12. tanulmány − 2011
Március 12 - 18.A természet világa az egészség forrása
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:27 – 2:25; 3; Jeremiás
10:12-13; Zsoltár 19:2-8; Zsoltár 104; Máté 6:25-34
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és
kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad
jelentést” (Zsolt 19:2-3).
Isten a saját képére teremtette Ádámot
és Évát. Mi lehetne ennél tökéletesebb örökség? Az Éden kertjében helyezte el őket.
Létezhet ennél tökéletesebb környezet? Örökségüket és a környezetüket is olyan
egyensúlyban tartotta, ami a tökéletes fizikai és lelki egészség, ill. annak
megőrzése szempontjából a legjobb.
Sajnos azonban a bűn mindent tönkretett,
és már a második generáció idejére megfertőzte a földet az irigység, a gyűlölet
és az erőszak. A természet világa sem kerülhette el ennek azonnali
következményeit, és amikor a bűn már elviselhetetlenné vált, az özönvíz
gyökeresen megváltoztatta a bolygó képét. Ám a természetben még mindig sok
jóság és szépség található. A föld erőforrásai továbbra is biztosítják alapvető
szükségleteinket. Örömünkhöz, boldogságunkhoz és jólétünkhöz hozzájárul a
természet, némiképp ellensúlyozva a bűn okozta bajokat.
Az időnként
bekövetkező iszonyatos, emberéleteket követelő katasztrófák ellenére a
természet világa ma is fizikai és lelki egészségünk forrása lehet. Általa egyre
közelebb kerülhetünk Teremtőnkhöz, akitől minden jó ered: „Minden jó adomány
és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll
alá” (Jak 1:17).
TÖKÉLETES KÖRNYEZET |
Március 13 |
Vasárnap |
Ma, a bűntől szennyezett és megrontott
világban élve csak elképzelni tudjuk, milyen lehetett az első emberpár élete
az Édenben. Nem volt bűn, nem létezett szenvedés és halál – semmi nem okozott
szomorúságot és fájdalmat. Mi azonban már jól ismerjük ezeket
az érzéseket. Bizonyos értelemben hozzászoktunk, sőt, talán meg is feledkezünk
arról, hogy e „hívatlan betolakodók” nem képezték a teremtés, az eredeti terv
részét, és Isten ígérete szerint egy nap majd örökre eltűnnek.
Milyen kép tárul
elénk 1Móz 1:27 – 2:25 szakaszából az édeni életről és környezetről? Mennyiben
különbözik ettől világunk ma?
Isten az emberpárt abba a kertbe
helyezte, amit Ő maga alakított ki (1Móz 2:8). A
bibliai beszámoló ugyan tömör, mégis valamennyire fogalmat alkothatunk segítségével
arról, milyen is lehetett. Hiszen az Édenkertből ered, amit a természet ma
kínál, a csodálatos bőség, a termények gazdag választéka. Ádám és Éva elé
káprázatos látvány tárult, olyan hangokkal, ízekkel, érzésekkel és aromákkal
találkozhattak, amelyek nagy örömmel és jó érzéssel töltötték el őket. Valósággal
a Paradicsomban éltek. A környezet világa a lehető legjobban megfelelt az első
emberpár számára. Minden megadatott nekik, méghozzá bőséggel, ami fizikai,
érzelmi és lelki szükségleteikhez kellett. Ismeretlen volt előttük pl. a
bizonytalanság, az aggodalom és a szorongás lelkiállapota, mert semmi nem létezett,
ami ilyesmit válthatott volna ki.
„A Teremtő
olyan környezetet választott ősszüleinknek, amely a legjobban szolgálta
egészségüket és boldogságukat. Nem palotába helyezte őket, nem is mesterkélten
díszített, fényűző környezetbe, amilyenre ma oly sokan igyekeznek szert tenni… A kertben, amit Isten otthonként készített gyermekeinek,
mindenfelől gyönyörű bokrok és finom rajzolatú virágok köszöntötték őket. A
fák minden változatát meg lehetett a kertben találni. Sok fa roskadozott az
illatos és ízletes gyümölcsöktől. Ágaikon madarak zengték dicsőítő éneküket.
Árnyékukban a szárazföldi teremtmények mit sem félve együtt játszadoztak”
(Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó.
182. o.).
Próbáljuk meg magunk elé képzelni, hogy milyen lehetett az Édenkert!
Gondoljunk a látványra, az illatokra, az ízekre, mindenre, amit Isten pontosan
úgy tervezett, hogy érzékeinkre hasson! Mire következtethetünk tehát azzal
kapcsolatban, hogy a testünk jó, és Isten az örömteli életre teremtett?
