SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:8-13; Zsoltár 32; Máté 26:75; Róma 8:1; 1Timóteus 4:1-2; 1János 1:9

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged” (Zsolt 130:3-4)!

A bűntudat az egyik legfájdalmasabb és legbénítóbb érzés. Szégyent, félelmet, szomorúságot, haragot, csüggedést, sőt még fizikai betegséget is kiválthat. Kel­lemetlen, Isten azonban fel tudja használni arra, hogy a bűnösöket bűnbánatra, a kereszthez vezesse általa, ahol megkaphatják a vágyott bűnbocsánatot. Időnként azonban előfordul az is, hogy embereket olyasmi miatt gyötör bűntudat, amiért nem felelősek. Így érezhetnek például balesetek túlélői vagy elvált szülők gyermekei.

A jogos bűntudat viszont úgy hat, mint a jó lelkiismeret. Olyan kellemetlen, hogy az ember nem nyughat, amíg nem tesz valamit ellene. Az egyéni döntéstől függően kétféle kimenet lehetséges: az ember vagy teljesen összeroppan a bűntudattól, mint Júdás, vagy jótékony hatását fogja érezni, mint Péter.

A héten négy bibliai történettel foglalkozunk a bűntudattal összefüggésben, hogy jobban megértsük ezt a folyamatot, és megnézzük, mit tanulhatunk belőle. Látjuk majd, hogyan fordíthatja javunkra az Úr, ha helyes mederben tartjuk. Valójában rengeteg függ attól, hogy mit kezdünk vele, és hatására milyen utat választunk.

1Móz 3:8-13 szakasza szerint miben mutatkozott meg Ádám és Éva bűntudata? Mi volt különösen rossz Ádám reakciójában?

Az emberiség által tapasztalt első vegyes érzelem a bűntudat volt. Nem sokkal azután, hogy Ádám és Éva bűnt követett el, megváltozott a viselkedésük: „elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr elől a kert fái között” (8. vers). Ez az addig példa nélküli reagálás azt jelezte, hogy féltek Atyjuktól és Barátjuktól, és szégyelltek elé állni. Mindezidáig örömmel vették Isten jelenlétét, most azonban elbújtak előle, amikor közeledett. Megszakadt egy csodálatos szál. A félelem és szégyen mellett még szomorúságot is éreztek, különösen, amikor már tudatosult bennük, milyen rettenetes következményeket von maga után az Istennel szembeni engedetlenség. Figyeljük meg Ádám és Éva szavait! „Az asszony, akit mellém adtál…” és „A kígyó ámított el engem” (12-13. vers). A bűntudat hatására az ember automatikusan mást kezd okolni, vagy vitatkozik, hogy viselkedését igazolja. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja ezt a jelenséget nevezte kivetítésnek. Szerinte az ember azért vetíti ki bűntudatát másokra vagy a körülményekre, hogy csökkentse magában annak nyomását. Az ilyen kivetítést védekező mechanizmusnak tekinti. Mások hibáztatása viszont egyáltalán nem válik a kapcsolatok javára, és gátat képez Isten megbocsátása előtt is. Az igazi megoldást az jelenti, ha az ember teljes felelősséget vállal tetteiért, és Istenhez fordul, aki egyedül képes megszabadítani a bűntehertől. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8:1).

Előfordul az is, hogy valakinek a bűntudata nem valós okból fakad. Öngyilkosok közeli rokonai, súlyos baleset, szerencsétlenség túlélői vagy elvált szülők gyermekei tipikus példák lehetnek arra, amit az esetek túlnyomó többségében alaptalan bűntudatnak nevezhetünk. Aki ilyen helyzetben van, azt biztosítani kell arról, hogy nem felelős mások tetteiért vagy az előre nem látható eseményekért. Ám ha bizonyos esetekben ő is okolható, akkor vállalja a felelősséget a tetteiért, kérjen bocsánatot azoktól, akiknek ártott, azután pedig kapaszkodjon bele az ehhez hasonló bibliai ígéretekbe: „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12).

Általában hogyan viszonyulunk a bűntudathoz? Hajlamosak vagyunk mást hibáztatni helytelen tetteinkért, mint Ádám? Hogyan tanulhatunk meg szembenézni a rosszal, amit elkövettünk, majd pedig Isten kegyelmét kérve továbblépni?

Milyen emlékek kavarogtak József testvéreinek a fejében, erős bűntudatot ébresztve bennük (1Móz 42:21)? Mit árul el ez róluk?

A bűntudat felidézi a múltat, időnként egy-egy kép vagy rövid esemény formájában, ami újból és újból lejátszódik az ember gondolataiban. Máskor felvillan egy kép, és nem hagyja nyugodni az embert, olyannyira, hogy még álmokban vagy rémképekben is visszatér. Jákób fiait minden bizonnyal rendszeresen kísértette annak emléke, amint a kamasz József életéért könyörgött bátyjainak.

