SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 39:6-12; 1Sámuel 24:1-10; Dániel 6:1-10; Máté 4:1-11; Róma 1:26-27; Efézus 3:14-21

„Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” (Tit 2:7-8, új prot. ford.).

A lelkészt nagyon zavarta a gyerekek zajongása, ráadásul éppen az ő gyerekei rendetlenkedtek. Egy idő után megállt a prédikáció közben, és rájuk szólt. Fi­gyelmeztette őket, hogy az istentisztelet végén büntetést kapnak. Ettől kezdve nemcsak a kicsik, de az egész gyülekezet néma csendben ült. Az istentisztelet után a család élvezte a szombati ebédet, vendégeik felszabadultan nevettek, igazi boldog szombat volt. Aznap este kellemes hangulatban beszélgettek, miközben a kislány vidáman odafordult az apukájához: „Apa, ma azt mondtad, hogy megbüntetsz, de nem is büntettél meg. Akkor hazudtál!”

Sokkal könnyebb beszélni a becsületességről, következetességről, mint mindig úgy is tenni. Még a „legjobbak” is könnyen azon kaphatják magukat, hogy ha nem vigyáznak, elkövetnek valami hibát. Gyakran a legkisebb dolgokon csúszik el az ember.

Ezen a héten hasonló kérdésekkel foglalkozunk, és megnézzük, hogyan éreztetik hatásukat életünk különbözõ területein.

Az erkölcsi tisztaság hat az egészségünkre – úgy a lelkünkre, mint az értelmünkre és a fizikai állapotunkra.

Könnyen előfordul, hogy az ember megalkuszik valamivel. Ahogy egyre idősebb lesz, már nem fehéren-feketén látja a dolgokat, mint azelőtt. Van, aki itt is enged egy kicsit, ott is enged egy kicsit, ám az új álláspontja mellett szilárdan kitart. Majd később megint enged itt is, ott is egy keveset, de utóbbi állásfoglalásához szigorúan ragaszkodik. Bizonyos idő elteltével azonban ehhez képest is enged, megint csak ragaszkodva megmaradt igazához. Így nem is kell olyan sok idő hozzá, hogy az ember oda jusson, ahová azelőtt elképzelhetetlennek tartotta volna. Ez történik, amikor valaki megalkuszik.

Néha valóban kellene egy kicsit lazítanunk, valahol engednünk, gyakran megesik azonban, hogy éppen ott engedünk, ahol egy szemernyit sem kellene.

Amikor Sátán megkísértette Jézust a pusztában, milyen három irányból közelítette meg (Mt 4:1-11)? Hogyan hárította el az Úr ezeket a kísértéseket? Mit tanulhatunk tőle?

Sátán számára Jézus bevehetetlen falnak bizonyult. Bármivel próbálkozott a kísértő, nem sikerült Jézust rávennie arra, hogy engedményeket tegyen. Éppen olyan bevehetetlennek bizonyult, rendíthetetlenül állt, mint évszázadokon át a kínai nagy fal, sőt még annál is biztosabban. Hiszen a kínai nagy falon mégis át tudott hatolni az ellenség. Hogyan? Lefizették a kapuőrt! Az a sok fáradság, munka, a rengeteg kő megmozgatása majdhogynem hiábavalóvá lett, csak azért, mert egyetlen őr nem azt tette, amit kellett volna.

Igen, könnyű engedményeket tenni, túlságosan is az! Sátán igyekszik bűnbe vinni az étvágyunkon, a büszkeségünkön és a földi dolgok utáni vágyainkon keresztül. Gyakorlatilag minden lehetőséget kipróbál, hogy hűségünket megtörje, és eltávolítson Jézustól. Nemcsak a fondorlatait kell ismernünk tehát, hanem tudnunk kell azt is, hogyan vehetjük igénybe Isten ígéreteit. Semmiképp nem engedhetjük, hogy elkábítson és így vigyen bele olyasmibe, amiről tudjuk, hogy rossz. Csak úgy győzhetünk kísértései fölött, ha szüntelenül és erősen Isten hatalmára hagyatkozunk, és hajlandóak vagyunk meghalni az énnek.

Életünk mely területén engedtünk már abból, amiről biztosan tudtuk, hogy jó? Milyen érzés volt ez az első alkalommal? Ha többször megismétlődött, a későbbiekben is bántott annyira, mint először? Vagy idővel már észre sem vettük azt, ami korábban még rossz érzéssel töltött el?

