SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Sámuel 13; Lukács 19:41-44; János 16:20-24; Galata 5:22; Kolossé 3:12-14

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul” (Jn 16:20).

Az ember személyiségének fontos részét képezik az érzelmek. Nagy erővel sarkallhatnak akár jóra, akár rosszra, tehetnek boldoggá vagy szomorúvá, válthatnak ki félelmet vagy örömet.

A „pozitív” érzelmek hozzájárulnak a megelégedettséghez és a jó közérzethez, a „negatív” érzelmek általában fájdalmat és gyötrelmet váltanak ki. Míg az előbbiek a szellemi egészséget erősítik, addig az utóbbiak hosszantartó hatására viselkedésbeli és a kapcsolatokat érintő problémák alakulhatnak ki. Tehát az érzelmek fontos szerepet játszanak általános közérzetünkben. Bár Isten azt akarja, hogy élvezzük a pozitív érzelmek előnyeit, a bűn miatt gyakran tapasztaljuk a negatív érzelmek káros következményét. A bibliai hősök sem mentesültek az érzelmi hullámhegyektől és hullámvölgyektől. Némelyeknek közülük sikerült uralkodni érzelmi kilengéseiken, mások azonban képtelenek voltak erőt venni magukon, és negatív érzéseik hatására helytelen tetteknek engedtek szabad utat.

Nem egyértelmű és nem is közvetlen az érzelmek és a viselkedés közötti kapcsolat. Vannak, akik fájdalmas érzéseik hatására térdre borulnak és Istenhez, az igazi segítség és támogatás forrásához fordulnak, mások azonban a küzdelmek következtében egészen elszakadnak a hittől. Éppen ezért olyan fontos, hogy többet megtudjunk érzelmeinkről és az életünkre gyakorolt hatásukról.

Olvassuk el Sámuel második könyve 13. fejezetét, ami tele van ellentétes érzel­mekkel. E zavaros helyzet szereplői rengeteg fizikai és érzelmi fájdalmat szabadítottak egymásra. Viselkedésüknek következményei érintették az egész királyi családot, sőt hatottak későbbi nemzedékek életére is.

Mit mondhatunk a következő szereplők érzelmi állapotáról?

Amnon ______________________________________________________

Támár ______________________________________________________

Dávid _______________________________________________________

Absolon _____________________________________________________

Amnon érzése Támár iránt nem lehetett igazi szerelem, inkább erős szexuális vágy, hiszen amint elérte célját, „meggyűlölé őt… felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, mellyel gyűlölte őt, a szeretetnél, mellyel őt megszerette” (15. vers). Amnonnál szélsőséges érzelmeket figyelhetünk meg: zabolátlan szenvedély (ráadásul egy vérfertőző kapcsolatban) és gyűlölet. Ilyen érzelmi állapotban az ember viselkedése szinte mindig zavaros lesz, és súlyos következményeket von maga után. Amnon „szeretete” szinte azonnal gyűlöletbe csapott át. Húgát könyörgése ellenére is erőszakkal űzte ki szállásáról.

Támár áldozat volt. Nem engedett bátyja közeledésének, ami kifejezetten ingerelte Amnont. Támár a király iránti engedelmességből szolgált bátyjának, ám amikor a férfi szándéka világossá vált, mindent megtett, hogy lebeszélje; felvázolta előtte a gonosz tett rettenetes következményeit. Amnon viszont eltökélte, hogy megteszi, amire hajtotta a vágy. Nem volt hajlandó a jó tanácsra hallgatni, véghezvitte, amit eltervezett.

Mint minden nő, aki erőszak áldozata lett, Támár is bizonyára haragudott, megalázottnak, kihasználtnak érezte magát. Valószínűleg jelentősen csökkent az önértékelése is. Bátyja, Absolon sem sokat könnyített a helyzetén, csak azt tanácsolta neki, hogy hallgasson az esetről, miközben ő már tervezte a bosszút, Amnon meggyilkolását. (Mellesleg, ha Amnontól megszabadul, nő az esélye, hogy ő ülhet Izráel trónjára.) Dávid, az apjuk, mély haragot és fájdalmat érzett az események miatt.

A negatív érzelmek, mint amilyen a gyűlölet, az aggodalom, a félelem, a düh, az irigység és a féltékenység, azonnali élettani reakciókat váltanak ki: heves szívdobogás, az izmok megfeszülése, a száj kiszáradása, hideg veríték, gyomoridegesség vagy egyéb fizikai tünetek mutatkoznak. A tapasztalatok szerint, ha valaki hosszú ideig van hasonló körülmények között, szív- és érrendszeri, valamint emésztőszervi komplikációk léphetnek fel.

