SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 19:4; 2Sámuel 11; 12; Zsoltár 17:8; 32:1; 36:8; 51:4; 57:2; 61:5; 63:8

„Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem” (Zsolt 63:8).

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen…” (Péld 30:18-19, új prot. ford.).

A sasokat hasonlíthatnánk a sugárhajtású harci repülőkhöz is. Csőrük horgas, karmaik borotvaélesek, testük felépítése is a vadászgépekre emlékeztet. A sas szél és szárny, csont, izom és vér. A sas dögevő, halász és tolvaj. Tornádó sebességével csap le a felhőkből a vízbe. A fészkében begömbölyített karmokkal tipeg, nehogy felnyársalja fiókáit. Ez a madár maga a fenség, az erő és a kecsesség. E hasonlatok egyaránt illenek rá, mégis mindegyiknél nagyszerűbb. Nem is csoda, hogy A példabeszédek könyve írója számára megfoghatatlan (a Károli fordítás szerint) röptének vad szépsége.

Dávid is utalt a sas képére arról írva, hogy Isten szárnyai alatt talál oltalmat. A zsoltárok könyve segítségével ezen a héten arról gondolkozunk el Dáviddal, hogyan kínál menedéket az Úr, hogyan fedezi el bűneinket. Előtte azonban még megnézzük: milyen események késztették a zsoltárost, hogy oltalmat keressen, majd pedig megpróbáljuk megérteni, miért fontos nekünk is védelmet találni e szárnyak alatt.

A sas 3000 méterre is fel tud repülni, a legtöbb madárnál feljebb. Dávid is hatalmas magasságokba került: a pásztorfiúból lett király olyan nagyságra emelkedett, ahová csak igen kevés uralkodó jutott. A hadi győzelmek zsákmányai öltöztették, tisztelet és dicsőség övezte. Ő azonban megfeledkezett róla, hogy királyi palástja Isten ajándéka. Az Úr tekintete előtt nem rejtheti el bűneit az ember – még a király sem! Lelki értelemben Dávid ruhája királyi és papi öltözék is volt, hiszen Izráel Isten uralma alatt álló országának ő volt a vezetője. Az uralkodót a ruháján foltot ejtő, keserű bűnök ihlették a 32. és az 51. zsoltár megírására. Akkor fogjuk igazán értékelni a bűnök elfedezésének hasonlatait és más zsoltárokban az Isten szárnyai alatt található oltalom képét, ha megnézzük, Dávidban hogyan ébresztettek ilyen gondolatokat életének különböző történetei. A helyzet iróniája, hogy az öltözékek lelki tanulságairól szóló részben Dávid bűnének története tragikus módon éppen ruhái hiányával kezdődött. Dávid a hatalma csúcsán vívta leghevesebb csatáját. Az ütközetre nem Rabba véráztatta mezőin került sor, hanem a homloklebenye mögötti tizenöt centis gondolati pályán. Sátán ügyesen választotta meg a „fegyverét”. Amit Góliát hatalmas lándzsájával nem tudott Dávidnál elérni, azt a tetőteraszról meglesett fürdőző, asszony megtette. Dávid nyilván megfeledkezett a parittya tanulságáról: az óriást könnyen ledöntheti a lábáról egyetlen kövecske – vagy mint ebben az esetben, egyetlen pillantás.

Egy apró kő, és az óriás elesett. Egyetlen röpke pillantás, és a király elbukott. Dávid igen messzire elment azért, hogy leplezze a házasságtörés bűnét, nehogy kiderüljön a vétke. Soroljuk fel, mi mindennel próbálkozott (2Sámuel 11. fejezet)! Miért vezet egyre nagyobb bűnök elkövetéséhez és még szégyenletesebb lelepleződéshez, ha az ember takargatja vétkeit a büntetéstől vagy a botránytól félve? A Dávid történetét elbeszélő rész hogyan közvetíti éppen ezt a gondolatot?

Egyetlen tiltott pillantás olyan események láncolatát indította el, amelyek gyilkosságba és kis híján polgárháborúba torkolltak. Dávid történetében is láthatjuk, hogy a következményektől való félelem miatt az egyik leplező manőver követi a másikat. A bűn iszonyatos valósága: ha egyetlen bűnt elkövet az ember, és nem vallja meg, nem fordul el tőle, majd pedig megpróbálja takargatni, az még súlyosabb vétekhez vezet. Királyi hatalmának palástja alatt Dávid házasságtörést és gyilkosságot követett el. Isten tekintete azonban áthatol a ruhák külső rétegein, és az ember szíve leplezetlenül, csupaszon áll előtte.