Még milyen hatást gyakorolt a bűntudat József testvéreire (1Móz 45:3)?

A bűntudattól gyötrődő emberek gyakran gondolnak arra és keseregnek amiatt, amit elkövettek; félnek a következményektől, önmagukat hibáztatják. Csüggedtek, csalódottak lesznek, ha gondolataik szüntelen ekörül forognak, és haragszanak magukra, mert így cselekedtek. Sajnos azonban bármennyi időt is szentelünk efféle gondolatokra, a múltat nem változtathatjuk meg. Meg kell bánni a bűnt, és bocsánatot kell kérni érte. Ebben a történetben is kiemelkedik József nemes természete, mert megbocsát testvéreinek, és bátorítja őket, hogy ne ostorozzák többé magukat. Vigasztalóan mondja, hogy Isten ezeket az eseményeket is felhasználta tervében sok ember életének megmentésére. Persze mit sem változ­tatott iszonyú bűnükön az, hogy Isten képes volt gonosz tettüket jóra fordítani.

Hogyan segít megbirkózni a bűntudattal, ha megtesszük, amit a következő versek tanácsolnak? Jak 5:16; 1Jn 1:9

Minden bűn fáj a bűnösnek és Istennek is. Sok bűn másokat is érint. A három­szög – Isten, mások, önmagam – minden sarkánál van teendőnk, ha megoldást szeretnék találni a múltban elkövetett rosszra. János kifejtette, hogy Isten kész megbocsátani és megtisztítani minden bűntől.

„Bűneitek hegyekként lehetnek előttetek; de ha megalázzátok szíveteket és megvalljátok bűneiteket, bízva a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeiben, Ő megbocsát és megtisztít titeket minden igazságtalanságtól… [Igazságosságának munkája] a békesség, annak hatása mindörökre nyugalom és biztonság” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 373. o.).

Mit tanít a 32. zsoltár a bűntudatról és a bűnvallásról? Mit értett Dávid az alatt, hogy „elhallgatám”? Mi történik, ha az ember elhallgat valamit? Dávid számára mi jelentett megoldást?

Az őszinte bűnvallás használ az ember lelkének, sőt még a testének is! Dávid kifejezése világosan utal rá, hogy bűntudattól terhes gondolatai fizikai fájdalmat is kiváltottak belőle: „megavultak csontjaim” (3. vers), „életerőm ellankadt” (4. vers). Ma az egészségügyi szakemberek világosan látják a lelki stressz és a fizikai problémák közötti szoros kapcsolatot. Már évtizedek óta szerepel szótárunk­ban a „pszichoszomatikus betegség” kifejezés, ami a főleg pszichológiai folyamatok által kiváltott fizikai tünetekre utal. Az utóbbi idők pszicho-neuroimmunológia^* szakterületén végzett kutatásai kimutatták, hogy az ember elmeállapota kulcsszerepet tölt be a test betegségekkel szembeni védekezésében. A bűntudat a többi erős, vegyes érzelemhez hasonlóan azonnal súlyos magatartás­zavart vált ki, hosszútávon pedig aláássa az ember egészségét. Annak viszont nem kell ilyen veszélyeknek kitennie magát, aki ismeri az Urat! Dávid szavai rámutatnak a bűntudat ellenszerére: „Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (5. vers). Tehát a bűntudat által kiváltott szégyen, gyötrő lelkifurdalás, szomorúság és reménytelenség az Úrtól nyert bűnbocsánat hatására szertefoszlik, és öröm, boldogság tölti be helyét (vö. 11. vers).

Mit jelent 1Tim 4:1-2 szakaszában a „megbélyegzett” lelkiismeret?

Pál figyelmeztette Timóteust, hogy fellépnek majd egyesek, akik furcsa dolgokat tanítanak a hívőknek. Azért teszik ezt, mert „meg vannak bélyegezve a sa­ját lelkiismeretükben” (tüzes vassal, ahogy az angol fordítás még kiemeli). Az ilyen megbélyegzés hatására az idegvégződések elhalnak, és a test bizonyos része érzéketlenné válik. A hasonlattal folytatva az ember lelkiismerete is érzéketlenné válhat: a) ha az ember újból és újból áthágja a helyes elveket, végül már nem is érzi rossznak tettét; b) a környezet erős befolyásának hatására, ami miatt az ember közömbösen szemléli, vagy még jónak is tartja azt, ami rossz.

Melyek azok a dolgok, amelyek korábban zavartak, mára azonban már fel sem tűnnek? Lehetséges, hogy ez a megbélyegzett, érzéketlenné vált lelkiismeret miatt van így? Próbáljunk meg gondolatban hátralépni, és tüzetesen megvizsgálni saját dolgainkat! Talán zavarnia kellene a lelkiismeretünket valaminek?

