SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Példabeszédek 23:29-35; Máté 25:14-30; Márk 10:17-27; 1Korinthus 7:2-5; 1Péter 3:3-4

„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8:36).

Az elmúlt években számos ország megszabadult a politikai önkényuralom és leigázottság béklyóitól. Létezik azonban egészen más természetű fogság is, ami éppolyan rossz, sőt még rosszabb is lehet, mint a politikai rabság: ha valakit a szenvedélyei kötöznek meg. Milliókat tart fogságában az alkohol, a dohány és még sokféle egyéb szer. Emelkedő tendenciát mutat az igen erős, nem kémiai jellegű szenvedélyek aránya is, mint pl. a szexfüggőség, a pornográfia, a különféle szerencsejátékok (vagy kockázatos befektetések), valamint a pénz, ill. anyagi javak felhalmozása.

A szenvedély függőséget okoz (az ember kényelmetlenül érzi magát, amíg hozzá nem jut ahhoz a bizonyos szerhez, vagy nem tudja megtenni, amire kényszeres vágyat érez). Ezeket valamilyen mértékig megszokja a szervezet (mindig egy kicsit többet igényel a korábbiakban tapasztalt hatás eléréséhez). Ebből következően a szenvedélyek rabjai csak rendkívüli küzdelmek árán törhetnek ki az ördögi körből. A szabaduláshoz szükségük van a család, a gyülekezet és barátaik támogatására. Előfordulhat, hogy orvosi, tanácsadói segítségre is szorulnak, de legfőképpen Isten bennük munkálkodó ereje adhat nekik olyan szabadságot, amit az Úr Jézus megígért.

A nyugati világban emlékezetes, örömteli alkalmakhoz, ünnepekhez és fontos üzleti szerződésekhez kapcsolódik a bor, a sör és egyéb alkoholtartalmú italok fogyasztása. Az alkohol látszatra tiszta és vonzó lehet. Nemcsak elfogadottnak, hanem bizonyos körülmények között a társadalmi élet „szükséges” velejárójának tekintik. A szesznek azonban van egy egészen más oldala is, amit az előállításából és forgalmazásából élők nem kívánnak a lehetséges vásárlók elé tárni.

Mit mond Péld 23:29-35 szakasza az alkohol veszélyeiről? Milyen pusztító, romboló hatását láttuk a környezetünkben?

Igen hatásos kép, hogy a tetszetős bor mérges kígyóként megmar. Az alkohol kémiai összetevőit az emberi szervezet nem ételként, hanem mérgező anyagként kezeli. A gyomorban felszívódik, és a vérárammal mindössze néhány perc alatt eljut az agyba, a tüdőkbe, a vesékbe és a szívbe. A májat különösen megterheli a szer lebontásának folyamata, ami hosszú órák kemény munkáját igényli. Az alkohol krónikus, tartós jelenléte roncsolja a szerveket, és következtében többféle betegség is felléphet.

Az alkohol hatása sajnálatos módon nemcsak azokat érinti, akik fogyasztják, a társadalom is rettenetes árat fizet miatta. A közlekedési és munkahelyi balesetek felében szerepet játszik az ital. Sok bűntényt alkoholos befolyásoltság alatt követnek el. A közvetlenül az italozás által kiváltott betegségek kezelését köz- és magánpénzből egyaránt finanszírozzák. Családi körben pedig a szenvedélybeteg házastársa és gyermekei válnak gyakran a szóbeli és fizikai bántalmazás áldozataivá.

A szesz a többi tudatmódosító szerhez hasonlóan befolyásolja az ember képességét a helyes erkölcsi döntések meghozatalában, hatása alatt mindenki hajlamos egyre mélyebbre süllyedni a bűnben. Aki valamilyen szer foglya lett, annak fel kell ismernie problémáját; fontos, hogy felfogja: szüksége van egy hatalmasabb erő segítségére – Isten kegyelmére. Emellett azonban nagy a szerepe a család és a gyülekezet támogatásának, valamint az arra hivatott egészségügyi szakemberek által előírt kezeléseknek is (ha van rá lehetőség).

Hetednapi adventistaként határozottan állást foglalunk az alkoholfogyasztással szemben. Hogyan segíthetünk azoknak – persze ítélkezés nélkül –, akik soraink között ezzel a problémával küzdenek?

