9. tanulmány − 2010
Február 19 - 25.Énkép
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Sámuel 9; Zsoltár 100:3; Máté 22:39;
Lukács 15; Apostolok cselekedetei 17:24-28; Róma 12:3; Efézus 4:23-32
„Ti pedig választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak
hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el
titeket” (1Pt 2:9).
A modern kor
egyik csapásának számít az emberek számtalan önértékelési gondja. A tanácsadók
vagy lelkészek irodáiban gyakran szóba kerül ez a kérdés, vagy önállóan, vagy
egyéb, elhatalmasodott problémákhoz kapcsolódva: például valamilyen szer hatása
alatt elkövetett erőszak, depresszió, evési rendellenességek. A hétköznapi
életben az önbizalomhiány talán nem olyan mértékű, hogy orvosi segítséget
igényelne, de szinte mindig árt a kapcsolatoknak, és rontja az élet legtöbb
területén nyújtott teljesítményt.
Ma valószínűleg azért szenvednek az
emberek jobban ettől, mint korábban, mert a média a valóságosnál szebb képet
fest a sztárokról, és a bemutatott hírességekhez viszonyítva az átlagember még
élesebben látja saját hiányosságait.
A Biblia az
énkép kérdését egészen más nézőpontból vizsgálja. A pszichológia általában azt
érti énkép alatt, ahogy az ember saját tulajdonságait értékeli egyéni
megfigyelése és mások véleménye alapján. Emellett a Bibliában még legalább két
tényezőt találunk: 1) Mit mondhatunk el az ember eredetéről (1Móz 1:26-27); 2) Minek tart Isten minden embert, ill. mit kínál
minden embernek (Jn 3:16). Ha ezt a két szempontot is figyelembe vesszük,
nagyot változhat énképünk.
AZ EMBER EREDETE
|
Február 20 |
Vasárnap |
Alapvetően két nézet létezik az ember
eredetét illetően, amelyek nem férnek össze egymással. Az egyik szerint az
ember olyan kozmikus véletlen nyomán fejlődött ki, ami kizárja tervezettségét.
Egyszerűen csak úgy alakult, hogy megjelent az ember. Ez a felfogás ugyan mindig
is létezett, de a legutóbbi évszázadokban – különösen Charles Darwin
tanításainak népszerűvé válása folytán – emberek millióit vezette félre az
állítás, miszerint pusztán a véletlennek köszönhető az emberiség létezése. Így
sokan elfogadták, hogy az életnek nincs célja, vagy ha mégis, azt csak ki-ki
maga próbálhatja megtalálni önmagának. Évezredeken át az emberek többsége úgy
hitte, hogy Istentől vagy istenektől származik, ma azonban sokan vallják, hogy
létük a majmoktól ered. A Biblia tanítása ezzel ellentétben áll.
Milyen alapvető eltérés van az iménti
felfogás és a Biblia állítása között (1Móz 1:26-27;
Zsolt 8:6; 100:3; ApCsel 17:24-28)? Szükségszerűen hogyan hat e két ellentétes
nézet az ember önértékelésére és énképére?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A Biblia nemcsak azt állítja, hogy Isten
eltervezte az ember teremtését, hanem a saját képére való teremtésről is szól.
Életre hívott még számtalan egyéb csodálatos élőlényt – növényeket, állatokat
–, amelyek azonban nem mutatnak olyan hasonlóságot a Teremtővel, mint az ember,
akit Isten a többi teremtmény fölé helyezett, hogy uralkodjon rajtuk.
Az ateista felfogás nem ismer el az ember
biológiai és pszichológiai szükségletein túlmutató életcélt. A Biblia
azonban azt tanítja, hogy Isten elhatározta: az emberiséget a saját képére
teremti meg. Nyilvánvaló, hogy az istenképűséget már nagymértékben megrontotta
a nemzedékek sorának életét megkeserítő bűn. Az is igaz viszont, hogy az
eredeti minta mégis minden személyben fellelhető, és a Szentlélek folyamatos
átalakító munkája által helyreállítható mindazokban, akik elfogadják
Krisztust.
