SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 64; Róma 3:21-31; 4:1-7; 6:1-13; Filippi 3:3-16

„Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik” (Róm 4:7).

„Krisztus a bűnös helyettese és záloga, Ő tartotta be helyette a törvényt, hogy a bűnös hihessen benne, minden tekintetben teljes érettségre tudjon felnőni Krisztus Jézusban, és így egésszé válhasson az Úrban. Krisztus engesztelést szerzett a bűnért, viselte annak minden szégyenét, gyalázatát és büntetését. A bűnünket hordozta, majd örökkévaló igazságát adta, hogy a hívő folt nélkül állhasson meg Isten előtt. Közeleg az idő, amikor elhangzik a kérdés: ’Kicsoda vádolja az Isten választottait?’ Erre jön a felelet: ’Krisztus az, aki meghalt, sőt, aki fel is támadott’ (Róm 8:33-34). Az Isten jobbján áll, aki az igazság folt nélküli öltözetét viseli, azt, ami a mennyei szövőszéken készült, és amelyben egyetlen szál sincs, amit a bűnös ember sajátjának mondhatna. Krisztus majd igazságának tökéletes palástjába öltözteti hívő gyermekét. Így Isten országában a megváltottak semmivel nem dicsekedhetnek. A hála, a dicséret mind visszaszáll az üdvözítő Istenhez” (Ellen G. White: The Youth’s Instructor. 1894. december 6.).

Figyeljük meg ezt a jelképet! „Az igazság folt nélküli öltözete… ami a mennyei szövőszéken készült”, amibe a bűnös emberiség egyetlen szála sincs beleszőve. Milyen gyönyörű ez a kép, ami Jézus igazságát jelképezi, azt, ami Isten országában minden megváltott öltözete lesz!

Három rendőrautóval üldöztek egy nőt, majd kényszerítették, hogy húzódjon le az út mellé. A rendőrök rászegezett fegyverrel közeledtek az autójában ülő asszonyhoz. A rémült sofőr feltartotta a kézét, úgy szállt ki a kocsiból.

„Mit követtem el?” – tudakolta a félelemtől reszketve. A rendőrök elkérték a papírjait, majd néhány pillanat múlva csillapodtak a kedélyek, a fegyvereket eltették.

„Kérem, mi volt a baj? Miért állítottak meg?” – érdeklődött tovább az aszszony.

„Láttuk, ahogy őrült módjára vezetett és durván mutogatott a többi autósnak” – felelte az egyik tiszt.

„Ezért szorítottak le és szegezték rám a fegyvereiket?”

„Nem, hölgyem. Felfigyeltünk a kocsi hátulján a keresztény szimbólumokra, és ebből arra következtettünk, hogy az autó lopott.”

Egyszerű a történet valóban, de rávilágít egy szomorú tényre. Nem minden keresztény (vagy aki annak vallja magát) élete üti meg azt a magas mércét, ami hitük ismeretében elvárható lenne. Némelyek jobbak másoknál, de egyikünk sem tökéletes. Mégis melyik keresztény láthatja Jézus jellemének tökéletes visszatükröződését a tükörben? Vajon van olyan hívő, legyen bármilyen hűséges, aki a tükörbe tekintve joggal hivatkozhatna saját igazságára? Ugyan ki az közülünk, aki önmagával szembesülve nem borzad el attól, ami a felszín alatt lappang?

Mi az üzenete Ézsaiás könyve 64. fejezetének? Melyik az az öltözetre utaló kép, ami az ember igazságát jelöli? Mi a jelentősége? Minek a reményét tárja elénk Isten ebben a szakaszban?

A „szennyes ruha” kifejezés a női havi ciklus idején bepiszkolódott ruhát jelöli. Találhatnánk-e a bűnössé lett ember igazságára jobban ráillő képet? Pál apostol Róma 3. fejezetében e témáról szólva kifejti, hogy Isten előtt a zsidók és a pogányok ugyanabban a helyzetben vannak: egyaránt bűnösök, és szükségük van az isteni kegyelemre. Mintha Ézsaiás 64. fejezete lenne Róma 3. fejezete ószövetségi párja, rámutat a bűnösök dilemmájára, de nem hagy reménység nélkül.