Mit találunk a Bibliában azzal kapcsolatban, hogy a házasélet örömforrás, ami a házasfelek kapcsolatát erősíti? Péld 5:18-19; 1Kor 7:2-5

A nemi élet Isten örömöt nyújtó ajándékainak egyike. Az Úr terve szerint nem­csak az utódok nemzése a célja, hanem örömforrás is, a meghitt, bensőséges együttlét alkalma, de csak egy férfi és egy nő házasságon belüli kapcsolatában (1Móz 1:27-28; 1Kor 7:2). Az Isten által meghatározott kereten kívül azonban már nem ajándék, hanem bűn, méghozzá olyan bűn, ami gyakran pusztító következményeket von maga után (lásd 1Kor 6:18-19). Csak Isten a tudója, mennyi bajt zúdított már az emberiségre az erkölcstelen életmód! A nemi vágy igen erős késztetés, sokan el is buknak e téren. Könnyen válhat féktelen kényszerré, amit nagyon nehéz kordában tartani. Minél jobban belemerül valaki, annál többet igényel, hogy a korábbi megelégedettséget érezze.

A prostitúció és a házasságtörés hagyományosan az erkölcstelenség és a szenvedély útjára vezet (lásd Péld 5:3-14; 9:13-18). A szexfüggőségnek egyéb formái is léteznek. Az internetes pornográfia azért óriási probléma, mert néhány kattintással akár otthon, akár a munkahelyen a legcsúnyább és leginkább lealacsonyító jeleneteket láthatja az ember. Az efféle dolgok kifejezetten erős függőséget, kényszerességet váltanak ki, és házasságok, családi kötelékek felbomlásához is vezetnek. Lehetetlen felbecsülni, hogy csak a házasságtörés mennyi kárt okozott már a világon. Könnyű az erkölcstelenség útjára lépni, és aki még nem esett bele ebbe a csapdába, jól teszi, ha a lehető legtávolabb tartja magát tőle. Rendkívül fontos, hogy aki a házasság szent körén kívül kísértésbe ütközik, Józsefhez hasonlóan viselkedjen (lásd 1Móz 39:7-12). Isten kész megbocsátani és szabadságot adni bárkinek, aki a szexfüggőség hálójába keveredett. A legfontosabb, hogy az ember kész legyen engedelmeskedni az Úrnak (Jak 4:7). A szenvedély mechanizmusa azonban olyan bonyolult, hogy akár orvos, ill. tanácsadó segítségére is szükség lehet. Hasznos, ha van a környéken olyan támogató csoport, amelyik Istent tartja a legnagyobb erő forrásának, emellett azonban a probléma kezelésére specializálódott szakemberek segítségét is biztosítani tudja.

Mit tehetünk azért, aki ezen a téren esett bűnbe, és Isten bocsánatát, gyógyítását kéri? Hogyan bizonyosodhat meg arról, hogy mindaddig van remény számára, amíg önmaga esélyt ad rá? Jézus megbocsát és meggyógyít!

Noha a Biblia nem szól kifejezetten a szerencsejáték ellen, nehéz lenne elképzelni Jézust vagy Pál apostolt Las Vegas szerencsebarlangjaiban, nem igaz? Pál apostol óva int „a pénz szerelme” ellen, ezt nevezi minden rossz gyökerének, ami miatt az emberek elfordulnak a hittől (1Tim 6:10). A gazdagság után áhítozók számára a szerencsejáték csapdává válhat, amivel Sátán tönkre akarja tenni az életüket.

Hogyan vonatkoztathatjuk a Mt 25:14-30 szakaszában olvasható példázat tanítását a szerencsejáték problémájára? Ne feledjük, az emberek túlnyomó többsége veszít a játékban!

A szerencsejátékokat a vesztesek tartják fenn. Azért virágzik ez az iparág, mert mindig sokkal több pénzt veszítenek, mint amennyit megnyernek. Mekkora az esélye például, hogy nyerjünk a lottón? Megdöbbentően kicsi! Valószínűbb, hogy villám csap belénk, mint hogy kihúzzuk a főnyereményt. A józan ész is arra késztethetne, hogy egyetlen fillért, egyetlen pillanatot se vesztegessünk hazárdjátékokra (végtére is a szerencsejátékipar csak azért maradhat fenn, mert mindig többen és többet veszítenek, mint ahányan és amennyit nyernek). Az emberek mégis kockáztatnak, először csak szórakozásból, majd idővel állandó kényszert érezve. Miért? Úgy tűnik, hogy a probléma gyökere az önértékeléssel kapcsolatos. Sokaknak különös örömet jelent, ha a nyerésről fantáziálnak. Akik nem nyernek, reménykednek, hogy legközelebb majd szerencsével járnak, ezért újból és újból kockáztatnak. Miután az összes pénzüket feltették, kölcsönkérnek, hazudnak, sőt sokan még lopnak is, hogy újabb „adaghoz” juthassanak e nem kémiai jellegű „kábítószerből”. Azt gondolhatnánk, hogy gyülekezeteink tagjait nem kerítheti hatalmába a játékszenvedély, Ellen White azonban már az ő korában írt erről a problémáról. Nehogy azt higgyük, hogy ma, amikor a szerencsejáték mindenütt elérhető, gyülekezeti tagjainkat elkerüli a veszélye, hiszen pl. az internet akár az otthonunkba is behozhatja a kaszinót.

