SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

4. tanulmány     2010  Július 17 - 23.

Hit általi megigazulás

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 3:19-28

„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm 3:28).

A mostani tanulmányunkkal elérkeztünk a Római levél alapvető tárgyához: a hit általi megigazuláshoz. Ez egy jogi kifejezés. A törvényszegő bíró elé kerül, majd tettéért halálra ítélik. Megjelenik azonban egy helyettes, aki magára vállalja a törvényszegő vétkét, ezzel megszabadítja a bűnöst, aki a helyettes felaján­lását elfogadva, büntetlenül állhat a bíró előtt, úgy, mint aki el sem követte a vét­séget, amelyért perbe fogták. Ez azért lehetséges, mert a feddhetetlen előéletű helyettes saját tökéletességét ajánlja a törvényszegőnek, aki bocsánatot nyert. A bűnös tehát úgy állhat a törvényszék előtt, mint aki sosem vétkezett.

Senki nem állítja erről az emberről, hogy ártatlan. Ellenkezőleg, bűnössége ismert, viszont mégis megbocsátást nyer.

A megváltási terv a bűnösökért van. A Helyettes, Jézus előélete makulátlan, és amikor a törvényszék előtt áll helyettünk, a mi igazságtalanságunk helyett az Ő igazságát fogadják el, tehát Isten igaznak nyilvánít. Nem saját tetteink miatt, hanem Jézusért, akinek az igazsága a miénk lesz, amikor „hit által” elfogadjuk. Innen ered a „hit általi megigazulás” kifejezés. Amikor elfogadjuk Jézust, a múltunktól függetlenül az Ő igazságában állunk Isten színe előtt, és egyedül ez az igazság menthet meg.

Ez valóban jó hír! Ennél jobb már nem is lehet.

 

A TÖRVÉNY CSELEKEDETEI

Július  18

Vasárnap

 

Mit mond Pál a törvényről Róm 3:19-20 verseiben? Miért olyan fontos ezt minden kereszténynek megérteni?

Pál tágabb értelemben használja a törvény kifejezést, mint ahogy azt a korabeli zsidók értelmezték. A tórah (héberül „törvény”) alatt a zsidók még ma is a Mózes öt könyvében, illetve általában az Ószövetségben szereplő isteni utasítást értik. Az erkölcsi törvény, illetve annak rendeletekben és ítéletekben való részletezése, valamint a ceremoniális szabályok is ennek az utasításnak a részét képezik. Ennek fényében itt a törvényre a judaizmus rendszereként tekinthetünk.

Törvény alatt lenni annyi, mint annak hatásköre alá tartozni. A törvény feltárja, hogy milyen hiányosságok és bűnök terhelik az embert Isten előtt. A törvény nem szabadíthat meg a bűntől, de késztetheti a bűnöst, hogy megoldást keressen rá.

Napjainkban, amikor a zsidók törvénye már nem mérvadó, a Római levél kapcsán a törvényre elsősorban mint erkölcsi törvényre gondolunk. Ez a törvény sem válthat meg, éppen úgy, mint ahogy a judaizmus rendszere sem menthette meg a zsidókat. Nem az erkölcsi törvény váltja meg a bűnöst. Szerepe az, hogy bemutassa Isten jellemét, és rávezesse az embereket, hol vannak hiányosságaik e jellem tükrözésében.

Bármelyik törvényről legyen is szó: az erkölcsi, a ceremoniális, a polgári törvényről, vagy ezek összességéről, ha valamelyiket vagy akár mindet meg is tartanánk, attól még nem válnánk igazzá Isten színe előtt. Soha nem is volt ez a törvény rendeltetése. Ellenkezőleg, a törvénynek rá kell mutatnia hiányosságainkra, és Krisztushoz kell vezetnie.

A törvény nem ment meg, mint ahogy egy betegség tünetei sem gyógyítanak ki a betegségből. A tünetek nem gyógyítanak, csak figyelmeztetnek, hogy szükség van valamilyen gyógymódra. A törvény így működik.

