SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:10; Ézsaiás 40:31; Máté 9:2-7; János 4:1-26; 9:1-11; Róma 6:1-6

„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14).

Döbbenetes, hogy érzékeink mennyire becsaphatnak. A Föld nagyjából 1700 km/h sebességgel forog a tengelye körül, miközben másodpercenként 30 km-t megtéve kering a Nap körül. Ennek ellenére úgy érezzük, mintha teljes nyugalomban volna. Vagy pl. az asztal, a szék, a szikla, sőt maga az ember (tehát alapvetően az anyag), amit tömörnek érzékelünk, jelentős részben légüres tér. Minden pillanatban a Nap atomnál kisebb részecskéinek milliárdjai hatolnak át testünkön, mi azonban ebből mit sem érzünk, látunk vagy hallunk. A látszat ellenére az emberi testet főleg víz alkotja. Víz? Igen, valóban vízi lények vagyunk, abban az értelemben, hogy testünknek kb. 60%-a víz. Még ha hihetetlenül hangzik is, agyunk 85%, csontjaink pedig 10-15% vizet tartalmaznak.

A csodálatos és titokzatos víz az egyik életelem, ami nélkül nem létezhetnénk. Az előttünk álló héten e nélkülözhetetlen folyadék lelki és fizikai vetületeiről gondolkozunk el.

Isten a Forrása úgy a fizikai, mint a lelki értelemben vett víznek.

Milyen különböző értelemben említi Jn 4:1-26 a vizet? Melyiknek mi a jelentősége? Mi az üzenete a történetnek ma?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jézus találkozott egy asszonnyal Samáriában, aki Jákób kútjához ment vízért. A Mester vizet kért tőle, majd a kialakuló beszélgetés közben elmondta, hogy Ő olyan vizet adhat neki, ami örökre elveszi szomjúságát. Önmagát Élő Víznek nevezte. Ez a fogalom az fejezi ki, hogy Jézus egyaránt biztosíthat békét, örömet, bűntől való szabadulást, bűnbocsánatot, és az Istennel való közösség érzését. A keresztények Jézus Krisztusban találnak megoldást mindenre.

Jézus mindannyiunknak felkínálja a vele közösen végzendő szolgálat lehetőségét. Ajánlata ma is érvényes, hiszen Ő nem változik. Sokan tudják: nyugtalanságuk, bizonytalanságuk és a hiábavalóság érzése elszállt, amint tapasztalták az Úr együttérzését, szeretetét, azt, hogy elfogadta őket.

Isten a lelki víz bőségét ígérte, ha keressük Őt. Jel 22:17 versében felkínálja, hogy vegyük „az élet vizét ingyen”. Az Élet Forrása, Jézus Krisztus közelében maradva bőséggel áradhat a Szentlélek áldása életünkre. Jézus mindig mindenkit szeretettel kínál: igyunk bátran ingyen az élet vizéből (Jn 4:13-14).

Ahogy Izráel népének Isten ingyen fakasztott vizet a sziklából, Jézus ma is úgy adja az élet vizét (1Kor 10:1-4).

Az élő vízhez bárki hozzáférhet, függetlenül attól, hogy milyen a múltja, milyen hibákat követett el, vagy éppen most milyen helyzetben van. Jézus arra biztat, hogy igyunk ebből a vízből, méghozzá Krisztus kegyelme által ingyen!

Jól tudjuk, hogy Jézus minden embernek felkínálja az élő vizet. Milyen tapasztalatot szereztünk már e vízzel? Megismertük jótékony hatásait és a hozzá kapcsolódó ígéreteket? Sokat merítünk belőle, vagy visszafogjuk magunkat? Ez utóbbi esetében, vajon mi késztet rá? Milyen „nyereség­gel kecsegtető” dolgok miatt nem merítünk annyit, amennyit lehetne? A Jézus által felkínált ígéretekhez hasonlítva milyennek tűnnek ezek?

ApCsel 8:35-39 szakaszában Filep a szerecsen komornyiknak magyarázta a Szentírást, a Jézusról szóló jó hírről beszélt. A komornyik elfogadta, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Amikor egy vízpartra értek, megkérdezte Fileptől: „mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” Ekkor Filep megkeresztelte, ő pedig örömmel folytatta útját. A vízben nem történik csoda; a keresztség a megtisztulás szimbóluma. A Szentlélek ajándéka alakítja át az ember életét. Keresztségünkkor külső jelét adjuk annak, hogy elfogadjuk Jézust. Jn 3:5-8 szakaszában Jézus így szólt Nikodémushoz: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (5. v.).

