3. tanulmány − 2010
Április 10 - 16.Lelki - és fizikai erő
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI
TANULMÁNYUNK: Zsoltár 139:13-15; 1Korinthus
3:16-17; 9:24-27; Efézus 2:8; 2Timóteus 2:3-5; 4:7; Zsidók 11:6
„De akik az Úrban
bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40:31)!
Igen sok erőfeszítést
igényelt a felkészülés, ami lehetővé tette, hogy Roger Bannister egy mérföldet
4 perc alatt megtegyen. Végtelennek tűnt az edzések sora, a kimerítő hegymászások,
de nem lehetett lazítani, mert a díjat, ami olyan sokat jelentett a fiatal
atlétának, mások is szerették volna elnyerni a világ különböző pontjain.
Felvirradt 1954. május 6. hajnala, az a nap, amire Roger Bannister évek óta
készült, úgy érzelmileg mint lelkileg, de az értelmével
és fizikailag is. A versenyt megelőző nap sajnos megcsúszott a síkos
parkettán, és a nap hátralévő részében csak sántikálni tudott. A verseny
azonban kezdetét vette, és Roger Bannister 3 perc 59.4
másodperc alatt lefutotta az egymérföldes távot. Ezzel ő lett az első ember,
aki 4 percnél kevesebb idő alatt tett meg egy mérföldet!
Pál apostol a
sport világából vett képpel bátorít arra, hogy „kitartással fussuk meg az előttünk
levő küzdő tért” (Zsid 12:1). Az általa említett
verseny azonban sokkal fontosabb annál, mint amelyikben Roger Bannister győzött.
Ehhez a versenyhez a lehető legjobb lelki és fizikai erőnlét szükségeltetik,
aminek alapja a rendszeres gyakorlás. A héten ezzel foglalkozunk majd.
A testedzés az egészség megőrzésének és
fenntartásának egyik rendkívül fontos tényezője.
A LELKI ÉRTELEMBEN VETT ATLÉTA |
Április 11 |
Vasárnap |
„Ama nemes harcot
megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7). Mire gondolt itt Pál, az egyedül hit által elnyerhető
megváltás kiemelkedő tanítója?
Az embereket
évszázadok óta lenyűgözik az atlétikai versenyek, sokan csodálják a
sportolókat. Irigylésre méltó, amit az atléták el tudnak érni testükkel! A
természetes adottságok mellett a legtöbb sportoló mégis hihetetlenül kemény erőfeszítéseinek
köszönheti sikerét.
Egyszer valaki
megkérdezte egy hosszútávfutó bajnoktól, hogy szerinte belõle is
válhatna-e sikeres futó. „Hát persze!” – felelte az atléta. „A
hét hat napján fuss le 15 mérföldet, a hetediken pedig 25-öt. Ha ezt egy évig
megteszed, jó esélyed van rá, hogy eredményes legyél.”
A Biblia több
helyen is sportversenyhez hasonlítja a hitéletet. Olvassuk el a következő
szakaszokat: 1Kor 9:24-27; Fil 3:12-14; 2Tim 2:3-5!
Milyen alapvető gondolatot találunk e részekben? Hogyan tapasztaltuk már mi is
azt, amit az apostol itt kifejezett?
Pusztán az
arckifejezésükre figyelve könnyen juthatunk téves következtetésre azzal
kapcsolatban, hogy a kocogók, kerékpárosok, futók mennyire érzik jól (vagy
rosszul) magukat. Néha inkább büntetésnek tűnhet, amit tesznek, pedig rendkívül
sok előny származik abból, ha az ember kitart edzésterve mellett. Erről majd a
héten egy kicsit később ejtünk szót. Az előnyök abból adódnak, ha az ember eltökélten,
fegyelmezetten végrehajtja a szükséges feladatokat. Vannak szabályok, amelyeket
be kell tartani. Alapvetően fontos például a rendszeres edzés. Továbbá lennie
kell egy bizonyos célnak, és időnként valami díjnak, jutalomnak is.
Ezek az elvek a lelki és a fizikai erőnlétre egyaránt
vonatkoznak. Ahhoz, hogy lelki erőnlétünket biztosítsuk, figyelmünket Jézusra
kell összpontosítanunk. Olvasnunk kell Igéjét, és fontos az imádkozás, az
elmélkedés is. Annyi minden elterelheti a figyelmünket, köztük számtalan jó és
nemes ügy, mint pl. a munkánk, a tanulmányaink vagy akár a gyülekezeti
programok. Ilyenkor azonban félre kell tenni azokat a feladatokat és a
figyelmünket elterelő minden egyéb dolgot, mivel gátolják a kegyelemben való
növekedésünket. Ha meg akarunk erősödni, céljainkat fontossági sorrendbe kell
állítani!