Mennyire sikeresek a törvény betartása érdekében tett erőfeszítéseink? A válaszunk alapján vajon nem hiábavaló a törvény általi üdvözülésben hinni?

 

HIT ÉS IGAZSÁG

Július  19

Hétfő

 

„Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták” (Róm 3:21). Miről szól ez az ige?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Ezt az igazságot az apostol szembeállítja a zsidók által ismert igazsággal, tudniillik a törvény igazságával. Ez az új igazság „az Istennek igazsága”; vagyis olyan igazság, ami Istentől ered, amit Ő biztosít, és amit valódi igazságként elfogadhat.

Ez az emberi testben megjelent Jézus által megélt igazság, amit mindazoknak felkínál, akik hajlandók hit által elfogadni és igényelni, no nem mintha megérdemelnék, hanem mert szükségük van rá.

„Az igazság(osság) a törvénynek való engedelmesség. A törvény igazságot követel, és ezzel a bűnös tartozik a törvénynek, de képtelen annak megtartására. Egyedül hit által igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bűnösnek tulajdonítja Fiának engedelmességét. Isten elfogadja Krisztus igazságát az ember elégtelensége helyett. Elfogadja és megigazítja a bűnbánó, hívő lelket. Megbocsátja bűneit és úgy bánik vele, mintha igaz volna. Úgy szereti, mint saját Fiát” (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 336–337. o.).

Hogyan tanulhatjuk meg elfogadni ezt a csodálatos igazságot? (Lásd még Róm 3:22!)

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jézus Krisztus hite itt kétségtelenül a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti. A keresztény ember életében munkálkodó hit sokkal több az elméleti egyetértésnél, a Krisztus életével és halálával kapcsolatos bizonyos tények elfogadásánál. A Jézus Krisztusba vetett igazi hit az, hogy elfogadjuk Őt Megváltónknak, Helyettesünknek, Urunknak, mint akiből ered biztonságunk, és az Ő életútját választjuk. Annyi, mint bízni benne, és hit által arra törekedni, hogy parancsolatai szerint éljünk.

 

KEGYELEM ÉS MEGIGAZULÁS

Július  20

Kedd

 

A törvényről és annak szerepéről eddig tanultakat figyelembe véve, olvassuk el Róm 3:24 versét! Mit mond itt Pál? Mit jelent az, hogy a váltság Jézusban van (ti. „a Krisztus Jézusban való váltság”)?

Mit értünk „megigazulás” alatt e szövegben? A megigazulásnak fordított görög szó, a dikaioó jelentése „igazságosnak/törvényesnek tart”, „igaznak odaállít.” A szónak azonos gyökere van a dikaioszüné (igazságosság; igazságosság gyakorlása) és a dikaióma (jogos követelés) szavakkal. Vagyis kapcsolat van a „megigazulás” és az „igazság(osság)” között: tehát akkor igazulunk meg, amikor Isten „igaznak nyilvánít”3 A megigazítás előtt az ember igazságtalan, ezért Isten nem fogadhatja el; a megigazítást követően azonban már igaznak számít, tehát Isten előtt elfogadható. Ez azonban csak Isten kegyelme (jóindulata, szívessége) által történik. Amikor a bűnös Istenhez fordul megváltásért, kegyelemből lesz igazzá. Nem kiérdemelt jóindulatról van szó, vagyis senki nem a saját érdeme alapján igazul meg, mivel semmire nem hivatkozhat Isten előtt. Az ember a Krisztus Jézusban való váltság által igazul meg, ezt a váltságot pedig Jézus a bűnös helyetteseként, biztosítékaként kínálja fel.

A Római levél a megigazulást úgy mutatja be, mint ami egy bizonyos időpontban történik. Az egyik pillanatban a bűnös még kívül van, igazságtalan, Isten nem fogadja el; a következő pillanatban, a megigazulást követően pedig már bebocsátást nyer, Isten elfogadja, igaz.

