SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Királyok 19:2-18; Zsoltár 27; 42;

Lukács 8:14; 10:38-42; Róma 8:35-39; 2Korinthus 12:9-10;

1Thesszalonika 5:16-17

„Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged” (JSir 3:21-23)!

Két férfi van a börtönben. Egyikük tekintetét szinte vonzzák a bársonyos égen ragyogó csillagok. A látvány szépségébe egészen belefeledkezik, miközben reménykedni kezd: talán a rácson túl valami jobb vár rá. A másik rab a cellán kívüli sáros talajt bámulja mereven. Semmit nem lát, ami bátorítaná, optimizmusa egyre fogy. Leginkább azzal fosztotta meg magát a reménytől, hogy lefelé nézett.

A reménység minden élethelyzetben befolyásolja a hozzáállásunkat, és így viszontagságos körülmények között is bizakodóak lehetünk. Az optimizmus hat az érzéseinkre, jót tesz az egészségünknek, erősíti az immunrendszerünket és hozzájárul az általános jó közérzetünkhöz. A külső körülményeken gyakran nem változtathatunk, viszont az azokhoz való viszonyulásunkon igen! A hét során ezt az elvet vizsgáljuk meg, és a Biblia felől közelítve megnézzük, miért is van bőven okunk a reményre.

Az optimizmus és a remény rendkívül kedvező hatással lehet az egész­ségünkre.

A depresszió gyakori probléma napjainkban. A vele járó általános szomorúságon kívül az is jellemzi, hogy az ember nem tud örülni a korábban még örömtelinek tartott dolgoknak sem. Aki depresszióban szenved, gyakran fáradtnak, értéktelennek, reménytelennek érzi magát, nincs elég energiája. Alvása nyugtalan, és különböző fizikai tünetek kínozzák, pl. emésztési problémák, fej- és hátfájás stb. Ha nem ismerik fel és nem kezelik, még öngyilkosságot is elkövethet, aki depresszióba esik. Ez komoly problémát jelent minden korosztálynál, de bizonyos országokban a 24 évnél fiatalabbak különösen sebezhetőek e téren.

A depressziónak két fő fajtája létezik. Az első a fájdalmas élethelyzetek következtében alakul ki, mint pl. haláleset, betegség, munkahely elvesztése vagy egy kapcsolat felbomlása. Ilyesmi előbb-utóbb mindenkivel előfordul. A depresszió másik fajtáját a központi idegrendszer kémiai egyensúlyának a felborulása váltja ki, ami általában genetikai eredetű probléma, egyértelműen betegség. Nagyon fontos, hogy megértőek legyünk azokkal szemben, akik ilyen bajjal küzdenek, és ne ítélkezzünk felettük.

Az alábbi történetekben kik azok a kiemelkedő bibliai hősök, akik a depresszió tüneteit mutatták? Milyen tüneteket ismerünk fel a leírásokban? Zsoltár 42; 1Kir 19:2-18

E két ószövetségi hithős életét időnként elsötétítették a csüggedés mindent beborító árnyai. Dávid napokon, éjszakákon át sírt, Illés pedig könyörgött Istennek, hogy vegye el az életét (1Kir 19:4). Mai kifejezésekkel élve, mintha amiatt ke­sergett volna, hogy ő az egyetlen hűséges adventista, aki megőrizte tisztaságát. A következetesen kegyelmes Isten szeretettel bánt Dáviddal és Illéssel is. Dávid megerősödött abban a gondolatban, hogy bíznia kell Istenben (Zsolt 42:12), és ezért a dicséret jellemezte az életét. Illést pedig a küldetésére emlékeztette az Úr, aki táplálta, és halk, szelíd hangon szólt hozzá. Rámutatott, hogy honnan nyer erőt. Ezek után Illés elindult, hogy maga mellé vegye és kiképezze Elizeust, aki később a köntösét is megkapta.

