2. tanulmány − 2010
Január 1 - 7.Isteni gondviselés vagy aggodalmaskodás
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI
TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:6-10; 15:1-3; Máté 6:25-34;
18:3; János 14:1-2; Filippi 4:11-12
„Minden
gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Pt 5:7).
A Szentírásban
sok olyan verset találunk, amelyekben ezek a szavak fordulnak elő: félt,
aggodalom, gondterhelt, háborog, megrémült és megrettent. Gyakran arra
vonatkoznak, ami az emberekből aggodalmat vagy félelmet vált ki, máskor pedig
Isten ígéretei szólnak azokhoz, akik félnek vagy aggódnak. „Ne félj!” –
hangzik az üzenet a Szentírás elejétől a végéig, erőteljesen és kitartóan.
Miért ne
féljünk? Hiszen a félelem és az aggodalom az emberi lét részét képezi, amióta
csak betört a földre a bűn. Az ember elmeállapotára és fizikai egészségére
nézve az egyik legveszélyesebb érzelem az attól való aggodalom, ill. félelem,
ami megtörténhet. Egy középkori legenda szerint egy utazó éjnek idején
szembetalálkozott a Félelemmel és a Dögvésszel, akik éppen Londonba tartottak,
hogy mintegy tízezer embert megöljenek. Az utazó azt tudakolta Dögvésztől:
vajon mindenkit ő fog megölni? „Dehogy! – felelte Dögvész. – Én csak néhány
százat pusztítok el közülük, a többivel a barátom, Félelem végez.”
E heti tanulmányunk azzal foglalkozik, Isten ereje által hogyan
találhatunk kiutat a félelem és az aggodalom nyomása alól. Az Isten iránti
bizalom és a megelégedettség kulcsfontosságú tényezői annak, hogy bizakodva tekinthessünk
a jövőbe.
AZ ELSŐ FÉLELEM |
Január 2 |
Vasárnap |
Olvassuk el 1Móz
3:6-10 szakaszát! Nehéz elképzelni, milyen is lehetett
Ádám és Éva első találkozása a félelemmel, mert egyikünk sem emlékszik arra,
mikor kerítette először hatalmába ez az érzés. Az emberi fejlődéssel foglalkozó
pszichológusok megerősítették, hogy az újszülöttek határozott félelmet
tapasztalnak életük legkorábbi szakaszában is, többnyire az éhség és az éles
hangok miatt. A nagyobb gyerekek és a serdülők különféle dolgoktól félnek, pl.
állatoktól, a sötéttől, az egyedülléttől, az iskolával kapcsolatos helyzetektől,
a szülőktől való elszakadástól, attól, hogy nem nőnek
fel, vagy a társaik nem fogadják be őket. A felnőttek is ki vannak téve az
életkörülményeikből adódó általános félelmeknek: tartanak attól, hogy nem
találnak hozzájuk illő társat, jó állást, félnek terrortámadásoktól, krónikus
vagy halálos betegségektől, támadásoktól, a haláltól stb.
Ellen White azt
írja, hogy miután Ádám evett a tiltott gyümölcsből, „bűnére gondolva… rémület
töltötte el”, és a vétkes pár megborzongott a kellemes édeni levegőben.
„Elmúlt a szeretet és béke, amely addig szívükben élt, és helyébe bűntudat
lépett, félelem a jövőtől, és úgy érezték, hogy a lelkük mezítelen” (Ellen G.
White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 31. o.).
Gondolkozzunk el
a következő példákról, amelyek ígéreteket tartalmaznak a félelem és az
aggodalom ellen! Nevezzük meg mindegyiknek a meghatározó elemét!
Zsolt 23:4 ____________________________________________________
Péld 1:33 ____________________________________________________
Hag 2:5 _____________________________________________________
1Pt 3:14 _____________________________________________________
1Jn 4:18-19 __________________________________________________
Általános érzés a félelem és az aggodalom, ugyanakkor gyakori,
ártalmas és fájdalmas is. Az aggodalom tünete lehet nyugtalanság, szorongás,
álmatlanság, izomrángás, feszültség, fejfájás, kimerültség, szédülés, remegés,
erős szívdobogás, légszomj, izzadás, koncentrációs zavar és hiperaktivitás. Az
aggodalom pánikrohamot is előidézhet. Isten meg akar szabadítani e kellemetlen
élményektől, ezért tanácsolja, hogy bízzunk benne.