Mi történik az alámerítéses keresztségkor (Róm 6:1-6)?

Az őszinte megtérést szimbolizáló alámerítéses keresztség az ember életének megtisztítását jelöli. Az Újszövetség többször említi ezt a fajta keresztséget, kiemelve e szertartás fontosságát a keresztény ember életében.

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát” (ApCsel 2:38). Amikor üdvösségre jutunk, megkeresztelkedünk Krisztusba (Gal 3:26-27), aki befogad testébe, az egyházba (1Kor 12:13). A Biblia a víz általi keresztség jelképével fejezi ki a belső megtisztulást (Ef 5:25-26) és a lelki újjászületést (Jn 3:5). Egyesek természetesnek veszik, hogy megkeresztelkedhetnek, míg másoknak ma is óriási bátorságra van szükségük ehhez a lépéshez. Bizonyos országokban, ha valaki megkeresztelkedik, elfordulhat tőle házastársa, megtagadhatja családja vagy közössége, bebörtönözhetik, sőt, akár ki is végezhetik. Jézus földi élete során tett egyik utolsó kijelentése azonban így hangzik: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik” (Mk 16:16). Gondolkozzunk el erről még egy kicsit! Jézus utolsó kérései között arra bátorított, hogy higgyünk benne, és felszólított a keresztségre is. Ha Jézus ennyire fontosnak tartotta, nekünk sem szabad átsiklanunk fölötte!

Hogyan tapasztaltuk annak valóságát, amiről Pál Róm 6:1-6 verseiben írt? Hogyan változtatott meg bennünket a Krisztusban való új élet? Mitől mentett meg ezáltal az Úr? Még mely területeken szükséges a további változás? Mit tehetünk, hogy jobban együtt tudjunk működni az Úrral, aki kész megtisztítani a bűneinktől?

1Móz 2:10 versébõl kiderül, hogy már az Édenben, a bűneset előtt is a teremtett világ rendelkezésére állt a víz. Mi következik ebből?

Az élővilág fennmaradásához szükség van levegőre, vízre és táplálékra (1Móz 1:29). Azt olvashatjuk az Édenről, hogy a csodaszép kertben folyóvíz is fakadt, amiből másik négy folyó eredt: a Pison, a Gihon, a Tigris (Hiddekel) és az Eufrátesz. Isten azért adta a vizet, hogy a föld élővilágát életben tartsa. Isten teremtményeiként tehát az élethez szükségünk van vízre, ami testünk minden sejtjének, szövetének és szervének működéséhez kell. A víz szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában, tápanyagot és oxigént szállít a sejtekhez, eltávolítja a salakanyagokat, megakadályozza a székrekedés kialakulását, nedvességgel tölti meg a szöveteket, kipárnázza az ízületeket, és mozgásban tartja testünkben a vért. Több vizet kell fogyasztanunk, mint amennyire a szomjúságérzetünk késztet. Abban, hogy elegendő folyadékhoz jussunk, a víz mellett még számos italféle segít: pl. a tej, a gyümölcs- és zöldséglevek. Az alkohol és a koffeintartalmú italok azonban nagyobb folyadékveszteséghez vezethetnek, ami veszélyes is lehet. A tiszta víz a legjobb szomjoltó. Kezdjük a napot egy-két pohár vízzel, és az étkezések között is igyunk, hogy elegendő folyadékhoz jussunk! A víznek egyéb fontos szerepe is van. A kézmosás csökkentheti a veszélyét annak, hogy a fertőzések egyik emberről a másikra terjedjenek. A fertőző betegségek nagy százalékát meg lehetne előzni kézmosással, különösen az étkezés előttivel. A napi fürdés pedig eltávolítja a felgyülemlett szennyeződést – ami szintén betegségek kialakulásához vezetne.

Mire figyelhetünk fel 3Móz 11:40; 13:6, 34, 53-54; 15:3-13 verseit olvasva?

