SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

7. tanulmány     2010  Február 5 - 11.

Reménység vagy depresszió

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 31:11; 32:1-5; 39:3-8; 42; Mikeás 7:1-7; 1János 1:9; Jelenések 21:2-4

„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsolt 34:19).

A bűn megjelenése óta létezik depresszió, vagyis olyan végletes elkeseredés, amibe az ember bele is rokkanhat. Egy sor bibliai szereplő történetében felfedezhetjük azokat a tüneteket, amelyek valószínűleg megfelelnek a mai fogal­mak szerinti depressziónak.

A reménytelenség a depresszió egyik tünete, amire a bibliai reménység páratlan segítséget adhat – a világ pedig vajmi keveset! Időnként az ember életében vannak pillanatok, amikor különösen elkeseredik. Ennek számtalan oka lehet. Isten Igéje viszont tele van ígéretekkel, amelyek minden helyzetben, mindannyiunknak egy jobb jövő reményéről szólnak – ha nem is ebben a világban, az eljövendőben bizonyosan.

Természetesen a depresszió súlyos eseteiben fontos orvoshoz fordulni. Az Úr képes az egészségügyi dolgozók által segíteni azoknak, akiknek külön gondozásra van szükségük. Végtére is, ha valamilyen fizikai betegségben szenvedünk, természetesnek tartjuk, hogy orvoshoz megyünk, függetlenül attól, milyen a kapcsolatunk Istennel. Ugyanez a helyzet a klinikai depresszió súlyos esetében is, ami gyakran genetikailag öröklődik, és az agy kémiai egyensúlyának felbomlása miatt következik be. Éppen ezért a keresztényeknek is orvoshoz kell fordulni, ha ilyen téren szorulnak segítségre.

 

LELKI CSÜGGEDÉS

Február 6

Vasárnap

 

Hogy viszonyulunk ahhoz, amit a 42. zsoltárban olvasunk? A zsoltáros szavai milyen reményt szólaltatnak meg?

Dávid több ízben is mély hangulati hullámvölgybe jutott az igazságtalan üldöztetés miatt (amit pl. Saultól vagy Izráel ellenségeitől szenvedett el). Máskor viszont erős bűntudat gyötörte, mert megszegte Isten parancsolatait (lásd Zsolt 51:5). A bűntudat pedig gyakran depressziót vált ki.

Amikor az ember csak rosszat gondol magáról („én olyan ügyetlen vagyok”), pesszimistán tekint a világra („az élet mindig igazságtalan”), vagy reménytelenül néz a jövőbe („sosem lesz jobb”), nagy az esélye a depresszió kialakulásának. Ezt a hozzáállást reményvesztett gondolkodásnak nevezzük.

A keresztények más módot is választhatnak a dolgok magyarázatára, belefoglalva a képbe Isten tervét is.

Vegyük fontolóra az alábbi lehetőségeket!

1)    Hogyan gondoljunk önmagunkra? Isten a saját képére teremtett, a teremtett világ feletti uralomra (1Móz 1:26-27). Az Ő tulajdonságaira emlékeztető jellemzők még mindig megvannak bennünk, annak ellenére is, hogy érezhető a bűn rontása. Jézus Krisztus áldozata megmentett az örök haláltól, és kiváltságokat adott – választott nép, királyi papság, szent nemzet tagjai lehetünk (1Pt 2:9). Isten szemében felbecsülhetetlen értéknek számítunk.

2)    A világ. Igaz, hogy a világ romlott és tele van gonoszsággal. Ugyanakkor azonban számtalan jó, nemes és csodálatra méltó dolog is van (Fil 4:8), amire gondolhatunk. A keresztények éppen azért fogadhatják el végzetes elkeseredés nélkül a gonosz létezését, mert tudniuk kell, honnan ered és milyen sors vár rá.

3)    A jövő. Milyen nagyszerű jövőt tartogat Isten a gyermekei számára! A Biblia számtalan ígérete az üdvösségről biztosít (Zsolt 37:39).

A szomorúság nem bűn, hiszen gondoljunk csak arra, hányszor elszomorodott Jézus is! Nem szabad bűntudatot érezni amiatt, ha szomorúak vagyunk vagy depresszióba esünk. Bizonyos esetekben van okunk a fájdalomra. Hogyan segíthetnek az iménti bibliaszövegek mostani küzdelmeinkben?

 

A CSÜGGEDÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Február 7

Hétfő

 

„Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg” (Ézs 38:14).