A BŰN ÉS A TERMÉSZET VILÁGA |
Március 14 |
Hétfő |
A természet világának ma kétféle arcát
látjuk. Igaz, hogy még most is csodálatos, lenyűgöző, de mással is
szembesülnünk kell: éhínséggel, földrengésekkel, járványokkal és betegségekkel.
Valami tagadhatatlanul elromlott.
Olvassuk el Mózes első könyve 3.
fejezetének beszámolóját a bűnesetről! A bűn miatt milyen azonnali következmények
sújtották az embereket, és egyúttal a természetet is?
A bűn egyből fizikai és lelki
következményekkel terhelte az emberi életet. A természetben legalább három
téren jelentkeztek gyötrő hatásai:
1)
A
föld átok alá került (1Móz 3:17). Miután Ádám és Éva
elhagyta az Éden kertjét, azonnal szembesülniük kellett a földművelés nehézségeivel.
A talajból tövis és bogáncs kezdett nőni. A növények egészséges fejlődését valószínűleg
már akkor megzavarták különféle kártevők, az özönvíz pusztítása után pedig még
tovább romlott a helyzet.
2)
Az
emberek jelentős változásokat tapasztaltak. A fáradtság és a fájdalom az élet
realitásává vált. A férfi és a nő kapcsolata sem maradt változatlan. A fejezetből
arra következtethetünk, hogy Isten terve szerint a szülés eredetileg nem járt
volna fájdalommal. Megváltozott Ádám kapcsolata is a földdel, és attól kezdve a
munka sokkal fáradságosabb, nehezebb lett, mint azelőtt. Nem tudni, hogyan
hatott az első emberpárra közeledő haláluk tudata, de bizonyára megváltoztatta
életképüket.
3)
A bűn
az emberek és az állatok viselkedését egyaránt befolyásolta. A gyűlölet, az
irigység, az önzés, az erőszakosság stb. egymással és az állatokkal szemben is
kegyetlenkedéshez vezetett. A környezet károsításának egyéb formái (talán a ma
előfordulókhoz hasonlítható esetek) is megjelenhettek, amelyekről már nincs
tudomásunk. Az állatok is egymás ellen fordultak, úgy a táplálékszerzés, mint
uralmuk biztosítása érdekében. Amint Mózes első könyve 3-6.
fejezeteiben olvashatjuk, olyan mértékűvé vált az erőszak és a romlás, hogy
Isten megbánta földi teremtését.
Bárhol legyünk, nézzünk körül, és keressük a természet
csodálatos dolgait! Milyen nyomait láthatjuk még ma is az eredeti teremtésnek?
Milyen reménységgel tölthetnek el a jobb élet ígéretére előremutató bizonyságok?
ISTEN AJÁNDÉKAI A TERMÉSZETBEN |
Március 15 |
Kedd |
A természet világa Isten létezése
mellett hatalmáról is tanúskodik. Sajnos azonban az emberek (Sátán
ösztönzésére) elfordultak az élő Istentől, és a Teremtő helyett a teremtett
dolgokat kezdték imádni, amint Pál apostol is megfogalmazta (lásd Róm 1:19-25).
Jer 10:12-13
verseiben milyen képet láthatunk Isten teremtő hatalmáról és a természeti
jelenségekben való szerepéről? Mit tudhatunk meg Isten jelleméről a világot
szemlélve?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Tudjuk jól, a természet időnként
ellenünk fordul, rettegést keltve a földrengésekkel, vulkánkitörésekkel,
áradásokkal stb. Hogy miért, mikor és hol sújtanak ilyen katasztrófák? Nos, e
kérdésekre most nem találjuk a választ. Amit viszont tudunk, hogy Jób
könyvének első néhány fejezete utal az Isten és Sátán közötti nagy
küzdelem valóságos voltára. Sátán is képes felhasználni a természeti erőket
gonosz szándékai véghezvitelére. Ám e rettentő csapások ellenére Isten jósága
még mindig megmutatkozik a természet világában.
Olvassuk el Zsolt 19:2-7
verseit, majd fogalmazzuk meg saját szavainkkal a fő mondanivalóját!
_____________________________________________________________
A természet világát hagyományosan Isten
második nagy könyvének tekintjük. Ha alázattal és a Szentlélek befolyására nyitottan
figyeljük, tanulmányozzuk, akkor elmélyül Isten iránti hitünk és bizalmunk,
valamint még jobban megértjük az Úr szeretetét. Ez kimondottan vigasztaló
lehet szellemi és lelki téren egyaránt. Előfordulhat, hogy amikor semmi más nem
segít, a természet szépsége – beleértve mindazt, amit Istenről megtudhatunk
belőle – megvigasztal, reménnyel tölt el.