A HIT „IZMAINAK” SORVADÁSA |
Április 12 |
Hétfő |
Hogyan
kapcsolódnak egymáshoz Ef 2:8 és Zsid 11:6 versei?
Hogyan őrizhető meg és építhető tovább a hit, amit ajándékként kapunk?
Akinek tört már
csontja vagy kificamodott valamelyik ízülete, tapasztalta, hogy a gyógyuláshoz
teljes pihentetés szükséges. Az ilyen esetekben gipszeléssel, kötözéssel vagy
sebészeti szegecseléssel rögzítik a sérült ízületet vagy törött végtagot. Mivel
a pihentetés következtében az érintett izmok nem mozognak, sorvadni kezdenek, vékonyodnak,
gyengülnek. Az ízület vagy a csont gyógyulásával azonban újból elkezdődhet a
mozgás, és az óvatos használattal, tornáztatással visszaszerezhető az izmok
ereje.
„A tevékenység létünk törvénye. A test minden szervének
megvan a meghatározott feladata, amelynek teljesítésétől függ fejlődése és
életereje. Az összes szerv szabályszerű tevékenysége erőt és energiát
kölcsönöz; viszont ha nem használjuk őket, elernyednek és elhalnak. Kösd csak
fel a karodat akár néhány hétre csupán, azután vedd le róla a kötést, és azt
fogod tapasztalni, hogy gyöngébb, mint az, amelyiket ugyanakkor ésszerűen
használtál. A tétlenség ugyanezt a hatást váltja ki az egész izomrendszerben”
(Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó.
164. o.).
Éppen így van ez
a hittel is. Ha nem gyakoroljuk hitünket, ha hitünk „testének” és
„végtagjainak” életfontosságú mozdulataira és tevékenységeire nem kerül sor, a
fejlődés elmarad. Igaz, a hit ajándék, de ha nem gyakoroljuk, ha nem arra
alapozva döntünk, ha nem igényeljük hit által Isten ajándékait, ha nem vagyunk
hajlandóak a hit talaján állva kockázatot is vállalni, ha nem élünk hittel
egészen addig a pontig, amíg megalázkodva, Isten előtt meghajolva térdre is
ereszkedünk, akkor fennáll a veszélye, hogy elveszítjük hitünket.
Milyen tragédia,
hiszen a hit Isten egyik legértékesebb ajándéka! Csak azok mondhatják meg,
mekkora kincs valójában, akik tudják, milyen is hit, Isten ismerete és az
ígéreteiben található reménység nélkül élni a világban.
Milyen gyakran élünk a hit ajándékával?
Talán azt mondjuk, hogy hiszünk, de a tetteink ezt vajon mennyire mutatják?
Hogyan tanulhatjuk meg naponta fejleszteni hitünket a kis dolgokban, hogy a
nehezebb helyzetekben valóban az látszódjon rajtunk, amit magunkról mondunk?
„AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK” |
Április 13 |
Kedd |
Az elkeseredett
fiatal tiszt egy kavicsot rugdalt a száraz sivatagi homokon. Az édesanyjánál
mellrákot diagnosztizáltak, ezért műteni kellett. A szolgálati beosztás miatt
azonban a fiú nem mehetett haza, hogy vele lehessen. Haragosan, lázongva tépelődött:
„Miért? Miért? Miért?” Mindig azért imádkozott, hogy legyen elég hite, ám ezekben a percekben, amikor a dolgok nem úgy alakultak,
ahogy szerette volna, amikor imáira nem olyan választ kapott, mint amit remélt,
a hite megfogyatkozott. Sötét kétely borult a lelkére, és néhány pillanatig
azon tűnődött, valóban létezik-e Isten. Majd felkelt a nap, és a hajnal
szépsége beragyogta az égboltot. A fiatal katonának eszébe jutott néhány
bibliavers, egy történet, amit már gyerekkora óta ismert. Miközben a történeten
gondolkozott, hite ismét megerősödött. Bármilyen nehéz is volt megértenie
bizonyos dolgokat, még ha nem is talált magyarázatot arra, mi miért történt,
mégsem adta fel, továbbra is szerette az Úr Jézust és bízott benne.
Mit mond Jn 20:24-29 szakasza személyesen nekünk? Milyen gyakran fordul
elő, hogy hinnünk kell akkor is, ha nem látunk? Miért olyan fontos oldala ez a
hit gyakorlásának?