Dávid egy egész éven át csalással palástolta bűnét. Látszólag nem vetődött rá a gyilkosság gyanúja. A bűn kőkeménnyé dermesztette a szívét, Isten azonban elküldte Nátánt, hogy keménységét feltörje. Ahelyett, hogy Nátán azonnal leleplezte volna Dávid vétkét – amivel magára szabadította volna az uralkodó haragját és kockára tette volna a saját életét –, az igazságot példázatba burkolva közölte.

Olvassuk el a történetet és annak magyarázatát 2Sám 12:1-12 verseiben! Jézus is gyakran mondott példázatokat. Milyen előnyei vannak ennek a módszernek? Miért volt célravezetőbb, sőt szükségesebb ez a megközelítés Dávid esetében, ha figyelembe vesszük az állapotát?

Alig néhány verset tesz ki Nátán története, de fontos tanulság rejlik benne arról, hogyan lehet hatni a bűntől megkeményedett szívre. Először is, Nátán nem vádaskodva lép Dávid elé, hanem alázattal, diplomatikusan kéri a segítségét. Dávid szívét megkeményítette a bűn, de az igazságérzete még nem halt el teljesen. Másodszor, azzal, hogy Nátán példázatba bujtatta az igazságot, áttört a király védelmi vonalán. Harmadszor pedig, a próféta megközelítési módja felkeltette Dávid figyelmét, és közben nem az volt az érzése, hogy ítélkeznek felette. Mi lett az eredménye? A király önmaga felett mondta ki az ítéletet.

„Te vagy az az ember!” (7. vers) – Nátán szavai áttörték az önámítás fátylát, amibe Dávid burkolózott. A király így kiáltott fel: „Vétkeztem az Úr ellen!” A válasz nem késlekedett: „Az Úr is elvette a te bűnödet” (13. vers). Miért tudta az Úr elvenni vagy elfedezni Dávid bűnét? Lásd 1Jn 1:9!

Dávid bűnét ugyan elvette Isten, de a bűnös kapcsolatból született gyermek meghalt. A király számára keserűbb lehetett ez a tragédia, mintha neki magának kellett volna meghalnia. Drága köntöseit levette, helyettük felöltötte az alázat és a gyász ruháit. Bűnbánattal borult a földre Isten előtt, úgy könyörgött gyermeke életéért. A kicsi halálhíre viszont olyan reakciót váltott ki belőle, ami igencsak meglepte tanácsadóit. Felkelt, megfürdött, átöltözött. Isten felkentje ismét bekente magát olajjal, és úgy ment tisztelni Istent. Tetteivel valójában azt mutatta be, hogyan enged szabad utat Isten helyreállító munkájának az, aki őszintén megbánta bűneit. Először is Isten felemeli az összetört bűnöst, magához vonja, utána pedig lemossa róla vétke terhét, majd feladja rá igazságának palástját. Végül megkeni Lelkének olajával, hogy a hívő kellőképpen imádhassa Őt. Dávid bűnesete a fürdőnél kezdődik és ott is végződik. Az utóbbi alkalom viszont már nem a bűn előfutára, inkább a megtisztult szív jele volt.

„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett” (Zsolt 32:1).

Dávid egy évvel az Uriás és Bethsabé elleni bűne után sem hajlandó a bűnbánatra, még maga előtt sem. Amint azonban a 32. zsoltárból megtudjuk, komoly testi-lelki gyötrelmeken megy át, amíg hallgat.

Milyen költői képekkel és szimbólumokkal érzékelteti Dávid Zsolt 32:3-5 verseiben, hogy mit tapasztalt, mielőtt bevallotta bűnét? Mivel vetett véget a szenvedésének?

A házasságtörést Dávid hazugságokkal és vérontással próbálta leplezni, de bűntudatának súlya alatt szinte összeroppant. Amint azonban a 32. zsoltár is mutatja, igazi alázattal és bűnbánattal Isten biztos kegyelmére bízta magát. Bűnbocsánatot kérve több mindent megtett, amiből mi is okulhatunk, ha szeretnénk részesülni az isteni megbocsátásban. 1) Nem mentegette a vétkét. 2) Egyáltalán nem próbálta igazolni magát. 3) Nem igyekezett hibát találni Isten törvényében, aminek az ítélete alá esett. 4) Bűnéért csak magát okolta. 5) Őszintén megutálta és elhagyta bűnét, ami elválasztotta Istentől. Akkor Isten kegyelme betakarta.

