SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 8:1-18; Ézsaiás 14:12-14; Ezékiel 28:12-19; János 1:1-3; 2Korinthus 11:14; Kolossé 1:16-17

„Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned” (Ez 28:15).

Mai bibliaszövegünk minden bizonnyal a legalapvetőbb kinyilatkoztatások közé tartozik. Két kulcsfontosságú szó emelkedik ki ebből a részből: feddhetetlen és gonoszság, az utóbbit (gonoszság) körülhatárolja az első (feddhetetlen). Ez azt jelenti, hogy a feddhetetlenség, vagyis a tökéletesség gondolatába – már a mennyben is így volt! – beletartozik a gonoszság eshetősége. Hogyan lehetne különben bármi rosszat találni egy tökéletesnek teremtett lényben, ha a tökéletességben nem lenne meg rá a lehetőség? Nem támadhatna gonoszság egy feddhetetlennek teremtett lényben, ha a feddhetetlenség nem foglalná magába a gonoszság választásának lehetőségét is – mint ami a nyilvánvaló helyzet volt.

Ez a szöveg arra mutat, hogy Isten világegyetemében a tökéletesség fogalma magában hordozza a szabadságot, az erkölcsi szabadságot, a jó és a rossz közötti választás képességét. E nélkül hogyan is lehetnének az emberek szabadok és erkölcsi lények? Egy cég kifejleszthet egy szoftverprogramot annak megakadályozására, hogy az alkalmazottak az interneten hozzáférjenek pornográf oldalakhoz vagy egyéb erkölcstelenségekkel, szerencsejátékokkal töltsék az idejüket, ám ezt a szoftvert sem „erkölcsösnek”, sem „szabadságot nyújtónak” nem nevezné senki. Az alapigénk szerint tehát Lucifer rendkívüli megtiszteltetéssel övezett teremtmény volt, akinek még az öltözetére is külön figyelmet fordít a Szentírás, ő azonban kapott szabadságával visszaélve eltávolodott az Úrtól.

Milyen tanulságot vonhatunk le végzetes hibája láttán?

Istenünk a Teremtő. Jn 1:1-3 szakasza egyértelműen kijelenti, hogy kizárólag az Úr teremtő cselekedete hozott létre minden létezőt, ami valaha nem volt.

Felvetődött ez is: „Miért létezik a semmi helyett valami?” Talán ez az egyik legalapvetőbb kérdés, amit feltehetünk. Olvassuk el Jn 1:1-3 verseit! Hogyan találjuk meg benne a választ?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ez a gondolat is érdekes, különösen az ősrobbanásként ismert elmélet fényében, amelynek képviselői azt tanítják, hogy világegyetemünk nem öröktől fogva létezik, mint ahogy sokan hitték évezredeken át, hanem valójában több milliárd éve jött létre. Függetlenül attól, hogy ez az elmélet igaz vagy hamis, sokan az Istenre, a Teremtőre mutató bizonyítékot látják benne. Tudományos, fizikai és matematikai egyenletek tömkelegével próbálták levezetni, mi minden szükséges egyáltalán az ősrobbanás bekövetkezéséhez. Egy tudós még azt a kérdést is feltette, hogy „Ki lehelt tüzet az egyenletekbe?”

Erre tudjuk a választ, nem igaz? A tudósok most azzal kapcsolatban is találgatnak, hogy vannak a világegyetemnek olyan óriási kiterjedésű részei, ahová a tekintetünk már nem érhet el, amelyekben úgynevezett sötét anyag, sötét energia létezik. Arra azért bizonyosan következtethetünk ebből, hogy rendkívülien korlátozott, amit a létező valóságból láthatunk.

Kol 1:16-17 versei szerint még mit – és még kit – teremtett Isten, amit/akit többnyire nem láthatunk naponta? Milyen alázattal kell közelítenünk tehát a valóság megismerésének kérdéséhez? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Figyeljünk fel a 16. versben arra is: nemcsak azt olvassuk, hogy mindent Isten teremtett, hanem ahogy az angol fordítások, valamint a magyar katolikus fordítás is írja: „érte teremtett” (a Károliban: „Őreá nézve”). Vajon mit jelent ez? Hogyan érthetjük meg? Mit jelent ránk nézve, ha tudjuk, hogy minket is „érte” teremtett Isten?

