SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Királyok 17:2-4, 15-16; 19:1-2; Márk 6:31-34; Galata 6:2; János 15:13

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).

Mindenkit ér stressz. Munkahelyi követelmények, családi válságok, bűntudat, a jövő bizonytalansága, a múlt miatti elégedetlenség – már önmagában is elég. Mindez az élet általános eseményeivel együtt képes akkora nyomással nehezedni az emberre, ami már fizikai és lelki egészségére is kihat. Két kutató, Thomas H. Holmes és Richard H. Rahe kifejlesztette a társadalmi alkalmazkodási skálát, ami felsorolja az élet különböző eseményeit, és jelzi ezek stressz­értékét is: házastárs halála – 100; sérülés, betegség – 53; lakóhely változtatás – 20 stb. Akinek 200 vagy még több pontja összegyűlik egyszerre, annál 50%-kal nő a megbetegedés kockázata. Akinek 300 vagy még több pontja van, krí­zishelyzetbe fog kerülni. A stressz bizonyos mértékig szükséges a teljesítmény növekedéséhez, egy ponton túl azonban már veszélyezteti az egészséget.

Jézus a tanításaival és saját példájával is bemutatta, hogy az élet okozta stressz legjobb ellenszere, ha elcsendesedve, nyugodt körülmények között Istent keressük (Mk 6:31). Az Úr – ha engedjük – segít megbirkózni azokkal a helyzetekkel, amelyek nagy nyomás alatt tartanak, ugyanakkor életünk elkerülhetetlen részét képezik.

Hogyan gondoskodott Isten Illésről az Izráel országát sújtó, hosszan tartó aszályos időszak alatt? 1Kir 17:2-6, 15-16

A sokáig elhúzódó éhínség idején Illés minden bizonnyal igen közel érezhette magát az Úrhoz, aki személyesen viselte gondját. Először is alkalma volt tapasztalni, hogy a hollók (általában visszataszítónak tartott madarak) naponta kétszer is hoztak neki élelmet. Mi ez, ha nem csoda!? Majd pedig egy kevéske olajból és lisztből két éven keresztül három ember táplálására elegendő kenyér készült. Még milyen bizonyságra lenne szüksége az embernek Isten gondviselésével kapcsolatban? Ellen White Isten végidei hűséges népére vonatkoztatta ennek a történetnek a tanulságát. „Láttam, hogy kenyerünk és vizünk biztosan meglesz abban az időben, nem fogunk szűkölködni, sem éhezni. Isten képes rá, hogy a pusztaságban terítsen asztalt nekünk. Ha szükséges, hollókkal küld táplálékot, ahogy Illés idejében tette” (Ellen G. White: Early Writings. 56. o.).

Mi minden történt még Illéssel, és milyen tanulságot vonhatunk le mindebből saját életünkre nézve? 1Kir 17:17-22; 18:23-39, 45

Isten felhasználta Illést az özvegyasszony fiának feltámasztására. Micsoda hitpróba! Milyen bizonyság ez arra, hogy Istennek hatalma van élet és halál felett! Ezután következett a Kármel-hegyi próba, Isten hatalmának tagadhatatlan és látványos bemutatása. Végül a három évig tartó aszály utáni nagy eső szintén azt jelezte, hogy Isten igenis törődik az emberek dolgaival. Illés élete tele volt közvetlen isteni csodával. Nehéz elképzelni, hogyan is fordulhat elő bárkivel ezek után, hogy nem bízik maradéktalanul az Úrban. Illésnél mégis a stressz és a csüggedés tünetei mutatkoztak (bővebben a holnapi tanulmányban).

Itt egy fontos tanulság rejlik. Függetlenül attól, hogy hány csodát tapasztaltunk már az életünkben, mindig jönnek újabb akadályok. Senki nem mentesül az élet bajaitól, még egy olyan próféta sem, mint Illés!

Talán siker vagy valamilyen teljesítmény miatt nehezedik ránk a stressz? Érzelmi felhevültséggel járó események hosszú sorozata (még ha jó dolgokról van is szó) súlyosbíthatja a terhünket. Ugyanakkor viszont miért kell nagyon vigyáznunk, nehogy túlságosan önelégültté váljunk a jó körülmények között?