Dávid leplezi a bűnét (Zsolt 32:3-4), Isten pedig elfedezi azt (1-2. vers). Mi a különbség a kettő között? Mi a teendő, mielőtt Krisztus igazsága elfedezhetné a bűnt?

Isten nem nézi el a bűnt. Viszont ha a bűnt elfedezi, ez azt jelenti, hogy nem hozza fel a bűnös ember ellen, aki már megtért abból. A bűn bevallása önmagában nem teljes a megtérés nélkül. Az embernek nemcsak bánnia kell bűnét, hanem az Úr erejével el is kell fordulnia tőle. Isten minden bűnt képes megbocsátani és elfedezni. Kegyelme nem csupán megbocsátja a bűnt, de a bűnbánó, megtérő embert úgy fogadja el, mintha semmi rosszat nem követett volna el. Ilyen a Helyettesünknek, Jézusnak a hatalma, akire Isten helyezte bűneinket. Így tulajdoníttatik Krisztus igazsága a megtérő bűnösnek.

Mennyire állunk készen arra, hogy Isten előtt elismerjük saját bűneinket és helytelen tetteinket? Ha elzárkózunk ettől, végeredményben kit próbálunk becsapni: Istent vagy önmagunkat? Gondolkozzunk azon, hogy mi minden következik a válaszunkból!

Épp úgy a bűnbánatról szól az 51. mint a 32. zsoltár. Dávid mindkettőt azután írta, hogy bevallotta vétkét. A 32. zsoltár az öltözetek hasonlatával fejezi ki Isten bűnöket befedező tetteit, az 51. zsoltár pedig a bűnöket elfedező palástra céloz. Itt viszont a hangsúly a ruhák tisztításához használt mosó- és fehérítőszereken van, valamint azok lelki jelentőségén. Úgy is mondhatnánk, hogy átvitt értelemben Dávid e zsoltárban „tisztára mossa szennyesét”.

Zsolt 51:4 versében a zsoltáros azt kéri Istentől, hogy „egészen” mossa meg. Mi tartozik hozzá ehhez a mosáshoz? Hogyan segítenek a tisztulás természetét megérteni ezek a képek: „tisztíts meg engem izsóppal” és „fehérebb leszek a hónál” (9. vers)?

_____________________________________________________________

A Szentírásban másutt is előfordul az a szó, amit Dávid itt használt az öltözékek mosására utalva (lásd 1Móz 49:11; 2Móz 19:10). A megtisztítás az engesztelés fogalmát sejteti. Az izsóp szürkészöld növény, Izráelben már régen ismerték fűszerként és gyógynövényként. A páska szertartásában kezdettől fogva szerepet kapott (2Móz 12:22), de használták a leprások és a házak megtisztításánál (3Móz 14:6, 49), valamint a holtat érintő emberek ill. tárgyak megtisztításának szertartásakor, amikor vörös tehenet áldoztak (4Móz 19:2, 6). Mózes a törvény bemutatásakor is használt izsópot (Zsid 9:19-20).

Ezek az utalások is jelzik, hogy az izsópot hatékony tisztítóeszköznek tekintették. Amikor Dávid utal az izsópra, kifejezi, hogy a bűn szennyét csak a legerősebb „tisztítószer” moshatja le – ami pedig nem más, mint Megváltónk vére.

Zsolt 51:12 verse szerint Dávid imájában azt kéri Istentől, hogy teremtsen benne „tiszta szívet”. Mit jelent a tiszta szív?

Isten nemcsak egyszerűen megtisztítja az ember szívét a gonoszságtól, hanem új szívet teremt gyermekében, akinek bűneit megbocsátotta. Az új szív új gondolkodást jelent. Pál apostol ezt tanácsolja: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által” (Róm 12:2), „az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által” (Tit 3:5-6). A bűnbocsánatért mondott imába mindig bele kell foglalni azt is, hogy kérjük: újítsa meg a szívünket és adjon erőt a szent élethez. Dávid azért imádkozott, hogy kitartó lehessen az engedelmességben, és ne fossza meg az Úr a Szentlélek vezetésétől.

„Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá” (Zsolt 61:5)!

Egyes sasfajok szárnyának fesztávolsága elérheti akár a 3 métert is. A fiókáik alatta keresnek oltalmat. Isten irgalma, mint a sas szárnya, védelmet nyújt azoknak, akik elhagyják bűneiket, bármilyen mélyre is estek. Ha megkérjük, Isten eltörli bűnünket, de a következmények gyakran megmaradnak. Dávid is tapasztalta ennek az igazságnak keserű valóságát, négyszeresen is, mivel három fiát megölték, a lányán, Támáron pedig a féltestvére, Ammon tett erőszakot.

