SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-30; 7:1-2; 8:20; 3Mózes 11; 5Mózes 14; Példabeszédek 23:19-21; Apostolok cselekedetei 10:1-28; Róma 14:17; 1Timóteus 4:1-5

 „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31).

Egy író az Istenbe, a természetfeletti dolgokba és általában mindenféle lelki természetű valóságba vetett hittel szemben sorakoztatott fel érveket. Csak az anyagi világban, az anyagi dolgokban hitt. „Az ember az, amit megeszik – mondta. – Semmi több.”

Álláspontja ugyan túlzó, mégis van némi igazság a szavaiban. Nyilvánvalóan több az ember annál, mint amit megeszik; de amit elfogyaszt, mégiscsak az teszi azzá, ami. Vérünket, csontjainkat, testünk zsírtartalmát és szöveteit az az étel táplálja, amit a szervezetünkbe juttatunk. Tudjuk, hogy ha nem ennénk, meghalnánk. Tudjuk azt is, hogy az ételünk sok szempontból hat az életünkre. Akivel már előfordult, hogy túl sokat evett, vagy éppen valami ártalmasat fogyasztott, és ezért megbetegedett, tisztában van vele, mennyire hat az étel a testünkre, de a gondolatainkra is. Valóban, hiszen az agy a gondolataink központja, amire pedig ténylegesen hatással van az elfogyasztott táplálék.

Ebben a tanulmányban az étrenddel foglalkozunk, ami az egészséges életmód egyik igen fontos összetevője.

A megfelelő étrend az egészséges életmód egyik meghatározó tényezője.

Mit tudhatunk meg 1Móz 1:26-30 verseiből az ember eredeti étrendjéről? Mi lehet a jelentősége annak, hogy az embereknek és az állatoknak hasonló volt a tápláléka?

Isten egy kertet ültetett, ahol az első emberpár táplálék gyanánt bőségesen talált gyümölcsöket, dióféléket. Csak elképzelni tudjuk, mennyiben térhetett el a vá­laszték attól, amihez ma is hozzájutunk. Bizonyára mindenféle színű, ízletes csemegét, a gyümölcsök és diófélék számtalan fajtáját fogyaszthatták, amivel Isten ellátta őket. Az élet fája egy gyönyörű folyó partján állt, és minden hónapban meghozta gyümölcsét. Levelei az emberek gyógyítására és a betegségek megelőzésére szolgáltak. János apostol ilyennek mutatta be Jel 22:2-3 verseiben. Hogy milyen volt az élet az Édenben, arról csak keveset tudunk, és számos kérdésünk­re nem kapunk választ. Az azonban bizonyos, hogy Ádám és Éva élvezettel fo­gyasztotta ennek a fának a gyümölcsét, ami számunkra már nem elérhető.

A tudományos kutatások során megállapították, hogy a vegetáriánus étrend egészségesebb, mint a telített zsírokban gazdag húsételek fogyasztása. A Loma Linda Egyetemen végzett Adventista Egészségügyi Felmérés keretein belül összehasonlítottak olyan, az Egyesült Államokban élő, származás és életstílus szempontjából hasonló helyzetben lévő embereket, akiket táplálékuk alapján két csoportba osztottak. Az egyik csoportba sorolták a lacto-ovo vegetáriánusokat, akik a növényi étrendet tojással és tejjel is kiegészítették, a másik csoportba azokat, akik vörös és fehér húsokat is fogyasztottak. A vegetáriánusok között jóval kevesebbszer fordult elő szívbetegség, rák, magas vérnyomás, cukorbetegség, szellemi leépülés, ill. csontritkulás, aminek következtében hosszabb lett a várható élettartamuk. A vegetáriánus adventisták nyolc-tíz, egészségben eltöltött évvel hosszabb életre számíthatnak, mert több hántolatlan gabonafélét, gyümölcsöt, zöldség- és diófélét, valamint hüvelyes növényt fogyasztanak, viszont kevesebbet esznek a finomított gabonafélékből, cukorból és főtt ételekből. Hasonló felméréseket végeztek Európában, Ausztráliában és Dél-Amerikában is, amelyek megerősítették ezeket az eredményeket. Tudományos folyóiratokban már négyszáznál is több cikk jelent meg a hetednapi adventisták egészségi állapotáról.

Némelyek hitük központi kérdésének tartják az étkezést, és arra gondolnak, hogy minél szigorúbb az ember étrendje, a szentségnek annál magasabb fokára érhet. Noha ezzel nem értünk egyet, miért fontos mégis odafigyelni arra, hogy mit eszünk? Mi késztessen arra, hogy a lehető legegészségesebben táplálkozzunk?

Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberiség első bűnében része volt az étvágynak. Isten ugyanis meghagyta Ádámnak és Évának, hogy egy bizonyos fa gyümölcséből ne egyenek (1Móz 2:16-17), ám ennek ellenére ők mégiscsak belekóstoltak (1Móz 3:6). Ez bűn volt. Ebből adódóan tehát, bármennyire is vigyáznunk kell, nehogy bálványunkká váljon az étkezés, a jelentőségéről sem szabad elfeledkeznünk. Az eltérő tanácsok özönében bölcsességet kell kérnünk ahhoz, hogy az evés-ivás kérdésében megtaláljuk a kellő egyensúlyt.

Olvassuk el 1Móz 9:3-4 verseit, majd hasonlítsuk össze 1:26-30 szakaszával! Az özönvíz következtében hogyan változott az emberek étrendje? Vajon miért került erre sor? Hogyan tükrözi ez a változás azt a helyzetet, ami a bűn következtében alakult ki a földön?

    _____________________________________________________________

Isten csak az özönvíz után engedte meg az embereknek, hogy az állatok húsát fogyasszák, mivel a növényzet gyakorlatilag kipusztult. Ennek következtében markáns változás ált be az emberek és az állatok viszonyában. Mi ezt már annyira megszoktuk, hogy bizonyára fel sem tudjuk mérni a változás igazi mértékét.

1Móz 7:1-2 és 8:20 versei mennyiben cáfolják azt az állítást, miszerint a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségtétel a zsidó néppel kezdődött volna?

    _____________________________________________________________

Ezek a versek bizonyítják, hogy a tiszta és tisztátalan húsok megkülönböztetése nem kötődik a zsidó néphez, ami akkor még nem is létezett! Természetesen, amikor Isten elhívta, és külön néppé téve őket szövetséget kötött velük, részletesen közölte a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségtétel módját. Mózes harmadik könyve 11. fejezetében és Mózes ötödik könyve 14. fejezetében részletes leírást találunk erről a kérdésről. Noha teológus és még bizonyos or­vosi körökben is vita folyik arról, hogy milyen okai is voltak a megkülönböztetésnek, az egészségügyi vonatkozás tűnik a legnyilvánvalóbbnak. A tisztátalannak nevezett állatok (mint pl. a patkány, a sertés, a kígyó és a keselyű) nem jelentik éppenséggel a legegészségesebb táplálékot az ember számára, nem igaz? Hitünk szerint Isten elvárja, hogy gondot viseljünk testünkről, tehát teljesen érthető, ha megmutatja, mely ételek fogyasztása nem tesz jót nekünk.

Amint tehát tegnap megállapítottuk, a tiszta és tisztátalan ételek közötti különbségtétel nem a zsidó néppel kezdődött. Ma mégis sokan úgy vélik, hogy az új­szövetségi időkben Isten eltörölte ezt a különbségtételt, és nem számít, mit esz­nek az emberek. Pedig – ha jobban belegondolunk – ez egyáltalán nem logikus. Végtére is étrendünknek kifejezetten nagy hatása van az egészségünkre, tehát elég nehéz lenne elképzelni, hogy az Újszövetség ne foglalkozzon a táplálék­kal, ami az egészséges életmód szempontjából annyira fontos.

Mire utal Pál 1Tim 4:1-5 verseiben? Ez azt jelenti, hogy az Ószövetségben tisztátalannak nevezett húsokat is lehet fogyasztani?

Pál ebben az esetben olyan tévtanításokkal foglalkozott, amelyeknek hirdetői a későbbiekben két olyan dologtól tiltották a hívőket, ami a teremtéstől eredt: bizonyos ételektől és a házasságtól. Az étel itt mindazt a táplálékot jelenti, amit Isten emberi fogyasztásra teremtett. Pál szavait nem szabad úgy értelmezni, mintha Isten a tisztátalan eledeleket is adta volna „hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot” (1Tim 4:3). Máskülön­ben mi lenne? A patkányt is „hálaadással” kellene fogyasztani?

Pál a rómaiaknak és a korinthusiaknak írva (Róma 14; 1Kor 8:4-13; 10:25-28) foglalkozott a pogány világban széles körben elterjedt gyakorlattal, miszerint a bálványoknak áldozatként húsételeket mutattak be. Az őskeresztények azzal a gondolattal vívódtak, hogy az ilyen ételek fogyasztása vajon nem jelenti-e a pogány kultuszban való részvételt. A hitben erősek nemmel válaszoltak erre a kérdésre, tehát a bálványoknak áldozott mindenféle ételből nyugodtan ettek. Akiknek pedig nem állt olyan erős lábakon a hite, azok csak zöldségféléket fo­gyasztottak, amit nem vittek áldozatul a pogányok. Pál hangsúlyozta, hogy senki ne vesse meg sem azokat, akik csak zöldségeket ettek, sem azokat, akik megettek mindent, ami emberi fogyasztásra alkalmas.