Krisztus nemcsak megteremtett, hanem meg is váltott. Ellen White
arról is írt, hogy Krisztus egyetlen emberért is vállalta volna a halált. Mit
árul ez el az ember értékéről – bármit is mondjon rólunk a világ? Miért fontos
gondolni arra, hogy mennyire értékesnek tart Isten?
AMIT MAGUNKRÓL GONDOLUNK |
Február 21 |
Hétfő |
Az énkép egyik fontos alkotóeleme, hogy
mit gondolok magamról (még ha ez nem is ad teljes képet, és téves is lehet). Emberek
– köztük saját magunk – értékelésénél a szubjektivitás helytelen értelmezéshez
vezethet.
A Biblia komolyan figyelmeztet, hogy ne
ítélkezzünk: „amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod” (Róm 2:1; vö. Lk 6:41-42). Általános a torzítás, és az ember
hajlamos tévedni, amikor másokat megítél. Ugyanez történik önmagunk esetében
is. Nagy a hibalehetőség, ha saját képességeinkről, kinézetünkről, jellemünkről,
erőnkről stb. alkotunk véleményt. Mindig lesznek, akik nálunk okosabbak,
jobban néznek ki, tehetségesebbek, és mindig lesznek, akik ha ránk néznek,
önmagukat gyengébbnek tartják.
Olvassuk el figyelmesen Mt 22:39 versét! Mit gondoljunk tehát magunkról?
_____________________________________________________________
Ez a szöveg burkoltan utal rá – még ha
nem is ez a fő mondanivalója –, hogy az embernek szeretnie kell önmagát a
megfelelő mértékben. Fontos, hogy egészséges büszkeséggel tekintsünk jól
végzett munkánkra, feladatainkra, jó tulajdonságainkra. Isten elvárja, hogy
törődjünk magunkkal. Viszont az már baj, ha nem Istennek adunk hálát a jóért,
ami bennünk van, hiszen mindaz tőle ered.
Hogyan értsük Róm 12:3
versét az eddig említettek fényében?
_____________________________________________________________
Van középút az önértékelési gondok és az
önteltség között, ami ellen Pál óva int. Ugyanakkor Róm 12:4-8 verseiben arra
is kitér az apostol, hogy Krisztus testében szükségünk van mindarra, amivel ki-ki támogatni tudja a közösséget, kegyelmi ajándékai
szerint. Nincs abban rossz, ha tisztán látjuk, milyen ajándékokat nyertünk,
amelyeket Krisztus egyháza erősítésére használunk, hálát adva értük Istennek.
Gondolatban vegyük számba Istentől kapott jó tulajdonságainkat,
képességeinket! Miként tudunk ezekkel úgy élni, hogy ugyanakkor szerények is
maradjunk? Miért lehetünk képesek megállni, ha naponta felnézünk a keresztre?
AMIT MÁSOK LÁTNAK |
Február 22 |
Kedd |
Sok társadalomban az ember értékét az
határozza meg, hogy milyenek a képességei, adottságai, megjelenése stb.
Figyelünk a külső látszatra (1Sám 16:7), végtére is,
előttünk csak ez ismert. Énképünket tehát gyakran az alakítja, hogyan reagálnak
mások külső megfigyeléseik alapján. Ha valakit mindenki csinosnak mond, valószínűleg
csinosnak tartja majd magát. Persze sokkal több van bennünk annál, mint ami
szemmel látható. Az önértékelési gondokkal küszködők számára fontos, hogy az
igazán értékes jellemtulajdonságok elérésére törekedjenek, és ne arra, amit a
világ tart nagyra. Hiszen Isten szemében gyakran nem érték az, amit a világ
dicsőít.
Mi mindent ítél fontosnak társadalmunk és
kultúránk? Vajon Isten szemében milyen értéket képviselnek ezek a dolgok?
A kivételektől eltekintve a legtöbb
társadalom főleg a külsőségeket, a látható tulajdonságokat értékeli. Egyéb
jellemzőket viszont, mint pl. a becsület, a kedvesség, a mértékletesség, az
elvek és eszmények iránti elkötelezettség, csak másodlagosnak tartanak.