Mit válaszolnánk, ha valaki a szökőárakra, földrengésekre, éhínségekre
és hasonló csapásokra utalna, amikor éppen Isten jóságát próbáljuk bemutatni a
természet világa által? E természeti katasztrófák valósága milyen határok közé szorítja azt, amit a természet bemutathat Istenről?
ISTENNEL TALÁLKOZNI A TERMÉSZETBEN |
Március 16 |
Szerda |
„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi
módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak” (Mt 6:28).
Egy fiatalember a húszas évei elején
tért meg, előtte nem hitt Isten létezésében. Ezután néhány hónapig vidéken élt.
Gyakran sétált az erdőben, és csodálattal nézte a gyönyörű teremtményeket. Azelőtt
is észrevette a természet szépségét, de attól fogva a világ csodái által már a
Teremtő jellemére is felfigyelt. Erről az élményéről így szólt: „Mintha
életemben először nyílt volna ki a szemem.” Új hívőként ekkor ismerte meg
igazán az Urat.
Jézus szavai szerint mit tanulhatunk a
természetet szemlélve? Mt 6:25-34
A teremtett világot vizsgálva sok
értékes lelki tanulsággal találkozunk. A természet azonban más szempontból is
használ a lelkünknek. Lk 5:16 verséből megtudjuk, hogy
Jézus „félrevonula a pusztákba, és imádkozék.” Ellen White is írja róla,
hogy ezt gyakran megtette. Időnként szükségünk van rá, hogy félrevonuljunk a világtól,
és a természetben egyedül legyünk Istennel. Más nem tud úgy a szívünkre és az
értelmünkre hatni, mint a természet szépsége, vigasztalása, békéje és
nyugalma. Talán nem kapunk váratlan kinyilatkoztatást valamilyen új
igazságról, és nem értünk meg jobban egy bizonyos igazságot vagy bibliaszöveget,
viszont szavakkal ki nem fejezhető módon megláthatjuk annak a szeretetét és hatalmát,
aki mindent teremtett. Egyénileg tehát így is tapasztalatot szerezhetünk az
Úrral. Testünk és lelkünk gyógyulását szolgálja, ha egyedül vagyunk a természetben és Istent keressük. „Mindazoknak, akik Istentől
tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a természettel való
kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensőséges beszélgetésre.
Általuk egy olyan életnek kell megmutatkoznia, amely szokásaiban,
életformájában egészen más, mint a világé. Ezért személyes tapasztalatból kell
megismernünk Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint
szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra,
a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát” (Ellen G. White: A
Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 34. o.).
Mikor fordult elő utoljára, hogy a természetben kerestük az Urat? Ha lehetőségünk adódik rá, igyekezzünk ezt megtenni! Talán néhányan meglepődve tapasztalják majd, hogy lelkük felüdül.
ZSOLTÁR 104 |
Március 17 |
Csütörtök |
A XIX. században népszerű irányzat, a
deizmus hívei azt állították, hogy Isten megteremtette a világot, majd magára
hagyta. E szerint az elgondolás szerint tehát Isten létezik, de nem kíván
foglalkozni a világ dolgaival. A Biblia azonban mást tanít. Isten nem úgy járt
el, mint az órásmester, aki felhúzta a szerkezetet, majd engedte, hogy minden
a maga menetén haladjon. A Biblia szerint Isten jelen van a földi eseményekben.
Gondoljunk csak a keresztre, amikor közvetlenül beleavatkozott az emberek dolgaiba!
Olvassuk el a 104. zsoltárt, és imádkozva
gondolkozzunk el róla! Mit tudhatunk meg belőle Isten szerepéről a teremtés
munkájában és a természetben?
A 104. zsoltár szavaiból árad a
lelkesedés és a csodálat. A zsoltáros örömmel beszél az Úr teremtő és fenntartó
hatalmáról. Szinte halljuk, amint fennhangon kiáltja az Istent
dicsőítő szavakat. Isten valóságát látja a természet világának napi eseményeiben.
Ebben a zsoltárban sem a deisták által elképzelt istennel találkozhatunk!
Istenünk részt vesz mindenben, ami itt történik. Bármilyen nehézségekkel is
kellett a zsoltárosnak küzdenie, vigasztalást és reményt talált az Úr hatalmára
gondolva. Természetesen nem oldódtak meg napi problémái, amikor fészkelő
madarakra és prédára leső oroszlánokra figyelt, de a
természet világában meglátott olyan dolgokat, amelyek Isten jóságáról,
hatalmáról árulkodnak, és ez reményt ébresztett benne.