Akár részt vett Illés személyesen a több száz ember kivégzésében, akár nem, mindenképpen az ő irányítása alatt történt meg az, amiről 1Kir 18:40 verse beszámol, és ez érzelmileg valószínűleg teljesen kimerítette. Ennek a tettnek a végrehajtását azért engedte meg Isten, mert ez volt a gyermekáldozatokat is követelő bálványimádás (Jer 19:5) eltörlésének egyetlen lehetséges módja, ami viszont rettenetes érzelmi megterhelést jelenthetett Illésnek.

A nagy viadal után még mi várt Illésre? 1Kir 19:1-2

Akháb uralkodásának kezdetétől fogva a gonosz királynő eltökélt szándéka volt, hogy rávegye férjét Baál tiszteletére és szolgálatára (lásd 1Kir 16:31). Ennek következtében egész Izráel bálványimádó szokásokat vett fel. Jézabelnek nagy szerepe volt Astóret kultuszának visszaállításában is, ami a kánaáni bálványimádás egyik leginkább lealacsonyító és gonosz formája volt. Papjai halála miatt Jézabel iszonyú haragra gerjedt, minden türelme elfogyott.

Hogyan reagált Illés Jézabel üzenetére? 1Kir 19:3-4

Hogyan eshetett ennyire kétségbe Illés, Isten embere, aki elképesztő csodák sorozatának volt tanúja? Hogyan jutott el addig a pontig, amikor arra kérte Istent: vegye el az életét? Hiszen gondoljunk csak a csodákra, amelyeket saját szemével látott, sőt, ő maga is részese volt véghezvitelüknek!

„Így használja ki Sátán az emberi gyengeségeket. Ma is ugyanúgy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Ki­adó. 92. o.).

Milyen sokszor tesszük mi is ugyanezt! Elfeledkezünk arról, hogy milyen különleges módon segített meg az Úr a múltban. Miért olyan fontos, különösen a kétségbeejtő, stresszes időkben annak emlékébe kapaszkodni, amit ez idáig tett életünkben Isten? Miért feledkezünk meg olyan könnyen az Úr tetteiről? Hogyan segíthet át a nehéz időkön, ha Istent dicsőítjük és neki adunk hálát?

1Kir 19:5-9 versei szerint milyen egyszerű gyógymódot ajánlott Isten Illésnek akkor, amikor olyan erős stresszhatásnak volt kitéve?

Aludjon, egyen, ismét aludjon, még többet egyen. Majd negyven nap és negyven éjjel tegye ki magát erős fizikai megterhelésnek: menjen el a Kármel­hegytől a Hórebig. Milyen érdekes, hogy gyakran javasolják a lelki megterhelés ellenszereként az elegendő alvást, a testmozgást és az egészséges étrendet.

A rossz hangulat egyik általános kezelési módja a tevékenység megtervezése. Ehhez szigorúan meghatározott órarendet kell készíteni, amiben olyan kelle­mes és célirányos tevékenységek szerepelnek, amelyek arra kényszerítik a le­hangolt embert, hogy különböző eseményeket szervezzen, várjon és hajtson végre. Ez a rendszer segít a páciensnek abban, hogy pozitív módon töltse el az idejét és elkerülje az önsajnálatot. A tevékenységek között gyakran szerepel a testmozgás, ami endorfint (morfiumhoz hasonló kémiai anyagot) termel. Ez ke­délyjavító, és legalább átmenetileg enyhíti a depresszió hatását.

Isten olyan lépésekkel vezette Illést, amelyek nyomán helyreállt lelki egészsé­ge. Fontos, hogy a prófétához hasonlóan mi is készségesen kövessük a mennyei vezetést. Amint Illés leült a fenyőfa alá, imádkozni kezdett. Nem volt éppen helyes, amit imájában mondott (arra kérte Istent, hogy vegye el az életét), de imádkozott, és azt kívánta, hogy az Úr vegye kezébe a dolgok irányítását.

Idővel a próféta kiheverte szörnyű csüggedését, és az Úr a későbbiekben is fel tud­ta használni (lásd 1Kir 19:15-16; 2Kir 2:7-11). Mielőtt egy hatalmas forgószélben a mennybe ragadtatott volna, még felkente utódját prófétának, és látta, amint a Jordán folyó vize kettévált, majd Elizeussal együtt száraz lábbal át is kelt rajta.

Végezetül Isten a mennybe ragadta Illést, nem kellett meghalnia. Ez azért érdekes, mert a próféta nem sokkal korábban még arra kérte az Urat, hogy vegye el az életét.

