SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 1–5; 6:1-8; 51:6-8; 61; Lukács 4:16-20

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit” (Ézs 61:10).

Az Uzziás, Jótám, Akház és Ezékiás királyok uralkodása alatt élt Ézsaiás több mint négy eseménydús évtizeden át prédikált, ő hagyta ránk a Biblia számos kifejezetten gazdag részét. A politikai, erkölcsi, katonai és gazdasági válságok idején írt könyvét nemcsak a megtérést elutasítóknak szóló baljós, ítéletet hirdető részek hatják át, hanem az ígéretek is. Olvashatunk benne üdvösségről, szabadulásról és reménységről – a reménységről, ami csak az Úrban található, aki „Megváltód, Izráelnek Szentje”, és aki így szól: „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell” (Ézs 48:17).

Ézsaiás biztatta a népet, hogy öltsék fel az igazság dicső ruháit, fogadják el Isten megváltását. Az öltözeteket, palástokat és zsákruhát felvonultató példák lelki jelentőségű igazságokra tanítanak, amelyek visszhangoznak az évszázadokon át. Számunkra ugyanaz a kérdés, mint ami Ézsaiás kortársai számára volt: igényt tartunk-e a felkínált öltözetekre, vagy pedig továbbra is ragaszkodunk saját szennyes ruháink, mezítelenségünk szégyenéhez?

„Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat, a fülönfüggőket, a karpereceket és a fátyolokat, a pártákat, a lábláncokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket. A gyűrűket és az orrpereceket, az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket, a tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keceléket” (Ézs 3:19-24).

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ézsaiás könyve első fejezetei elég sötét képet festenek a déli királyság lelkiállapotáról. A kivonulás hatalmas csodáit átélők leszármazottai idővel önelégültté váltak, vagy annál is mélyebbre süllyedtek. Kétségtelen, még mindig hitték e csodás eseményeket, de valószínűleg így nyugtázták magukban: Na és? Mi köze mindennek hozzánk, ma? Miért tartozna ránk az, ami réges-régen az őseinkkel történt?

Olvassuk át gyorsan Ézsaiás könyve első öt fejezetét! Mi mindent követett el a nép, milyen volt a magatartásuk, amivel kiváltották a komoly fenyegető üzeneteket? Milyen párhuzamokat láthatunk mai egyházunkkal?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Talán az 1. fejezetben található a legfélelmetesebb rész, ahol az Úr elítélően szól a nép vallási szokásairól, gyakorlatáról. Állították, hogy szolgálják az Urat, követték a vallás formaságait, mégis, mit mond róluk és istentiszteletükről az Úr (lásd Ézs 1:11-15)?

Isten azonban akkor is kegyelmes volt, mint ahogy mindig az, meg akar menteni, akit csak lehet. Örökre a kereszt marad a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyit vállalt üdvösségünkért. Még az első fejezetekben is azt látjuk, hogy szólongatja népét, lehetőséget kíván adni a katasztrófa elkerülésére.

Hogyan imádjuk az Urat? Mire gondolunk közben? Mennyi a látszat az istentiszteletünkben és mennyi a szívből fakadó odaadás, dicséret, bűnbánat? Hogyan láthatjuk meg a különbséget?

A tegnapi részben tárgyalt iszonyatos állapotokkal függ össze, hogy Isten elhívta Ézsaiás prófétát, kb. Kr. e. 740-ben, amikor Uzziás, Izráel királya meghalt. Uzziás uralma jól indult, a király azonban a későbbiekben hitehagyóvá lett (2Krónika 26. fejezet), és élete szörnyű véget ért. Ekkoriban kezdte el szolgálatát Ézsaiás, de csak az Úrtól kapott felkavaró látomás után.

Olvassuk el Ézs 6:1-8 verseit! Hogyan fogadta Ézsaiás az Úr üzenetét? Miért olyan fontos ez, különösen a megváltási terv megértésével kapcsolatban?

_____________________________________________________________

„Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom” (Ézs 6:5).

Figyeljük meg, Ézsaiás nem arra tért ki, hogy saját gyengeségéhez viszonyítva milyen hatalmas és fenséges Isten, nem is Isten örökkévalóságát látta meg jobban saját mulandóságához viszonyítva. Válasza inkább az erkölcsi állapotokra vonatkozott. Az Istent bemutató látomásban feltárult előtte, hogy az Úr „palástja betölté a templomot” (Ézs 6:1). Ámulatba ejtette, milyen nagy a különbség Isten szentsége és saját bűnössége között. Akkor ismerte fel: igazi problémája az erkölcsi hiányosság, és bűnös természete, romlottsága a vesztét okozhatja. Mindehhez hozzájárult még aggodalma, hogy vajon miként szólhatna az Úr nevében, hiszen ő is „tisztátalan ajkú”.

Mi oldotta meg a gondját?