Az angyalok seregei is Isten teremtményei közé tartoznak, akik egykor nem léteztek, majd pedig előálltak. Seregeik vezetője Lucifer volt, akinek a bukásáról Ezékiel könyve 28. fejezete számol be, Tírusz királya szimbólumával utalva rá.

Milyen leírást találunk Ez 28:12-19 verseiben Luciferről? Milyen ékességek díszítették, és mi volt ezeknek a jelentősége?

Ézs 14:12 úgy mutatja be Lucifert, mint aki a „hajnal fia”, és ezzel azt fejezi ki, miként tekintett rá Isten a bűneset előtti állapotában. Ez 28:12 verse pedig ezt írja róla: „Te valál az arányosság pecsétgyűrűje.” Más fordításokban ez a rész így hangzik: „Te voltál a mintakép” (új prot. ford.) vagy „A tökéletesség példaképe lettél” (SZIT).

Luciferre utalt a „fényes csillag” (Ézs 14:12) kifejezés is. A héber nyelvben ezt a szót általában a páratlan ragyogású Esthajnalcsillagra, a Vénusz bolygóra alkalmazták.

Próbáljuk meg elképzelni, milyen lehetett Lucifer teljes díszében, rubinnal, gyémánttal, topázzal, berillel, ónixszal, jáspissal, zafírral, smaragddal, krizolittal és arannyal borítva! Még ha meg is próbálnánk felidézni a színeket, amelyekben pompázhatott (vörös, sárga, zöld, azúrkék, türkizkék, olajzöld), a földi dolgokból kiinduló fantáziánk nem tenné lehetővé, hogy a mennyei ékkövekkel és fenséges színekkel gazdagított öltözetre úgy rácsodálkozhassunk, mint ahogy az angyalok tehették. A tündöklően ragyogó és az angyalok között a legmagasabb helyet elfoglaló lényt minden bizonynyal társai tisztelete és szeretete övezte. Az angyalok vágytak rá, hogy azt tegyék, amire kérték őket. A Teremtő szépségét tükrözték, és dicsérték Őt azért, mert az égi paradicsom harmóniájában élhettek. Folyamatosan dicsőítették Alkotójukat, ami egymás iránti önzetlen szeretetet váltott ki belőlük, és ameddig csak erre vágytak, ebben az állandó, egyedülálló, szeretettől sugárzó környezetben élhettek.

Ezt a mennyei légkört összhang, tökéletesség, szeretet és mélységes tisztelet jellemezte – amit emberként most már aligha tudunk elképzelni.

Hogyan lehetnénk képesek a mennyei légkör mintájára harmóniát, tökéletességet és szeretetet árasztani az otthonunkban, a munkahelyünkön és a gyülekezetünkben? Hogyan tudnánk jobban tükrözni Isten dicsőségét és szeretetét?

Lucifer fantasztikusan szép lehetett, káprázatos voltát a valóságról igencsak korlátozott fogalmainkkal nem tudjuk igazán elképzelni. Olvassuk el ismét, amit Ezékiel 28. fejezetében találunk róla: bölcs volt és gyönyörű, fenséges drágakövek pompáztak rajta. Minden bizonnyal rendkívüli jelenség volt.

Ez 28:13 versét jól megfigyelve egy érdekességgel találkozunk. A Lucifert ékesítő kövek felsorolása után ez áll a szövegben: „…készültek ama napon, melyen teremtetél.” Lucifer ékességei, egész öltözéke is az általa betöltött, kiemelkedő tisztre utaltak. A negyedév során többször is találkozunk majd azzal a gondolattal, hogy az öltözetünk sokat elárulhat a helyzetünkről. Tehát Lucifer ruházatából arra joggal lehet következtetni, hogy milyen nemes, szeretetre méltó, hatalmas és befolyásos volt.

Ez 28:17 verse szerint mi járult hozzá Lucifer bukásához? Milyen fontos üzenetet találunk ebben a magunk számára?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az egésznek az az érdekessége, hogy valójában honnan eredt Lucifer szépsége, bölcsessége. Természetesen Istentől kapott mindent, ami az övé volt, amit felmutathatott, még lélegzetelállítóan szép öltözetét is. Lucifer egy volt a teremtmények közül, szépségét, bölcsességét Isten ajándékaként élvezte. Az Úr nélkül nem létezhetett volna, és semmije nem lett volna. Az Isten legszorosabb közelségében élő angyal azonban valahogy mégis megfeledkezett erről a lényeges pontról.