Az orvostudomány újabb ága, ami a gondolkodás és az egyén gyógyulási képessége, egészsége közötti kapcsolatot vizsgálja.

Mt 26:75 versében olvashatunk a bűntudat egyik erőteljes megnyilvánulásáról. Mi az, ami növelte Péter bűntudatát? Velünk is előfordult már hasonló? Ha igen, mit tanultunk belőle, ami segíthet elkerülni hasonló helyzeteket?

Péter két esetben is kijelentette, hogy ő semmiképpen nem árulja el Urát. Az után mondta ezt másodszor, hogy Jézus megjövendölte: Péter még aznap éjjel három­szor is megtagadja Őt. Alig néhány óra múlva két nő is felismerte, hogy Péter Jézus egyik tanítványa, ő azonban mindkét alkalommal megtagadta az Urat. Azután a főpap házának szolgái ismertek rá, amikor is így tiltakozott: „Nem vagyok” (Jn 18:25). Figyeljük meg, hogy vádolói (fiatalok, nők, szolgálók) nem hatalommal bíró emberek voltak, amint a szöveg is utal rá. A későbbiekben ez még csak tovább növelte Péter szégyenét és bűntudatát. Itt viszont az a fő, hogy Péter sírása bűnbánathoz, a szívében végbement változáshoz és igazi megtéréshez vezetett, még ha a folyamat fájdalmas is volt. Időnként éppen erre van szükség. Meg kell látnunk magunkat olyannak, amilyenek igazából vagyunk; szembesülnünk kell azzal, hogy mi lakozik a szívünkben, milyen árulásra vagyunk képesek, ha elesünk, majd pedig összetörve kell leborulnunk az Úr elé, mint Péter. „Szemét egészen elhomályosították a könnyek, amikor magányosan haladt a Gecsemáné kertje felé. Leborult a földre, ahol azelőtt Megváltóját látta a földre borulni, amikor nagy gyötrelmének idején véres veríték gyöngyözött homlokán. Péter lelkifurdalások között emlékezett rá, hogy amikor azokban a rettenetes órákban Jézus imádkozott, ő elaludt. Büszke szíve ekkor megtört, és a bűnbánat könnycseppjeit hullatta a gyepre, amin Isten szeretett Fiának véres verítéke hagyott foltot. Péter megtért emberként távozott a kertből. Akkor már kész volt szánni a megkísértetteket. Megaláztatott, és együtt tudott érezni a gyengékkel, a tévedőkkel” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 3. köt. 416. o.).

Az apostolok cselekedetei első fele tagadhatatlanul bizonyítja a Péterben vég­bement átalakulást. Prédikálása, vezetői képessége rendkívüli volt, miként csodatettei is. Sokakat üdvösségre vezetett, és munkájával hozzájárult Krisztus testének, az egyháznak megalapításához. Halálát, amire Jézus is utalt Jn 21:18 versében, megtiszteltetésnek vette, mert úgy halt meg, mint Mestere.

Saját bukásaink és kudarcaink miért erősítik együttérzésünket azok iránt, akik szintén elbuknak vagy kudarcot vallanak?

„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róm 8:1). Milyen ígéretet találunk ebben a versben? Hogyan tapasztalhatjuk mi is ennek valóságát?

Isten bűnbocsánata olyan hatalmas, mély és széles, hogy képtelenség egészen megérteni. Még a legnagyszerűbb emberi megbocsátás sem hasonlítható az övéhez. Isten tökéletes, bennünk pedig annyi a hiba. Isten azonban Jézus Krisztus által elrendezte, hogy mindannyian tökéletes és teljes kegyelmet kaphassunk abban a pillanatban, amikor hittel igényeljük az ígéreteket és átadjuk magunkat az Úrnak.

Olvassuk el az alábbi három bibliaszöveget! Hogyan érthetjük meg általuk jobban az Isten által felkínált bűnbocsánatot?