A játékszenvedélytől való szabaduláshoz több lépcsőn át vezet az út. Először is be kell ismernie az embernek, hogy súlyos problémával küzd. Majd azonnali hatállyal teljesen fel kell hagynia a játékkal, ugyanakkor (ha lehetséges) egy támogató csoportban kell menedéket keresnie, nehogy visszaessen. Nagyon fontos az állandó éberség és minden olyan hatás kerülése, ami ismét játékra késztetné. A visszaesés elkerülése érdekében az önbecsülést is erősíteni kell. A legfontosabb azonban állandó kapcsolatot tartani Istennel. Amikor kísértésekkel küzdünk, kapaszkodjunk a gyógyításra vonatkozó ígéretekbe!

„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével” (Péld 30:8-9)!

A Biblia nem szól a megszerezhető vagyon felső határáról, viszont figyelmeztet a pénzhez és az anyagi javakhoz való helytelen viszonyulás veszélyeire, például a pénzsóvárságra és a kapzsiságra. A helytelen szemlélet rögeszmévé merevedhet, kényszeresen késztethet a pénzhajhászásra vagy a javak felhalmozására, annyi időt és energiát igényelve, hogy már-már ez válhat az ember bálványává. A számítógép megkönnyíti az életet, ugyanakkor nagyobb kockázatot is jelent azoknak, akik hajlamosak valamilyen szenvedélyre. Például tőzsdei magánbefektetők az interneten közvetlenül köthetnek üzleteket. Ezért sokan szinte odaragadnak a komputer elé, mert hajtja őket a pénzszerzés vágya. Ez azonban egész más, mint amikor valaki jól gazdálkodik, bölcsen és megfontoltan befektetve a pénzét.

Milyen figyelmeztetést találunk a következő versekben? Mk 10:17-27; Lk 12:15; 1Tim 6:10

„Elborult az ember arca, és szomorúan távozott” (Mk 10:22, új prot. ford.) – az ilyen és ehhez hasonló kifejezések elárulják, hogy a gazdag ifjú jobban szerette vagyonát, mint a Mestert. A pénz vagy egyéb anyagi javak gyűjtése önmagában nem nevezhető sem jónak, sem rossznak. Minden attól függ, hogy hol van az ember szíve (Mt 6:21). Akkor válik veszélyessé, ha útját állja az elsődleges célnak, hogy Isten országát és az Ő igazságát keressük (33. vers).

A Chanunga nevű hajó Liverpoolból indult Amerikába, útközben azonban összeütközött egy kisebb hajóval, ami Hamburgból futott ki. A több mint kétszáz utast szállító jármű az ütközés után fél órával elsüllyedt. Bár a Chanunga mentőcsónakjait leeresztették, hogy kimentsék a hajótörötteket, mindössze harmincnégyen menekültek meg. Miért olyan kevesen? Sok utas sebtében a derekára kötötte arany és ezüst öveit. Nem akarták elveszíteni a pénzüket, ezért az életükkel fizettek (persze a pénzük is odalett).

Ugyan ki ne szeretné a pénzt? Fel kell azonban tennünk a kérdést: Vajon képes vagyok uralkodni a pénz utáni vágyamon, vagy az ural engem?

Mennyiben tér el a társadalmi szokástól az, amit 1Pt 3:3-4 szakaszában ta­nácsol az apostol?

A társadalom különös hangsúlyt fektet a külsőségekre. Ez olyan gyengeség, ami a történelem során végigkísérte az emberiséget. Korunkban a szépségápolás és testünk karbantartása terén meglepő túlzásokkal találkozhatunk. Világviszonylatban a kozmetikai ipar forgalma a globális élelmiszerpiac forgalmának több mint felét teszi ki. A kozmetikumok mellett sokan és sokat költenek testépítésre, plasztikai műtétekre, hajbeültetésre, különleges diétákra stb., csak azért, hogy a kinézetükön javítsanak.

Szenvedéllyé válhat az az erős vágy is, hogy valaki mindig szebb és szebb akar lenni. Vannak, akiknek a testedzés lesz a szenvedélye, másoknak pedig az, hogy egyre kevesebbet esznek, míg végül az életük is veszélybe kerül. Mások a hajuk és bőrük szépségét őrzik kényszeresen, a legújabb, méregdrága és soha véget nem érő kezeléseknek vetve alá magukat.