A Krisztusban lévő ember a megigazulást múltbeli eseménynek látja, ami akkor ment végbe, amikor teljesen átadta magát Krisztusnak. A „megigazulván” (Róm 5:1) szó szerint azt jelenti: „miután megigazult(unk).” Természetesen, ha a megigazult bűnös elesik, majd visszatér Krisztushoz, a megigazulás újra végbemegy. Amennyiben az újbóli megtérést napi tapasztalatnak tartjuk, akkor egy bizonyos értelemben a megigazulásra is érdemes ismétlődő tapasztalatként tekintenünk.

Tekintettel arra, hogy a jó hír ennyire jó, vajon mi tartja vissza az embereket az evangélium elfogadásától? A saját életünkre gondolva, mi minden gátolja, hogy az Úr minden ígéretét és ajándékát elfogadjuk?

3. Az angol tanulmány szerzője azért vezeti le ezt a magyarban teljesen magától értetődő összefüggést, mert a göröggel és a magyarral ellentétben, az angolban a megigazulás (justification) és az igazság (righteousness) szónak nem azonos a gyökere. (A fordító megjegyzése)

 

„AZ Ő IGAZSÁGA”

Július  21

Szerda

 

Róm 3:25 versében Pál tovább részletezi a megváltás jó hírét. A görög hilaszterion szó, amit Bibliánk így fordít: „engesztelő áldozat”, az Újszövetségben csak itt és Zsid 9:5 versében szerepel. A második igehelyen a magyar fordításban ez áll: „fedél”. Ez konkrétan a frigyláda fedelét jelenti. (Az új protestáns fordításban az „engesztelés helye” kifejezés szerepel, az angolban pedig a „kegyelem királyi széke” kifejezést találjuk). Róm 3:25 versében a Krisztus általi megigazulás és megváltás leírásában az engesztelés (hilaszterion) mindannak a beteljesedését jelöli, aminek a kegyelem királyi széke az előképe volt az ószövetségi szentélyben. Ezek szerint Jézus áldozati halála a megváltás eszköze, az engesztelés biztosítéka. Röviden ez azt jelenti, hogy Isten mindent megtett, ami megváltásunk érdekében szükséges. A szöveg az „elkövetett bűnöknek elnézése” kérdéséről is beszél. Isten a bűneink miatt nem fogadhat el. Mi magunk semmit nem tehetünk bűneink eltörlése érdekében, Isten azonban a megváltási tervben gondoskodott arról, hogy a Krisztus vérébe vetett hit által bűneinkre bocsánatot nyerhessünk. Az elnézés persze korántsem jelenti azt, hogy a bűn említésre sem kerül. Isten azért nézheti el a múltban elkövetett bűnöket, mert halálával Krisztus minden ember bűnéért megfizette a büntetést. Ezért Isten mindenkinek elnézi a bűneit, aki hisz „az Ő vérében”, mert Krisztus már meghalt érte (1Kor 15:3).

Mire akar rámutatni Pál Róm 3:26-27 verseiben?

A jó hír, amiről Pál lelkesen beszél mindenkinek, aki kész meghallgatni, hogy „az ő [ti. Isten] igazsága” az ember számára elérhető, méghozzá nem cselekedetek vagy érdem, hanem a Jézusba vetett hit által, és azáltal, amit Jézus tett értünk. A Golgota keresztjére való tekintettel Isten igaznak nyilváníthatja a bűnösöket úgy, hogy közben a világmindenség előtt továbbra is igaz és igazságos marad. Sátán nem vádolhatja Istent, mert a menny a legnagyobb áldozatot hozta meg. Sátán azt hangoztatta, hogy Isten többet vár el az embertől, mint amennyit Ő maga kész megadni. A kereszt azonban cáfolja e vádat.

Sátán arra számított, hogy az ember bűnössé válása után Isten majd elpusztítja a világot. Ehelyett azonban Isten elküldte Jézust megváltóként. Mit árul ez el Isten jelleméről? Hogyan kell hatnia ez életünkre annak, ha így ismerjük jellemét? Ennek tudatában mit fogunk másképp tenni az elkövetkező huszonnégy órában?

 

HIT ÉS CSELEKEDETEK

Július  22

Csütörtök

 

„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm 3:28). Vajon ez azt jelentené, hogy nem kell engedelmeskednünk a törvény parancsolatának, hiszen az nem üdvözít? Mivel indokoljuk válaszunkat?