Miből maradunk ki, ha csak a csüggedés és kétségbeesés idején imádkozunk? Milyen előnyökkel jár, ha valaki következetesen imádkozik, és nem csak vészhelyzetekben fordul Istenhez? Hogyan tanulhatunk meg rendszeresen imádkozni?

Amikor az 1990-es évek közepén hirtelen elterjedt a mobiltelefonok használata, egy idős adventista lelkész ezt mondta: „Nekem sosem lesz mobilom. Amikor elmegyek a gyülekezetekbe és meghallgatom az emberek problémáit, belefáradok, elszomorodom. Mihelyst azonban beülök az autómba, menedéket találok. Ha lenne mobiltelefonom, még ott sem lehetnék nyugton.” Krisztus minden követőjének szüksége van arra, hogy legyen egy nyugodt „búvóhelye”, ahol megpihenhet, imádkozhat, és Isten szavára figyelhet az írott Igében.

Milyen tanulságot vonhatunk le Mk 6:31 verséből önmagunk számára? Gyakran tesszük mi is ezt? Esetleg sokszor találunk valami kifogást?

Ellen White a következőket írta Jézusról: „Akkor voltak boldog órái, ha egyedül volt a természettel és Istennel. Valahányszor megengedték, munkahelyéről a mezőkre ment, hogy a zöld völgyekben elmélkedjen, és közösségben legyen Istennel a hegyoldalon vagy az erdő fái között. A hajnal gyakran félreeső helyen találta, elmélkedve, az Írásokat kutatva vagy imádkozva. E csendes órák után visszatért otthonába, hogy végezze kötelességeit, és példát adjon a türelmes munkára” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 66. o.).

Még hol talált menedéket Jézus? Mt 21:17; Mk 11:11

Az emberek lehetnek a nyugtalanság vagy a béke forrásai. Jézus azoknál a barátainál talált békét, akik vigasztalták és szeretetet hoztak az életébe. Lázár, Márta és Mária háza ilyen hely volt számára. „Szívét erős érzelmi szálak kötötték a bethániai családhoz… gyakran, ha elfáradt és emberi társaságra vágyott, boldoggá tette, hogy ebbe a békés otthonba menekülhetett… Megváltónk értékelte a csöndes otthont és az érdeklődő hallgatókat. Vágyott az emberi gyöngédségre, udvariasságra, érzelmekre” (i. m. 441. o.).

Hogyan alkalmazhatjuk Jézus stresszoldó módszereit saját életünkben? Mit tanácsolnánk azoknak, akik városban laknak és hosszú órákat kell utazniuk, hogy kimehessenek a természetbe? Mit mondhatunk azoknak, akik népes családdal élnek egy fedél alatt? Kihez mennénk rokonaink/barátaink közül, ha lelki támaszra, erősítésre volna szükségünk?

Amikor Péter a Mesterről beszélt, mit emelt ki magatartásával kapcsolatban? ApCsel 10:38

Jézus életét alapvetően az önzetlenség jellemezte. Minden energiáját mások megmentésére fordította, kedves szavaival és gyógyító erejével könnyebbé akarta tenni helyzetüket. Ugyanakkor sosem használta isteni erejét a saját hasznára. Ez minden bizonnyal olyan mély hatást gyakorolt Péterre, hogy ezt mondta a Megváltóról: „szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek” (ApCsel 10:38, új prot. ford.).

Az esetek többségében a munkával, emberi kapcsolatokkal, pénzzel stb. kapcsolatos stresszhelyzetek az ember saját életét érintik. Ha viszont figyelmünket másokra összpontosítjuk (és nem önmagunkra), ez jó módszer arra, hogy felszabaduljunk a ránk nehezedő nyomás alól. Általában jobban érzik magukat és megelégedettebbek azok, akik valamilyen önkéntes vagy közösségi munkát stb. végeznek, mint akik nem foglalkoznak ilyesmivel.

Milyen üzenetet találunk Jn 15:13; Gal 6:2 és Fil 2:4 verseiben?

John D. Rockefeller (1839–1937) élete példa arra, hogyan lehet enyhíteni a stressz nyomását, ha az ember nemcsak önmagára, hanem másokra is figyel. 1879-re cége, a Standard Oil Társaság végezte az Egyesült Államokban történő olajfinomítás 90%-át. 50 éves korára ő lett a leggazdagabb ember a földön. 1891-ben azonban idegösszeomlást kapott, és megcsapta a halál szele. Ám betegségéből alig néhány hónap alatt meggyógyult. Hogyan?