Hogyan magyaráznánk Mt 6:19-21 verseit ezzel összefüggésben? Milyen szempontból alkalmazhatók ugyanazok az elvek?

Nincs semmi rossz abban, ha energikusak, tiszták akarunk lenni, szeretnénk jól kinézni. Viszont ha szüntelen ilyesmivel foglalkozunk, ezek a dolgok egészen hatalmukba keríthetik a szívünket, mígnem a bálványainkká válnak. Jézus figyelmeztetett, hogy ne földi kincset gyűjtsünk, ami nem maradandó, és eltéríthet Isten országától is, hanem igyekezzünk mennyei kincsekre szert tenni. A kinézetünkkel kapcsolatban egyet biztosra vehetünk: előbb-utóbb megmutatkozik rajtunk az idő múlása.

Az anyagi javakhoz hasonlóan testünk is kincs, amit Isten ránk bízott, de ha túlzott figyelmet szentelünk neki, a bálványunkká válhat. Nem mindig könnyű felismerni, ha már átléptünk egy határt, éppen ezért legyünk óvatosak e téren!

Milyen üzenetet közvetítünk gyülekezetünk fiataljainak? Mit szoktunk kiemelni? Rejtetten bár, de milyen téves üzenetet is küldhetünk?

„Szavainkkal és tetteinkkel egyértelműen bemutatjuk, hogy mit rejt a szívünk. Akinek szívét a hiúság és a büszkeség, önmaga és az öltözékek szeretete tölti be, a divatról, a ruhákról, a külsőről fog beszélni, nem pedig Krisztusról és a mennyek országáról. Akinek irigység lakik a szívében, azt elárulják szavai és tettei. Aki másokhoz méri magát, úgy tesz, mint mások, nem törekszik többre, magát mások hibáival és tévedéseivel mentegeti. Mivel csak pelyvát eszik, lel­ki értelemben törpe marad, Sátán kedvére tesz, miközben saját szentségtelen kívánságait elégíti ki. Vannak, akik állandóan azzal foglalkoznak, hogy mit egyenek-igyanak, mibe öltözzenek. Gondolataik szívükből erednek, mintha az élet nagy célját, a legnagyobb vívmányt ezek az ideig-óráig tartó dolgok jelentenék. Aki így tesz, elfeledkezik Krisztus tanácsáról: ’Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek’ (Mt 6:33)” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 1. köt. 500. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Miért olyan fontos, hogy ne ítéljük el azt, aki valamiféle szenvedéllyel küzd? Ítélkezni természetesen könnyű, de miért kell ettől őrizkednünk?

2.     Bizonyos szenvedélyeket a társadalom jobban elfogad, mint másokat, ami még inkább megtévesztheti az embert. Vajon hányan szeretnék kezeltetni magukat a pénzsóvárság és a hatalomvágy miatt? Hogyan tanulhatjuk meg függetleníteni magunkat az általános társadalmi megítéléstől ezen a téren?

3.      Bármilyen erős is legyen valamilyen szenvedély egy ember életében, létezik olyan, amitől az Úr ne tudna megszabadítani? Éppen ezért nem szabad úgy belemerülni egyetlen szenvedélybe sem, mintha lehetetlen volna szabadulni tőle. Hogyan győzhetünk? Hogyan alakíthatja át Krisztus az életünket? Mit tehetünk, hogy ezt lehetővé tegyük? Lásd Lk 9:23!

4.   Milyen programokat szervez gyülekezetünk a szenvedélyekkel küzdők támogatására? Mit tehet közösségünk azért, hogy segítsen a támogatásra szorulóknak? Miért lehetnek nagyszerű missziós eszközök is az ilyen programok? Mit üzen az Úr 1Pt 4:1-2 versében a bűnös szenvedélyek leküzdésével kapcsolatban?

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

ÜRESEN

Este, reggel, későn, korán
járok a koldusok során.
S kísér a panaszos zene:
„Egy kis reménység kellene!”
S vacogják kicsinyek, nagyok:
„Szeretetet, mert megfagyok!”
„Hitet!” „Erőt!” „Fényt!” „Örömöt!”
S koldus a koldusok között,
néhány fillért se lelek én
piros erszényem fenekén.

Ne vihetném Atyám elé?
Tudom, újra megtöltené!
Hisz felhőből süt kenyeret,
és az erszény üres lehet,
Ő, hogyha hozzá viszik el,
előszámlálja, ami kell,
még az üres erszényből is!

Itt a szívem. Atyám, segíts!
Nincs egy árva fillérje sem.
Kezedbe teszem üresen.