Mi ellen óv 5Móz 8:1-18 szakasza? Hogyan mutatkozott meg az ebben a szakaszban megfogalmazott elv Lucifer történetében?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Milyen könnyű elfeledkezni arról, különösen a jólét és a gazdagság idejében, hogy mennyire az Úrtól függünk minden tekintetben! Mit tehetünk naponta, nehogy saját „gyönyörű öltözetünk” – bölcsességünk, sikerünk, jólétünk – csapdájába essünk, bármilyen formában jelentkezzen is, és megfeledkezzünk arról, hogy mindent az Úrtól kapunk?

„Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál” (Ez 28:14, új prot. ford.).

Ezékiel olyan szóképpel élt, ami Isten kormányzati székhelyére, vagyis magára a mennyre utalt. Amikor a próféta leírta, hogy Lucifer Isten hegyén volt, szavai is azt fejezték ki, hogy Isten milyen kiemelt tisztet adott neki, komoly előjogokat élvezhetett.

A Biblia egyéb történetei is érzékeltetik a hegyen szerzett tapasztalatok jelentőségét. Mózes például azért ment fel a hegyre, hogy ott Istennel találkozzon (2Móz 19:20). Jézus pedig három tanítványával egy magas hegyen volt, amikor megdicsőült (Mt 17:1-2).

A „tüzes kövek közt jártál” megfogalmazásban Ezékiel próféta a „tüzes kövek” szimbólumával utal Isten jelenlétére. Az Úr Mózesnek, Áronnak és más vezetőknek is hasonlóan mutatta meg magát: „Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég” (2Móz 24:10, új prot. ford.).

A sok kiváltság ellenére, amit Lucifer élvezett, engedte, hogy rossz gondolatok fogalmazódjanak meg és gyűljenek benne, olyanok, amelyek idővel tettekhez vezettek, lázadásba vitték, majd romlásba döntötték.

Olvassuk el Ézs 14:12-14 szakaszát, ami szintén Lucifer bukását írja le! Milyen elvek kerülnek itt a figyelem középpontjába? Milyen tanulságul szolgál ez a rész a kísértések és küzdelmek idejére?

Az ókori rómaiak hite szerint, ha a császár meghalt, istenné vált. Ez magyarázza a haldokló Vespasianus szavait: „Ó, azt hiszem, most emelkedem az istenek közé!” Sokkal burkoltabb formában jelentkezhet a kísértés, hogy az ember istennek képzelje magát, mint gondolnánk. Amikor megítéljük mások indítékait, amikor bennünket meg nem illető előjogokat tulajdonítunk magunknak, amikor elfogadhatatlan módon akarunk az emberek felett uralkodni, akkor vajon a magunk módján nem Isten szerepében próbálunk tetszelegni?

Beszéljünk még arról, hogy milyen burkoltan veszélyeztethet mindannyiunkat, hogy Isten szerepébe képzeljük magunkat! Hogyan követhettük már el éppen ezt? Mi az egyetlen ellenszere ennek az igen veszélyes, de rejtett, lappangó ámításnak?

„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává” (2Kor 11:14).

Jól tudjuk, hogy Sátán bukása nemcsak a mennyre, de a földre is hatással volt. A mennyben elkezdett lázadása és bűne a földön abban nyilvánul meg, amit nagy küzdelemként emlegetünk. Ez a küzdelem valóságos, elkeseredett, és mindannyian részesei vagyunk.

Miről olvashatunk Jel 12:7-12 szakaszában? Mire figyelmeztetnek, ugyanakkor milyen reményt tárnak elénk ezek a versek?

_____________________________________________________________

A kereszt miatt azonban, azért, amit Jézus ott tett értünk, tudjuk, hogyan ér majd véget ez a küzdelem. Aki Krisztus igazságának palástját viseli, biztos lehet a győzelemben. Éppen ezért Sátán teljes erejével igyekszik elzárni a lehető legtöbb ember előtt az utat, nehogy rátaláljanak az üdvözítő igazságra, ami garantálná, hogy az örökkévalóságba jussanak.

Olvassuk el ismét 2Kor 11:14 versét, és vizsgáljuk meg alaposan a szövegösszefüggésével együtt! Milyen fontos üzenetre kell feltétlenül felfigyelnünk?