A pozitív érzelmi állapot viszont, mint amilyen a könyörület, a kedvesség, az alázat, a szelídség és a türelem, összefüggésbe hozható az általános jó közérzettel, a pozitív életfelfogással és az Istenhez, emberekhez fűződő optimális kapcsolattal. A pozitív pszichológia – a pszichológia tudományának nemrégiben kifejlesztett és széles körben elfogadott ága – a pozitív érzések erősítését célozza meg a boldogság elérése, valamint az elmebetegségek megelőzése érdekében. Bizonyított tény, hogy egyes negatív érzések ápolása káros az egészségre és csökkenti az élettartamot; ugyanakkor a pozitív hozzáállás eredményeként egészségesebbek lehetünk és tovább élhetünk. Más szóval: minél pozitívabb az alapállásunk, az érzésvilágunk, annál jobb általános egészségnek örvendhetünk.

Milyen hatással lehet a Lélek gyümölcse (Gal 5:22) az ember életminőségére?

    _____________________________________________________________

Pál szerint mi a legkiemelkedőbb pozitív érzelem (Kol 3:12-14)? Mit jelent az, hogy „öltözzétek föl”? Milyen következményekkel jár, ha az ember a gyakorlatban alkalmazza Pál tanácsát?

    _____________________________________________________________

A szeretet több mint puszta érzelem, mégis ez a legnagyszerűbb az érzelmek között. Isten a szeretet, és tervében szerepel, hogy gyermekei adjanak és kapjanak is szeretetet. Azt akarja, hogy tudjuk, mit jelent szeretni Istent és Isten szeretetét élvezni. A szeretet pozitív érzések egész sorát hozza magával, amelyeket kívánatos viselkedési formákká lehet alakítani.

Tapasztalatod szerint hogyan hat érzelmi állapotod a cselekedeteidre? Miért olyan fontos, hogy ne hozzunk komoly döntéseket felhevült érzelmi állapotban, akár pozitív, akár negatív érzelmekről legyen szó?

Mk 8:1-3 szakasza szerint a „szánakozás”, azaz a könyörület vezette Jézust, amikor eltervezte, hogy enni ad az összegyűlt tömegnek. Senki más nem gondolt rá, hogy mire van szüksége az embereknek, akik három napja csak igen keveset, vagy semmit nem ettek. Jézus megfigyelte, hogy némelyek messziről érkeztek. Tudta, ha táplálék nélkül kell hazamenniük, össze is eshetnek.

A tömegek megvendégelésén kívül még mire késztette Jézust a könyörület (Mk 1:40-41; 6:34)?

A leprásokat általában megvetették. Nem volt még egy olyan betegség vagy állapot, amitől jobban rettegtek volna, vagy amire nagyobb szánakozással tekintettek volna, mint a lepra. Minden társadalmi érintkezésből kirekesztették azokat, akik ettől a jól látható kórtól szenvedtek. Általában a számukra kijelölt területen kellett meghúzniuk magukat. Ha valaki közelített feléjük, hangosan kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan! Tisztátalan!”, így figyelmeztetve az embereket, hogy elkerüljék a fertőzést. Jézus megszánta ezt az embert, ezért azonnal meggyógyította, majd pedig útjára bocsátotta, megparancsolva neki, hogy senkinek ne beszéljen a történtekről. A gyógyult beteg azonban képtelen volt magában tartani a csodálatra méltó szeretetből fakadó tett hírét, ezért elmondta mindenkinek, akivel csak találkozott.

Jézusból nemcsak az váltott ki szánalmat, ha alapvető fizikai szükségleteket nélkülöző embereket látott, hanem az is, ha látta, hogy nincs, aki vezesse, irányítsa őket, céltalanok. Tehát, mielőtt enni adott volna nekik, mélységes lelki ínségüket érezve, elkezdte tanítani őket. Isten országáról beszélt. Krisztus könyörületességét látjuk Mk 9:36 versében is, amikor Jézus ölébe vett egy kisgyermeket, bemutatva a gyerekek iránti szeretetét. Megérintette a betegeket is, ezzel közvetítve az isteni gyógyító erőt.

Jézus megszerette a gazdag ifjút, amikor találkozott vele (Mk 10:21-22), pedig a fiatalember nem követte a Mester tanácsát. Abban a pillanatban mindketten erős érzelmeket tapasztaltak – szeretetet (Jézus) és szomorúságot (gazdag ifjú).

Milyen módon fejezhető ki a könyörület? Egy dolog megszánni valakit (a legtöbb ember eljut idáig), de egészen más könyörületünket tettekkel is bemutatni. Hogyan fejezhetnénk ki jobban együttérzésünket – akár szóval, akár tettel – azok iránt, akik valamitől szenvednek?