Mikor vizsgáltuk meg alaposan önmagunkat, a gondolatainkat, legmélyebb indítékainkat, vágyainkat? Mit találtunk? Mennyire tartottuk félelmetesnek az eredményt? Mi az, amiben egyedül bízhatunk?

Nem kérdés, hogy félelmetes képet lát minden őszinte keresztény, ha önmagára néz, különösen, ha Istennek a Krisztus személyében kinyilatkoztatott igazságához viszonyítja magát. Nem sok mindennel dicsekedhetünk Isten előtt, ugye? Sőt, dicsekvésre egyáltalán nincs okunk, csupán szennyes ruhákra mutathatnánk.

Akkor miben reménykedhetünk? Igazából nagyszerű reménységünk lehet, amit teológiai kifejezéssel élve tulajdonított igazságnak nevezünk. Mit jelent ez? Egyszerűen fogalmazva ez Jézus tökéletes igazsága, „ami a mennyei szövőszéken készült”, és amit hit által kaphatunk meg. A tulajdonított igazság azt jelenti, hogy Jézus bűntelen élete lép bűnös életünk helyére. Isten nekünk tulajdonítja azt, ami nem a miénk, és teljesen betakar vele. Ezután úgy tekint ránk, mintha soha semmi bűnt nem követtünk volna el, mintha mindig maradéktalanul eleget tettünk volna parancsolatainak, mintha olyan szentek és igazak lennénk, mint maga Jézus.

Hogyan mutatja be Róm 4:1-7 szakaszában Pál apostol a tulajdonított igazságot Ábrahám Istenbe vetett hitére utalva?

Az apostol úgy fogalmaz Róm 4:2 versében, hogy ha Ábrahám a cselekedetei által igazult volna meg, dicsekedhetne. Isten viszont a hite miatt nevezte Ábrahámot igaznak. Jézus hív, hogy egyszerű hittel forduljunk hozzá, még ha bűnösök is vagyunk, Ő pedig tökéletességének köntösét, földi életének teljes igazságát borítja ránk. Ezt nevezzük tulajdonított igazságnak, és ez az egyetlen feloldás arra a dilemmára, amit olyan árnyaltan szemléltet Ézsaiás 64. és Róma 3. fejezete.

Idézzük csak fel a képet! Jézus lefejti rólunk régi, foltos öltözetünket, szennyes gönceinket, majd ránk borítja tökéletes igazságának palástját, ami nem más, mint hiba nélküli szentsége és annak bizonyítéka, hogy maradéktalanul betartotta a törvényt. Jézus ezzel takar be, majd a fülünkbe súgja: „Már tökéletes vagy, saját igazságomat adom neked. Kérlek, viseld ezt a ruhát, és ne engedd, hogy lecsússzon rólad!”

Mi volt a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptunk? Milyen érzést váltott ki belőlünk ez az ajándék, főleg ha nem tettünk semmit, amivel kiérdemeltük volna? Mennyivel nagyobb hálával kell akkor gondolnunk az igazság ajándékára, amit Jézus felkínál?!

