2. tanulmány − 2011
Október 1 - 7.Pál tekintélye és evangéliuma
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Galata 1; 5:12; Filippi 1:1; 2Péter 3:15-16
„Mert most embereknek
engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára,
ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék” (Gal 1:10).
Egy egyetem terültén a diákok központot létesítettek, ahol fajtól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit szívesen láttak. Képzeljük el, mi lenne, ha évekkel később visszatérve azt látnák, hogy az utánuk következő évfolyamok hallgatói megváltoztatták a rendszert! A korábbi nagy teremből, ami az odalátogatókban az egység érzését volt hivatott erősíteni, sok kisebb szobát leválasztottak, amelyek mindegyikébe csak meghatározott fajhoz, nemhez stb. tartozók juthattak be, és kizárólag belépési korlátozással. A változtatásokért felelős diákok arra hivatkozhattak, hogy évszázadok óta bevett szabályok és gyakorlat alapján bírálták felül a korábbi döntést.
Pál apostol is hasonló helyzetben volt, amikor a galáciai gyülekezeteknek írta levelét. Hamis tanítók kétségbe vonták, amit az apostol javasolt, hogy a pogányoknak az egyházhoz való csatlakozásához elegendő, ha hitre jutnak. Erősködtek: a pogányoknak előbb körül is kell metéltetni, csak utána lehetnek a gyülekezet tagjai.
Pál látta, hogy ez a támadás az evangélium lényege ellen irányul, ezért nem hagyhatta válasz nélkül – így született meg a Galáciai levél.
|
PÁL, A LEVÉLÍRÓ |
Október 2 |
Vasárnap |
Mit tudhatunk meg 2Pt 3:1-16 verseiből arról, hogyan gondolkodtak némelyek Pál
írásairól az őskeresztény egyházban? Milyen tanítást találunk ebben az ihletés
kérdésével kapcsolatban?
A galatáknak írva Pál nem arra
törekedett, hogy irodalmi remekművet alkosson, hanem a Szentlélek vezetése
alatt olyan helyzetekről ejtett szót, amelyek személyesen érintették őt és a
galáciai hívőket.
Pál apostoli szolgálatában
fontos szerepe lett a Galáciai levélnek és a hasonló írásainak. A pogány világ
misszionáriusaként Pál számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén.
Amikor csak tehette, felkereste e közösségeket, ám túl sokáig nem időzhetett
egy helyen. Távollétének hatását úgy akarta enyhíteni, hogy leveleket írt a
gyülekezeteknek, tanácsolva a tagokat. Idővel az apostol leveleinek másolatait
más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16). Néhány
levele elveszett, ám így is tizenhárom újszövetségi könyv viseli a nevét. Amint
Péter iménti szavai is sejtetik, Pál írásait hamarosan a Szentírás részének
tekintették. Ebből is láthatjuk, hogy már az őskeresztény egyház korai
szakaszában milyen nagy tekintély övezte szolgálatát. Egy időben bizonyos
keresztények hitték, hogy Pál leveleinek a formátuma teljesen egyedi,
különleges. Szerintük a Szentlélek azért alkotta, hogy Isten ihletett Igéjét
abban tegye közzé. E nézet azonban megdőlt, amikor két fiatal oxfordi tudós,
Bernard Grenfell és Arthur Hunt Egyiptomban mintegy ötezer papirusztöredékre
bukkant. A dokumentumokat papiruszra, olyan anyagra jegyezték fel, ami Krisztus
kora előtt és után évszázadokon át használatban volt. A tekercsek között az
Újszövetség néhány legrégebbi példányán kívül találtak még számlákat,
adóigazolásokat, bevételi elismervényeket és személyes leveleket is.
Legnagyobb meglepetésre Pál
leveleinek alapformátuma a kor általános levélírási formájának bizonyult. E
leveleknél megszokott volt 1) a kezdő üdvözlés, amelyben megnevezték a levél
küldőjét és címzettjét, valamint belefoglalták a köszöntést; 2) a köszönet kifejezése;
3) a levél tárgya, majd pedig 4) a záró megjegyzés.
Pál tehát követte kora alapvető
levélformáját, és olyan eszköz által, stílusban szólt kortársaihoz, ami
számukra jól ismert volt.
Ha a Bibliát ma írnák,
vajon az Úr milyen eszköz felhasználásával, formátumban és stílusban juttatná
el hozzánk?
|
PÁL ELHÍVÁSA |
Október 3 |
Hétfő |
Pál levelei általában követik az ókori levelek alapvető
formáját, de a Galáciai levélben találkozunk néhány egyedi jellemzővel, ami a
többi páli levélből hiányzik. A különbségek ismeretében jobban megérthetjük a
helyzetet, amivel az apostol szembesült.
