SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:1-2, 9-12, 20-26; Zsoltár 104:29; Dániel 5:23; Lukács 15:7; Jelenések 21:4

„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2:7, új prot. ford.).

Néhány éve egy öttagú család a karácsonyi szünetet egy hegyi lakban akarta tölteni. Este erősen bezártak minden ablakot, hogy ne szűrődjön be a hideg. Jól befűtöttek a kályhába, mert nem akartak fázni a csikorgó hidegben. Mi lett a vége? Mindannyian meghaltak, mivel teljesen elhasználódott a levegőből az oxigén.

Tudjuk, hogy néhány hetet kibírunk étel nélkül, víz nélkül már csak néhány napot, levegő nélkül azonban néhány percnél tovább nem élhetünk.

Az élethez szükséges a tiszta levegő. A szennyezett levegő viszont sok olyan akut és krónikus betegséget okoz, ami mögött gyakran más okot sejtenek. Évente emberek millióinak – főleg gyerekeknek – károsodik a szervezete a légszennyezés miatt.

Testünk minden szervének szüksége van oxigénre, ezért is fontos, hogy a belélegzett levegő a lehető legtisztább legyen. Fizetnünk nem kell érte, és általában mindenütt jelen van.

Az egészség megőrzésének alapvető feltétele a tiszta, friss levegő. Tegyünk meg mindent, ami csak rajtunk áll, hogy minél gyakrabban lélegezhessünk tiszta levegőt!

1Móz 1:1-2 verseit elolvasva mit mondhatunk el a föld kezdeti állapotáról?

Ekkor még nem készült el a föld. Sötét, kietlen volt, formája nem emlékeztetett a mostani állapotára. Nehéz pontosan meghatározni, mi is volt meg, vagy éppen mi történt, annyit azonban biztosan tudunk, hogy a földön ekkor még nem létezett teremtett élet. Ennek ellenére, a kezdeti kaotikus állapotok között is megmutatkozott Isten jelenléte, amint ez a szakasz is rávilágít: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1:2, új prot. ford.). Csak találgatni tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent.

A következő napokon Isten kezdte előkészíteni a földet az élet számára. E folyamat egy részének leírását 1Móz 1:3-10 verseiben találjuk. Figyeljük meg, hogy ismételten előfordul az elválasztás: Isten elválasztotta a sötétséget a világosságtól, elválasztotta az égbolt alatti és feletti vizeket, elválasztotta a szárazföldet a vizektől. A fő elemek alapvető elkülönítése történt meg ekkor. Miután az Úr befejezte a kezdeti elválasztást, belefogott a földi élet első formáinak megteremtésébe.

1Móz 1:9-12 és 20-26 szakaszai szerint mit hozott létre Isten ezután? Milyen feltételeket kellett biztosítani ahhoz, hogy az élet elkezdődhessen a bolygón? Mire volt szükségük az első teremtményeknek?

Isten pontosan eltervezte a dolgok menetét. Előhívta az élőlények különféle csoportjait, amelyeknek a fennmaradáshoz állandó utánpótlásra volt szükség bizonyos dolgokból. Amint a teremtéstörténet kibontakozik előttünk, megtudjuk, hogy Isten tervében számos szárazföldi növény/állat szerepelt. Azt is látta az Úr, hogy az élővilág nem létezhet az oxigén valamilyen formája nélkül. A teremtés hetének második napján, az égbolt alatti vizek és az atmoszféra létrehozásával alakította ki a kellő feltételeket. Az égbolt alatti és feletti vizek által határolt teret készítette elő arra, hogy elhelyezze benne a többi teremtményt.

A bibliai leírás alapján elmondhatjuk, hogy maga a teremtés munkája rendben, tervezetten és aprólékos pontossággal történt. Véletlennek nem volt szerepe benne. Mire következtethetünk ebből Isten jellemét és hatalmát illetően? Miért segít, ha erre gondolunk életünk mostani küzdelmei között?

A szárazföldi állatokban egyvalami közös: hogy szükségük van levegőre. A levegő különböző gázok keveréke, kb. 21%-át teszi ki az oxigén (az atmoszféra egészének a súlya hozzávetőleg ötezer billió tonna), de van még benne nitrogén, argon, hélium, hidrogén és kis mennyiségben egyéb gázok is. A levegő oxigéntartalma éppen ideális a lélegző élőlények számára. Ez újabb bizonyíték arra, hogy Isten milyen nagy gonddal és pontossággal teremtett.