A bibliai leírás nem hagy kétséget afelől, milyen erős volt az Ezékiást hangos sírásra késztető fájdalom. Az érzelmi gyötrelem kifejezése kultúránként eltérő. Van, ahol némán szenvednek, kerülve a nyilvános, feltűnő panaszkodást. Mások, mint pl. Ezékiás, nyögnek és sírnak szomorúságukban. Személyiségbeli különbségek is lé­teznek. Egyesek nyugodtabban gondolnak a halálra, mint mások. Hosszantartó vagy végzetes betegségben szenvedőknél általában megfigyelhetők depresszióra utaló tünetek. Ezékiás király halálos betegségbe esett. Ezért kerítette hatalmába a depresszió, amit Ézsaiás könyve 38. fejezete ír le. A depresszió tünetei olyan fájdalmasak is lehetnek, hogy a beteg öngyilkosságot kísérel meg, így akarva szabadulni a szörnyű állapottól. A klinikai depresszióban szenvedők több mint 10%-a véget is vet az életének. Ez egyértelműen súlyos betegség, és ennek megfelelően kell kezelni.

Milyen tünetekről olvashatunk a következő versekben?

    1Kir 19:4 ____________________________________________________

    Zsolt 31:11  __________________________________________________

    Zsolt 77:5  ___________________________________________________

    Zsolt 102:5-6 _________________________________________________

A depresszió különféle fájdalmas módon jelentkezhet: a) mély szomorúság (bánat); b) az ember nem akar semmit tenni, még örömteli dolgokat sem; c) változik az étvágya, fogyni vagy hízni kezd; d) alvászavar lép fel, túl kevés vagy túl sok alvás; e) önbizalomhiány; f) nem kiegyensúlyozott, helytelen gondolkodás és memóriazavar; g) halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Egyeseknél csak egy-két tünet jelentkezik, másoknál több, és akár hónapokig is szenvednek, mielőtt változás állna be. Sok esetben roppant nagy a depresszióval járó teher, ezért feltétlenül szükséges az orvosi vagy lelki segítség.

Előbb-utóbb mindannyian találkozunk a szomorúsággal és a csalódással, így vagy úgy. Általában mi az, ami elcsüggeszt? Miért? Idézzünk fel olyan eseteket, amikor Isten vezette az életünket! Hogyan találunk reményt és bátorítást, ha az Úr múltbeli tetteire gondolunk? Miért olyan fontos életben tartani ezeknek az emlékét?

 

SZABADULÁS A DEPRESSZIÓTÓL

Február 8

Kedd

 

Mi történt, amikor Dávid elhallgatott (Zsolt 39:3-8)? És mi lett akkor, amikor végre megszólalt?

Mint a legtöbb érzelmi rendellenesség esetében, úgy a depressziótól szenvedőknek is fontos a küzdelmeikről beszélni. Csak így indul el a gyógyulás. A feszültség és a lelki fájdalom enyhítésének legbiztosabb módja, ha őszinte, komoly imában fordulunk az Úrhoz. Általában még többre is szükség van, de ez jó kezdet.

A depresszió leküzdéséhez vezető alapvető stratégia részét képezi a beszélgetés egy baráttal (vagy terapeutával), aki tudja, hogyan kell megfelelően hallgatni, sőt azzal is tisztában van, szükség esetén hogyan lehet komolyabb segítséget kapni. A gyógyulást segíti, ha az ember képes szóban kifejezni gondolatait és érzéseit. A gyülekezeti közösség nagyszerű teret biztosíthat a csüggedők bátorítására, ám gyakran ez nem elég, főként akkor, ha orvosi segítségre is szükség van. Viszont rendkívül fontos mindenki számára, aki nehéz időket él át vagy elcsüggedt, esetleg depresszióba esett, hogy beszéljen valakivel, akiben megbízik. Néha az is különösen sokat javít az ember közérzetén, ha elbeszélgethet valakivel.

Milyen ígéretet találunk Zsolt 55:18 versében? Miért olyan fontos ez az ígéret a számunkra?

A tanácsadó/pszichológus talán csak a következő héten tudna fogadni. Dávid azonban megtanulta, hogyan kaphat segítséget a hét minden napján, a nap bármely órájában. Mi is bármikor fordulhatunk az Úrhoz. Dávid tudta, hogy az Úr hallotta a hangját, és ez bátorsággal töltötte el.

Világi pszichológusok is javasolják az imát azoknak a pácienseiknek, akik hisznek az ima erejében. Az imádság jótékony érzelmi hatását azok is tapasztalhatják, akiknek szenvedése nem olyan súlyos, mint a klinikai depresszió. Nem számít, ki vagyok és mennyire csüggedtem el, ha megfelelő a kapcsolatom az Úrral, mert ez nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz, reményt ébreszt, bátorít.