Hasonlítsuk össze Pál üdvözlő szavait Gal 1:1-2 verseiben azzal, amit Ef 1:1; Fil 1:1; 2Thessz 1:1
verseiben írt! A Galáciai levélben foglalt köszöntés milyen szempontból hasonlít
a többihez, ill. különbözik azoktól?
A nyitó üdvözlés a Galáciai levélben nemcsak egy kicsit
hosszabb a többinél, de ott Pál kifejezett nyomatékkal írja le, hogy mi adja
apostoli tekintélye alapját. Az apostol szó jelentése: „küldött”,
„hírnök”, legszigorúbb értelemben véve az Újszövetségben Jézus tizenkét eredeti
követőjére utal, valamint azokra, akiknek a feltámadott Krisztus megjelent, és
akiknek meghagyta, hogy legyenek a tanúi (Gal 1:19;
1Kor 15:7). Pál kijelenti, hogy a kiválasztottaknak ehhez a csoportjához
tartozik. Feltűnő eréllyel cáfolja, hogy apostolsága emberi eredetű lenne. Ez
arra enged következtetni, hogy Galáciában egyesek igyekeztek aláásni apostoli
tekintélyét. Miért? Azért, mert amint az eddigiekben láttuk, az egyházban
némelyeknek nem tetszett Pál üzenete, miszerint az üdvösség alapja egyedül a
Krisztusba vetett hit, nem pedig a törvény cselekedetei. Ők attól tartottak,
hogy Pál evangéliuma az engedelmességet gyengíti, ezért igyekeztek burkoltan
bajt keverni. Tisztában voltak vele, hogy Pál evangéliumi üzenetének alapja
közvetlenül kapcsolódott apostoli tekintélyének forrásához (Jn 3:34), ezért eltökélten, erősen támadták tekintélyét.
Közvetlenül mégsem tagadták Pál apostolságát, csupán azzal
érveltek, hogy ez igazából nem is olyan fontos. Valószínűleg azt hangoztatták,
hogy Pál nem tartozott Jézus első követői közé, ennélfogva
tekintélye nem Istentől, hanem emberektől, talán az antiókhiai gyülekezet
vezetőitől származik, azoktól, akik megbízták Pált és Barnamást a
missziómunkával (ApCsel 13:1-3), vagy Ananiástól, aki még annak idején
megkeresztelte (ApCsel 9:10-18). Szerintük Pál nem más, csupán egy Antiókhiából
vagy Damaszkuszból küldött hírnök, következésképp üzenete pusztán a saját
véleménye, nem tekintendő Isten Igéjének.
Pál felismerte e hamis állítások veszélyeit, ezért
haladéktalanul fellépett Istentől ráruházott apostoli tiszte védelmében.
|
PÁL EVANGÉLIUMA |
Október 4 |
Kedd |
Apostolságának védelmén túl még mit hangsúlyoz ki Pál a
galáciai hívőknek szóló bevezető köszöntésében (Gal 1:3-5,
vö. Ef 1:2; Fil 1:2; Kol 1:2)?
_____________________________________________________________
Pál leveleinek egyik sajátos jellemzője az, ahogy a kegyelem
és békesség szavakat összekapcsolja az üdvözlő részekben. E két szó
együttes alkalmazása a görög és a zsidó világra leginkább jellemző köszöntések
változata. Amikor egy görög író az „üdvözlet” (chairein) szót használná,
Pál azt írja, hogy „kegyelem” (charis), ami görögül eléggé hasonlóan
hangzik. Ehhez fűzi Pál a jellegzetesen zsidó köszöntést: „békesség”.
Nem véletlenül kapcsolta össze e két szót az apostol.
Ellenkezőleg! Hiszen ezek éppen evangéliumi üzenetének alapjára mutatnak. (Pál
minden más újszövetségi írónál gyakrabban él e kifejezésekkel.) A kegyelem és a békesség nem Páltól, hanem az Atya Istentől
és az Úr Jézus Krisztustól ered.
Az evangéliumnak mely elemeit foglalta bele Pál Gal 1:1-6 szakaszába?