Egy lelkész a gyülekezete előtt kijelentette: „Jézus Krisztus megváltoztatta az életem. Egészen új, más ember lettem, mint azelőtt voltam. Mégis, azután, hogy 25 éve keresztény vagyok, saját tapasztalatomból kétséget kizáróan megtanultam a következőt, amit Isten Igéjének a próbája és ítélete alá is vetettem. Tehát, ha végül üdvösségre jutok, ha valóban a végsőkig kitartok, amire Jézus bíztat, és ott lehetek majd Isten örök országában, akkor számomra egyáltalán nem kétséges, hogy ez csak azért történhet, mert Krisztusnak a mennyei szövőszéken készült igazsága palástként teljesen beborít. Képes lehetek győzni a bűn felett, és Isten kegyelme által már sok győzelmet arattam is. A jellembeli fogyatkozások leküzdése is lehetséges, és Isten kegyelme által többet le is küzdöttem. Az is megtanulható, hogy mindenféle embert szeretni tudjunk, még az ellenségeket is, és Isten kegyelme által ezt is tanulom. Mindezzel együtt azonban tudom, hogy ez még távolról sem elegendő. Ha nem fedezne be Jézus igazsága – amit hit által nyerhetek el, nem pedig azzal, hogy a törvényt betartom –, akkor az ezer esztendő végén kiállhatnátok a szent város falára, és onnan integethetnétek le nekem, mert én biztosan nem lennék, nem lehetnék ott veletek.”

Olvassuk el Róm 3:21-31 verseit! Mit mond itt Pál, és a szakaszban foglaltak mennyire csengenek egybe az imént idézett lelkész gondolataival?

    _____________________________________________________________

Itt ugyan az apostol egy bizonyos csoportnak ír, akiket egy konkrét kérdés foglalkoztatott, de mondandójának lényege éppúgy szól a zsidóknak, mint a pogányoknak, a törvény örökérvényűségét elfogadó adventisták számára pedig különösen fontos. Mivel bűnösök vagyunk, szükségünk van rá, hogy a „törvény nélkül” megjelent üdvözítő igazság palástként ránk boruljon. Más szóval tehát ez Jézus igazsága, az Ő életének igazsága, „a Jézus Krisztusban való váltság.” Jézusban van a megváltás, benne találhatjuk meg, nem pedig önmagunkban, vagy abban, ahogy a törvénynek eleget teszünk, és a megváltást hit által nyerhetjük el.

Milyen tapasztalatokat szereztünk a törvény betartása terén? Éreztük már úgy, hogy az engedelmesség érdekében tett legnagyobb erőfeszítéseink révén igazzá válhatunk Isten előtt? Mi minden következik a válaszunkból? Beszélgessünk erről a kérdésről és a válaszainkról szombaton a csoportban!

Egy novella arról szól, hogy két piti bűnöző rablást tervezett. Elhatározták, az egyikük rendőrruhában megáll a kiszemelt épület előtt, hogy senki ne gyanakodjon, amíg a másik kereket old a zsákmánnyal. A történet végén azonban a rendőrruhás rabló elfogta a társát. Rendőrnek öltözött, majd kezdett akként is viselkedni.

Ez a történet a témánkkal kapcsolatos pontra irányítja a figyelmet. Igen, ha hiszünk, betakar Krisztus igazsága, amit igazsága palástjának is nevezünk. Újjászülettünk, és már új életet élünk Krisztusban. Nem kérdéses tehát, hogy életünk is összhangban lesz az öltözetünkkel.

Krisztus igazságának palástját elfogadva elkötelezzük magunkat, hogy engedjük az Úrnak kialakítani bennünk saját jellemtulajdonságait. Egészen megigazulunk kegyelem által, ami egy pillanat műve, és erőt is kapunk, hogy idővel alkalmazkodni tudjunk, és ez egy élet alatt belénk rögződik. Mi többet kérhetnénk még? „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13) – bizonyosan vonatkozik ez a törvény betartásához kellő erőre.

Pál apostol szerint milyen legyen az életünk, miután Jézus igazsága betakar, „felöltöztet” (Róm 6:1-13)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Pál világosan kifejti, hogy milyen gyökeres, az életet maradéktalanul megváltoztató hatása van annak, ha az ember „megfeszíttetett” Jézussal. Figyeljük meg az élet és a halál képét! Nem létezik félút. A szennyes ruhába öltözött régi énünk meghalt, és új ember született, akit Jézus igazsága takar be. Ez az igazság azért nyilvánul meg, hogy most már „mi is új életben járjunk.” Az új élet azt jelenti, hogy a bűnnek már nem kell uralkodnia rajtunk. Számtalan ígéretet kaptunk a győzelemre, a kérdés csak az, hogy igényt tartunk-e rájuk.