Mit keresett Dávid Isten szárnyának árnyékában? Mi elől találunk ott mi is védelmet? Zsolt 17:8; 36:8; 57:2

Isten oltalmában szeretetet, irgalmat és védelmet találunk. A sas szárnyai még szemléletesebben érzékeltetik ezt az igazságot. Az apaállat úgy tanítja repülni fiókáját, hogy a hátán a magasba repíti, majd meglebbenti a szárnyát, a kis sas pedig csapkodva, forogva zuhan a föld felé, de mielőtt még lecsapódna, az apa alárepül, a szárnyával elkapja és újból a magasba száll vele. Nem számít, hogy milyen mélyre esünk, Isten gyorsabban repül, mint ahogy zuhanunk. Esésünket pedig arra használja fel, hogy megtanítson repülni. Ha megtérünk, miként Dávid, úgy mi is közelebb kerülünk Istenhez, mint a zuhanás előtt voltunk!

Dávid ismerte a sasok szokásait, és talán ez is erősítette hitét, hogy biztos védelmet talál Isten szárnya alatt. Erről írt a 61. zsoltárban. Ezt a zsoltárt valószínűleg akkor szerezte, amikor Absolon elől menekült, aki meg akarta kaparintani a trónt. Dávid kifejezte, hogy bízik Isten kegyelmének védelmében. Valószínűleg ezzel a képpel utalt a frigyláda fedelére. A szentélyben volt az Isten és népe közötti szövetség ládája, a tetején a kiterjesztett szárnyú kerubokkal, akik mintegy oltalmazták a törvényt, Isten jellemének, szeretetének írásba foglalt változatát. Dávid bizonyára annak akart hangot adni, hogy mennyire vágyik Isten szentélyében lakni, ahol lelkét körbefogja az Úr szeretetének átalakító fénye.

Akkor is szenvedhetünk bűneink következményeiért, ha már újból felajánlottuk Istennek az életünket. Gyötörhet elidegenedés, rabság, testi betegség vagy lelki fájdalom. Hogy találhatunk mindenre gyógyulást Isten szárnyai alatt?

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Dávid bűne és bűnbánata” c. fejezet, 667–677. o.; Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. „Bibliai életrajzok” c. fejezetből, 156. o.

„Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta Isten ellen elkövetett bűne szörnyűségét; beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nemcsak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött. Dávid kétségbeesésében nem adta fel a küzdelmet. A bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát és ez biztosíték volt, hogy neki is megbocsát… Bár Dávid elbukott, az Úr felemelte őt. Ezután még teljesebb összhangban volt Istennel és embertársaival, mint bukása előtt… Mindenki, aki Isten dorgálása alatt bűnbánattal és bűnvallással megalázza lelkét, amint Dávid is tette, biztos lehet abban, hogy van remény számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Isten ezt az ígéretet adta: ’fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem’ (Ézs 27:5)! ’Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban’ (Ézs 55:7)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 676–677. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Beszéljünk arról, hogy mennyire hiábavaló, ha a magunk dolgaiban keresünk oltalmat, és nem akarjuk igénybe venni azt a védelmet, amit Jézus felajánlott! Mit ad Jézus, és miért ez az egyedüli megoldás a bűn elfedezésére? Hogyan gyógyít és ment meg?

2.    Írjunk egy „zsoltárt” Isten kegyelméről és szeretetéről! Dávidhoz hasonlóan mi is a személyes tapasztalatainkból induljunk ki!

3.  A mosószerreklámok kiemelik a fehérítő és lágyító hatást. Ha lágyítás nélkül próbálnánk eltüntetni a foltot, az ártana a szövetnek. Ha csak a lágyságra figyelünk, de fehérítőszert nem alkalmazunk, a folt megmarad, a ruha nem tisztul ki. Miért van tehát szükségünk Isten igazságának fehérítő erejére épp úgy, mint kegyelmének lágyságára, hogy lelki öltözetünk megtisztuljon?

4. Érezheti magát rettenetesen az ember azután is, hogy Isten megbocsátott neki. Ilyenkor gondolnunk kell rá, hogy az Úr már megbocsátott! Hogyan tanulhatjuk meg, hogy ha együtt is kell élnünk a bűnünk következményével, az nem cáfolja a bűnbocsánatot?

R. DÁNIEL IRÉN:

ROSTÁBAN

„Mert ímé, én parancsolok, és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem” (Ámós 9:9).