Gyakran oda vezet a rengeteg kísértés, ami körülvesz, hogy az ember erkölcsi téren engedményeket tesz. A költségek elszámolásánál nem is olyan nehéz egy kicsit „megnyomni a ceruzát”, többet számolni. Vagy milyen könnyű a férfiaknak csak néhány pillantást vetni pornográf internetes oldalakra. Könnyen előfordulhat a gyerekekkel is, hogy nem mondanak igazat szüleiknek. Milyen könnyű csalni egy kicsit az adóbevalláskor, vagy belemerülni az étel-ital habzsolásába, vagy lesni az iskolában. Milyen könnyű… – és a felsorolást szinte vég nélkül folytathatnánk.

Olvassuk el az alábbi bibliai történeteket! Hogyan térhettek volna le egy szempillantás alatt a becsület útjáról ezek a férfiak? Mit tanulhatunk az élettörténetükből? Olvasás közben próbáljuk meghatározni, hogy mi lehetett kísértéseik hátterében! Vajon hányféle nyomás nehezedhetett rájuk? Milyen könnyen mentséget találhattak volna arra, ha másképp döntenek?

1Móz 39:6-12 _________________________________________________

_____________________________________________________________

1Sám 24:1-10 _________________________________________________

_____________________________________________________________

Dán 6:1-10 ___________________________________________________

_____________________________________________________________

Sokan elismerik, ha magukba szállnak, hogy alkalmanként nem a legegyenesebb utat választják, vagy nem egészen tisztán járnak el. Előfordulhat, hogy valaki éppenséggel nem hazudik, csak nem pontosan mondja el az igazságot. Talán úgy gondolja, hogy a nyílt beszéd rontana a helyzeten. Az élet különféle területein sor kerülhet ilyen viselkedésre. Milyen helyzetekben fordulhat elő, hogy valaki az egyenes út helyett inkább a megalkuvást választja? Miért olyan könnyű ezt tenni?

Nevezzünk meg valakit, akit becsületes, jó embernek tartunk! Lehet történelmi alak, vagy valaki, akiről a hírekben hallottunk, de az ismerőseink köréből is választhatunk. Melyek azok a tulajdonságai, amelyekre mi magunk is vágyunk? Mit tehetünk, hogy a mi életünkben is inkább ezek a vonások érvényesüljenek?

Egy fiatalember jachtot vásárolt egy kis motorral és utánfutóval együtt. Minden tartozék tisztának, jónak tűnt, és mivel másodkézből vette, nem is kellett túl sokat fizetnie érte. Alig várta, hogy kipróbálhassa új szerzeményét. Meghívta néhány barátját, lementek a szabad kikötőbe, hogy ott vízre bocsássák a hajót, majd elindultak az Ontario-tó egy kis szigete felé. Élvezetes volt az út.

A szigethez érve kikötöttek és felfedezőútra indultak, majd visszamentek a hajóhoz, hogy hazatérjenek. Már eltávolodtak a parttól, amikor észrevették, hogy alulról betör a víz. A hajó szinte pillanatok alatt felborult, a három fiatal pedig a hideg vízben találta magát. Legnagyobb szerencséjükre kimentették őket, csak így kerülték el a tragédiát. Mi is történt? A hajótest egyik deszkája korhadt volt, és amikor a szigeten kikötöttek, a hullámok csapkodásától megrepedt. Egyetlen korhadt fadarab miatt elsüllyedt a jacht.

Ehhez hasonló történhet velünk is. Sok szempontból erősek, hűségesek, szilárdak és megingathatatlanok lehetünk, de ha van az életünkben akár csak egyetlen olyan pont is, amit nem adtunk át az Úrnak, egyetlen bűn, amihez ragaszkodunk, hirtelen óriási erkölcsi, lelki vagy akár fizikai bajban találhatjuk magunkat!

Miről ír Pál Ef 3:14-21 verseiben? Hogy kapcsolódik ez a tiszta, hűséges élethez? Mi a feltétele annak, hogy elnyerjük az ebben a szakaszban elénk táruló ígéreteket?

Nagyszerű ígéreteket olvashatunk itt. A Szentlélek képes belső erőt adni, képes megváltoztatni. Ez a változás nem annyira a plasztikai sebészethez, inkább a szívátültetéshez hasonlítható, mivel a lényünk legmélyére hat. A változásra pedig hit által kerülhet sor, ha tudjuk, hogy Isten valóban szeret. Az Úr szeretné egészen átformálni az életünket, az a vágya, hogy beteljesedjünk „az Istennek egész teljességéig”. Figyeljük meg: a különböző „segíts magadon” és new age filozófiáktól eltérően Pál nem azt mondja, hogy valamilyen bennünk rejlő erőt ragadjunk meg. Nem! A „mibennünk munkálkodó erő” Isten hatalma, Istené, aki sokkal többre képes, mint amit mi kérhetnénk vagy akár elgondolnánk. Az igazi kérdés tehát az: szabad teret engedünk neki, vagy testi természetünk uralkodik rajtunk?

