SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 3:2-14; Zakariás 1–3; János 14:15; Efézus 2:8-10

„Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged” (Zak 3:4)!

Könnyen megfeledkezünk ugyan róla, de a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem az események mögötti igazi mozgatóerő. Háborúk, bűntények, erőszakosság – az emberi tragédiák bugyogó, forrongó katlana – pusztán a felszínén jelennek meg a mélységben dúló harcnak, ami valójában a mennyben kezdődött (Jel 12:7). Ez a küzdelem kiterjed a világegyetemre, és nem csupán az embereket érinti, hanem az egész teremtett világot (Róm 8:20-22).

Arról azonban soha nem szabad elfeledkeznünk, hogy a nagy küzdelmet nem a közel-keleti olajért és nem is a katonai vagy gazdasági világuralom időről időre tapasztalható geopolitikai elmozdításáért vívják. A nagy küzdelem tétje az emberiség megváltása. Nemzetek jönnek és mennek, hatalmi rendszerek felemelkednek, majd eltűnnek, történelmi és világnézeti kérdések váltják egymást, de csak a megváltottak maradnak meg örökre, azok, akiket Krisztus igazságának palástja takar. Sátánt nem érdekli a pénz, a hatalom, a politika, csak az emberek foglalkoztatják, hogy annyit rántson magával közülünk a pusztulásba, ahányat csak tud. Halála által Krisztus lehetővé tette, hogy mindenki elkerülhesse a végső romlást. A nagy küzdelem lényege valójában az, hogy az ember az örök halált vagy az örök életet választja-e, gyakorlatilag minden egyéb csak körítés.

Olvassuk el Zakariás könyve 1–2. fejezetét! Talán nem értünk minden egyes részletet és jelképet, de alapvetően milyen üzenetet küld itt népének az Úr? Mi a háttere a megemlített eseményeknek? Milyen világos bibliai elveket találunk e fejezetekben, milyen ígéretek hangzanak el, miben reménykedhet az Úr népe és milyen feltételek alapján? Hogyan mutatkoznak meg ugyanezek az elvek közöttünk ma, függetlenül attól, hogy mennyire különböznek a körülményeink a Zakariás korára jellemző állapotoktól?

_____________________________________________________________

A babilóniaiak 70 évvel korábbi hadjárata következtében Jeruzsálem továbbra is romokban hevert, Isten azonban reményt adott népének a város jövőjét illetően. Zakariás azt az üzenetet kapta az Úrtól, hogy nemcsak a templomot, de az egész várost újjáépítik majd.

A próféta először is kijelentette hallgatóinak, hogy az Úr haragszik atyáikra, „igen megharagudott”. Közvetlenül ezután mégis bátorította őket, hogy ha alázattal és bűnbánattal az Úrhoz térnek, Ő is hozzájuk tér (Zak 1:1-3). Istennek az volt a szándéka Zakariás látomásaival, hogy erőt adjon népnek, ösztönözze őket a jeruzsálemi templom építésének folytatására, ahol majd Őt tisztelhetik.

Az első látomás után, amiről az 1. fejezet számol be, az Úr megindítóan nyilatkozik: „Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel” (14. vers)! Majd a következő: „Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett” (16. vers).

A mérőzsinórral ábrázolt férfi utal a templom és Jeruzsálem városa újjáépítésének Zakariás korában készült tervére. Mivel azonban csak az alapokat vetették még meg, a templom felépítése lehetetlennek tűnt.

Közvetlenül a Jósua szennyes ruháiról szóló látomás előtt a prófétának egy üzenetet kellett átadnia a zsidóknak, ami határozott ígéret volt. Zak 2:10-13 szakaszában olvashatjuk. Isten biztatta népét, hogy örüljenek és örvendezzenek. Megígérte, hogy közöttük fog lakni. Mennyi bátorítás rejlett ebben az üzenetben Isten népe számára, akik kísérletet tettek rá, hogy összefogjanak az Úr tiszteletében!

„Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak 3:1). Milyen nagyszerű és fontos igazságot ismerhetünk meg itt, különösen a nagy küzdelemmel (valamint a látomással) kapcsolatban?