Hogyan hat a nemi/rangbeli/nemzetiségi előítélet
az ember énképére? Mire törekedjenek a keresztények az előítéletek és a
hátrányos megkülönböztetés kérdését illetően? Gal 3:28
Ha előítéletbe ütközünk, az rontja
énképünket, teljesítményünket. Keresztényként feltétlenül törekednünk kell
arra, hogy felemeljük, bátorítsuk egymást, még ha különbözőek is vagyunk.
Sámuel második könyve 9. fejezetében találjuk Méfibóset
történetét, aki könnyen válhatott volna Dávid bosszújának céltáblájává. Nem
is csoda, hogy a sánta férfi félt a király előtt: arccal a földre borult, és „holt
eb”-nek nevezte magát. Ám önértékelése megerősödhetett, amikor visszakapta
családi birtokait, szolgáit és az őt megillető tisztességet.
Az embereknek roppant nagy hatása van az énképünkre. Nem is gondoljuk, hogy
szavainkkal, tetteinkkel, sőt tekintetünkkel is milyen mértékben alakítjuk
mások önmagukról alkotott képét.
Mennyire figyelünk arra, hogyan hatunk mások önértékelésére? Gondoljunk
a hozzánk legközelebb állókra! Mit tehetünk, nehogy összetörjük, hanem inkább
erősítsük őket?
AMIT ISTEN LÁT |
Február 23 |
Szerda |
Mit tudhatunk meg Lukács evangéliuma 15.
fejezetéből azzal kapcsolatban, hogy milyen értéket lát Isten az emberekben?
Hogyan befolyásolja ez az énképünket? E példázatok alapján mit gondol rólunk
Isten? Miért olyan fontos ezzel tisztában lenni és erre gondolni?
Ha valakin erőt vesz a kisebbségi érzés,
és elveszettnek, kivetettnek tartja magát, ne feledje: Isten és angyalai
különösen törődnek vele. A pásztor elindult, hogy megkeresse az elveszett
bárányt, míg a kilencvenkilencet hátrahagyta. Az asszony szinte meg is
feledkezett megmaradt pénzéről, amíg az elgurult érmét kereste. Az apa mintha
jobban figyelt volna a tékozló fiú jogtalan követelésére, mint elsőszülöttjére.
Bár nem a többi elhanyagolásáról van itt szó, azt mindenképpen
megfigyelhetjük, hogy a pásztor, az asszony és az apa is odafigyel az
elveszettre. Amikor pedig az elveszett megkerül, nagy öröm van úgy a földön,
mint a mennyben. Milyen kifejezően mutatják ezek a történetek Isten irántunk,
tévedő, hibázó emberek iránti nagy szeretetét!
Fontos ez az elv a segítségre szorulók
támogatásában. Rengeteget jelent, ha beszélgetés közben nem fenyegető, hanem bizalmas,
elfogadó légkört tudunk teremteni. Különösen a fájdalmakkal küzdőknek van
szükségük rá, hogy érezzék: valaki törődik velük.
Óriási a keresztények előnye azokkal
szemben, akik nem fogadják el az Urat, nem hisznek benne. Istenhez ugyanis a hét
minden napján, a nap 24 órájában fordulhatunk. Meghallgatja, aki elcsüggedt,
szenved a stressztől, magányos, aggódik. Az Istenhez fűződő kapcsolatunk miatt
különlegesnek érezhetjük magunkat, és ettől csökkennie kell önértékelési
gondjainknak.
Természetesen a kereszt mutatja be
igazán, hogy milyen értéket képviselünk Isten szemében, gyengeségeinktől,
hibáinktól függetlenül. A kereszt arról győz meg, hogy bármit is gondoljanak
rólunk mások, a világegyetem Teremtője számára értékesek vagyunk. Mivel pedig
értékeivel együtt a világ mulandó, ideiglenes, vajon mit számít, hogy mások –
akár a társadalom egy része is – miként vélekedik rólunk?