Ellen White úgy fogalmazott, hogy imádkozás közben „úgy tárjuk ki szívünket Isten előtt, mintha egy barátunk lenne” (Testimonies. 4. köt. 533. o.). Az ima talán nem oldja meg minden problémánkat, de hogyan segít megbirkózni velük?

 

A BŰNBOCSÁNAT SZÜKSÉGESSÉGE

Február 9

Szerda

 

Dávid hogyan talált enyhülést szenvedései között (Zsolt 32:1-5; vö. 1Jn 1:9)? Mi hogyan tapasztalhatunk hasonlót?

    _____________________________________________________________

Különös fájdalmat válthatnak ki a be nem vallott bűnök. Dávid kifejezései világosan utalnak erős belső fájdalmára. A 32. és a hasonló zsoltárok bizonyítják, hogy milyen súlyos érzelmi kínokat állt ki Dávid.

Ha depressziótól szenvedőkkel van dolgunk, semmi szín alatt ne hibáztassuk őket, hogy nem vallották be bűneiket! Arra sem szabad következtetnünk, hogy rossz emberek volnának, és ezért olyan elkeseredettek. Sokan együtt tudnak érezni a szervi betegségben szenvedőkkel, még a klinikai depressziósokkal is, ám sajnálatos módon hajlamosak elítélni azokat, akik helytelen tetteik következtében pszichés vagy lelki küzdelmeket élnek át.

Edgar Allen Poe Az áruló szív című versében egy ember történetére utal, aki gyilkosságot követett el, majd a holttestet elrejtette a tetthelyen, a padló alá. Remélte, hogy vétke a tetemmel együtt rejtve marad, de egyre erősödött benne a bűntudat. Majd egy nap meghallotta az áldozat szívdobbanását – mind erősebben és erősebben vert. Később rájött, hogy nem is a mélyből, hanem saját szívéből jön a hang.

Vannak viszont olyanok is, akik megvallották bűneiket, mégis rettenetesen szenvednek a bűntudattól. Sokan úgy érzik, hogy nem méltók a bocsánatra, siránkoznak a bűnük által okozott szörnyű szenvedés miatt, még ha meg is bánták, és Isten meg is bocsátotta azokat. Ez is óriási érzelmi gyötrelem forrása lehet. Ilyen esetben fontos a gyógyulásra és az elfogadásra vonatkozó isteni ígéretekre összpontosítani, még a legszörnyűbb bűnök esetén is! A múltat nem másíthatjuk meg, Isten kegyelme által azonban tanulhatunk hibáinkból, és amennyire lehetséges, kárpótlást adhatunk az általunk elkövetett rosszért. Végtére is, mi csak azt tehetjük, hogy átadjuk magunkat Istennek, irgalmát, kegyelmét és gyógyítását kérve.

Sokan bevallották ugyan bűneiket, mégis küzdenek a bűntudattal. Miért olyan fontos, hogy beismerjük hibánkat, felelősséget vállaljunk érte, majd megtanuljunk továbblépni, bármilyen rosszat is tettünk?

 

REMÉNYSÉG A CSÜGGEDŐKNEK

Február 10

Csütörtök

 

Miben talált a próféta menedéket a társadalmi és emberi kapcsolatokat érintő problémák közepette? Mik 7:1-7

    _____________________________________________________________

Mikeás az első hat versben leírja az abban a korban elkövetett erkölcstelen, egyáltalán nem etikus, sőt erőszakos tettek egész körét. Az elnyomás és a különféle bántalmazás, a tisztelet valamint a belátás hiánya, a korrupció és a csalás már a bűn megjelenésétől fogva létezik, és ma is mindenütt megtalálható. Vegyük csak elő a mai újságot, és az egykori Izráel bajaival párhuzamos dol­gokat látunk. Ez a zavaros társadalmi állapot különösen akkor válik fájdalmassá, ha közvetlen környezetünkben (szomszéd, barát, házastárs, gyermek, szülő) jelentkezik (Mik 7:5-6). A rossz emberi kapcsolatok stresszhatása óriási, depressziót keltő. Mikeás világosan megfogalmazza (7. vers), hogy ilyen válsághelyzetekben a túlélés döntő tényezője a remény.