Miért fakadt Jézus könnyekre Jeruzsálem felett (Lk 19:41-44)? Nem kétséges, hogy a jövőbe tekintve látta Jeruzsálem sorsát, és emiatt elszomorodott, de még inkább elkeserítette a város sok lakójának elutasító magatartása. „Amikor Jézus a hegyről rátekintett a szeretett városra, aminek sorsát a szívén viselte, könnyezni kezdett, noha körülötte ezrek örvendeztek és hozsannát kiáltottak. Könnyei a visszautasított szeretet és könyörület utolsó kérlelésének számítottak” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 3. köt. 20. o.).

Az evangélium írói két ízben említik, hogy Jézus sírt. Az emberek általában saját maguk miatt sírnak, Jézus szomorúsága azonban mindkét esetben másokért érzett fájdalmából eredt.

A következő szakaszok szerint milyen fájdalmas érzéseket tapasztalt Jézus? Mt 26:37-38; Mk 3:5; 8:12; 11:15-16; Jn 11:32-38

    _____________________________________________________________

Ézsaiás könyve 53. fejezetének első néhány verse is megerősíti, hogy Jézus „fájdalmak férfia” volt. Sokszor érzett örömet, de mély fájdalmat is. Szenvedését jelentősen növelte a csalódottság, mivel tanítványai nem értették meg üzenetének lényegét. Sokan nagy szeretete és természetfeletti csodái ellenére sem ismerték fel benne a Messiást. Jézusnak fájt az is, hogy látta, mi szakadt az emberiségre a bűn következtében.

A Mester felettébb elszomorodott Lázár halála miatt. Jánostól tudjuk, hogy elbúsult lelkében (Jn 11:33). Ez egy olyan görög szónak a fordítása, ami mély lelki felindultságot fejez ki, amelyet a torokból vagy az orrból fakadó, hallható hang kísér. A görög drámaíró, Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456) ugyanezt a szót használja a lovak horkantásának leírására. Ez a kifejezés az Újszövetségben ötször fordul elő, négyszer Jézus érzelmeire vonatkozóan.

Ha komolyabban elgondolkozunk arról, milyen érzéseket is tapasztalt Jézus, jobban belátjuk, hogy mennyire megérti belső lelki küzdelmeinket. Ezt bizonyítja a következő vers is: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon” (Zsid 4:15), vagy ahogy az új protestáns fordítás írja: erőtlenségeinken. Hogyan fonhatja ez a vers szorosabbra kapcsolatunkat Jézussal, különösen szenvedés idején?

Mit ígért Jézus a fájdalmakkal és a szomorúsággal kapcsolatban (Jn 16:20-24)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Igazi reménységet talál ebben a szakaszban mindenki, aki fizikai vagy lelki fájdalmakkal küzd. Íme, néhány dolog, amit ebből a részből megtanulhatunk:

v      Látszatra a világ örömmel teli. Gyakran megesik, hogy a hívő ember szembesül a világ igazságtalanságával. Úgy tűnik, a gonoszok jól érzik magukat, miközben sok istenfélő szenved. Jézus azonban megígérte, hogy ez nem lesz örökké így. A látszat egyébként sokszor csal. Hajlamosak is vagyunk másokat boldogabbnak, sikeresebbnek vélni magunknál.

v      A szomorúság, a bánat és a gyötrelem örömre fordul. Ez Jézus ígéretének a lényege. A hívőknek fontos ápolni magukban a gondolatot, hogy a bánat nemcsak elmúlik majd, hanem örömre is fordul!

v      A múltbeli fájdalmat elfelejtjük. Az embernek általában nagy gyötrelmet okoznak a kellemetlen, múltbeli emlékek. A pszichoterapeuták fáradságos munkával igyekeznek klienseik életét megszabadítani a múlt hatásaitól. Jézus arról biztosít, hogy amint a szülő asszony elfelejti fájdalmait gyermeke láttán, úgy követői is túlléphetnek majd egy nap a múlt bajain.

v      Senki nem fogja örömünket elvenni. Jézus nem olyan örömet kínál, mint amit most ismerünk, hanem maradéktalan, teljes boldogságot; olyan örökké tartó állapotot, amit az ellenség nem vehet el az üdvösségre jutóktól.

v      Nem lesz semmi, ami nélkül szűkölködnénk. Jézus megígéri, hogy aki üdvösségre jut, annak majd semmit nem kell kérnie. Nem lesz szüksége arra, hogy bármit is kérjen Jézustól, mert mindene megvan, ami kell.

Hogyan tudunk belekapaszkodni abba az ígéretbe, hogy minden szomorúságunk örömre fordul? Hogyan segít át ez az ígéret az élet valamennyi küzdelmén? Miként bátoríthatjuk Jézus ígéreteivel azt, aki éppen bánkódik?