Az életünk mely területein látszik meg az Istennel szerzett tapasztalat? Hol kell többet küzdenünk? Hogyan tudjuk naponta eldönteni, hogy meghalunk énünknek és a Krisztusban nyerhető új életet éljük?

A Biblia írói Isten ihletésére mindenütt hangsúlyozták az engedelmesség fontosságát. Tévedés azt gondolni, hogy nem számít, mit teszünk, ha a szívünkben Krisztus él. Ha Krisztus valóban a szívünkben él, csak helyes cselekedeteknek kell fakadnia belőle. Épp olyan végzetes azonban azt hinni, hogy engedelmességünkkel üdvösségre juthatunk. Pál roppant hangzatos listát közölt az életéről, mindarról, amit Jézussal való találkozása előtt tett, a származásáról. A nyolcadik napon körülmetélték, izraelita, farizeus volt, nagy buzgalom jellemezte. Hiba nélkülinek tartotta magát. Maga volt a törvényeskedés. Megtérése után ezeket mind szemétnek ítélte ahhoz viszonyítva, hogy megismerhette Krisztust. Úgy nyert igazságot, hogy elfogadta Krisztus igazságának palástját. Pál Krisztust kívánta követni.

Hogyan fejezte ki Pál Fil 3:3-16 szakaszában a hit általi megváltás nagyszerű igazságát és azt, amit ez a megváltottak életében jelent?

Teológiai értelemben el kell választani Krisztus nekünk tulajdonított igazságát a Szentlélek bennünk végzett, átalakító munkájától. A keresztény élet szempontjából azonban semmiképp nem választhatók el, hiszen mindkettőnek meg kell lenni bennünk. Az egyik megléte a másik nélkül épp annyira lehetetlen, mint az, hogy egy érmének csak egy oldala legyen – ami nyilván teljes képtelenség!

Ha megértjük, hogy az engedelmességet ajándékba kapjuk, ez két véglettől óv meg: az olcsó kegyelemtől és a törvényeskedéstől. Először is hinni fogunk az engedelmesség fontosságában, másodszor pedig nem képzeljük, hogy engedelmességünkkel – amit ajándékként kapunk – érdemeket szerezhetnénk. Éppúgy Krisztustól függünk a törvénynek való engedelmesség és a megszentelődés kérdésében, mint ahogy a megigazulásunk és bűneink bocsánata is tőle függ. Isten nemcsak megigazítani kész, de győzelemre is kíván segíteni a bűn és az énünk felett. Minden esetben csak a saját akaratom a bizonytalan tényező: mennyire vagyok hajlandó naponként átadni magam Istennek, hogy „megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ő halálához” (Fil 3:10).

Olvassuk el újból a mai igeszakaszokat! Hol találkozunk az ember szabad akaratának valóságával? Mit értett Pál azon, amit a 16. versben így fogalmaz: „amire eljutottunk, aszerint járjunk” (új prot. ford.)? Milyen döntések szükségesek ehhez?

Ellen White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. „Hit és elfogadás” c. fejezet, 38–42. o.

„A törvény megköveteli az igazságot – az igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni a törvénynek. Az emberek nem tudnak eleget tenni Isten szent törvénye követelményeinek. Krisztus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet élt és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja ezeket mindazoknak, akik meg akarják kapni. Élete kezeskedik az emberek életéért. Így Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt még több is, mint ez. Krisztus ugyanis átitatja az embereket Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlósága szerint építi fel, lelki erővel és szépséggel ruházza fel az embereket. Így a törvény igazi igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. Érvényes Istennek az a szava, ’hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való’ (Róm 3:26)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 670–671. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.     Olvassuk el ismét az előbbi White idézetet! Fejezzük ki a saját szavainkkal a benne szereplő gondolatokat! Beszéljünk a csoportban erről! Melyek voltak a legfontosabb pontok? A csoportban beszélgessünk a keddi rész utolsó kérdéséről!