Ádám megteremtésekor milyen egyedi módon használta fel Isten a levegőt (1Móz 2:7)? Mennyiben különbözött az ember és az élet más formáinak megteremtése? Ezek szerint hogyan tekint ránk Isten?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A levegő nyilván fontos az állatok számára is – életfeltétel. Az ember megteremtése azonban alapvetően eltért az állatokétól. Isten az élet „leheletét” „lehel­te” Ádámba. A teremtés csodájának minden bizonnyal fontos részét képezte az éltető levegő, hiszen azután lett Ádám „élő lélekké”, miután Isten az orrába lehelt. Amikor a Teremtő megformálta az első embert, a szerveit, a testét, az élethez szükséges minden fizikai részét, Ádám még élettelenül feküdt, jobbára úgy, mint egy szobor. Szükség volt valami másra is, az életre, amit csak az adhatott, akitől az élet származik, Isten. Az Úr tehát életet lehelt Ádámba, és azóta az emberek nap mint nap azzal az ajándékkal élnek, amit a lehelet közvetített. Isten az emberiség ősatyjába lehelte az élet leheletét, amit azután a generációk egymásnak továbbadtak, így részesültünk benne mi is. A folyamatos lélegzéssel tartjuk életben a kezdeti élet leheletét. Minden egyes lélegzetvételnek az élet leheletére kell emlékeztetnie, amit Isten a teremtéskor Ádámba lehelt!

Vegyünk mély lélegzetet! Ha az embernek nincs valamilyen légzésszervi betegsége, a levegővétel annyira egyszerűnek, természetesnek, könnyűnek tűnik, pedig valójában Isten egyik csodája, az Édenből nyert örökség. Mennyire vagyunk hálásak az élet ajándékáért? Milyen szomorú lenne, ha igazi értékét csak akkor ismernénk fel, amikor már veszélyben van az életünk!

„Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent” (ApCsel 17:25). Keressük ki a következő verseket: Dán 5:23; Zsolt 104:29; 146:4! Mit találunk bennük az élet és a lehelet kapcsolatáról?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A levegő több szempontból is védelmet jelent. Bolygónkat és az itt élő embereket a légkör – benne a vízpára – óvja a nap túlzott sugárzásától és a világűr hideg vákuumától. A levegő újrahasznosítja a vizet és egyes vegyi anyagokat is, ezzel mérsékelve a légköri viszonyokat. Az atmoszféra burkán belül, a magassági szintek eltérő hőmérsékletű területeinek igen széles skáláján található meg az élet. Bizonyos élőlények számára sok fény és meleg szükséges, míg az élet más formáinak kevesebb fény és meleg is elegendő. Vannak olyan állatok, amelyeknek rendkívül nagy az oxigénigénye, míg másoké csekély.

Az emberek által belélegzett tiszta, friss levegő a tüdőből a vérbe juttatja az oxigént, valamint kiüríti a testben képződő széndioxidot. A legjobb levegő a természetben a fák, növények és vizek közelében található, mivel a növények feldolgozzák a széndioxidot, és tiszta oxigént bocsátanak ki helyette.

Isten egy kertbe helyezte Ádámot és Évát, különféle fajtájú fák közé. Az Édent egy folyó szelte át, ami a vízszükségletet biztosította; abból eredtek az özönvíz előtti világ nagy folyóvizei. Egészségünk megőrzése érdekében alapvetően fontos a friss levegő. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy a lehető legtisztább, legfrissebb levegőt lélegezzük be!

Az ember vérében, tüdejében és testszöveteiben közel 2 liternyi az oxigén. Testünk minden sejtjének működéséhez szükségünk van levegőre, mert oxigén nélkül nem maradhatunk életben. Ha az agysejtek 4 percnél hosszabb ideig nem jutnak hozzá, kezdenek elhalni, majd beáll a halál.

Vajon minden alkalmat kihasználunk, hogy friss levegőt szívjunk? Mi az, amin változtatni kellene, hogy jobban élvezhessük a levegő áldását? Talán nem is kell mást tenni, csak az ablakokat kitárni!

Sokak számára, különösen a nagyvárosiaknak jelent gondot a légszennyeződés; de a levegő tisztaságát rontja a dohányzás is, főleg az irodaépületekben, ahol kering a cigarettafüst. A szennyezett levegő számos egészségügyi problémát válthat ki, mint pl. migrénes fejfájást, émelygést, hányást, valamint szem és légzőszervi megbetegedéseket.

Általában a szabadban tiszta, friss igazán a levegő, különösen az örökzöld fák, a hegyi, erdei zöld növények között, vízparton, a tengerek, tavak, folyók, vízesések mellett, vagy eső után. Becslések szerint a tengeri alga termeli a légköri oxigén 90%-át, míg a többit a növények bocsátják ki. Otthonunkban az élő szobanövények tisztítják a levegőt, mivel eltávolítják a széndioxidot.