A történelmi szövegösszefüggést tekintve Pál Róm 3:28 versében tágabb értelemben beszélt a törvényről, vagyis a judaizmus rendszeréről. Bármennyire törekedett is egy zsidó lelkiismeretesen élni e rendszerben, nem igazulhatott meg, ha nem fogadta el, hogy Jézus a Messiás.

Pál ebben a versben vonja le a következtetést korábbi állításából, miszerint a hit törvénye nem enged teret a dicsekedésnek. Ha az ember a saját cselekedetei által igazulna meg, akkor dicsekedhetne ezekkel. Azonban ha azért üdvözül, mert Jézusban hisz, akkor az érdem valójában Istené, aki a bűnöst megigazítja.

Ellen G. White érdekes választ ad arra a kérdésre, hogy mi a hit általi megigazulás. Ezt írta: „[A hit általi megigazulás] Isten cselekedete, amellyel porba dönti az ember dicsőségét, és megteszi az emberért azt, amit neki nem áll hatalmában önmagáért megtenni” (Ellen G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers. 456. o.).

A törvény cselekedetei nem szerezhetnek engesztelést a múlt bűneiért. A megigazulást nem lehet kiérdemelni, csak Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által elfogadni. Ilyen értelemben tehát a törvény cselekedeteinek semmi köze a megigazuláshoz. A cselekedetek nélküli megigazulás azt jelenti, hogy Isten megigazít, még ha nincs is semmi érdemünk.

Sok keresztény azonban félreérti és rosszul alkalmazza ezt a szöveget. Azt mondják, hogy nincs más dolgunk, mint hinni, és közben alábecsülik a cselekedetek és az engedelmesség szerepét, még az erkölcsi törvénynek való engedelmességét is. Ezzel teljesen félreértik Pált. A Római levélben és másutt is, Pál igen nagy jelentőséget tulajdonít az erkölcsi törvény betartásának, éppúgy, mint Jézus, valamint Jakab és János (Mt 19:17; Róm 2:13; Jak 2:10-11; Jel 14:12). Pál mondanivalójának az a lényege, hogy noha a törvénynek való engedelmesség nem a megigazulás eszköze, a hit által megigazult ember mégis megtartja Isten törvényét, sőt igazán csak ő képes megtartani a parancsolatokat. Az újjá nem született ember, aki nem igazult meg, képtelen eleget tenni a törvény elvárásainak.

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Július  23

Péntek

 

Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. „Krisztus igazsága a törvényben” c. fejezet, 224–227. o., „Jöjj, keress és találj!” c. fejezet, 305–308. o., „Tökéletes engedelmesség Krisztus által” c. fejezet, 343–344. o.; Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „Régi és új igazságok” c. fejezet, 80–87. o.

„Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 52. o.). „A kegyelem érdem nélküli jutalom. A bűnről mit sem tudó angyalok nem tudják, milyen az, amikor kegyelmet gyakorolnak velük, de bűnösségünk szükségessé teszi, hogy az irgalmas Isten kegyelmet gyakoroljon velünk” (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 305. o.). „A hit az a feltétel, amit Isten megfelelőnek látott arra, hogy megbocsásson a bűnösnek. Ez nem azért van, mert valami olyan erény van benne, mely által az üdvösség kiérdemelhető, hanem mert megragadhatja Krisztus érdemeit, a bűnös orvosságát. A bűnös törvényszegése és tökéletlensége helyébe a hit Krisztus tökéletes engedelmességét állítja. Amikor a bűnös személyes Megváltójaként hisz Krisztusban, akkor Isten – biztos ígéreteihez híven – megbocsátja bűnét és ingyen megigazítja. A bűnbánó bűnös felismeri, hogy megigazulását Krisztus mint az ő helyettese és kezese tette lehetővé, aki meghalt érte, aki az ő engesztelő áldozata és igazsága” (i. m. 336. o.). „Noha a törvény nem törölheti ki a bűn büntetését, és minden adósságával megterheli a bűnöst, mégis Krisztus bőséges bűnbocsánatot ígért azoknak, akik megbánják vétkeiket és elfogadják bocsánatát. Isten szeretete gazdagon árad a bűnbánó, hívő lélekre. A bűn bélyege egyedül az engesztelő áldozaton keresztül törölhető ki a lélekből. Nem kisebb áldozatra volt szükség, mint annak halálára, aki egyenlő volt az Atyával. Krisztus munkája – élete, megaláztatása, halála és az elveszett emberért való közbenjárása – naggyá és dicsőségessé teszi a törvényt” (i. m. 341. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Gondoljunk arra, hogy mi a megváltásunk ára: Isten Fia a halálával fizetett érte! Hogyan késztethetnek ezek a gondolatok arra, hogy igyekezzünk ellenállni a bűnnek?