A természet testünkre, lelkünkre és
értelmünkre is gyógyítóan hathat. Sok esetben fizikailag és szellemileg is
szinte csodát tehet velünk a friss levegő, a napfény, a víz és az egészséges
étrend. A természetes gyógymódok továbbra is nagyszerű eszközei az egészséges
életmódnak és a gyógyításnak. Orvosok gyakran azt tanácsolják pácienseiknek,
hogy szakadjanak el a munkától, a stresszhelyzetektől, és pihenjenek valamilyen
természetes környezetben. Tudományos vizsgálatok is igazolják a természet és a
természetes környezet jótékony hatását az ember fizikai és szellemi képességeire.
Inkább hat ránk egy liliommező, mint a parkoló aszfaltja.
A természet Isten egyik csodálatos ajándéka. Tegyünk meg
mindent, ami tőlünk telik, hogy élvezzük áldásait! Soroljuk fel, hogyan tudnánk
még inkább élni a természet kínálta lehetőségekkel!
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Március 18 |
Péntek |
„Ősszüleink otthonának példaképül
kellett szolgálnia gyermekeiknek a föld benépesítésekor. Az az otthon, amelyet
Isten keze tett széppé, nem volt fényűző hely. A büszke ember pompás és drága
építményekben talál gyönyörűséget, és saját keze munkájával kérkedik; Isten azonban
egy kertbe helyezte Ádámot. Ez a kert volt a lakása. A kék ég volt a boltozata;
a pompás virágokkal, élő zöld szőnyeggel díszített föld a padlózata, és a
gyönyörű fák levéldíszes ágai vontak mennyezetet az ágy fölé. Falain a
legpompásabb díszek függtek – a legnagyobb művész keze munkái. A szent párt
körülvevő dolgok örökérvényű tanulságul szolgálnak – arra tanítanak, hogy az
igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való
közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható. Ha az ember kevesebb
figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak, és egyszerűbben élne, sokkal
jobban megfelelne teremtése mennyei céljának” (Ellen G. White: Pátriárkák
és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 23. o.).
„Az élet titkával és a természet
kedvességével való állandó kapcsolat, valamint a gyöngédség, amit az Isten
teremtésének e gyönyörű tárgyaival való munka eredményez, mind az elme
megnyugtatására, a jellem felüdítésére és nemesítésére szolgál” (Ellen G.
White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 121. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1. Hogyan
lehetünk biztosak abban, hogy a természet szeretetéből nem csapunk át annak
imádatába? Miért mondhatjuk, hogy ezt nem is olyan könnyű mindig eldönteni? A
természet világa valóban csodálatos, de nem menthet meg, és ezzel tisztában
kell lennünk. Arra csak a természetet megalkotó Isten képes. Miért olyan fontos
erre gondolni?
2.
Adventistaként
hogyan viszonyuljunk a környezetvédelem kérdéséhez? Tanításunkban mi az, ami
fontos és szükséges e témával kapcsolatban? Hogyan reagáljunk a következő
gondolatra: „Tudjuk, hogy hamarosan eljön az Úr, és elpusztul a föld. Isten
azonban majd mindent újjáteremt. Akkor mi szerepe lenne a környezetvédelemnek?”
3. A tudományos és természeti ismeretek óriási fejlődése láttán miért növekedhet Isten iránti szeretetünk és hatalma iránti csodálatunk? Gondoljunk csak arra, hogy mennyi mindent ismerhettünk meg a természet dolgaiból, amiről az ókorban élőknek fogalmuk sem volt! Hatalmas az előnyünk velük szemben, hiszen még inkább rácsodálkozhatunk az Úr teremtő erejére. Soroljunk fel néhány olyan dolgot, amit jobban ismerhetünk elődeinknél!
PÁSKULYNÉ
KOVÁCS ERZSÉBET:
SZERETNÉM, HA TAVASZ LENNE
Szeretném, ha tavasz lenne mindig.
Rigófüttyös, mosolygó tavasz.
Szeretném, ha az álmok útján
el is érném az álmaimat.
Szeretném a földet átölelni,
meghallgatnám dobbanó szívét.
Szeretném egy holdvilágos estén
ellopni a nefelejcs színét.
Hallgatni a csöndes éjszakában,
miről beszélnek a csillagok,
megkeresni sűrű erdő mélyén
a csend útján surranó titkot.