A kutatók sokat vitatják az ószövetségi tisztulási ceremóniák célját. Sokan azzal érvelnek, hogy e gyakorlat pusztán szertartás volt, mindenféle egészségügyi vonatkozás nélkül. Bizonyos esetekben ez tűnik valószínűbbnek (mint pl. amikor a papoknak meg kellett mosniuk kezüket és lábukat a templomba való belépés előtt [lásd 2Móz 30:20-21]). Bár annak fényében, amit ma a kórokozók­ról és a tisztaságról tudunk, elmondhatjuk, hogy az Úr egészségügyi okokat is szem előtt tartva adhatta e rendelkezéseket, még ha az izraelitáknak fogalmuk sem volt a baktériumokról és hasonló dolgokról.

Ma jól tudjuk, hogy egészségünk szempontjából milyen fontos a vízzel való tisztálkodás.

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40:31)!

Gondolkozzunk el ezen a versen! Milyen ígéretet találunk benne, és hogyan vonatkoztathatjuk önmagunkra?

A Harvard Egyetem egyik professzora, Dr. Pitts egy kísérletet végzett, ami történelmi jelentőségűvé vált. Kérésére atlétáknak kellett egy futógépen 5.6 km/h sebességgel gyalogolni egy igen meleg helyiségben, miközben annyi vizet itattak meg velük, amennyit kiizzadtak. A kísérlet végén, hét órával később, a sportolók úgy érezték, tovább is tudnák folytatni a gyaloglást (G. C. Pitts, R. E. Johnson, F. C. Conzolazio: Work in the Heat as Affected by Intake of Water, Salt and Glucose. American Journal of Physiology, 142:253, 1944.). Egy másik nap egy újabb kísérlet közben ugyanazok az atléták nem kaptak vizet. Ekkor három és fél óra alatt teljesen kimerültek. Ha nem biztosítjuk a kellő vízmennyiséget szervezetünk számára, nehezíthetjük alapvető feladatainak végzését. A krónikus vízhiány – még ha szervezetünkben különböző kompenzációs mechanizmusok működésbe is lépnek – kétségkívül rontja az ember egészségi állapotát.

A megfelelő folyadékmennyiség bevitele azonban enyhítheti az olyan tüneteket, mint pl. a fejfájás. Így tehát kevesebb fájdalomcsillapítóra lesz szükségünk, aminek ártalmas mellékhatásai vannak, különösen gyakori szedés esetén.

Viszont az is előfordulhat, hogy a túl sok víz fogyasztása bizonyos esetekben vízmérgezéshez vezet. Több tényezőtől is függ, hogy éppen mennyi vízre van szükségünk, mint pl. a hőmérséklet, testünk mérete és a veseműködésünk, de egyszerűen megállapíthatjuk: ha a vizelet világos, tiszta, akkor elegendő folyadékot ittunk. Általában törekedjünk arra, hogy napi 6-8 pohár (poharanként 2.5 dl) vizet elfogyasszunk, de nagy melegben vagy kemény fizikai megterhelés alatt ennél még többre is szükségünk van!

Mennyi vizet iszunk naponta? Jó, ha tudatosan odafigyelünk vízfogyasztásunkra. Aki nem iszik elég vizet, annak érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon miért nem él azzal a lehetőséggel, aminek pedig olyan sok egyszerű, mégis fontos előnyét élvezhetné!

„Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szememre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom” (Jn 9:11).

Jn 9:1-11 szakaszában olvashatjuk a születése óta vak férfi meggyógyításának történetét. Mi a különös ebben az esetben, ha összehasonlítjuk Jézus más gyógyító csodatetteivel? Lásd Mt 8:8-13; 9:2-7; Lk 8:46-47! Vajon jelenthet valamit ez a különbség, és ha igen, mit?

Nagyon fontos, hogy tiszta legyen a víz, amit elfogyasztunk, de az is, amit külsőleg alkalmazunk. Sokan csak nagy nehézségek árán jutnak tiszta vízhez. A fertőzött forrásból származó vizet vagy vegyileg kell tisztítani, vagy fel kell forralni a fogyasztás, felhasználás előtt.