Egyszerű étrendre tért át, eleget pihent és mozgott, és eldöntötte, hogy vagyonából adakozik. Élete hátralévő 40 éve a jótékonyság jegyében telt. A XX. század elején személyes vagyona csaknem elérte a 900 millió dollárt. Hagyatékát halálakor 26 millió dollárra becsülték. Adományaival rendkívül sok jót tett a világban. Élete majdnem 50 évvel meghosszabbodott, megelégedetten élt 97 éves koráig.

Milyen áldásaink származtak már abból, hogy másoknak segítettünk? Miért is ne igyekezhetnénk imádkozva, tudatosan még több jót tenni?

„Teljesen kimerülve ült le [Illés] egy fenyőfa alá pihenni. Amint ott ült, kérte Istent, hadd haljon meg… A keserű csalódástól összetört és minden emberlakta helytől messzire vetődött menekülő nem akart többé emberek szemébe nézni… Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 102–103. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.     Előfordult már, hogy világosan láttuk, amint Isten munkálkodik az életünkben, hogy hitünk erős volt, közvetlenül utána mégis súlyos kétségek között vergődtünk Istennel és vezetésével kapcsolatban? Mit tanultunk ebből a tapasztalatból, ami másoknak is segíthet hasonló körülmények között?

2.      Miért érezzük jobban magunkat, ha segíteni tudunk valakinek? Miért fordul ez elő gyakran? Ugyanakkor miért olyan nehéz önfeláldozóan élni? Hogyan tanulhatjuk meg az önfeláldozást, ezzel segítve környezetünket?

3.       Vizsgáljuk meg a szokásainkat, amelyek hatnak egészségi állapotunkra! Mit eszünk és mit iszunk? Mennyi testmozgást végzünk? Mennyi szabadidőnk van? Mi az, amin változtathatunk, hogy érzelmileg és fizikailag is kiegyensúlyozottabbak legyünk? Egyesek komoly pszichológiai problémákkal küzdenek, és ezért orvosi segítségre van szükségük. Ugyanakkor a legtöbb ilyen esetben már az életmódot érintő szokások megváltoztatása is kifejezett javulást eredményezhet.

4.        Mennyi „szabad” időnk van? Mit kezdünk vele? Hogyan használhatnánk ki jobban arra, hogy erősítsük az Istennel való kapcsolatunkat?

AZ ÖRÖM

Sok minden áshatja alá boldogságunkat – az idő, a változás, és főként egy tragédia. Nincs semmi baj a boldogsággal, de túlságosan ingatag alapot jelent, ha csupán a megfelelő körülményekre építünk…

De a válasz nem a boldogság elutasítása, hanem az, ha túllépünk rajta, az örömhöz… Az öröm különbözik a boldogságtól, mert mélységesen valóságos, körülményeinktől függetlenül. Istenben gyökerezik és a feltámadás energiája táplálja, így az öröm nem függ attól, magas-e a jövedelmünk, tökéletes-e a házastársunk, minden rendben van-e körülöttünk. Az öröm meghaladja a boldogságot, és még legmélyebb boldogtalanságunk közepette is jelen van.

Rebecca Manley Pippert

Örömünk tartós lehet, ha felidézzük, milyen hûséges és változatlan Isten. Ha rá összpontosítunk, örömünk újraéled. A hit gyökeréből szökken szárba a szív öröme. Lehet, hogy először nem tudunk még örülni, de idővel ez is bekövetkezik. Bízzunk az Úrban, ha szomorúak vagyunk, s Ő a kellő időben úgy felel nekünk, hogy hitünk termőre fordul, és tudunk örülni az Úrban. A kétség szorongást szül, de a bizalom hosszú távon örömet…

Gondolkozzunk hát az Úr szent nevéről, hogy jobban bízzunk benne, és készen álljunk az örömre! Isten szent, igazságos, hûséges és állandó. Vajon nincs elég okunk arra, hogy bízzunk benne? Az Úr mindentudó, mindenható és mindenütt jelenvaló, miért is ne támaszkodhatnánk rá jókedvvel?! Akik ismerik neved, bíznak benned, és akik bíznak benned, veled örvendeznek, Uram.

Charles Spurgeon