_____________________________________________________________

Sátán különböző utakon próbál megtéveszteni, meg akarja akadályozni, hogy üdvözítő kapcsolatban legyünk Krisztussal. Attól sem riad vissza, hogy erre olyanokat használjon fel, akik kereszténynek vallják magukat, és sokszor éppen ez bizonyul legeredményesebb fondorlatának!

Mindenünnen leselkednek ránk lelki természetű veszedelmek (1Pt 5:8). Viszont fontos emlékezni arra, hogy vereséget szenvedett ellenséggel van dolgunk: az ördög veszített, romlása biztos, uralma véget ér! Mégis egyedül, magunkban nem állhatunk ki ellene győzelmet várva. Egyedüli reménységünk és erősségünk Jézusban van, aki már győzelmet aratott felette. Diadala a miénk, amíg hittel és engedelmességgel igényeljük.

Milyen úton-módon áshatja alá a hitünket lassan, lépésről lépésre az ördög, ha nem vigyázunk? Milyen napi döntéseinkkel tehetünk azért, hogy ez ne sikerüljön neki?

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Miért engedte meg Isten a bűnt?” c. fejezet, 7–17. o.; „A szentély és szolgálata” c. fejezet, 302–316. o.; Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Az élet világossága” c. fejezet, 391–392. o.

„Amikor Sátán becsmérli Isten népét, és el akarja pusztítani, Krisztus közbelép. Vétkezett ugyan, de Krisztus magára veszi vétkeit, és kiragadja őt üszkösen is a tűzből” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 113. o.).

„Azért törhetett be a bűn a világba, mert átpártolt az, aki a szent angyalok seregeinek élén állt. Mi idézett elő ekkora változást, egy fenséges, tisztelettel övezett alattvalót pártütővé téve? Megkapjuk a választ: ’Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért’ (Ez 28:17, új prot. ford.). Sátánnak talán lett volna némi mentsége, ha nem az Úr teremtette volna meg olyan gyönyörűnek az oltalmazó kerubot, ha nem hasonlított volna annyira Isten képére, ha nem Isten tüntette volna ki oly nagy megtiszteltetéssel” (Ellen G. White: The General Conference Daily Bulletin. 1897. március 2.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Foglalkozzunk még az erkölcs és a szabadság gondolatával! Vajon szabadság nélkül létezhet igazi erkölcsiség? Vajon az erkölcsösnek mondott tettek valóban azok, ha kényszer hatása alatt és nem szabad választás nyomán születnek meg?

2.    Sátán oly sokat kapott, de ez neki nem volt elég. Előfordulhat, hogy bennünk is megmutatkozik hasonló lelkület? Mit tehetünk, nehogy mi is elinduljunk ezen a romlásba vezető úton?

3.     Olvassuk el a csoportban Jel 12:7-12 szakaszát! Az életünkre vonatkozóan milyen tanulságot vonhatunk le különösen a 11. versből? „És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.”

4.    Beszéljünk még arról, hogyan fordulhat elő, hogy az ember isteníti önmagát! Mit jelent ez? Hogyan nyilvánulhat meg ez a tulajdonság bennünk anélkül, hogy észrevennénk?

5.    Olvassuk el újra az előbbi két White idézet közül az elsőt, ami arról szól, hogy Krisztus magára vette bűnünket! Mit jelent ez pontosan? Minek a reményét kelti bennünk? Mi lesz a sorsa annak, aki nem akarja elhinni, hogy ez az ígéret rá is vonatkozik?

MADÁCH IMRE:

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA (részlet)

ANGYALOK KARA

Szabadon bűn és erény közt

Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsúl áll Isten kegyelme.

Tégy bátran hát, és ne bánd, ha

A tömeg hálátlan lesz,

Mert ne azt tekintse célúl,

Önbecsét csak, ki nagyot tesz,

Szégyenelve tenni másképp;

És e szégyen öntudatja

A hitványat földre szegzi,

A dicsőet felragadja –

Ámde útad felségében

Ne vakítson el a képzelet,

Hogy, amit téssz, azt az Isten

Dicsőségére te végzed,

És ő éppen rád szorulna,

Mint végzése eszközére:

Sőt, te nyertél tőle díszt, ha

Engedi, hogy tégy helyette. –