NE FÉLJ! |
Január 3 |
Hétfő |
Mi volt Ábrám
félelmének forrása (1Móz 15:1-3)?
Isten elhívta
Ábrámot, és megígérte neki, hogy nagy néppé teszi. Múltak az évek, de még
mindig nem volt örököse, és ő egyre többet foglalkozott a kérdéssel, ami
lassan rögeszméjévé vált. Félelmének magját a 2. és 3. versben találjuk: „az,
akire az én házam száll… az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.” Az
emberi természet része az az általános reakció, hogy szeretnénk átörökíteni
valamit magunkból, ami a halálunk után is továbbviszi befolyásunkat.
Isten el akarta
oszlatni Ábrám aggodalmát: „Ne félj… én pajzsod vagyok tenéked, a te
jutalmad felette igen bőséges” (1. vers). Mennyei Atyánk kezében van a jövőnk életünk idején, sőt még halálunk után is. Ő jól
tudja: arra van legnagyobb szükségünk, hogy megszabaduljunk aggodalmainktól.
Azt akarja, hogy megelégedettek legyünk a mában és bizalommal tekintsünk a jövő
elé.
Milyen
körülmények között hangzott el az Úr megerősítő üzenete: „Ne félj!”?
5Móz 31:8 ___________________________________________________
2Krón 20:17 _________________________________________________
Lk 21:9 ______________________________________________________
Jn 14:27 _____________________________________________________
Az aggodalom a
bizonytalan helyzetek/dolgok miatti szorongásban nyilvánul meg.
Bizonytalanságot érezhetünk a közeli vagy a távoli jövőre gondolva, pedig
talán soha nem is következik be, amitől tartunk. A jelent illetően ezek a dolgok
csak az ember gondolatában léteznek. Az aggodalom tünetei azonban nagyon is
valóságosak, úgy érzelmileg, mint fizikailag, sőt, fájdalmasak is lehetnek.
Nem csoda, hogy az Úr meg akar szabadítani tőlük.
Hogyan tudjuk adott helyzetünkben a
lehető legjobban kamatoztatni Isten bátorítását: „Ne félj!” Mit
tehetünk, hogy ne feledjük a következőket: Bármi is fenyeget, Isten minden
gondunknál erősebb és hatalmasabb. Félelmeinknél sokkal nagyobb a szeretete.
AZ AGGODALOM ELLENSZERE A BIZALOM |
Január 4 |
Kedd |
Merre terelte
Jézus követői gondolatait Jn 14:1-2 verseiben?
Szavaival
bizalmunkat erősíti. Bízzatok az Atyában, bízzatok Jézusban, mert a nyugtalan
szívet csak ez a bizalom szabadíthatja meg attól, hogy gyötrődjön a jövő miatt!
Figyelmünket azonnal arra az országra irányítja, amit nekünk készít. Mintha
ezt mondaná: függetlenül attól, ami itt történik veletek, bármilyen rosszul
alakuljanak is a dolgok, ott valóra válik majd az, amire vártok! Tehát
bízzatok bennem és az ígéreteimben! Ezt mondta Jézus a tanítványainak
akkor, és ugyanezt mondja nekünk is most. Terápián résztvevő pácienseknek időnként
olyan valós élethelyzeteket kell eljátszaniuk, amelyek önbizalmukat és énképüket
erősítik. Egyúttal azt is megtanulhatják, hogyan irányítsák gondolataikat, hogy
képesek legyenek biztonságos dolgokra összpontosítani, amikor elkapná őket az
aggodalom. Relaxációs gyakorlatokat és légzéstechnikákat is megtanítanak
nekik, amelyeket kritikus helyzetben alkalmazhatnak. Ezek a stratégiák
viszonylag eredményesek, ám ezeknek az a lényege, hogy az ember önmagából
merítsen bátorságot, ezzel csökkentve az aggodalom erősödésének esélyét. Az
efféle technikák elfogadhatók, de nem elegendőek, hiszen az önbizalom csak egy
kis lépés. Végeredményben meg kell tanulnunk Istenben bízni.
A zsoltáros
hogyan viszonyítja egymáshoz az Istenbe vetett hitet és az emberekben való
bizalmat? Zsolt 118:8-9
Az ember lehet
ingatag és szeszélyes, Isten azonban nem változik, ahogy ígéretei is
állandóak. Az olasz és a cseh király is menlevelet és biztos őrizetet ígért a
reformátor Husz Jánosnak, ám megszegték ígéretüket, és Husz mártírhalált halt.