Mit jelent az, hogy „beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig”? Beszélgessünk erről a csoportban!

Mi az alapvető üzenete a következő bibliai szakaszoknak? Róm 1:26-27; 1Kor 6:15-18; 1Thessz 4:3; Júd 1:7

Mónika főiskolás lett, és elköltözött otthonról. Erkölcsi tisztaságra nevelték, jól ismerte a Biblia és egyháza tanításait, de csakhamar erős nyomás nehezedett rá, hogy ő is úgy éljen, mint társai. Tisztában volt vele, hogy rosszra csábítják; tudta, hogy nem ilyen életet képzelt magának, és Isten valami jobbat tartogat számára. Először erősen ellenállt a kísértésnek, majd lassan, lépésenként engedni kezdett. Eleinte rettenetesen gyötörte a bűntudat, ami azonban idővel egyre gyengült. Azután kiderült, hogy gyógyíthatatlan nemi betegséget szerzett. Akkor, és csak akkor kezdett komolyan elgondolkozni azon, hogy milyen súlyos hibát követett el.

Az erkölcstelen életmód már önmagában is rossz – hiszen bűn, ami megrontja az Istennel és emberekkel való kapcsolatunkat –, ám napjainkban szörnyű fizikai kockázatokkal is jár. Számtalan szexuális úton terjedő betegség fertőz a herpesztől az AIDS-ig, amelyeknek a kimenetele végzetes is lehet. E kórok elleni védekezésnek a legbiztosabb módja, ha az erkölcsi tisztaság bibliai elvei szerint élünk. A nemi életet Isten kizárólag egy-egy férfi és nő házasságon belüli élvezetéül szánta, tehát mindaz, ami ezen a körön kívül esik, helytelen, sőt, rendkívül súlyos fizikai következményekkel járhat.

Persze nemcsak a fizikai következményekkel kell számolni, mivel az érzelmi teher is szörnyű lehet, különösen a nők számára, akiket általában jobban megbélyegeznek, bármennyire igazságtalan is ez a helyzet. Még bizonyos világi szervezetek is egyetértenek azzal, hogy az jelenti a legbiztosabb védelmet, ha az ember tartózkodik a házasságon kívüli nemi kapcsolattól.

Ma különösen sok problémát okoz a pornográfia, ami az internet korában még elterjedtebbé vált, mint azelőtt. Csak Isten a tudója, hogy hány és hány millió ember életét rontja meg ez a rettenetes csapás. Bár kérhetnek segítséget, akik belegabalyodtak csapdájába, szégyenükben mégis sokan félnek megtenni, annak ellenére, hogy valóban szükségük lenne rá.

Milyen kísértésekkel és félelmekkel küzdünk ezen a téren? Hogyan vehetjük mind jobban igénybe Isten ígéreteit, amelyek minden helyzeten át tudnak segíteni?

Róm 12:1-2 verseiben Pál arra kéri a keresztényeket, hogy egész valójukat, életüket szánják az Úr szolgálatára. Ahhoz azonban, hogy testünket, értelmünket és lelkünket egyaránt Istennek tudjuk adni, minden téren elengedhetetlen a feddhetetlenség. Egyeseknek nem nehéz megérteni, hogy milyen fontos a gondolati tisztaság, testüket illetően viszont már könnyelműbben élnek. Ahogy az eddigiekben is megállapítottuk, ez a szemlélet nem biblikus. Testünk Isten ajándéka, éppen ezért az Úr meghagyta, hogy viseljünk gondot rá. A feddhetet­enség megkívánja, hogy cselekedeteink tükrözzék hitünket. Ma már nemigen lehet vitatni az egészséges életmód átfogó elveit, hiszen az orvostudomány is azt tanítja, amit – mellesleg – mi már régóta tudunk. A test számára fontos az edzés. Aki ezzel tisztában van, és mégsem mozog annyit, amennyit kellene, hűtlensége tanújelét adja. A friss, tiszta víz és egy kevés napozás igen hasznos. Mivel mindezt tudjuk, Isten elvárja tőlünk, hogy ennek megfelelően is éljünk!