_____________________________________________________________
A bevezető üdvözlet részében kevés hely állt az apostol
rendelkezésére ahhoz, hogy felvázolja az evangélium természetét, a lényeget
mégis mesterien összefoglalja mindössze néhány rövid versben. Mi az a központi
igazság, amelyen az evangélium nyugszik? Pál szerint nem az, amit ellenfelei hangoztatnak:
hogy mennyire igazodunk a törvényhez. Szerinte az evangéliumnak kizárólag az az
alapja, amit Krisztus értünk tett kereszthalála és a halálból való feltámadása
által. Krisztus halála és feltámadása azt biztosítja, amit magunkért mi soha
nem tehetnénk meg. Ezzel törte meg a bűn és a halál hatalmát, kiszabadítva
követőit a gonoszság uralma alól, ami oly sokakat tart félelemben és
szolgaságban.
A Krisztus által Istentől kapott kegyelem és békesség
nagyszerű híréről elmélkedve az 5. versben Pál önkéntelenül dicsőíti Istent.
Foglaljuk össze, nagyjából
olyan hosszan, mint Gal 1:1-5 szakasza, hogy
szerintünk miről szól az evangélium! Írásunkat vigyük el magunkkal szombaton a
megbeszélésre!
|
NINCS MÁS EVANGÉLIUM |
Október 5 |
Szerda |
Pál leveleiben általában mi követi a bevezető üdvözléseket
(Gal 1:6, vö. Róm 1:8; 1Kor 1:4; Fil 1:3; 1Thessz
1:2)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az apostol a gyülekezeteknek írva megemlít különféle helyi
nehézségeket, az azonban szokásává vált, hogy közvetlenül a nyitó köszöntés
után hálát ad Istennek az olvasók hitéért. Ezt még a korinthusi gyülekezetnek
szóló levelében is megtette, pedig az ottani hívők súlyos magatartásbeli problémákkal
küzdöttek (lásd 1Kor 1:4; 5:1). Galáciában viszont
olyannyira elkeserítő volt a helyzet, hogy Pál teljes egészében kihagyja a
hálaadást, és azonnal a lényegre tér.
Milyen erős kifejezésekkel tudatja Pál a Galáciában
történtek miatti aggodalmát (Gal 1:6-9; 5:12)?
_____________________________________________________________
Pál egyáltalán nem mérsékelte magát a galáciai hívőkhöz
szólva. Egyszerűen fogalmazva, azt rója fel nekik, hogy elárulták keresztényi
elhívatásukat. „Más evangéliumhoz pártoltok” – olvashatjuk a 6.
versben az új protestáns fordítás szerint. A pártolás szó vonatkozhat az
ország hadseregének hátat fordító, dezertáló katonákra is. Lelki értelemben Pál
azt érzékelteti, hogy a galáciaiak köpönyegforgatókká lettek, elfordultak Istentől.
Hogyan hagyták el Istent a galáciabeliek? Úgy, hogy más
evangéliumhoz tértek. Pál nem azt mondja, hogy több evangélium is létezik, de a
gyülekezetben némelyek – akik azt tanították, hogy a Krisztusba vetett hit nem
elegendő (ApCsel 15:1-5) – úgy tesznek, mintha másik
evangélium is létezne. Az apostol annyira felindult az evangélium elferdítése
láttán, hogy azt kívánta, Isten átka alá essen, aki az eltorzított evangéliumot
hirdeti (Gal 1:8), majd pedig szenvedélyesen még
egyszer megismétli az előzőeket (Gal 1:9).
Ma, még egyházunkon belül is
létezik olyan irányzat (bizonyos helyeken), amely a tantételnél jobban hangsúlyozza
a tapasztalatot. Követői azt állítják, hogy leginkább a tapasztalat, az
Istennel való kapcsolat számít. Valóban lényeges a tapasztalat, mégis mit tanít
Pál a helyes tanítás fontosságáról?
|
PÁL EVANGÉLIUMÁNAK EREDETE |
Október 6 |
Csütörtök |
A galáciai bajkeverők
szerint valójában Pál evangéliuma mögött az húzódik meg, hogy az apostol az
emberek tetszését kívánta elnyerni. Vajon mit változtatott volna Pál a levelén,
ha csupán az emberek elismerésére vágyódik (Gal 1:6-9,
11-24)?
Miért nem követelte meg Pál a
pogányok közül megtértek körülmetélését? Ellenfelei szerint azért, mert azt
akarta, hogy bármi áron, csak megtérjenek. Talán arra gondoltak, hogy mivel az
apostol számított a körülmetélkedéssel kapcsolatos fenntartásokra a pogányok
körében, nem is kérte ezt tőlük. Azt terjesztették róla, hogy embereknek kívánt
kedveskedni. E vádakra válaszul Pál felhívta a vele szembenállók figyelmét az
iménti, a 8. és 9. versekben használt erős kifejezéseire. Ha csupán elismerésre
vágyott volna, bizonyára másképp válaszol.