Miért nem helytálló, ha az Apostolok cselekedetei 10. fejezetére hivatkozva próbálná valaki bizonygatni, hogy az Újszövetségben már nem érvényes a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségtétel? Lásd ApCsel 10:28!

Tegyük fel magunknak a kérdést: Én hol állok az étrend kérdésében? Mi az, amin változtatnom, javítanom kellene azon a téren, hogy mit, hogyan és mennyit eszem?

„Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet. Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek; azok közül, akik hússal dobzódnak. Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás” (Péld 23:19-21). Milyen fontos egészségügyi elvet találunk ebben a részben? Hogyan tanulhatjuk meg ezt alkalmazni az egészség és a mértékletesség körein belül?

„Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára… Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend… Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 206–207. o.).

Ha valaki vegetáriánus, az még nem jelenti természetszerűleg azt, hogy az étrendje egészséges is; ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy ha valaki fogyaszt húst, ezzel automatikusan beszennyezné teste templomát. A helyes étrend egyéb tényezői is fontosak! Előfordulhat, hogy egy vegetáriánus túlzottan sok zsírt, sót vagy cukrot fogyaszt, és e tényezők mindegyike különféle súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, mint pl. cukorbetegség, szívinfarktus, agyvérzés vagy rák kialakulása. Esetleg csak az a baj, hogy túl sokat eszik valaki. Követheti a legszigorúbb, teljesen vegetáriánus étrendet, de ha a mértéktelen táplálkozás következtében elhízik, az ugyanúgy kifejezetten ártalmas következményeket vonhat maga után.

Az étkezésben, mint minden más téren, rendkívül fontos a mértékletesség. Még az egészséges ételek túlzott mértékű fogyasztása is ártalmas lehet! Általános­ságban véve az a helyes, ha az egészséges ételek széles körét fogyasztjuk, annyit, amennyit a tápanyagszükségletünk megkíván, persze csak mértékkel, nehogy megterheljük szervezetünket. Mint az egészséggel kapcsolatban minden egyéb kérdésben, úgy a táplálkozás terén is az egyensúly a lényeg.

Az egyházunkhoz való tartozásnak nem feltétele a vegetáriánus étrend, és nem is kell annak lennie. Sok hűséges adventista nem választja ezt az életformát. Ugyanakkor milyen előnyökkel jár, ha valaki vegetáriánus lesz – amennyiben a kielégítő étrendhez szükséges megfelelő ételekből eleget tud fogyasztani?

 „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm” (Róm 14:17). Hogyan értsük ezt a szöveget az étkezés és az egészség kérdéskörében vizsgálva? Milyen végletektől kell tartózkodnunk?

Adventistaként kifejezetten hálásak lehetünk azokért a tanácsokért, amelyeket az egészséget illetően kaptunk. Az orvostudomány is megerősíti az általunk hirdetett étrendre vonatkozó alapvető elveket. Ellen White 1909-ben, az utolsó generál konferenciai beszédében a következő üzenetet mondta el: „Nem jelölünk ki egyetlen pontos vonalat sem, amit az étrend tekintetében követni kell; viszont azt állítjuk, hogy azokban az országokban, ahol bőséggel találhatók gyümölcsök, gabonafélék és diófélék, ott Isten népe számára nem a húsételek a megfelelőek” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 9. köt. 159. o.). Más szóval tehát, ha a helyzetünk megengedi, hogy így táplálkozzunk, akkor törekednünk is kell erre. Ettől persze nem válunk igazzá, sem szentté, és semmi esetre sem kerülünk olyan helyzetbe, hogy elítélhessük azokat, akik nem úgy táplálkoznak, ahogy mi azt a legjobbnak véljük. Viszont egészségesebbek lehetünk, és ugyan ki ne szeretne egészségesen élni?

A táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek felállítottak egy ételpiramist, azaz egy olyan ábrát, amelyen feltüntetik a leghasznosabb ételféléket, és azt, hogy miből mennyit ajánlatos fogyasztani. A piramis alján a hántolatlan gabonafélék helyezkednek el: pl. kenyér- és tésztafélék, barnarizs. Ezekből kell a legtöbbet enni, naponta 6-11 adagnyi mennyiségben. A következő szinten a gyümölcs- és zöldségféléket találjuk, amelyekből napi 5-9 adag fogyasztása javasolt. Ezután jönnek a tejtermékek és a tojás, naponta 2-3 adaggal. Ez a csoport azért fontos a vegetáriánusok számára, mert ez biztosítja a szervezet részére a megfelelő mennyiségű B12-vitamint. A következő csoport már majdnem a piramis csúcsán helyezkedik el (ami azt jelenti, hogy még kisebb mennyiséget kell magunkhoz venni belőle). Ide tartoznak a hüvelyesek, a diófélék, a magvak és vegetáriánusok esetében a húspótló készítmények, a húst is fogyasztók étrendjében pedig a halak, a szárnyasok és a vörös húsok, amelyekből azonban csak keveset javasolt enni. A piramis csúcsán találhatók azok az ételféleségek, amelyekből a legkisebb mennyiségre van szükségünk: zsiradékok, olajok, édességek és a jódozott só.

„Mivel testünk a Szentlélek temploma, értelmesen kell gondot viselni róla. A megfelelő testmozgással és pihenéssel együtt a lehető legegészségesebb étrendet is el kell fogadnunk, és a Szentírásban meghatározott tisztátalan ételektől tartózkodnunk kell” (Hetednapi Adventista Egyház, Gyülekezeti kézikönyv. Pécel, 2006, Hetednapi Adventista Egyház. 41. o.).

„Az eredeti étrend. A Biblia nem ítéli el a tiszta állatok húsának fogyasztását, de az Isten által megszabott eredeti étrend nem tartalmaz húsételeket, mert nem állt Isten szándékában, hogy az állatokat megöljék. Az ésszerűen megválasztott vegetáriánus étrend a legegészségesebb. Ezt a tényt a tudomány egyre jobban bizonyítja… Isten által az Édenben elrendelt étrend – a vegetáriánus étrend – az ideális, de nem mindig követjük azt, ami a legjobb. Akik meg akarják őrizni egészségük optimális feltételeit, azok fogyasszák minden körülmények között, minden adott helyzetben és helyen az elérhető legjobb ételt” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 1997, Advent Kiadó. 302–303. o.)!

A Generál Konferencia Táplálkozástudományi Tanácsa a 2006-os helyzetjelentésében a következő nyilatkozatot tette Vegetáriánus Táplálkozási Alapelvek címmel: „Javasoljuk a hántolatlan gabonafélék, zöldségek és gyümölcsök bősé­ges fogyasztását; az alacsony zsírtartalmú tejtermékek (vagy azokat pótló tápanyagok) mérsékelt fogyasztását; a hüvelyesek, diófélék és magvak fogyasztását; a telített zsírokban, koleszterinben gazdag, sok cukrot és sót tartalmazó ételek fogyasztását pedig csak rendkívül korlátozott mennyiségben ajánljuk.”

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Milyen gondokkal találkozunk országunkban a táplálkozást illetően? Az emberek általában bőségben élnek, ami oda vezethet, hogy nem a megfelelő ételeket fogyasztják, ráadásul a szükségesnél jóval többet is esznek? Vagy ellenkezőleg, sokan nem jutnak kellő táplálékhoz? Mivel segíthetne csoportunk mindkét esetben?

2.        A táplálkozás terén milyen szélsőségeket kell kerülnünk?

3.      Mennyire tartjuk fontosnak, hogy törődjünk magunkkal? Vajon nem sokkal fontosabb megfelelő gondot fordítani testi épségünkre nekünk, akik nem hiszünk a lélek halhatatlanságában és a testtől független létezésében?

4.       Egyházunk legújabb tagjai közül sokaknak fogalma sincs az egészséges étrendről. Hogyan segíthetünk nekik? Vigyázzunk, nehogy szavaink bárkit is szélsőséges irányba tereljenek!

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

NEM ELÉG

Mint ahogy ma újra ennem kell,

a tegnapi nem elég mára;

a lelkemnek is új imádság kell,

új támasz a kapaszkodásra.

Mindig jön valami közbe,

ami kész kizökkenteni,

a lelkem imádság-tartályát

igyekszik felborítani.

A tegnapi imádság ereje

gyengül, mint Napnak a fénye

estefelé, alkonyat táján,

vagy ha felhő kúszik eléje.

– Virradat legyen minden nap!

Lelkünknek hajnalhasadása!
Friss vággyal, erővel, kívánsággal
telve boruljunk újra imádságra!
Mert a tegnapi – mára nem elég!
Isten ma is vár, hív, keres!
És megkopott lelki napfénnyel
a Világ Ura elé nem mehetsz.