2.    „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról-fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által” (2Kor 3:18, SZIT). Mit jelent az, hogy visszatükrözzük „az Úr dicsőségét”?

3.    Vannak olyan hívők, akik sokat küzdenek az üdvbizonyosság gondolatával. Hogyan értsük az üdvbizonyosságot? Mit jelent? Miben találhatjuk meg? Mennyiben segít a választ megkapni az a gondolat, hogy a mennyei szövőszéken készült igazság palástjában nincs egyetlen ember szőtte szál sem? Honnan tudhatjuk, hogy nem elbizakodottság, ha van üdvbizonyosságunk?

4.     Miért olyan fontos teológiai szempontból különbséget tenni aközött, amit Krisztus értünk tett már abban a pillanatban, amikor hit által igényeljük, amikor megigazít és megbocsát, valamint aközött, amit az életünkben végbevisz? Milyen veszéllyel jár, ha nem figyelünk a különbségre?

BIZTONSÁGOS MELLVÉRT

______________________________________________

„…és felöltözvén az igazságnak mellvasába…” (Ef 6:14)

„Fel kell öltenünk a lelki fegyverzet minden darabját, hogy úgy álljunk meg erősen. Az Úr megtisztelt azzal, hogy katonáinak választott, harcoljunk hát bátran érte, minden dolgunkban ahhoz ragaszkodva, ami helyes… Mellvértként öltsük fel az Isten által védelmezett igazságot, ami kiváltság minden viselője számára! Ez az, ami a lelki életünket védeni fogja.

Isten megfelelően gondoskodik mindazokról, akik őszintén, komolyan és megfontoltan látnak hozzá a szentség tökéletesítéséhez Isten félelmében. Krisztus által erőt, kegyelmet és dicsőséget nyernek, amit a szolgáló angyalok juttatnak el az üdvösség örököseinek. Senki nem sülylyedt olyan mélyre, nem lehet olyan romlott és rossz, hogy ne találhatna erőt, tisztaságot és igazságot a halált érte is vállaló Jézusban, ha hajlandó eltávolítani bűneit, letérni a gonoszság útjáról és eltökélt szívvel az élő Istenhez fordulni. Az Úr arra vár, hogy levehesse bűntől foltos, szennyes ruháikat, és helyette rájuk adhassa az igazság vakítóan fehér öltözetét.

A valóban igaz ember, aki őszintén szereti és féli Istent, jólétben és nehézségben egyaránt Krisztus igazságának palástját viseli. Az Istennel igazán összeköttetésben állókon napi gyümölcsként megjelenik az önmegtagadás, az önfeláldozás, a jóindulat, a kedvesség, a szeretet, a türelem, a bátor kitartás és a keresztény bizalom. Tetteikről talán nem értesül a világ, ők mégis naponta megküzdenek a gonoszsággal, fontos győzelmeket aratva a kísértés és a rossz felett.

Aki felölti Krisztus igazságának palástját, kiválasztottként, hűségesként és igazként állhat meg előtte. Sátánnak nincs hatalma kiragadni a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen embert sem enged az ellenség hatalmába kerülni, aki bűnbánattal és hittel kéri a védelmét.

Mindenkinek szoros küzdelmet kell megvívni, hogy legyőzze szívében a bűnt. Ez időnként igencsak fájdalmas és lehangoló feladat, hiszen ha jellemünk fogyatékosságait észrevesszük, folyton azokra nézünk, amikor pedig Jézusra kellene tekintenünk, felöltve igazságának palástját. Az Isten városának gyöngykapuját átlépők győztesként juthatnak be, és legnagyobb győzelmük az lesz, amit önmaguk felett arattak” (Ellen G. White: Amazing Grace. 30. o.).