A reménység különösen fontos ahhoz, hogy legalább viszonylagos mentális egészséggel élhessük az életünket. Még az Istenben nem hívő ember számára is fontos a remény – munkát kereső fiataloknak reménykedniük kell, hogy majd csak találnak állást; az eltévedt utasnak bíznia kell abban, hogy végül megtalálja az utat; a pénzüket vesztett befektetőknek hinniük kell, hogy jönnek még jobb napok. Céltalanságba, sőt halálba dönt, ha az emberből egészen kihal a remény. Amikor az itáliai filozófus és költő, Dante Alighieri (1265-1321) az Isteni színjáték című művében be akarta mutatni a poklot, elképzelte, hogy a bejárat felett egy hatalmas tábla függ a következő felirattal: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” A lehető legnagyobb büntetés, ha valakit minden reménytől megfosztanak. A Bibliában elénk táruló reménység viszont a legszebb elképzeléseinken is túltesz. Kifejezi, hogy majd eljön a tökéletes megoldás, és Jézus Krisztus által üdvösséget kaphatunk. Elengedhetetlen, hogy az adventisták történelmi áldott reménysége legyen az életünk központja. Ha igazán várjuk Jézus visszatérését, képesek leszünk a megfelelő nézőpontból látni azt a sokféle kellemetlen dolgot, ami körülvesz, és így tudunk bizalommal tekinteni az örökkévalóság felé.

Figyeljük meg az ígéreteket! Milyen reménységet találunk a következő versekben? Ézs 65:17; 2Pt 3:13; Jel 21:2-4

    _____________________________________________________________

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Február 11

Péntek

 

Olvassuk el Mt 26:36-43 verseit! Jézus elmondta: „Halálosan szomorú a lelkem” (38. vers, SZIT). Képzeljük el fájdalmát, amikor nem volt, aki mellé állt volna, tanítványai megtagadták, és ránehezedett mind az Istentől való elszakadás érzése, mind az emberiség bűneinek terhe. Szenvedése nagyobb volt minden elképzelhető fájdalomnál, amit halandó kiállhat.

„Most azonban, mikor a Gecsemáné kerthez közeledtek, furcsa módon hallga­tag lett. Jézus gyakran felkereste ezt a kertet, hogy ott elmélkedjék és imádkozzék. Szíve azonban még sohasem volt annyira tele szomorúsággal, mint kínszenvedésének ezen az éjszakáján. Egész földi életén át Isten jelenlétének a világosságában járt. Mikor olyan emberekkel került összeütközésbe, akik Sátán befolyása alatt voltak, Jézus azt tudta mondani: ’Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek’ (Jn 8:29). Most azonban úgy látszott, mintha Jézus kirekesztődött volna Isten jelenlétének világosságából. Most olyan volt, mint aki a bűnösök közé tartozik. Az elveszett emberiség bűnét neki kellett elhordoznia. Az Úrnak mindnyájunk vétkét Reá kellett vetnie, Reá, aki pedig bűnt nem ismert (vö. Ézs 53). Olyan rettenetes, szörnyű volt számára a bűn, olyan nagy volt a súlya a véteknek, amelyet neki kellett elhordoznia, hogy az Atya szeretetéből való örök kizárás félelme tört lelkére. Miután megérezte, hogy Isten haragja milyen rettenetes azokkal szemben, akik áthágják parancsolatait, így kiáltott fel: ’Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig!’ (Mt 26:38)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 590. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Milyen fontos szerepe lehet gyülekezetünknek a depresszió vagy az egyéb érzelmi bajok miatt szenvedők segítésében? Hogyan segíthetnénk még jobban azoknak, akiknek erre szükségük van, még ha kevés is a lehetőségünk?

2.        Hogyan segíthetnénk annak, aki imádkozik, tanácsadásra jár, szereti az Urat, bízik benne, olykor mégis elcsügged, és nem érti az okát? Mit tehetünk, nehogy elszakadjon a hittől, hanem ragaszkodjon az Igében található reményhez és ígéretekhez?

3.        Az egyik legnagyobb tévedés, ha az ember azt hiszi, hogy Isten elfordult tőle, mert olyan erős szomorúságot, csüggedést érez. Miért nem igaz ez? Mely bibliai hősök esete igazolja, hogy a szomorúság és a csüggedés nem annak a bizonyítéka, hogy Isten hátat fordított nekünk?

 

 

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

ÉLHETSZ ÍGY IS, ÚGY IS

 

Örülj szívem egy mosolynak, ha kapsz,
a virágnak az ablakod alatt.
A Nap rádhulló sugarának,
feletted a kéklő ég tavának.

Ha bántanak, attól ne félj,
ha a szívedben van remény,
mert Istennek te vagy a kincse;
drágán
vett meg, fizetett érte!
Egy percre se feledd el: életed
Isten nélkül ember módra nem élheted!

 

- Élheted a bűn útját járva,

míg belé hullsz végleg a mocsárba.

A sáros fertőben nem ember módra

lehetsz a Sátán szolgálója.