6. tanulmányhoz − 2011 Július 30 - Augusztus 5.
Istentisztelet, és ének és dicsőítés
Vasárnap
1Sám 16:6-13
Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!
Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.
Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.
Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
1Sám 17:45-47
Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél.
A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
1Sám 18:14
És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.
1Sám 24:10
És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?!
1Sám 26:9
Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
1Sám 30:6-8
És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.
És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.
És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.
Zsolt 32:1-5
Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem + fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
Zsolt 51:3-8
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Hétfő
Jel 14:6
És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Kedd
1Krón 16:7
Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
1Krón 16:8-36
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Szerda
2Sám 22. fejezet
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.
Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.
Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtől.
Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tőrei estek reám.
Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyéről szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.
Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Ő.
Füst szállt fel orrából,
És emésztő tűz szájából,
Izzószén gerjedt belőle.
Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.
A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt,
Esőhullást, sürű felhőket.
Az előtte levő fényességből
Izzó szenek gerjedének.
És dörgött az égből az Úr,
És a Magasságos hangot adott.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.
És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétől,
Orra leheletének fúvásától.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem;
Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.
Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Mert megőriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Mert ítéletei mind előttem vannak,
S rendeléseitől nem távoztam el.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Isten az én erős kőváram,
Ki vezérli az igaznak útját.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.
Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.
Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Idegen fiak hizelkednek nékem,
S egy hallásra engedelmeskednek,
Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jőnek elő.
Él az Úr és áldott az én kősziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.
Ki megment engem ellenségeimtől,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.
Nagy segítséget ad az ő királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Jel 4:9-11
És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,
Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:
Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.
Jel 5:9-13
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.
Jel 7:10-12
És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,
Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
Jel 14:1-3
És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala;
És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.
Csütörtök
1Kor 10:31
Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.
Fil 4:8
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
Kol 1:18
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;