Ma, amikor országokon szinte járványszerűen söpör végig a túlsúlyosság jelensége, kevesen tagadják, hogy komoly következményekkel jár a mértéktelen evés. Kinek-kinek magában kell meghoznia döntését, hogy milyen és mennyi ételt fogyaszt, főleg, ha súlyproblémákkal küzd. Szinte mindenki elismeri, hogy a világon a legvérengzőbb gyilkos a dohány, de különböző szerek is – az alkoholtól a marihuánán át a kokainig – milliókat fosztottak meg a hasznos élet lehetőségétől.

„Az igazi hit és az egészség törvényei kéz a kézben járnak egymással. Lehetetlen az emberek üdvösségéért munkálkodni úgy, hogy ne említenénk meg: el kell szakadni a bűnös vágyak kielégítésétől, amelyek aláássák egészségünket, megrontják lelkünket, és megakadályozzák, hogy az Istentől eredő igazság hasson a gondolatokra. Meg kell tanítani az embereket, hogy alaposan megvizsgálják minden szokásukat, tettüket, és azonnal tegyenek félre mindent, ami a testi egészség romlását idézi elő, ezzel sötét árnyat vetve a gondolatokra. Isten elvárja, hogy a tőle jövő világosság hordozói mindig magasra tűzzék a mércét. Szavaikkal és példájukkal tartsák magasra a tökéletes zsinórmértéket, Sátán hamis mércéje fölé, ami csak bajokhoz, gyengüléshez, betegségekhez, a test és a lélek halálához vezet” (Ellen G. White: Counsels on Health. 480. o.).

Tegyük mérlegre minden szokásunkat, ami az egészséggel kapcsolatos! Vajon az ismert világosság szerint élünk? Ha nem, akkor mi tart vissza attól, hogy ahol szükséges, változtassunk? Ez csak előnyös lehet!

„A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan embe­rekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég” (Ellen G. White: Előt­ted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. o.)!

„Vár ránk a munka, amit el kell végeznünk – komoly, fontos munka. Minden szokásunkat, az ízlésünket, a hajlamainkat összhangban kell tartani az élet és az egészség törvényeivel. Ezáltal biztosíthatjuk a legjobb fizikai állapotot és az értelmi tisztaságot, hogy képesek legyünk különbséget tenni a jó és a rossz között” (Ellen G. White: Counsels on Diet and Foods. 28. o.).

„Nem az ínség, inkább a bőség jelent nagyobb veszélyt ránk nézve. Szüntelen kísért, hogy valamit túlzásba vigyünk. Aki maradéktalanul meg akarja õrizni erejét Isten szolgálatára, az Úr ajándékait csak szigorú mértékletességgel élvezze, és egyáltalán ne éljen ártalmas vagy lealacsonyító élvezeti cikkekkel” (i. m. 29. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Az utolsó White idézetben mit jelent a következő mondat? „Nem az ínség, inkább a bőség jelent nagyobb veszélyt ránk nézve.”

2.       Egészségünk szempontjából fontos, hogy testünket érje a napfény, de abban is mértéket kell tartani. Napi néhány perces napozás hasznos, ám a túlzott sugárzás károsíthatja az egészséget. Hogyan találhatjuk meg itt is a megfelelő egyensúlyt?

3.        Gyülekezetünk mivel segíthetne a környék AIDS-es betegein? Egyes országokban nagyobb ez a probléma, mint máshol, de valamit mindenütt tehetünk.

4.       Hogyan óvhatjuk közösségünk fiataljait a házasságon kívüli szexualitástól? Miért olyan fontos ez? Még milyen téren segíthet a gyülekezet a fiataloknak küzdelmeikben? Mivel támogathatjuk úgy a fiatalokat, mint az idősebbeket, hogy helyesen döntsenek a kábítószerek, az alkohol és a dohány kérdésében? Az még nem segítség, ha szigorú fenyegetéseket hangoztatunk, csak ha ténylegesen is teszünk valamit annak érdekében, hogy el tudják kerülni a rossz döntéseket, vagy segítünk helyrehozni az elkövetett hibákat.

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

EGY PISLOGÓ GYERTYAFÉNY

Egy pislogó gyertyafény is
jó az éjszakában!
Ha többet nem adhatsz,
csak annyit, nem éltél hiába.
Másoknak egy parányi fény is
nagy érték lehet.
Tedd útjukba azt a mécsest,
ha csak megteheted!