. Ó, érettebb nők és
férfiak, őrizzük meg korábbi lelkesedésünket későbbi életszakaszunk száraz
részletei, komoly felelőssége iránt is, virágoztassuk fel a sivatagot!
Charles Sumner Hoyt