 

SZOMBATI TAPASZTALATOK – 2.

 

Olaszországi utunkat folytatva megérkeztünk Bresciába, a barátunkhoz. Az ott töltött két nap alatt igazi vendégszeretetben volt részünk. Onnan legurultunk Pisába, majd Toscanaba, és a híres középkori falu, San Gimignano megtekintése után indultunk Horvátországba.

A terv szerint az Isztrián találkoztunk gyerekkori barátainkkal, akik előttünk odaértek, így nem kellett szállást keresgélnünk, mert ezt ők megtették helyettünk. Az egyhetes, kemény motorozás után jól esett megpihenni a kis isztriai faluban, Premanturán. Barátaink szintén nehezen találtak szállást; egy utazási irodában próbálkoztak, de eredménytelenül. Imádkoztak, az Úr segítségét kérték, és 5 perccel később egy idősebb férfi lépett az irodába, aki felajánlotta, hogy megszállhatnak a lakása egyik szobájában. Később a barátunk elmagyarázta, hogy még 4 fő részére – vagyis nekünk – szeretne szobát foglalni. Az öregúr az egész lakását átadta, szinte fél áron az akkori árakhoz képest.

Csütörtökön érkeztünk oda. Házigazdánk, Todor meghívott vacsorára. A teraszon ülve kellemes zenét hallgattunk. Nagy volt az örömünk, amikor megtudtuk, hogy az 500 fős kis falu egyetlen adventista családjához vezetett az Úr – az imádságra válaszaként. Péntek este a szomszéd város, Pula gyülekezetének fiataljai átjöttek megismerkedni velünk, és meghívtak a szombati istentiszteletre. Örömmel mentünk, bár tartottunk tőle, hogy semmit nem értünk majd a horvát prédikációból.

A szombatiskola alatt az előttünk lévő sorban egy úr hátrafordult, és magyarul köszöntött. Isten gondoskodott a tolmácsról is! Az akkor hallott prédikáció mély nyomot hagyott bennünk, talán ez volt életünk egyik legszebb istentisztelete. Csodálatos az Úr! Hihetetlen szálakon fűzi össze az eseményeket életünkben. A meg nem ünnepelt szombat után lelkileg egészen feltöltő prédikációval ajándékozott meg. Ez is azt mutatta, hogy milyen sokat jelent a negyedik parancsolat.

Isten gondviselése a hazaúton is végigkísért. Nagyon rossz, esős idő köszöntött akkor Európára, előttünk pedig még 800 km-es hosszú út állt hazáig. Indulás előtt imában kértük az Urat, hogy óvjon meg a nagy esőtől, és vezessen épségben haza, hiszen a következő szombaton lesz a keresztségünk. Jól haladtunk, alig egy-két csepp eső esett, és gyorsan elértünk a magyar határhoz. A sűrű felhők rendre elkerültek bennünket, Magyarországon pedig éppen előttünk vonult végig a vihar, bár néha-néha beértük a felhőszakadást. Ilyenkor megálltunk, vártuk. Az utolsó 100 km-t már sötétben tettük meg, állandóan lestük a vihart, ami továbbra is környékezett, de csak hazaérkezésünk után 5 perccel kezdett ömleni az eső…

Horváthné Portörő Erzsébet