Időnként szinte mindenki küzd a depresszióval. Ez általában véve elkerülhetetlen, de bizonyos döntéseinkkel megelőzhetünk olyan helyzeteket, amelyek depressziót válthatnak ki. Mostanában milyen döntéseket hozunk, és ezek hová vezetnek?

Teendőink temérdek sora gyakran kiszorítja életünkből az optimizmust és a reményt. Talán annyira összpontosítunk a munkára, ill. egyéb jó vagy szükséges tevékenységekre, hogy lazul a kapcsolatunk Jézussal, ami pedig alapvetően fontos életünk minden területének fejlődéséhez.

Mi jellemezze az életünket? Az alábbi bibliaszövegekből milyen tanulságokat vonhatunk le ezzel kapcsolatban? Mik 6:8; Lk 8:14; 10:38-42; 12:16-21

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Sokan vágynak a sikerre, sőt küzdenek is érte. Vannak, akik rengeteg időt szen­telnek e cél elérésére. Milyen gyakran megesik, hogy emberek a sikert hajszol­ják, miközben inkább jelentőségteljes életre kellene igyekezniük. Vajon van ér­telme annak, amit teszek, mondok és gondolok, vagy inkább a példázatbeli „sikeres” gazdához hasonlítok, akit végső számadásra hívott Isten, ám ott bolondnak mondott? (Lásd még: Lk 21:34!)

Márta teljesen belevetette magát a munkába, hogy étellel és itallal lássa el vendégét. Annyira lefoglalta az Úrért végzett tevékenység – mi is járhatunk így! –, hogy ezt megsínylette a munka Urával való kapcsolata, amiből pedig erőt meríthetett volna. Jézus emlékeztette: Mária választása bölcsebb volt. Azt tanácsolja, hogy a munka mellett is tartsuk mindig szem előtt a kapcsolatok fontosságát.

Néha az is előfordul velünk, hogy mint a tövisek közé esett magot, fojtogatnak az élet gondjai, miközben csak a túlélésért küzdünk. Az ilyen küzdelmek közé tartozik, hogy igyekszünk családunk szükségleteit előteremteni, gyerekeinket taníttatni, vagy egyszerűen próbáljuk biztosítani azt, ami viharos bolygónkon a megélhetéshez kell. A Jézussal való kapcsolat ápolása életünk minden területére hat; lehetőséget biztosít, hogy szemléletmódunk még a nehéz, megterhelő időkben is optimista és reménnyel teli legyen.

Vajon az örökkévalóságban mennyire marad meg annak az emléke, amivel most foglalkozunk? Más oldalról közelítve: hány olyan dolog köt le, ami majd örökre a feledés homályába merül? Válaszunk alapján mit mondhatunk el magunkról, az életünkről, és talán a választásainkról?

Milyen kapcsolatban áll egymással a 1Thessz 5:16-17 verseiben olvasható két felszólítás?

    _____________________________________________________________

Harminc éve sokat cikkeztek arról, milyen fontos minden körülmények között dicsérni Istent, és ez igaz is. Csakhogy az ilyen írásokat olvasva többeket egyre inkább hatalmába kerített a bűntudat, amikor nagy küzdelmek között igyekeztek feldolgozni egy halálesetet, vagy valamilyen veszteséget, tragédiát, egy súlyos fogyatékkal járó betegség vagy fájdalom következményeit. Azt az érzést váltotta ki az emberekből, hogy bizonyára nem hűségesek az Úrhoz, és nem élnek igazi keresztényként, ha képtelenek ilyen válsághelyzetekben is vidámak, boldogok lenni, a szívüket nem tölti be a hála.

Nem tudunk mindig, minden helyzetben örülni. Természetesen Jézus sem volt folyton vidám (Mt 26:38; Jn 11:35), mégis, ugyan ki merné hitetlenséggel vádol­ni? Jób sem tűnik kifejezetten boldognak a róla elnevezett könyv jelentős részében. Éppen ellenkezőleg! Inkább szerencsétlen, kesergő, összetört embernek látjuk.