A víz külsőleg alkalmazva is igen hasznos, nemcsak akkor, ha megisszuk. Vízterápiával többféle kezelést végeznek. A hideg- és melegvizes borogatások tudatos, óvatos használata számos panaszra hoz enyhülést. Különös körültekintéssel kell azonban eljárni a keringési betegségben szenvedők, cukorbetegek vagy neurológiai problémákkal küzdők esetében. Kifejezetten a hasznunkra válhat, ha megfelelő képzést kapunk a hidroterápia alkalmazását illetően. „Sokan azonban nem ismerik tapasztalatból a víz helyes alkalmazásának jótékony hatását, és ezért idegenkednek tőle. Nem értékelik kellőképpen a vízgyógyászatot, mivel szakszerű alkalmazása fáradságos, amire sokan nem vállalkoznak. Ám senki se gondolja, hogy bármivel is mentegetheti magát, ha ez a téma ismeretlen vagy közömbös számára. A vizet sokféleképpen fel lehet használni fájdalom enyhítésére és betegség megelőzésére. Mindenkinek meg kell tanulnia értelmesen alkalmazni azt az egyszerű házi gyógykezelésben. Az anyáknak különösképpen tudniuk kell, miként viseljék családjuk gondját, az egészségesekét és a betegekét egyaránt” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 164. o.).

Mennyire gondolunk tudatosan egészségügyi szokásainkra? Azaz, hogyan viselhetnénk jobban gondot magunkról? Miért is várnánk addig, amíg a rossz szokások következtében megbetegszünk? Sokkal jobb már most elkezdeni az egészséges életmód elvei szerint élni, megelőzve ezzel betegségek kialakulását, mint végigjárni a gyógyulás keresésének kálváriáját!

„A beteggondozók szilárdan Istenre hagyatkozva végezzék fontos munkájukat, hogy áldását adja azokra az eszközökre, amelyeket kegyelméből rendelkezésükre bocsátott, és amelyekre könyörülettel felhívta népünk figyelmét. Ilyen eszköz a friss levegő, a tisztálkodás, az egészséges táplálkozás, a munkaidő és a pihenés megfelelő aránya, valamint a víz” (Ellen G. White: Counsels on Diet and Foods. 303. o.).

„Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal: ’Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam’ (Jn 4:15)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 381. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Ha a világ bizonyos részein az ember bemegy egy élelmiszerüzletbe, akár 40 különféle palackos vizet is találhat. Másutt azonban csak nagy nehézségek árán juthatnak egy kevés tiszta ivóvízhez. Mivel segíthetünk azoknak, akik nem találnak elég vizet alapvető életszükségleteikhez? Nálunk milyen a víz? Mit tehetünk azért, hogy a körülöttünk élők tudatosan, nagyobb körültekintéssel használják a vizet?

2.        Ha ismerünk olyan egészségügyi szakembert, vagy valakit, aki a víz kérdésében tájékozott, hívjuk meg az osztályba, és beszélgessünk el vele a víz különféle jótékony hatásairól és felhasználásáról. Azt is kérdezzük meg, hogy mi mindent tehetünk naponta, ha valóban élvezni akarjuk a víz sokféle áldását!

3.        Jézus felkínálja, hogy vegyük az élet vizét ingyen (Jel 22:17). Mit jelent ez, és hogyan lehet megtenni? Mi kell ahhoz a mi részünkről, hogy ihassunk az élet vízéből?

A KERESZTSÉGRŐL

„A Biblia beszámolója szerint Jézus keresztségekor egy hang hallatszott az égből, amelyet a jelenlévők csak Isten hangjaként tudtak azonosítani: ’Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.’ (Márk 1:11) Ez a kijelentés ma is vonatkozik mindenkire, aki Jézus Krisztushoz tartozónak vallja magát, akkor is, ha már nem hallatszik ez a hang. A keresztségben Isten szeretett fiaivá, lányaivá fogad. A megkereszteltek ettől fogva tudják magukról igazán, hogy kik is ők, megtalálják valódi identitásukat.

Ezt szemléletesen így fogalmazza meg egy régi prófétai kijelentés, amit Isten személyes üzeneteként is érthetünk a keresztségre készülőkhöz: ’Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek.’ (Ézsaiás 43:1, 4) Akit Isten így szólít meg, az teljes bizalommal fordulhat felé.

El sem lehetne képzelni jobb startot az új életbe, az Istennel való személyes életközösségbe, de nagyszerűbb ígéretet sem. Aki egyszer tanúja lehet annak, ahogyan emberek tudatosan megélik a keresztséget, az mélyen a hatása alá kerül ennek. Ezt az élményt csak egy dologgal lehet felülmúlni – a saját keresztségünkkel!

Lehet Istent érezni? A hangját hallani? Szeretetét a saját bőrünkön tapasztalni? Itt van az a hely” (Dr. Rolf J. Pöhler: Mai keresztények. A megélt hit. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 42. o.)!