SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 29:21–30:24; 34; 37; 42:13;

1Korinthus 9:24-26

„Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala néki” (1Móz 37:3).

Ennek a történetnek a gyökere Mózes első könyve 29. fejezetéhez nyúlik viszsza, ahol Jákóbról, a feleségeiről és az ágyasairól olvashatunk. Egy apa, négy anya és vagy egy tucatnyi gyerek – nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy előre megjósoljuk, milyen rosszul működik és szerencsétlen lesz ez a család.

Mennyivel jobb lett volna, ha Jákób követi a legősibb, az Édenből eredő mintát: egy férj és egy feleség! Minden korban, minden család számára ez az ideális modell.

Ahogy azonban az előzőekben már megállapítottuk, Isten szabadnak teremtett, amivel együtt jár a rossz választásának szabadsága is. A „cifra ruha” valószínűleg tekinthető a Jákób által elkövetett hibák szimbólumának, és a történeten keresztül bepillanthatunk abba is, hogyan vezethet el egyetlen hiba a következőhöz, majd a következőhöz, amíg végül az ember már egyáltalán nem lehet hatással a végkifejletre.

Mennyivel jobb, ha a bűnt már csírájában elfojtjuk, még mielőtt felemésztene minket és mindazokat, akiket szeretünk!

Köztudott, hogy az élet dolgai nem hermetikusan lezárva, egymástól elkülönített, különböző kategóriákban és adagokban érkeznek. Szinte minden hat mindenre. Einstein relativitáselmélete szerint az univerzumban az anyagok a gravitáció erejével vonzanak minden más anyagot. Ezek alapján tehát a testünk nemcsak a szomszédunkra fejt ki gravitációs vonzást, hanem a napra és a teremtett világban minden egyébre.

Ahhoz persze nincs szükségünk fizikaleckére, hogy felismerjük: az egyik ember tettei, cselekedetei gyökeresen, sőt, akár tragikus módon is hathatnak másokra, még több nemzedékkel később is. Kik és hol vagyunk, és miért éppen ott – bizonyos mértékig olyan embereknek a tettein múlt, akik a hatókörünkön teljesen kívül esnek. Éppen ezért, milyen fontos az óvatosság szavainkkal és tetteinkkel kapcsolatban, hiszen ki láthatná előre a rövid és hosszú távú következményeket (legyenek akár jók, akár rosszak)!?

Olvassuk el Mózes első könyve 24. fejezetét és 29:20-21 verseit! Mit mondhatunk az itt formálódó családról? Mi a tanulság azoknak a szokásoknak követését illetően, amelyek a világban elfogadottak, de az igazság elveivel ellentétben állnak? Miért sodorhatnak bajba?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

 „Jákób bűne, valamint az események sora, amelyekhez ez a bűn vezetett, rossz befolyást árasztott, és hatása keserű gyümölcsöt érlelt fiai jellemében és életében. Amikor fiai felnőttek, súlyos hibák fejlődtek ki bennük. A családban megmutatkoztak a többnejűség következményei. Ez az iszonyú bűn kiszáríthatja a szeretet forrását, és hatására meglazulnak a legszentebb kötelékek. Az anyák féltékenysége megkeserítette a családi kapcsolatot. A gyermekek egymással versengve, irányítást nem tűrve nőttek fel, és az apa életét aggódás és fájdalom árnyékolta be” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 167. o.).

Mi mindent kaptunk örökségként, amibe nem volt beleszólásunk? Hosszú listát írhatnánk, nem igaz? Most pedig gondoljunk olyan fontos döntésekre, amelyeket mostanában kell meghoznunk! Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan hatnak a döntéseink másokra, és valóban ilyen következményeket szeretnénk?

A testvérek közötti vetélkedés már önmagában is elég rossz, még a hagyományokhoz leginkább ragaszkodó családokban is. Ebben a vegyes felállásban azonban gennyes fekélyként hatott, mert olyan összetevőkkel keveredett, mint a gyűlölet, a féltékenység, a kivételezés meg a büszkeség, és mindez együtt végül katasztrófához vezetett. Azt is megállapíthatjuk, hogy József testvérei nem voltak éppen jó fiúk.