_____________________________________________________________

Itt felfigyelhetünk néhány igen lényeges pontra. Először is, a vádlott nem más, mint Jósua főpap, aki Isten egész népe képviselőjeként jelenik meg. A látomásban ő az Úr színe előtt álló pap, aki Izráel népét képviseli minden hibájukkal, fogyatkozásukkal és bűnükkel. Semmi kétség, a nép nem ártatlan, nem bűntelen. Nem érdemlik meg, amit az Úr már megígért, a helyreállítást, éppen azt, amit hittel és bűnbánatot tartva kértek.

Természetesen Sátán is ott van. Vádolja a népet, kétségbe vonja bűnbánatukat, reformtörekvéseiket és azt, hogy őszintén szeretnék elnyerni Isten kegyelmét, irgalmát. Ugyan mivel tudná jobban elcsüggeszteni az embereket, mint azzal a gondolattal, hogy bűneik túl nagyok, az Úr sem bocsáthatja meg azokat? A történelem során – sőt még ma is – hány és hány ember esett áldozatul Sátán e leggonoszabb tervének! Csapdáját az teszi különösen veszélyessé, hogy nem kell hazudnia a bűneinket illetően, igaz? Csak emlékeztetnie kell vétkeinkre, és ha nem ismerjük Isten kegyelmét, a reménytelenség és az elveszettség érzése bizonnyal összetör. Nem is kell a vádlónak sorolnia vétkeinket Isten előtt, vádolnak bennünket azok éppen eléggé.

Héberül a vádol és Sátán szavak egy szóból erednek, ugyanaz a három héber mássalhangzó alkotja mindkettőt. Nem kérdés, hogy Sátán a vádló. Azonban ismernünk kell egy fontos bibliaszöveget: „És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jel 12:10).

Nem jó, ha állandóan a bűneinkkel foglalkozunk, bár időnként mélyen és őszintén magunkba kell néznünk (még ha Sátán sugdos is ilyenkor a fülünkbe). Milyen változtatásokat kell azonnal elhatároznunk? Milyen bibliai kijelentésekre hivatkozhatunk, hogy az ígéretek megvalósuljanak, eredményre vezessenek? Gondoljunk bele, hogy mit teszünk kockára, ha átengedjük az uralmat a bűnnek!

Zakariás könyve 3. fejezetében eddig két személyre összpontosítottuk a figyelmet: Sátánra és a főpapra, Jósuára. Van azonban még egy harmadik személy is a történetben, aki az elbeszélés központi alakja. Ő „az Úr angyala”.

Ki is „az Úr angyala” (lásd 2Móz 3:2-14; Zak 3:1-2)?

_____________________________________________________________

Itt a nagy küzdelem szemléletes bemutatását láthatjuk kicsiben. Minden ember felett dúl ez a harc, aki hittel és bűnbánatot tartva az Úr Jézus kezébe teszi az életét. Ne feledjük el azt az összefüggést sem, hogy a súlyos büntetést elszenvedő Izráel „megalázta magát Isten előtt és őszinte bűnbánattal visszatért hozzá” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 468. o.). Éppen ekkor derült fény Sátán vádaskodására. Nem tudjuk meg, hogy pontosan mit mondott, de a bibliai történetek és az emberi természetről szerzett ismereteink alapján elképzelhetjük: bizonyára nem lehetett szép az a kép, amit felvázolt.

Mit árul el Zak 3:1-3 szakasza Jósua ruháiról?

_____________________________________________________________

Még inkább kiemeli a bűn mélységét, hogy éppen Jósua, a főpap jelenik meg szennyes ruhában. Az Isten és Izráel közötti szövetség kezdetétől fogva még a kiválasztott nép között is különlegesnek számított az egész papság a lévitákkal együtt, de a főpap közülük is kiemelkedett. Egyedülálló szerepre és feladatra hívta el az Úr Izráelben, ami szent volt (2Móz 38:21; 4Móz 1:47-53; 3:12). Szimbolikus értelemben Izráel egész népe között neki kellett volna a legtisztább öltözetben megjelenni.