Egy másik, ettől független esetben I. Károly angol király levelet küldött
Thomas Wentworthnek, az államférfinak, amiben ez állt: „Királyi szavamat adom,
hogy semmi nem veszélyezteti életét, becsületét vagy anyagi javait.” Ugyanő
azonban nem sokkal később aláírta Wentworth halálos ítéletét.
Mit mond Jézus Mt
18:3 versében?
Az újszülöttek egyik első dolga megtanulni
bízni az édesanyjukban, gondviselőjükben. Ezután megelégedettek lesznek,
bíznak a világban és a jövőben. Így kezdődik a bizalom. Jézus arra kér, hogy
úgy viszonyuljunk hozzá, mint egy kisgyerek az édesanyjához. Engedjük, hogy
szerető gondoskodásával lecsillapítson, megnyugtasson. Ennek érdekében azonban
tudatos döntéseket kell hoznunk.
MADARAK ÉS LILIOMOK |
Január 5 |
Szerda |
Mit tanulhatunk
még a Hegyi beszéd adott szakaszából Jézus jó tanácsa mellett, ami arra
vonatkozik, hogy ne aggodalmaskodjunk? Mt 6:25-33
Ebben a rendkívül kifejező szakaszban Jézus számos elvet említ,
amelyeket ha komolyan vesz a hívő, sok bajtól megkímélheti magát.
v Vizsgáljuk helyes szemszögből a dolgokat (25. vers)! Túlzsúfolt programunk miatt könnyen szem elől téveszthetjük azt, ami igazán fontos. Előfordulhat, hogy napi teendőink elvonnak attól, amit különben alapvetőnek tartunk. Isten adta az életet, Ő teremtette a testünket. Ha ehhez volt ereje és akarata, hogyne biztosítaná teremtményei számára a kellő táplálékot is? Vajon nem rendeli ki nekünk a szükséges öltözetet?
v Tanuljunk a természet egyszerű dolgaiból (26, 28-30. versek)! A természet világának leghétköznapibb teremtményei közé tartoznak a verebek és a liliomok. Jézus azért éppen ezeket említette, hogy kiemelhesse, mennyivel összetettebbek, bonyolultabbak az emberek. A verebek nyilván nem aggódnak a holnap miatt, és a liliomok sem fáradoznak azért, hogy a legújabb divat szerint öltözködhessenek, Isten mégis gondjukat viseli. „Ha pedig a mezőnek füvét… így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek” (30. vers)?
v Az aggodalom hiábavaló és felesleges (27. vers). Eredményre vezethet, ha megvizsgáljuk a problémát azért, hogy lehetséges megoldást találjunk, az aggodalommal azonban nem jutunk előre a helyzet megoldásában, csak még inkább felnagyítjuk a dolgok negatív oldalát.
v Tartsuk meg a megfelelő fontossági sorrendet (33. vers)! Megeshet, hogy keresztényeket is magával ragad az anyagiasság vagy valami más, ami elfordítja őket az élet valóban fontos dolgaitól. Éppen ezért figyelmeztet Jézus: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Gondoljunk azokra a dolgokra, amelyek
aggasztanak, majd pedig térdeljünk le, és kérjük Istent, vegye el minden
gondunkat! Melyek azok a problémák, amelyek megoldásában nekünk is szerepünk
lehet? Mi az, amit egyáltalán nem tudunk irányítani? Tegyük meg, amit tudunk,
majd kérjük az Urat, hogy a többit illetően tanuljuk meg rábízni magunkat!
NAPRÓL NAPRA |
Január 6 |
Csütörtök |
Mit mond Jézus Mt
6:34 versében? Hogyan tanulhatjuk meg azt, amit itt
tanácsol? Miért olyan fontos ez?
Mt 6:34 tanácsát a gyakorlatban alkalmazva hihetetlen békességet
nyernének az emberek. Jézus nem arra tanít, hogy ne tervezzünk, vagy éljünk
nemtörődöm módon. Egyszerűen azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk amiatt, ami talán majd megtörténik, ne használjuk a
jellegzetes „Mi lesz, ha…?” kezdetű mondatokat. „Mi lesz, ha megbetegszem?”
„Mi lesz, ha elveszítem az állásomat?” „Mi lesz, ha balesetet szenvedek?” „Mi
lesz, ha valaki megtámad?”