Viszont az élet minden fájdalma és tragédiája közepette is valóban van okunk az örömre és az optimizmusra, függetlenül attól, hogy mennyi, bennünket olyannyira bántó nyomorúság és gond temeti éppen maga alá boldogságunkat. Ez pedig azért van – hála Jézusnak és a tőle kapott ígéreteknek –, hogy tudjuk: e dolgok csak átmenetiek, és Istent semmi nem éri meglepetésként. Tehát ha bármilyen nehéz és megemészthetetlen is a szenvedésünk, tudnunk kell, hogy Isten szeret és törődik velünk. Ha a szenvedések idején belekapaszkodunk ezekbe az ígéretekbe, ha ragaszkodunk a jövőbeli reménységhez, akkor még a legrosszabb helyzetekben is találunk okot az örömre és az optimizmusra!

Milyen alapot találunk a reményre és az optimizmusra a következő ígéreteket olvasva? Róm 8:31; 8:35-39; 1Jn 3:1; Jel 21:4

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Még milyen bibliai ígéretekbe kapaszkodhatunk, hogy az élet megpróbáltatásai között ne veszítsük el optimizmusunkat és bizalmunkat? Hogyan segítettek már nehéz helyzetekben hasonló bibliaszövegek?

Mit fejezett ki Pál 2Kor 12:9-10 versében? Hogyan vonatkoztathatjuk ezt az elvet a saját életünkre, különösképpen szomorúság idején?

    _____________________________________________________________

Norman Cousins, aki harminc éven át volt az Egyesült Államok egyik népszerű magazinjának a szerkesztője, írt egy könyvet az Anatomy of an Illness (Egy betegség anatómiája) címmel. 1964-ben kötőszövetét megtámadta egy betegség. Nagy kínokat állt ki. Óriási fájdalommal járt még az is, ha az ujjait, a végtagjait vagy akár az állkapcsát akarta megmozdítani. Nehezére esett megfordulni az ágyban. Közben daganatok nőttek szerte a testén. Miután elkészült a diagnózis, az orvosok mindenféle fájdalomcsillapítót és nyugtatót írtak fel neki, pl. Aszpirint, Kodeint, különféle altatókat és még számtalan egyéb gyógyszert. Idővel Cousins szervezetében a sokféle szer ellenreakciót váltott ki, aminek következtében az eredeti bajánál is nagyobb fájdalmakkal járó kiütések lepték el egész testét. Helyzete kilátástalannak tűnt, annál is inkább, mivel e betegségben szenvedők közül általában 500 emberből csak egy gyógyul meg.

Végül, amikor már torkig lett a gyógyszerekkel és szörnyű mellékhatásaikkal, elkezdett vicces filmeket nézni, a Kandi kamera epizódjait. Ágyában fekve nagyokat nevetett a régi filmeken. A változás szinte azonnal érezhető volt: minél többet nevetett, annál jobban lett. Az ápolónő időnként humoros történeteket olvasott fel neki, és ahogy hallgatta, rázkódott a nevetéstől. Egy bizonyos idő elteltével a vizsgálatok is kimutatták a javulást. Hamarosan kezdtek összehúzódni a testén nőtt duzzanatok is, így ismét munkába állhatott. Nem sokkal később pedig már teniszezett, golfozott, lovagolt és zongorázott, holott nemrég még kínokat élt át akkor is, ha csak meg akart fordulni az ágyában!

Senki nem állítja, hogy minden egészségügyi problémára megoldás lenne a nevetés. Az azonban vitán felül áll, hogy a megfelelő hozzáállás kedvezően hathat egészségünkre.

Az ember sokat változtathat a szemléletén, ha nagyon akar, nem igaz? Általában milyen a gondolkodásunk? Hogyan tanulhatunk meg nagyobb optimizmussal élni? Mennyiben lehet jobb az életről alkotott képünk, ha a keresztre és arra összpontosítjuk a figyelmünket, amit ez Is­tenről elárul?

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat” (Péld 17:22).