Mit tudhatunk meg a testvérek jelleméről Mózes első könyve 34. fejezetéből?

_____________________________________________________________

Meg kell még említeni József álmait is (1Móz 37:5-11), amelyekben az egész család engedelmesen meghajol előtte. Az álmokat hallva tovább fokozódott a testvérek ellenérzése, akik addig sem igen szerették öccsüket. Éppen erről olvashatunk 1Móz 37:8 versében. Ez azonban még nem minden.

Mi rontott még a fivérek viszonyán 1Móz 37:2 verse szerint?

_____________________________________________________________

Az árulkodókat általában nem szeretik. Minél több rosszat tettek József bátyjai, annál kevésbé örültek, hogy öccsük beszámolt az apjuknak viselt dolgaikról. Konkrétan nem tudjuk meg a szakaszból, mi mindent műveltek, a korábbiak ismeretében azonban bizonyára olyasmit, amit helyre kellett tenni, még mielőtt nagyobb szégyent, gyalázatot hoztak volna magukra és a családra.

A legszámottevőbb tényező mégis az lehetett, amiről a Biblia így ír: „Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet” (1Móz 37:3). A testvérek nem voltak ostobák, nyilván feltűnt nekik apjuk részrehajlása, ami minden bizonnyal tovább mérgezhette az amúgy is feszült helyzetet.

Nincs mentség arra, amit a testvérek Józseffel tettek, de a háttér ismeretében jobban el tudjuk képzelni, hogy mi vezetett el odáig.

Bizonyos mértékig mindannyian a körülményeink foglyai vagyunk. Olyan dolgok történnek velünk, amelyekbe nincs beleszólásunk. A kérdés csupán az, mit váltanak ki belőlünk az adott helyzetek. Vajon nyomás hatására hajlandóak vagyunk feláldozni az elveinket, vagy minden körülmény között az elveink vezetnek?

József jelleméhez viszonyítva még inkább szembeötlenek bátyjai jellemhibái.

„Volt egy fiú – Rákhel idősebb fia, József –, aki egészen más jellemű volt, mint a többiek. Kivételes szépsége mintha lelke és szíve belső szépségének tükre lett volna. A tiszta szívű, szorgalmas és vidám ifjú éberen és állhatatosan vigyázott erkölcsi tisztaságára. Hallgatott atyja tanításaira, és örömmel engedelmeskedett Istennek. Azok a tulajdonságok, amelyekkel később Egyiptomban kitűnt – szelídség, hűség és megbízhatóság –, már ekkor megmutatkoztak mindennapi életében. Mivel anyja már nem élt, még jobban ragaszkodott atyjához, és Jákób szíve-lelke egy volt öregkorában született fiáéval. ’Minden fiánál inkább szereti vala Józsefet’ (1Móz 37:3)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 167–168. o.).

Az apa kivételezése hogyan súlyosbította a helyzetet? 1Móz 37:3-4

A Józsefet nagy szeretettel körülvevő apa drága ajándéka, a gyönyörű szövésű tarka kabát bizonyára sokkal szebb volt a többi testvér köpenyénél. Ilyen öltözetet általában csak előkelő emberek viseltek. József bátyjai ebből is arra következtethettek, hogy apjuk további előnyöket juttat majd kedvenc gyermekének, még az elsőszülöttségi jogot is neki adhatja. Az ajándék láttán attól is tarthattak, hogy majd ő kapja a legnagyobb részt az örökségből. Mindenképpen nagy hiba volt, bármi is lehetett az apa szándéka a kabáttal – még akkor is, ha csupán a szeretetének jele volt és semmi több –, hiszen a testvérek szívében tovább szította a Józseffel szembeni gyűlölet már addig is lobogó lángját.

Egy bizonyos értelemben a kabát a földi tisztesség, földi rang szimbóluma volt, ami végeredményben csak felszínes és ideig-óráig tart. Amikor Mózes lejegyezte a történetet, azt az összefüggést emelte ki, hogy Jákób a többi gyermekénél jobban szerette Józsefet. Tehát a kabátnak a Józseffel szembeni gyűlöletben is központi szerepe volt, mint ahogy abban, ahová ez a gyűlölet elvezetett.