„Amint Jézus átható tekintete végigpásztázta a templom megszentségtelenített udvarát, minden szem ösztönösen felé fordult. Az emberek és az állatok elnémultak. Pap, törvénytudó, farizeus és pogány egyaránt néma döbbenettel és tagadhatatlan csodálattal tekintett Isten Fiára, aki a menny Királyának fenségében állt előttük. Isteni természete átvillant emberi természetén, és olyan méltósággal, dicsőséggel övezte, mint még soha azelőtt. Az emberekre különös félelem ereszkedett. A Jézus közelében állók ösztönösen olyan messze húzódtak tőle a tömegben, amennyire csak lehetett. Néhány tanítványát leszámítva a Megváltó egyedül állt. Minden zaj elnémult, szinte elviselhetetlennek tűnt a mély csend, és amikor Jézus összeszorított száját kinyitotta, és hangja felharsant, a jelenlévők megkönnyebbülésükben önkéntelenül felnyögtek vagy felsóhajtottak.

Tisztán és nagy hatalommal szólt, amitől az emberek úgy elhajoltak, mintha erős szél fújná őket. ’Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek’ (Mt 21:13). Lement a lépcsőn, és nagyobb hatalommal, mint amit három évvel azelőtt nyilvánított ki, az egész templomban kürtszóként felharsanó hangon, minden ellenállást elsöprő haraggal megparancsolta: ’Hordjátok el ezeket innen’ (Jn 2:16)” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 3. köt. 23–24. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Hogyan írnánk le Jézus érzéseit a fenti esetben? Mit tanulhatunk ebből azzal kapcsolatban, hogy hányféle érzelem – helyes mederben tartva – lehet a jó forrása?

2.      Hogyan ellensúlyozhatják pozitív érzelmek a negatív érzések hatását? Gondoljunk például Mária Magdaléna és Mária esetére, amikor Jézus sírjától elmentek „félelemmel és nagy örömmel” (Mt 28:8)!

3.       A zsidó közösségek a purim ünnepén emlékeznek meg arról, amikor „keserűségük örömre és siralmuk ünnepre fordult” (Eszt 9:22). Beszélgessünk a csoportban arról, hogy mi mindent tehetünk annak érdekében, nehogy elfeledkezzünk arról a sok-sok alkalomról, amikor bánatunk örömre fordult! Aki szívesen teszi, mondja el a többieknek, mit tapasztalt egy ilyen érzelmi változás idején!

4.       Hogyan tanulhatunk meg Isten ígéreteibe kapaszkodni akkor is, amikor adott körülmények között ezek az ígéretek olyan távolinak és elérhetetlennek tűnnek?

AZ IGAZSÁG JELE

„És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepén” (Ez 9:4).

„Jól figyeljük meg ezt a részt! Akikre az igazság jelét helyezi a fehér gyolcsba öltözött férfi – aki a Szentlélek erejét jelképezi –, azok „sóhajtoznak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket” a gyülekezeten belül elkövetnek. Nem kapja meg Isten pecsétjét az a csoport, amelynek tagjai nem bánkódnak saját lelki hanyatlásuk vagy mások bűnei miatt…

Nem mindenki részesül az elpecsételésben azok közül, akik állítják, hogy szombatot ünnepelnek. Még az igazság tanítói közt is sokan lesznek, akiknek homlokára nem kerül Isten pecsétje. Az igazság fényében éltek, ismerték a Mester akaratát, hitünk minden pontját értették, cselekedeteik azonban nem voltak összhangban ismereteikkel…

Egyikünk sem kapja meg Isten pecsétjét addig, amíg jellemünkön akár egyetlen folt is van. Nekünk kell kijavítani jellembeli hiányosságainkat, lelkünk templomát minden szennyeződéstől megtisztítani. Akkor a kései eső ránk árad, mint ahogy a tanítványokra áradt a korai eső…

Testvéreim! Mit tesztek a felkészülés komoly munkája során? Aki a világhoz igazodik, a világról vesz példát, a fenevad bélyegére készíti magát elő. Aki pedig nem önmagában bízik, alázattal hajol meg Isten előtt, és az igazságot követve megtisztítja lelkét, a mennyei mintát követi, tehát felkészül arra, hogy homlokára Isten pecsétje kerüljön. Amikor elhangzik a parancs, és megtörténik az elpecsételés, jelleme tiszta és folt nélküli lesz az örökkévalóságra.

Most van itt a felkészülés ideje. Isten pecsétje nem kerül tisztátalan ember homlokára, arra, aki nagyravágyó, aki a világot szereti. Isten nem adja pecsétjét annak a homlokára, akinek hazug a nyelve és csalárd a szíve. Csak az kaphatja meg Isten pecsétjét, aki folt nélkül áll az Úr előtt – a menny várományosaként” (Ellen G. White: Maranatha. 241. o.).