Fontos tudatosan törekedni arra, hogy amikor csak tehetjük, tiszta levegőt lélegezzünk! Inkább a szabadban, mint zárt térben végezzünk testmozgást, ha lehetséges, főleg reggel. Különösen a benti munkát végzők számára lényeges, hogy rendszeres időközönként szünetet tartsanak, és a szabadba kilépve friss levegőt szívjanak, természetesen ezt is akkor, ha lehetőségük adódik rá. Az ember általában frissebbnek, élénkebbnek érzi magát már alig néhány szabadban töltött perc után. Jobban alszunk éjjel, ha csak résnyire is kinyitjuk az ablakot, mivel így pihenés közben is élvezhetjük a tiszta levegő előnyeit.

„Ha azt akarjuk, hogy vérünk jó minőségű legyen, helyesen kell lélegeznünk. A friss levegő mély belégzése tisztítja a vért, így tüdőnk oxigénnel telik meg. A vér színe megélénkül, és az életet adó áramlat a test minden részébe eljut. A jó légzés nyugtatja az idegeket, élénkíti az étvágyat, segíti az emésztést, hatására az ember mélyen alszik, kipihent lesz. Fontos, hogy a tüdő a legnagyobb szabadságot élvezze. Kapacitása növekszik, ha akadályoztatás nélkül működhet, csökken, ha összepréselődik, nyomás alá kerül. Különösen az ülőmunkát végzők tapasztalják annak az általános szokásnak a káros következményeit, ha előregörnyedve dolgoznak, hiszen ilyen testhelyzetben nem lehet mélyet lélegezni. A gyenge légzés hamarosan szokássá válik, és a tüdő nem tud kellőképpen kitágulni” (Ellen G. White: The Ministry of Health and Healing. 151–152. o.).

Mennyire tartozunk felelősséggel a teremtett világért? Mire következtethetünk ezzel kapcsolatban 1Móz 1:26 versét olvasva?

Heti tanulmányunk során eddig az Isten által teremtett földi légkör fizikai tulajdonságairól ejtettünk szót. A légkör szón azonban nemcsak a földünket körülvevő levegőt értjük, hanem a körülöttünk élő emberek hozzáállását, érzéseit, érzelmeit, támogatását, és a tőlük jövő bátorítást is, amelyek együttesen alakítanak ki valamilyen jó vagy rossz légkört.

„Minden embert a rá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit, a bátorság és a remény éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jóillata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör – tudatosan vagy öntudatlanul – kihat minden emberre, akivel érintkezünk” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 234. o.).

Az ember felélénkül vagy elgyengül attól a légkörtől, ami körülveszi. Most pedig fordítsuk figyelmünket a menny légkörére, a dicséret és az öröm lelki atmoszférájára, és nézzük meg, milyen hatással lehet ez a hívők életére már a földön, itt és most!

Mit tudhatunk meg a mennyei légkörről a következő versekből? Jób 38:6-7; Zsolt 103:20-22; 148:2; Lk 15:7; Jel 21:4

A mennyei légkört az öröm és Isten dicsőítése jellemzi. Az imént idézett bibliaszövegek közül több is az Úr magasztalására szólítja fel az angyalokat. Milyen nagyszerű gondolatban felidézni, amint a hatalmas, fényes lények összegyűlnek Isten trónja körül, hogy dicsérjék szeretetéért, kegyelméért, könyörületességéért! A mennyet öröm, áldásmondás és boldogság jellemzi.

Ebbe már most is belekóstolhatunk, ha engedjük, hogy Krisztus és az Atya bennünk éljen (Jn 14:23). Isten tettekre hív, hogy már most lélegezzük be a tiszta mennyei légkört. Engedjük, hogy egészen földi életutunk befejezéséig körülvegyen a mennyei otthon légköre!

Milyen légkör leng körül minket, azaz milyenek a szavaink, milyen a viselkedésünk, a magatartásunk? Mi sugárzik inkább rólunk, a földi mélységek vagy Isten ígéretei? Mit állapíthatunk meg önmagunkról a válaszunk alapján? Mi az, amin változtatnunk kellene?

Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédről. Élet és Egészség Kiadás. „Bírálat helyett mutass jó példát” című fejezete, 127–157. o.; Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. „Növekedés Krisztusban” című fejezete, 50–56. o.

„Isten arra szólítja népét, hogy keljenek fel és lépjenek ki a hűvös, fagyos légkörből, amiben élnek; rázzák le magukról azokat a hatásokat és gondolatokat, amelyek megdermesztették a szeretet késztetéseit, és az önző cselekedetek szintjén tartják őket. Kér, hogy az alantas, földi szintről felemelkedve szippantsuk be a menny napsugaras levegőjét” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 607. o.).