Részesültünk már nagy világi tisztességben? Mennyire éreztük magunkat jól akkor? Mennyi idő telt el, amíg a kitörő öröm, a megelégedettség vagy hasonló remek érzés elcsitult, és a nagy megtiszteltetés már csak keveset vagy szinte semmit nem jelentett? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből? Lásd 1Kor 9:24-26!

Milyen kirívó ellentétet látunk 1Móz 37:12-25 szakaszában a jó és a gonosz, az ártatlanság és az árulás között?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

József bátyjai nemcsak öccsük haláláról beszéltek, de abban is megállapodtak, hogy mit fognak majd az apjuknak mondani. Apa! Nagyon sajnáljuk. Nézd, ezt a kabátot találtuk! Nem ez volt Józsefé? Ha igen, akkor bizonyára egy vadállat ölhette meg a fiút. Nehéz elképzelni, hogyan keríthet embereket enynyire hatalmába a gyűlölet, hogy képesek legyenek ilyesmit tenni a saját testvérükkel és az apjukkal!

Mi a jelentősége annak, amiről 1Móz 37:23 verse számol be?

_____________________________________________________________

Amikor a testvérek távolról észrevették a közeledő Józsefet, először az álmairól beszéltek, ami csak növelte bennük a gyűlöletet. Azt gondolták, egyszer és mindenkorra tesznek róla, hogy az álmok ne váljanak valóra. Érdekes megjegyezni: a történet szerint először is letépték róla a kabátot. A héber szövegből világosan kiderül, hogy a gyűlölt kabátról beszélgettek, amit az apjuk készíttetett. A vers kiemeli, hogy ez a kabát volt Józsefen. Amint meglátták abban az öltözetben közeledni, dühük bizonyára még elkeseredettebbé vált.

Itt tehát az történhetett, hogy a testvérek megpróbáltak megszabadulni mindattól, ami annyi gyűlöletet és haragot gerjesztett bennük. A szemükben a kabát szimbolizálta mindazt, amit a testvérükben gyűlöltek – minden jót vele és minden rosszat önmagukkal kapcsolatban. Bizonyára kitörő örömmel, ujjongva, elégedetten rángatták le róla a kabátot. Azután öccsük már gyámoltalanul állt előttük a nélkül a cifra ruha nélkül, ami félelmeik szerint felsőbbségét jelképezte. Pedig József álmai arról szóltak, hogy majd ők hajolnak meg előtte.

Figyeljük meg, mennyire értelmetlen volt a testvérek érzelmektől fűtött tette! Milyen gyakran engedjük, hogy érzelmeink helytelen dolgokra sarkalljanak? Hogyan tanulhatjuk meg Isten hatalma alatt tartani érzelmeinket, megkímélve magunkat (sőt, másokat is) az ilyen hatás alatt elkövetett rettenetes dolgok következményeitől?

„Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem” (1Móz 37:31-32)?

Hogyan süllyedhettek ennyire mélyre a szerető apa fiai, hogy képesek voltak apjuknak így, vérbe mártva átadni a kabátot, amit kedvenc fiának ajándékozott, és színlelt ártatlansággal kérdezni: felismeri-e? Talán egy nappal a szörnyű bűntett előtt fel sem ötlött bennük ilyen vagy hasonló kegyetlenség. Ám ha az ember felül a bűn száguldó vonatára, ki tudja, hová ér!

Olvassuk el 1Móz 37:26-36 szakaszát! Mire lehetett következtetni abból, ahogy a testvérek Józsefről beszéltek apjuknak?

_____________________________________________________________

Sokat elárul, hogy Józsefre utalva nem ezt mondták: „a testvérünk ruhája”, hanem „fiad ruhája.” Megdöbbentő hidegség, érzéketlenség, ami talán tudatalatti, védekező mechanizmus lehetett. Elképzelhető, hogy saját maguk előtt így próbálták csökkenteni gonoszságuk mértékét, hogy nem a testvérükként, hanem apjuk fiaként utaltak Józsefre.