Mindemellett a fejezet többi részéből világosan kiderül: a múltjuk, hibáik dacára „az Úr angyala” ott áll, hogy védje őket Sátán vádjaival szemben, legyenek a vádak igazak vagy hamisak. „Az Úr angyala” Jézus, aki azért van ott, hogy megmentsen, megváltson. Ez az egész Szentírás legfontosabb igazsága.

Élet-halál kérdése, hogy sose felejtsük el, még ha értéktelennek érezzük is magunkat: az Úr angyala bennünket véd! Hogyan tudjuk ezt az igazságot mindig szem előtt tartani, méghozzá anélkül, hogy önmagunkat becsapva, hamis következtetésre jutnánk? Milyen hamis következtetéseket lehet levonni?

Olvassuk el figyelmesen Zakariás könyve 3. fejezetét, majd imádkozzunk! Figyeljük meg a folyamat lépéseit! Isten bűnös népe így juthat üdvösségre. Ebből a látomásból mit tudhatunk meg a megváltási tervről?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A 3-5. versekben az áll, hogy először leveszik Jósua szennyes ruháit, és csak azután kapja meg a tiszta öltözetet. A Biblia szerint az Úr így fejezi ki: „Levettem rólad a te álnokságodat” (4. vers). Mit jelent ez a megváltott ember életében? Vajon Jósua ettől kezdve bűntelen volt, szíve, lelke, értelme tökéletes, a későbbiekben soha nem bukott el vagy követett el bűnt? Ilyen állapotba kellett kerülnie, mielőtt tiszta ruhát adhattak volna rá? Ha igen, akkor miben reménykedhetne bárki is közülünk?

Nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten nem kárhoztatja többé, bűnét eltörölte. Jósuáról szólva Ellen White a következőt állapítja meg: „Isten megbocsátotta Jósua és a nép bűneit. Izráel új ruhába öltözött – Krisztus neki tulajdonított igazságába. A fejére helyezték a papi süveget a felirattal: „Szentség az Úrnak”, ami azt jelezte, hogy bármilyen vétkeket is követett el a múltban, most már alkalmassá vált az Úr szolgálatára a szentélyben” (Ellen G. White: Testimonies to the Church. 5. köt. 469. o.).

Mit mond „az Úr angyala” Jósuának a 7. versben, amikor a főpap már tiszta ruhát visel? Miért olyan fontos az, amire felszólította?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jósuát csak akkor figyelmeztette „Az Úr angyala” nyomatékkal, hogy engedelmeskedjen az Úrnak és az Ő útjain járjon, miután már átöltözött. Erről nem szabad megfeledkeznünk! A főpap hit által nyerte el Krisztus igazságát, amit Isten már azelőtt neki tulajdonított, hogy az Úr útjain járt, ill. megtartotta a parancsolatokat. A felszólítás később hangzott el, hiszen előbb nem lett volna foganatja. Ha nem kapja meg az ünnepi ruhákat (lásd Zak 3:4), bármilyen nagy erőfeszítéseket tesz is, szennyes göncei nem kerülhettek volna le róla.

A keresztény világban sokan nem tudják tapasztalatból, hogy mi is az igazság palástja, és nem ismerik fel a benne rejlő lehetőségeket sem. Pedig ez elengedhetetlen mindazok számára, akik az Úrral való kapcsolat békéjére és örömére vágynak.

Az emberek általában azért akarnak helyesen cselekedni, hogy biztosítsák maguknak az üdvösséget. Zakariás könyvében azonban azzal szembesülünk, hogy ez nem így működik, nem működhet így. Figyeljünk ismét arra, amit Ellen G. White fűzött ehhez a látomáshoz!

„Noha tisztán kell látnunk, hogy bűnösök vagyunk, ugyanakkor Krisztusra kell hagyatkoznunk, akiben van igazságunk, megszentelődésünk és megváltásunk. Mi képtelenek volnánk megfelelni Sátán ellenünk felhozott vádjaira. Egyedül Krisztus szólalhat fel eredménnyel az érdekünkben. Ő el tudja hallgattatni a vádolót, de érvként nem a mi érdemeinkre, hanem a sajátjáéra hivatkozik” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 472. o.).