_____________________________________________________________

Ézsaiás megtérésének valóságát jelképezte, hogy az angyal szénnel érintette a próféta ajkát. Isten megbocsátotta bűneit, így új életet kezdhetett az Úrban. Megtérésének következménye a 8. versben mutatkozik meg, amikor is felkiált: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Ézsaiás tudta, hogy bűnétől megtisztult, ezért volt képes hitben előre haladni, bízva Isten igazságában és szentségében, ami a látomásban feltárult előtte.

Ézsaiás megtisztult bűnétől, engesztelést kapott. Újjászületett, ezért felelhetett készségesen a kérdésre: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” Vajon a mi megtérésünk milyen következményeket vont maga után?

Amint az előzőekben már megállapítottuk, Ézsaiás hosszasan figyelmeztetett a várható ítéletre, de szavait át- meg átszőtték Isten bátorító ígéretei. Miután egy alkalommal részletezte, hogyan csupaszítja majd le az Úr a földet, azokhoz az izraelitákhoz fordult, akik várták az ígéretek beteljesedését, de megfeledkeztek a számtalan esetről, amelyek során az Úr a nehézségek közepette is vezette népét.

Mi az az üzenet, amit népének küld az Úr Ézs 51:6-8 verseiben?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ugyan ki ne tudná, hogy a ruhák milyen könnyen, gyorsan megrongálódnak, elkopnak? Nem sok kell hozzá, és a legfinomabb, legdrágább öltözet is tönkremehet. Éppen illő hasonlat ez a földre és lakóira! Egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már nyomunk vész. Az Újszövetségben Jakab az ember életét a párához hasonlítja (Jak 4:14). Dylan Thomas, walesi költő így kérlelte haldokló apját: „ne térj meg szelíden az éjszakába”, hanem „küzdj ádázul, küzdj, ne hunyjon ki a fény!” Persze küzdhetünk, amennyit csak akarunk, előbb-utóbb a mi életünk is elfoszlik, mint a ruha anyaga.

Nézzük meg, még miről szólt itt Ézsaiás: Isten szabadításáról, igazságáról, Krisztus igazságának palástjáról, ami egyedül adhat üdvösséget, örök üdvösséget. Az Úr rámutat, hogy az ember előtt mindössze két lehetőség áll: vagy elillan az élete – ez az örök halál –, vagy pedig örökké élhet az új földön, tehát élete nem avul meg „mint a ruha” (6. vers), hanem örökre megmarad. Ádám és Éva édenbeli napjaitól kezdve Krisztus koráig végeredményben ez a két sors várt az emberre, és ma sem más a helyzet. E két vég kölcsönösen kizárja egymást, vagy csak az egyik, vagy csak a másik lehetséges. Hogy melyik jut nekünk? Azt csakis mi dönthetjük el személyesen!

Ézs 51:7 verse azoknak szól, akik ismerik az igazságot, akik szívükbe rejtették Isten törvényét. Ma milyen üzenetet találunk itt? Hogyan segíthet az igazság megismerésében, ha a törvény a szívünkben van? A jó cselekedetekhez elegendő, ha tudjuk, mi a helyes, vagy még többre van szükség? Ha igen, akkor mire?

Az Ószövetséget olvasva könnyű leragadni a baljós, ítélettel fenyegető részeknél. A Biblia bírálói mindig szívesen mutatnak rá ilyen részekre, mondván: „Ugyan ki akarna ilyen Istent szolgálni?”

Aki így olvas, csupán egyoldalúan válogat, hiszen a figyelmeztető üzenetek között az Úr újból és újból megmutatja, hogyan lehet szabadulni a bajból. Igen, a lázadás és az engedetlenség a pusztulás gyümölcseit termi. Az Úr azonban állandóan szól népéhez, és elmondja, hogy ennek nem kell feltétlenül bekövetkeznie. Elérhető az üdvösség, az igazság és a biztonság, csak az Úr nevében kérnünk kell.

Mi az üzenete Ézsaiás könyve 52. fejezetének? Milyen reménnyel találkozunk itt? Mi az az „ékes ruha” (1. vers, új prot. ford.), amit a népnek fel kell öltenie?

Az Úr ismét hívja népét, hogy tartsanak bűnbánatot, engedelmeskedjenek és nyerjenek szabadulást. Az „ékes ruha” nem más, mint az igazság öltözete, amit mindenki megkap, ha elfogadja az Urat és hittel, a parancsolatokat betartva él. Az Édentől kezdve ez soha nem volt bonyolult. Isten mindössze azt kérte népétől, hogy hittel és engedelmesen éljenek.

Ézsaiás könyve 52. fejezetének különlegessége, ahogy befejeződik, és figyelemre méltó az is, ami utána következik. Nem véletlen, hogy miután Ézsaiás felszólítja a népet az ékes ruhák felöltésére, azonnal átvált az Ószövetség legnagyszerűbb prófétai képére, bemutatva Jézus helyettesítő halálát. Pontosan ez az, aminek a révén megkaphatja az ékes ruhákat bárki, aki szeretné. A bűn okozta pusztulásból csak Krisztus élete, halála árán szabadulhat meg az emberiség.