Zsolt 103:12 __________________________________________________

Ézs 1:18   ____________________________________________________

Mik 7:18-19 __________________________________________________

A Biblia a konkrét és ismerős dolgok köréből vett hasonlatokkal segíti bonyolult elvek megértését. A hó és a gyapjú jó példa a fehérségre, a tenger mélye az el­képzelhető legnagyobb mélységre utal, míg a kelet és nyugat földrajzi értelemben a legnagyobb távolságot nevezi meg. Ám még ezek a hasonlatok is csak korlátozottan tükrözik az isteni bűnbocsánat hatalmas voltát. Elstow apátsági templomának ólomüvegablakán látható egy jelenet, amit Bunyan: A zarándok útja című írása ihletett. A főszereplőt, Keresztényt ábrázolja, amint éppen a kereszt előtt térdel. Bűnének nehéz terhe legördül válláról, szavakkal ki nem fejezhető megkönnyebbülést okozva. „Soha többé nem láttam” – mondta Keresztény. A bűnteher, annak fájdalma, fullánkja, aggodalma és szégyene örökre eltűnt. Nagyon nehéz megértenünk Isten tökéletes és teljes megbocsátását nekünk, távolról sem tökéletes, önző embereknek, akiknek emberi kapcsolatai sem mondhatók hiba nélkülinek. Egyszerűen csak hit által fogadhatjuk el, így imádkozva: „Uram! Alázattal megvallom bűneimet, és elfogadom kegyelmedet, tisztításodat. Ámen.”

Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy Isten megbocsátja bűneinket, ha nem érezzük a megbocsátását? Milyen okunk lehet érzéseink dacára is elhinni azt, hogy Isten valóban megbocsátott?

„Amikor a bűn az emberi szív feletti uralomra tör, a bűntudat látszólag legyűri a lelket és megterheli a lelkiismeretet. Hitetlenség felhője ereszkedik az elmére. Vajon ki engedi be ekkor a fény sugarait? Kinek a kegyelme elég ahhoz, hogy legyőzze a bűnt? Kitől jön a bűnbocsánat, ki bocsátja meg minden bűnünket, oszlatja el a sötétséget és ad reményt, örömet Istenben? Jézus az, a bűnöket megbocsátó Megváltó, aki még mindig közbenjár értünk a mennyei udvarban. Akinek az élete el van rejtve Krisztussal Istenben, annak szól a felhívás: kelj fel és világosodjál, mert az Úr dicsősége rád ragyog” (Ellen G. White: Bible Training School. 1915. május)!

„Ha megbántottad barátodat vagy szomszédodat, be kell vallanod az elkövetett rosszat, neki pedig kötelessége fenntartás nélkül megbocsátani. Azután Isten bocsánatát kell kérned, mert testvéred, akit megbántottál, Istené, és őt megsebezve Teremtőd ellen vétettél” (Ellen G. White: The Faith I Live by. 128. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      A néhai kommunista vezér, Mao Ce-tung felesége állandó félelemben élt, viselt dolgai miatt nyomasztotta a bűntudat. Minden hirtelen, váratlan hangtól vagy kiverte a hideg veríték, vagy dührohamot kapott. Állapota leromlott, ezért azt is megkövetelte a személyzettől, hogy minden madarat tartsanak távol lakóhelyétől. Nem akarta hallani az éneküket. Igaz, ez szélsőséges eset, de mire utal a bűntudat romboló erejével kapcsolatban?

2.       Mit tanácsolnánk annak, aki állítja, hogy elfogadta Krisztust, de a múltban elkövetett bűnei gyötrik, nem tud szabadulni a bűntudattól? Mivel segíthetnénk neki?

3.    A csütörtöki részben találkoztunk több, a bűnbocsánatra vonatkozó bibliai hasonlattal. Kérjük meg csoportunk tagjait, hogy ők is mondjanak olyan hasonlatokat, amelyek a Jézusban található bűnbocsánat mélységét érzékeltetik!

4.        Ha nem létezne Isten, vajon akkor is lenne bűntudat? Beszélgessünk erről!

5.       Amint a hét során megállapítottuk, Isten fel tudja használni a bűntudatot arra, hogy hitre és bűnbánatra vezessen. Van még más „haszna” is a bűntudatnak? Ha igen, mi lehet az?

ÉRZÉSEK VAGY TÉNYEK

A történet szerint egyszer megkérdezték Luther Mártontól: érezte-e, hogy Isten megbocsátott neki. Luther így válaszolt:

„Nem, de olyan biztos vagyok benne, mint a mennybéli Isten létezésében. Mert az érzések jönnek és elmúlnak, az érzések becsaphatnak. Az én biztosítékom Isten Szava, hinni semmi másban nem érdemes!”

Ez nem is változott az évek során. Sokszor nehéz „érezni” a megbocsátást. Itt van szükség a hitre. A keresztény hit alapja pedig a meggyõzõdés, hogy Isten nem hazudik. „Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bûneimnek terhét” (Zsolt 32:5).

A megbocsátás a talaj, amibe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és azt a képességet, hogy újból szeretni tudjunk.

Minden képességünk, lehetõségünk Istentõl ered. Azért kapjuk, hogy szent bizalommal megõrizzük. Isten segítségével nagylelkûen juttathatunk másoknak is áldásainak gazdag tárházából.

Néhány jól megválasztott megbocsátó szó olyan, akár a fertõtlenítõszer, ami megtisztítja a sebet és elindítja a gyógyulás folyamatát.