Valóban, a nevetés és a vidám gondolkodásmód határozott fizikai előnyökkel jár. A nevetés serkenti a vérkeringést, hatására a tüdő működése fokozódik, és így több oxigén jut a vérbe; segít ellazulni, és hosszútávon kapcsolatba hozható a vérnyomás kismértékű csökkenésével is. Ha nevetünk, több endorfin termelődik a szervezetben, ami nyugtatja, ellazítja az agyat, ezenkívül fájdalom­csillapító, kedélyjavító és immunrendszer erősítő hatása is van. A vidámság és az optimizmus kifejezetten helyénvaló, hiszen abban a tudatban gyökerezik, hogy életünk Isten kezében van.

Lehetetlen egyfolytában csak nevetni és örülni, arra viszont törekedhetünk, hogy pozitív legyen a világhoz való hozzáállásunk.

Hogyan valósíthatjuk meg az életünkben, amit Ézs 26:1-4 verseiben olvasunk?

Kimondott előnyeit élvezhetjük annak, ha bízunk Istenben, és gondolatban kitartóak vagyunk. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy aki jóindulattal gondol másokra, az jobban ellenáll a fertőzéseknek (és kellemesebb a társaságában lenni!). Krisztushoz fűződő kapcsolatunk ápolása jótékonyan hat testi egészségünkre is, mivel általa olyan érzelmi és lelki gyógyulást találunk, ami elősegíti a fizikai felépülést is.

Péld 17:22 válaszút elé állít: a vidámság használ, a szomorúság pedig egész lényünknek árt. Dávid megtanulta, hogy milyen fontos következményekkel jár ez a választás, és emlékeztette magát: folyamatos küzdelmei közepette Isten az, aki meg tudja őrizni.

Olvassuk el a 27. zsoltárt! Minek a reménységével találkozunk itt? Hogyan vonatkoztathatjuk magunkra ezeket a szavakat?

Bizonyítékok hosszú sorát idézhetnénk arra, hogy az Istennel való élő kapcsolat egész lényünkre hatással van. Mi az, amin változtatnunk kell, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk az Úrral?

Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „A test és a lélek kölcsönhatása” című fejezete, 167–181. o.

„A test és a lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé – Atyánk háza felé –, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet” (i. m. 175. o.)?!

„Kereszt nélkül nincs egység az Atyával. Abban van minden reménységünk. Abból sugárzik a Megváltó szeretetének fénye, és ha a bűnös a kereszt lábánál felnéz arra, aki az ő megmentéséért meghalt, teljes örömmel örvendhet, mert bűnei megbocsáttattak. Hittel térdelve a keresztnél, elérte a legmagasabb helyet, amelyet az ember elérhet” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 139. o.).

„A megújított föld biztos öröklésének eme reményében, az őskeresztények még a legerősebb kísértések és szenvedések közepette is örvendeztek. Péter ezt írta: ’Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek… és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét’ (1Pt 1:6-9)” (i. m. 340. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak” (Péld 3:7-8). Hogyan illik ez a tanács a heti tanulmányunkhoz?

2.         A héten főleg az érzéseinkkel foglalkoztunk, és megállapítottuk, hogy milyen fontos jól éreznünk magunkat. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a hit nem érzés! Más szóval, ha szomorúnak, csüggedtnek érezzük is magunkat, ez még nem azt jelenti, hogy megszakadt volna az Istennel való kapcsolatunk! Mi a különbség a hit és az érzések között? Miért olyan fontos tisztában lenni a különbséggel?

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

ÉLHETSZ ÍGY IS, ÚGY IS

Örülj szívem egy mosolynak, ha kapsz,
a virágnak az ablakod alatt.
A Nap rád hulló sugarának,
feletted a kéklő ég tavának.
Ha bántanak, attól ne félj,
ha a szívedben van remény,
mert Istennek te vagy a kincse;
drágán vett meg, fizetett érte!
Egy percre se feledd el: életed
Isten nélkül ember módra nem élheted!

- Élheted a bűn útját járva,

míg beléhullsz végleg a mocsárba.

A sáros fertőben nem ember módra

lehetsz a Sátán szolgálója.