Az is érdekes, ahogy a próféta Ézs 52:3 versében utal a megváltás ajándékára, amiért nem lehet megdolgozni, és ami pénzen sem váltható meg. „Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!” Milyen igaz! Semmiért tékozolja el az ember a lelkét, e világ dolgaiért, pedig a föld is elvész, éppúgy, ahogy a ruha tönkremegy. Ez az ember igazi dilemmája, mert ebből a helyzetből senki nem válthatja meg magát, se pénzével, se fáradozásával. Egyedül Isten kegyelméből szabadulhatunk meg, ez a kegyelem pedig a kereszten értünk hozott, felmérhetetlen ajándékban mutatkozott meg igazán.

A Biblia leghíresebb részei közé tartozik Lk 4:16-20 szakasza, amiben az áll, hogy Jézus felállt Názáret zsinagógájában, és olvasni kezdett Ézsaiás könyve 61. fejezetéből, majd pedig a hallgatóság legnagyobb megdöbbenésére kijelentette: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra” (Lk 4:21).

Mi a témája Ézsaiás könyve 61. fejezetének? Hogyan mutatkozik meg benne az evangélium? A fejezet mely elemeit említi és fejti ki bővebben az Újszövetség? (Nézzük meg például a 6. verset!)

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

E versek tartalma olyan gazdag, az Ószövetségből vett képek színes tárházával teli, amelyek felbukkannak az Újszövetségben is. Számunkra most különösen érdekes a 10. vers: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.”

„Isten mindenről tökéletesen gondoskodott. Krisztus örök igazsága tulajdoníttatik minden hívőnek. A mennyei szövőszéken készült drága, folt nélküli palástot megadja a bűnbánó, hívő bűnös embernek, aki ezért elmondhatja: ’Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül’” (Ellen G. White: Selected Messages. 1. köt. 394. o.).

A héber ige, amit Károli így fordít: „pap módon ékíti fel magát” abból a szóból származik, ami a papi feladat végzését jelöli. Ez egy prófécia az új szövetségről, aminek értelmében papként szolgál Isten népének minden tagja, akik felöltötték az üdvösség ruháját. Az ószövetségi papoktól és Jézustól eltérően nem a közbenjárás a feladatuk, inkább Isten kegyelméről, irgalmáról és üdvözítő tetteiről kell bizonyságot tenniük.

Ismét tekintsük át Ézsaiás könyve 61. fejezetét! Milyen ígéreteket találunk e szakaszban? Mit tehetünk, hogy az itt található ígéretek valóra váljanak az életünkben? Mely szokásainkon kell változtatnunk ennek érdekében?

Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „A tékozló hazatalált” c. fejezetből 137–138. és 140–141. o.; Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. „Isten törvényének tanítása” c. fejezetből 412–413. o.; Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Golgota” c. fejezetből 661–662. o.; A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. „Egy reformációs munka” c. fejezetből 409–410. o.

„A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igazsága, amit Isten a bűnösnek tulajdonít. Ez valóban mennyei eredetű kelméből készült öltözet, amit csak Krisztus vásárolhatott meg egész életén át tartó, készséges engedelmességével” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 4. köt. 88. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Időzzünk még Ézsaiás könyve 1. fejezetének annál a részénél, ami Isten előtt elfogadhatatlannak mondja az istentisztelet egyes formáit! Ma mi minden képezheti részét istentiszteletünknek, amit azonban nem fogad el az Úr? Magukkal az elemekkel van gond, vagy inkább mással, például azzal, ahogy a hétköznapjainkat éljük?

2.    Ézs 61:3 verse így hangzik: „Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” Miről van itt szó? Hogyan válhatnak valóra számunkra is ezek az ígéretek?

3.     Delmore Schwartz egy novellájában arról írt, hogy New Yorkban egyszer egy kiadós havazás után gyönyörű szobrok jelentek meg mindenütt. Az emberek ámuldoztak, az egész város szinte lázban égett. A főszereplőre különösen nagy hatást tettek a szobrok, még a munkahelyéről is kilépett, hogy zavartalanul csodálhassa őket. Úgy érezte, semmi másban nem találja meg úgy élete értelmét és célját, mint ebben. Majd a történet szerint eleredt az eső, csak esett és esett, a szobrok pedig reggelre eltűntek; az élet visszatért a normális kerékvágásba. Végül a főszereplő a vonat elé esett vagy ugrott és meghalt. A lényeg, hogy mindenképpen csalódás vár ránk, ha a földi dolgokban bízunk, mert elkopik a föld, „mint a ruha”. Hogyan tapasztalatuk már a mulandó dolgok okozta csalódást? Mit tanultunk ebből?

JÁRFÁS ESZTER:

FEHÉR-FEKETE

Lassan már semmi sem fehér.

Nem is fekete.

Szürke napok

szürke embereinek

szürke elvei

szürke tettekre bomlanak.

Mocskosszürke, ákombákom világ!

Szürke lassan minden gondolat,

szürke az erkölcs,

a zene és a szivárvány is az,

szürke az igazság,

szürke a becsület,

szürke a jóság és a szeretet.