Isten népének szívébe kell vésnie az iménti idézet utolsó mondatát! Ezt az igazságot nemcsak elméletileg, de tapasztalatból is ismernünk kell! Meg kell tanulnunk percről percre nem a saját jó cselekedeteinkre hagyatkozni (ha mégoly jók legyenek is), hanem egyedül Krisztus érdemeire! Dávid szavaival élve: „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett” (Zsolt 32:1).

Zakariás 3. fejezetének tanulságára gondolva olvassuk el Ef 2:8-10; Jn 14:15; Róm 6:1-4 verseit! Hogyan érthetjük meg jobban ezáltal, hogy mi minden tartozik bele az „ünnepi ruhák” viselésének gondolatkörébe, amiről Zakariásnál olvastunk?

Miután Jósuát a szentség ruháival takarták be, az életének is ezt a szentséget kellett tükröznie. Csak úgy győzhetünk a bűn felett, ha élünk azzal az Istentől jövő erővel, amit felajánl az embernek. Nem tűrhetünk meg és nem is mentegethetünk semmiféle bűnt az életünkben, hiszen a győzelem megannyi ígéretét kapja mindenki, aki Krisztusnak adja át magát! Krisztus élete a bizonyíték arra, hogy lehetséges Isten törvényét betartva élni. Amikor bűnt követünk el, a bűnt választjuk. Fontos, hogy mindig alaposan és komolyan mérlegeljük döntéseink következményeit!

Melyek azok a bűnök, amelyekkel különösen nehéz megküzdenünk? Milyen ígéretekre hivatkozhatunk, hogy Krisztus által győzni tudjunk felettük?

Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. „Jósua és az angyal” c. fejezet, 362–368. o.; Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „A hamis bíró és az özvegyasszony” c. fejezetből, 113–114. o.

„Amikor Sátán becsmérli Isten népét, és el akarja pusztítani, Krisztus közbelép. Vétkezett ugyan, de Krisztus magára veszi bűneit, és kiragadja őt üszkösen is a tűzből. Jézus ember voltával az emberhez láncolódik, isteni lénye pedig a végtelen Istennel köti össze. A pusztuló lélek megragadhatja segítségét. Krisztus megdorgálja az ellenséget…

Krisztus nem fordul el népétől, gondviselésének tárgyától hibái ellenére sem. Van hatalma arra, hogy megváltoztassa öltözetüket. Leveszi szennyes ruháikat, bűnbánó, hívő gyermekeire helyezi igazságának palástját. A mennyei könyvekben nevük mellé ezt írja: megbocsátottam” (i. m. 113–114. o.).

„Amikor Isten előtt népe gyötrődik és tiszta szívért könyörög, felhangzik a parancs: ’Vegyétek le róla a piszkos ruhát’, – és ezek a bátorító szavak hallatszanak: ’Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged’ (Zak 3:4). Isten ráhelyezi Krisztus igaz voltának makulátlan, tiszta palástját megpróbált, megkísértett, hűséges gyermekeire. A megvetett maradék dicsőséges ruhába öltözik, és a világ romlottsága soha többé nem mocskolja be” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 367. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Beszélgessünk a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszunkról! A már tiszta ruhát öltött Jósuának szól a felhívás az engedelmességre. Miért olyan fontos erre emlékezni? Mit árul ez el az üdvösségünk alapjáról, szemben azzal, ami az üdvösség következménye? Miért fontos mindig tisztában lennünk a kettő különbségével?

2.   Gondoljunk a jó hírre, hogy bármilyen szennyes is legyen a ruhánk, egészen új öltözetet kaphatunk! Hogyan hasson az életünkre, a magatartásunkra, a világképünkre és az emberekkel való kapcsolatunkra, ha tudjuk, hogy új, tiszta ruhát kaptunk – ami a Krisztusban felajánlott új életet jelenti?

JÁRFÁS ESZTER:

SZÁMADÁS