Miért mondja azt Pál, hogy
nem lehetünk Krisztus követői, ha az emberek tetszését igyekszünk elnyerni?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Miután a 11. és 12.
versekben az apostol kifejti, hogy közvetlenül Istentől vette az evangéliumot
és a felhatalmazást, hogyan érvel a 13-24. versekig terjedő szakaszban?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A 13-24. versekben Pál önéletrajzi részeket közöl a
megtérését megelőző (13. és 14. vers), a megtérése körüli (15. és 16. vers),
valamint az azutáni időből (16-24. versek). Állítja, ezeknek
az eseményeknek a körülményei teljességgel kizárják, hogy nem Istentől, hanem
mástól vette volna evangéliumát. Pál nem volt hajlandó nyugodtan tűrni, hogy
bárki is elhívatását megkérdőjelezve becsmérelje üzenetét. Pontosan tudja, mi
történt vele, tudja, mit kell tanítania, és ezt meg is teszi, kerüljön, amibe
kerül.
Mennyire vagyunk biztosak
saját elhívatásunkban? Honnan tudhatjuk, hogy valóban Isten hívott el? Ugyanakkor
miért kell megtanulnunk meghallgatni mások tanácsát, még ha megingathatatlanul állunk
is elhívatásunk tudatában?
|
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Október 7 |
Péntek |
„Csaknem minden gyülekezetben
voltak zsidó származású tagok. A zsidó tanítók könnyen fel tudták venni velük a
kapcsolatot, rajtuk keresztül pedig megvethették a lábukat a gyülekezetekben.
Szentírási érveléssel lehetetlen volt megdönteni a Pál által képviselt
tanításokat, ezért a leggátlástalanabb módszerekhez folyamodtak, hogy
befolyását ellensúlyozzák és tekintélyét gyengítsék.
Kijelentették, hogy Pál nem volt Jézus tanítványa, és nem is kapott megbízást
az Úrtól, ő azonban merészel Péter, Jakab és a többi apostol által kifejezetten
ellenzett tanokat hirdetni…
Pál lelkét felkavarta, amint
látta a bajt – ami azzal fenyegetett, hogy hirtelen tönkreteszi a
gyülekezeteket. Azonnal írt is a galáciai hívőknek, leleplezve téves
elméleteiket, nagy szigorúsággal feddve azokat, akik eltértek a hittől” (Ellen
G. White: Sketches from the Life of Paul. 188–189. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1. Olvassuk fel a
csoportban azt, amit az evangélium lényegéről írtunk! Mit tanulhatunk egymás
összefoglalóiból?
4. Miért volt Pál
láthatóan „türelmetlen” azokkal, akiknek a hite eltért az övétől? Olvassuk el
újból néhány megjegyzését azokat illetően, akik másként tekintettek az
evangéliumra! Mit tartanának ma arról a gyülekezetünkben, aki ilyen
határozottan, kompromiszszumtól elzárkózva képviselné az álláspontját?
ÖSSZEFOGLALÁS: Galáciában
a hamis tanítók igyekeztek aláásni Pál szolgálatát, tagadva, hogy Istentől
kapta apostoli megbízatását és evangéliumi üzenetét. A galáciaiaknak szóló
levele első verseiben az apostol mindkét vádat cáfolja. Bátran kijelenti, hogy
az üdvösségnek csak egy módja van, majd bemutatja, hogyan bizonyítják a
megtérése körüli események is elhívása és evangéliuma isteni eredetét.
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:
TE ADJ FELELETET!
Mélységes titok az élet.
Egyszerre száz kérdésem van.
Megáll a lélek, töprengve vár;
talán jön felelet valahonnan...?
– Csöndes gyötrelemmel
fordulok magamba,
haldokló reménnyel
szívem belsején;
a
menekülésnek csak egy útja van:
az
Istenbe vetett hit, remény!
Megragadom hát
és
kilépek magamból;
az
érzések ne csatázzanak,
hiábavaló küzdelmek mezején
az
imádságok ne hulljanak
porba, semmibe terméketlenül.
Mindent Uram lábához teszek.
– Én Istenem! Mindenség Ura!
Fogadd el küzdő életemet!
Te adj mindenre feleletet!