Hogyan segíthetünk az embereknek abban, hogy Lukács
evangéliuma 15. fejezetét a saját életükre tudják alkalmazni? Hogyan
mutathatunkrá arra, hogy itt Jézus személyesen ránk gondolt?
ÚJ KÉP
ÖNMAGUNKRÓL |
Február 24 |
Csütörtök |
Mit ért Pál Ef 4:23-24
verseiben a „felöltözzétek amaz új embert” kifejezésen? Milyen az új
ember természete?
Sokan szívesen kipróbálják, hogy néznek
ki, ha megváltoztatják frizurájukat, új stílusú ruhát vásárolnak, plasztikai műtétet
vagy hajbeültetést végeztetnek. Ilyesmi azonban csak kisebb belső változásokat
hoz, alapjában véve az ember belülről változatlan marad. Pál új emberről
beszél, ami nem a külsőre, hanem inkább a magatartásra és az elme megújulására
vonatkozik, „mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos
szentségben” (24. vers).
Soroljuk fel, hogy mi jellemzi az új
ember magatartását! Ef 4:25-32
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az új emberben jó gyümölcsök teremnek
(igazság, egységre törekvés, becsület, szorgalom, tiszta beszéd, kedvesség,
megbocsátás). Valamennyi tulajdonsága a nemes jellemhez és a jó emberi
kapcsolatokhoz köthető, és összefügg az önértékeléssel. A fejezetben említett
helytelen viselkedési formák, mint pl. a hazugság, a harag, a keserűség ártanak
az ember önértékelésének. Az adakozás, a kedvesség és az együttérzés viszont erősíti
az énképet, mivel nem önmagunkra figyelünk, és érezzük, hogy valami jót
tettünk.
A keresztények közösségében olyanokra
van szükség, akik igyekeznek egymást erősíteni, nem pedig tönkretenni. Durva
szavakkal és bírálgatással pillanatok alatt össze lehet törni valakit. „Minden
családnak és minden kereszténynek kötelessége, hogy gátat vessen a romlott
beszédnek. Ha jelenlétünkben haszontalan beszélgetés indul meg, váltsunk
témát, ha lehet. A kegyelmes Isten segítségével ejtsünk el csendesen egy-egy
olyan megjegyzést, vagy kezdjünk olyan témát, amely hasznos mederbe terelheti a
beszélgetést” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H.
N. Adventista Egyház. 232. o.).
Miért javít énképünkön, ha segítünk valakinek? Írjunk össze néhány
dolgot, amit szomszédainkért, munkatársainkért és rokonainkért tehetünk!
Valósítsuk is meg, amit leírtunk! Meg fogunk lepődni, mennyivel jobban érezzük
majd magunkat!
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Február 25 |
Péntek |
„Ha Isten törődik egy kis verébbel…
mennyivel inkább törődik a Krisztus vérén megváltottakkal! Egyetlen embert
drágábbnak tart az egész világnál. Jézus akkor is vállalta volna a Golgota
szenvedését, ha csak egy embert válthatott volna meg országa számára. ’Ne
féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok’ (Mt 10:31)” (Ellen G. White cikke, The Review and Herald. 1892.
május 3.).
„Számtalan gazdag áldást szalasztunk el,
mert nem keressük az Urat alázatosan. Ha őszinte szívvel fordulunk hozzá, és
megkérjük, hogy mutassa meg hibáinkat, az Ige tükrében elénk tárja igazi
képünket. Majd pedig, miután megláttuk magunkat olyannak, amilyennek Isten
lát, ne menjünk tovább, megfeledkezve a valóságról. Figyeljük kritikus szemmel
hibás jellemtulajdonságainkat, és kérjük Isten kegyelmét, hogy minél jobban
hasonulhassunk az Igében bemutatott mintához” (Ellen G. White cikke, The
Lake Union Herald. 1909. november. 3.)!
Ez a két idézet is segít megtalálni a
helyes utat a kisebbségi érzés és az önteltség között. Olvassuk még el Róm 12:2-3 verseit azzal kapcsolatban, hogyan alakíthatunk ki
helyes énképet magunkban!
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1.