A nevezett ruhadarabnak tehát a történet elején és végén egyaránt szerepe volt. Jákób és József kapcsolatának szimbólumát vér borítja. Ekkor már József végét jelképezte, mindannak a végét, amit József jövőjéről gondoltak, ugyanakkor a vele szembeni gyűlöletük végét is. Tettük ugyan kétségtelenül „megoldott” egy problémát, csakhogy egy sereg egyéb bajt zúdított a nyakukba. Minden bizonnyal nekik is fájt látni az apjuk gyászát. Biztos, hogy bűntudattal és nagy lelkifurdalással küzdöttek, amint nap nap után szembesültek Jákób bánatával.

Hosszú távon miként hatottak a testvérek tettei önmagukra és a családjukra? Mit tudhatunk meg erről 1Móz 42:13, 21-23, 32 és 44:28 verseiből?

_____________________________________________________________

Végül az Úr jót hozott ki a testvérek által elkövetett gonoszságból, ám ez aligha mentség a tettükre. E kirívó esetnek is arra kell emlékeztetnie, hogy milyen gyorsan elszabadulhat a bűn! Elvakítja és olyan dolgokba viheti az embert, ami többnyire fájdalmas és tragikus.

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Visszatérés”, „József Egyiptomban” és „József és testvérei” c. fejezetei, 163–199. o.

„József a rá váró bajokról mit sem sejtve, vidáman közeledett, hogy a hosszú, fárasztó út után testvéreit köszöntse. Bátyjai durván bántak vele. Elmondta nekik, mi járatban van, ők azonban válaszra sem méltatták. József megrémült haragos tekintetük láttán… Képmutatással vádolták. Miközben hangot adtak irigy érzéseiknek, Sátán uralta gondolataikat. Semmi szánalom, szeretet nem volt bennük öccsük iránt. Lerángatták róla a tarka kabátot, ami apjuk szeretetét jelképezte és irigységüket felszította” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 1. köt. 128–129. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Még milyen „cifra ruhák” létezhetnek? A világnak mely dolgai után sóvároghatunk, amelyeket azonban előbb-utóbb könnyen le lehet tépni rólunk és „vérbe lehet mártani”? Hányféle világi megtiszteltetés létezik, amit olyan fontosnak tartunk, pedig végeredményben jelentéktelenek?

2.     Gondoljunk a heti tanulmányunk témájára, majd olvassuk el 1Móz 45:22 versét! Milyen érdekességre figyelünk fel?

3.     Bizonyos szempontból Józsefet Krisztus előképének is tartjuk. Ismételjük át történetét, és keressünk párhuzamokat közöttük!

4.    A testvérek kétségkívül nagyon megbánták cselekedeteiket. Nem tudni, mit kezdett az apa a véres ruhával, talán eltette, mivel szeretett fiára emlékeztette. Képzeljük el, mit érezhettek a testvérek, amikor csak megpillantották azt, ami egykor irigységük szimbóluma volt, később pedig már vétküket szimbolizálta. Hogyan tanulhatunk meg gondolkodni, mielőtt cselekednénk, nehogy elhamarkodottan járjunk el? Mennyire másként alakulhatott volna ez a történet, ha a fiúk is igazán ismerik apjuk Istenét! Ha megtanultak volna imádkozni, énüknek meghalni, hittel és engedelmesen meghajolni az Úr előtt, nem fajultak volna el ennyire a dolgok. Mennyi fájdalomtól és szenvedéstől menekültek volna meg! Mi védhet meg attól, hogy mi is hasonló csapdába essünk?

A SZŐNYEG

A végtelenben, tér s időnek

örök határin messze túl,

a mindenségnek, múlt s jövőnek

szövőszékén ül az Úr.

Szövi száz meg száz emberélet

szép, tarka, hímes szőnyegét,

hol napfényt sző beléje, hol meg éjet,

így lesz hol fényes, hol sötét.

Szált szálba fonva vagy bogozva,

keresztbe szőve, át meg át,

egymás erejét megsokszorozza,

és fényt és színt egymásnak ád.

De amint éltünk gyönge szála

ez óriás szőnyegbe fut,

nem eszmél sorsa mély okára,

s dicsőségéről mit sem tud.

Ám kezdetén egy szebb jövőnek,

a mindenségen messze túl,

dicső remekmű lesz a szőnyeg,

mit életünkből szőtt az Úr!

(Ismeretlen szerzőtől, emlékezetből leírva. DIR)