„Akikben Krisztus lakozik, azokat mennyei légkör övezi. Tisztaságuk fehér ruhája Isten kertjének illatát árasztja” (Ellen G. White: Gondolatok a Hegyi­beszédről. Élet és Egészség Kiadás. 138. o.).

„Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba szívnunk; élhetünk az ég tiszta levegőjével. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e földön körülveszi; állandóan közösségük lesz a Mennyel” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 74. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         Komoly gondokat jelent a légszennyezés. Mit tehetünk a helyzet javítása érdekében mi magunk, még ha ez jelentéktelennek tűnik is? Mit kell egyházunknak tenni?

2.         „Az Istennel, Krisztussal és a szent angyalokkal való közösségben a menny légköre vesz körül, ami gyógyítja a testet, élénkíti értelmi képességeinket és lelkünket örömmel tölti el” (Ellen G. White: Gospel Workers. 513. o.). Hogyan ébreszthetjük rá csoportunk tagjait, hogy törekedjenek erre?

3.         Ismerünk valakit, akit a rossz levegő tett beteggé? Ha igen, mivel tudnánk segíteni neki? Próbáljunk meg alkalmat teremteni számára, hogy elmehessen valahová, ahol tiszta, friss a levegő!

4.         Hívjunk meg csoportunkba egy egészségügyi szakembert, aki további információt adhat a friss levegő jótékony hatásairól!

KÖNYÖRGÉS ÖNMAGUNK ELVISELÉSÉÉRT

Istenem, segíts, hogy soha ne lázadozzam azért, mert testileg nem vagyok olyan, amilyen szeretnék lenni, hogy alakom nem olyan szerencsés, arcvonásaim nem olyan harmonikusak, mint másoké, és hogy sokan jóval sikerültebben kerültek ki alkotóműhelyedből, mint én!

Segíts, hogy természeti adottságaimat el tudjam fogadni olyannak, amilyenek, s ne tegyek állandóan összehasonlításokat, hogy másoknak mennyivel könnyebb a dolguk, hiszen lehet, hogy ők nálam többet küszködnek indulataikkal, szenvedélyeikkel!

Segíts, hogy ne zúgolódjam szellemi képességeim miatt sem; ne fájjon, hogy másokat élesebb értelemmel áldottál meg, mint engem! S ha valaki szellemességét csillogtatja, soha ne akarjam elhomályosítani ragyogását!

Egyébként is, Te öröktől fogva láttad, amit én nem láthatok, hogy ha például csak egy kicsit is szebb lennék, az talán vesztemet okozná; vagy ha természetem valamivel szerencsésebb volna, feladnám talán az önmagammal vívott harcot, s lejjebb csúsznék, mint ahol most állok. Vagy ha több szellemi képességet kapok, könnyen elsodorna a kevélység.

Add, hogy megértsem: a meg nem kapott talentumokkal nem kell elszámolnom! De amit adtál, azt kamatostól várod vissza tőlem és másoktól is.

Nagyon könyörgök, Istenem, azért a kegyelemért, hogy soha, egy pillanatra se legyek irigy azokra, akik akár testi vonatkozásban, akár szellemi téren, akár lelkiekben többek, különbek nálam. Sőt, készségesen ismerjem el bennük ajándékaidat, és ne keseredjem meg a magam valósága miatt, még akkor sem, ha azt első pillanatban leverő érzés tudomásul vennem.

Add, hogy megbékéljek önmagammal! Ha néha keserű szájízzel állapítom is meg önmagam semmiségét, ha itt-ott túlzottan hajlok is a pesszimizmusra, Istenem, adj világosságot arról, hogy meglássam: ez valójában nem alázatosság, hanem kevélység. Hiszen csak az olyan önkritikának és önismeretnek van értéke, amely arra vezet, hogy ne bízzak önmagamban, de annál jobban bízzam benned. Ha csüggedés vagy kétségbeesés a következmény, láttasd meg, hogy ez túlzott önértékelésem, és szabadíts meg tőle!

Végül kérlek, támogass, hogy abból, ami most vagyok, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozzam azt, ami adottságaim és körülményeim által lehetek! Mert tudom, Te tőlem is vársz valami olyat, amit csak én tudok megvalósítani, senki más. Kegyelmeddel ezt meg is akarom tenni. Láttasd meg velem, Uram, Istenem, s add áldásodat igyekezetemre!

(Egy régi, elsárgult, stencilezett lap üzenete.)