Íme, azok a
dolgok, amelyek miatt általában az emberek aggodalmaskodnak:
v 50%-ban olyan események, amelyek soha nem következnek be.
v 25%-ban múltbeli esetek, amelyeken már nem lehet változtatni.
v 10%-ban mások állítólagos bíráló szavai.
v 10%-ban az egészségi állapot (ennek nagy része csak képzelgés).
v 5%-ban valós problémák, amelyekkel szembe kell nézni.
Hogyan
találhatunk bátorítást Pál megelégedettséggel kapcsolatos szavaiban? Fil 4:11-12
A
megelégedettség az egyik kulcsa annak az életformának, amire jellemző, hogy az
ember csak az aznapi dolgokkal törődik. Ez az aggodalom hathatós ellenszere. A
megelégedettség nem örökletes, hanem szerzett tulajdonság. „Megtanultam,
hogy körülményeim között elégedett legyek" (11. vers, új prot. ford.) – mondta Pál. Mai problémás világunkban fontos, hogy
megtanuljunk megelégedni azzal, amink van, és ne aggódjunk amiatt,
ami holnap talán bekövetkezhet.
„Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (Jn 14:27) – tanácsolta Jézus. Gyakorlati példákat említve beszéljük
meg, hogyan kamatoztathatjuk Jézus békességgel kapcsolatos ígéreteit! Mi
mindent tanulhatunk egymástól?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 7 |
Péntek |
„Nem a munka öl,
hanem az aggodalom. Az aggodalomtól való megszabadulásnak az egyetlen módja,
ha minden gondunkat Krisztushoz visszük. Ne nézzük a dolgok sötét oldalát!
Ápoljuk lelkünk vidámságát” (Ellen G. White: Mind, Character, and
Personality. 466. o.)!
„Ha arra
nevelnénk magunkat, hogy több legyen bennünk a hit, a szeretet, a türelem, és
tökéletesebben bízzunk mennyei Atyánkban, nagyobb békességet, boldogságot
élveznénk az élet küzdelmei között. Az Úr nem örül, ha zúgolódásunkkal, aggodalmunkkal
kibontakozunk Jézus karjából. Ő a forrása minden kegyelemnek, minden ígéret
benne teljesedik, minden áldás benne válik valóra… Zarándokutunk valóban
magányos volna Jézus nélkül. ’Nem hagylak titeket árvákul’ (Jn 14:18) – mondja. Gondoljunk szavaira, higgyünk ígéreteiben,
ismételjük őket nappal, elmélkedjünk róluk éjnek idején, és legyünk boldogok”
(i. m. 468. o.)!
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Beszéljük
meg a csoportban a csütörtöki rész utolsó kérdésére adott válaszainkat!
2.
Vannak,
akik félnek a szenvedéstől és a haláltól, pedig nincs közvetlen okuk az
aggodalomra. Mások súlyos vagy talán halálos betegségben szenvednek. Megint
mások valóban életveszélyes helyzetben vannak. Hogyan lehet vigasztalni őket?
3. Jákób
„igen megijede” (1Móz 32:7), amikor az Ézsaúval
való találkozásra készült. József testvérei „megrettentek” (1Móz 45:3), amikor József felfedte kilétét. Beszélgessünk olyan
elfogadható módszerekről, amelyek segítségével megbirkózhatunk azokkal a félelmeinkkel,
amelyek helytelen tetteink következményeként alakulnak ki bennünk! Vajon
másképp kell közelítenünk azokhoz a félelmekhez, amelyek saját hibáink,
vétkeink miatt fognak el? Ha igen, mi a különbség?
4.
Jób
kijelentette: „Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől
rettegtem, az esék rajtam” (Jób 3:25). Vajon
félelmeink valóra válhatnak „önmagukat beteljesítő próféciaként”? Más szóval: állandó
aggodalmunkkal előidézhetjük-e a rettegett dolog bekövetkeztét? Beszélgessünk
erről!
5. Soroljuk fel, mennyi mindentől tartottunk már, ami soha nem következett be! Mit tanulhatunk ebből, aminek segítségével talán kevesebbet aggodalmaskodunk a jövőben?
R. DÁNIEL IRÉN:
BÍZTATÓ
Nyomor vagy irgalom,
jóság vagy borzalom
könnyeid árasztja.
Örömöd, keserved,
jó híred,
szégyened
sírásba fullasztja
éjszakád, nappalod.
Félelmed, bánatod
csak Isten oszlatja.
„Nézz fel rám!
Bízz bennem!
Átölel
kegyelmem!” –
ezt csak Ő mondhatja.