A
XX. században rengeteg vérontás történt, gondoljunk csak a tömeggyilkosságokra!
Az eredetre vonatkozó darwini elmélet (miszerint az élet a véletlenszerű
mutáció és a természetes kiválasztódás eredménye) miért felelős legalábbis
részben azért, hogy ennyire nem tisztelik és nem
tartják szentnek az emberi életet? Azaz, ha az ember csupán fejlettebb majom,
a véletlen szülötte, vajon mi ad értéket az egyén életének?
2.
A
keddi részben azzal foglalkoztunk, hogyan hat mások véleménye az
önértékelésünkre. Egyrészt fontos erősíteni az embereket, hogy egészséges
önértékelésük legyen, másrészt azonban vigyáznunk kell, nehogy hiúságukat
tápláljuk, amivel ártanánk nekik. Hogyan lehet ezen a téren is megőrizni az
egyensúlyt?
3. Beszélgessünk arról, hogy mire tanít Krisztus keresztje az ember értékével kapcsolatban! Gondoljunk arra, mi történt a kereszten, kit feszítettek fel rá és mi a jelentősége halálának! Milyen szempontból segít a kereszt jobban felmérni minden ember valódi értékét?
MEGSZÍVLELENDŐ TANÁCS
„Senki nem
lesz a mennyben gyémánt nélküli koronával. Ha belépsz, a dicsőség hajlékaiban
lesznek olyanok, akik a te közreműködéseddel találták meg az odavezető utat.
Lehet, hogy
Sátán ígéretesebb dolgokkal kecsegtet; lehet, hogy világi lehetőségekkel
csábít; lehet, hogy rágalmazással támad, hamis vádakkal gyötör. Talán rávesz,
hogy védd meg magad; istenfélő embereket is felhasznál arra, hogy hazudjanak
rólad; szerkesztőket, hogy támadjanak, és kiváló embereket, hogy megrágalmazzanak.
Lehet, hogy
Pilátus és Heródes, Annás és Kajafás mind összefognak
ellened, és Júdás készen áll, hogy eladjon harminc ezüstért; te pedig azon tűnődsz:
mindez miért ér téged. Nem látod? Az egész az ördög ármánykodása, hogy
elvonjon a munkádtól és visszatartson az Istennek való engedelmességtől.
Folytasd a munkát! Ne hátrálj meg, csak mert az
oroszlán ordít!
Ne a gonoszok
elhallgattatásával foglalkozz; ne pocsékold az idődet a gyávák kergetésére!
Végezd a munkádat! Hagyd, hogy a hazugok hazudjanak, a szektánsok
vitatkozzanak; hagyd, hogy a testületek határozatokat hozzanak; hagyd, hogy a
szerkesztők megjelentessék, amit akarnak; hagyd, hogy az ördög gonosz legyen;
de legyen gondod arra, hogy semmi ne tarthasson vissza annak a munkának az
elvégzésétől, amit Isten bízott rád! Ő nem azért küldött el, hogy pénzt keress.
Nem arra hívott el, hogy meggazdagodj.
Sohasem adta
azt a parancsot, hogy védd meg magad. Nem azért állított a munkába, hogy
ellenkezz a hamissággal, amit Sátán és szolgái terjesztenek.
Ha ezekkel foglalkozol, semmi mást nem fogsz tenni; saját magadért és nem az Úrért fogsz munkálkodni. Folytasd a munkát! Legyen a célod olyan szilárd, mint a csillag! Hagyd, hogy a világ civakodjon és nyüzsögjön! Talán támadnak, igazságtalanul bánnak veled, megsértenek, rágalmaznak, megsebeznek és elutasítanak; az ellenfél mocskol, a barátok elhagynak, az emberek megvetnek és elutasítanak, mégis, legyen gondod arra, hogy szilárd elhatározással, habozás nélküli buzgósággal vidd véghez életed dolgait és létezésed nagy célját, míg végül elmondhatod: ’Elvégeztem a munkát, amit rám bíztál’” (H. M. S. Richard, A Woice of Prophecy alapítója. Fordította: Dr. Tokics Imréné).