_____________________________________________________________
Jézus türelmesen
és kedvesen mutatta meg sebeit Tamásnak. Tamás ezt látva így kiáltott fel: „Én
Uram és én Istenem” (28. v.)! A fiatal katonatisztnek ezek a szavak
jutottak eszébe: „boldogok, akik nem látnak és hisznek” (29. v.). Éppen
ez a kulcsa a dolognak – hinni akkor is, ha nem látunk valamit, szaván fogni
Istent anélkül, hogy „bizonyítékot” követelnénk. Végtére is, vannak, akiket a
világ összes „bizonyítéka” sem győzne meg annyira, hogy higgyenek. Hit által
élni tehát azt jelenti: aszerint haladni előre, amit
már tudunk Isten szeretetéről; bízni Istenben annak alapján, amit eddig tapasztaltunk;
szaván fogni az Urat, aki már bemutatta jóságát és szeretetét. Ezt megtehetjük,
akármilyen nehéz körülmények között is vagyunk, és bármilyen sok az, amit nem
látunk vagy nem értünk.
Mikor fordult elő utoljára, hogy hitből
kellett megtennünk valamit, anélkül, hogy bizonyítékot vagy magyarázatot
kaptunk volna? Mi történt akkor? Mit tanultunk abból az esetből, ami másoknak
is segíthet hasonló helyzetben? Ha újra kellene kezdenünk, mit tennénk másképp
és miért?
A TESTEDZÉS ELŐNYEI – 1. RÉSZ |
Április 14 |
Szerda |
Eddig azzal
foglalkoztunk, hogy mit jelent a hit gyakorlása. Érintettük a sportéletet és a
versenyeket idéző hasonlatokat, amelyekkel a Biblia a
keresztények hitbeli útját példázza. Ugyanakkor azt is olvastuk, hogy testünk a
Szentlélek temploma (1Kor 6:19-20).
Mit mond Pál 1Kor
6:19-20 verseiben? Hogyan kapcsolható a testedzés kérdése
ehhez a szakaszhoz?
Testünk
valójában Istentől kapott ajándék, tehát nem szabad elhanyagolnunk. A tudomány
újból és újból bizonyította, hogy fizikai létünk szinte minden vetületének
hasznára válik a testedzés. Persze nem kell mindannyiunknak 4 perc alatt
lefutni az egymérföldes távot, de szinte mindenki mozoghat annyit, amennyinek
már rengeteg előnyét élvezheti nemcsak fizikailag, de lelkileg és szellemileg
is. Keresztényként nem valljuk a görögök elképzelését, miszerint az embernek a testétől
függetlenül létező, halhatatlan lelke volna, és nem fogadjuk el azt a pogány
hitet sem, hogy a test gonosz lenne. Testünk és értelmünk egyaránt Isten
ajándéka, amelyek nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással. Közérzetünk hat
gondolatainkra és lelkiállapotunkra is. Szoros az összefüggés, ezért is nem
hanyagolhatjuk el lényünk egyetlen oldalát sem annak veszélye nélkül, hogy
ezzel más területeknek is ártanánk.
„Isten
követelményeit lelkiismereti üggyé kell tenni. Rá kell ébreszteni az embereket
arra, hogy kötelesek önmagukon uralkodni; hogy szükség van a tisztaságra, a
falánkság és minden szennyes szokás elhagyására. Meg kell értetni velük, hogy
szellemi és fizikai képességeiket ajándékba kapták Istentől, és hogy a lehető
legjobb állapotban kell tartani őket – az Ő szolgálatára” (Ellen G. White: A
Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 81. o.).
Akik végeznek
valamilyen testmozgást, tudják, milyen nagyszerű előnyökkel jár ez a
tevékenység. Jó tudni azt is, hogy nem kell feltétlenül sok belőle.
Az emberek jelentős része igen
elfoglalt. Isten azonban mindannyiunknak azt parancsolja, hogy viseljünk gondot
saját magunkról – ennek pedig a testedzés az egyik alapvető módja. Hogyan is
állunk tehát ezen a téren? Mennyi időt fordítunk mozgásra? Milyen kifogásokra hivatkozva
igyekszünk kibújni alóla?
A TESTEDZÉS ELŐNYEI – 2. RÉSZ |
Április 15 |
Csütörtök |
Kétségtelen,
hogy testünket éppen annyira fontos erősíteni, mint hitünket. Bármiféle
edzésprogram elkezdése előtt azonban biztosan kell tudnunk, hogy egészségi
állapotunk lehetővé teszi-e a rendszeres testgyakorlást. Amennyiben már
valamilyen meglévő egészségügyi problémával vagy fogyatékkal élünk, bölcs dolog
orvos tanácsát követni a végzett gyakorlatok intenzitását illetően.
Minden edzésprogrammal kapcsolatban három dologra kell
odafigyelni: gyakoriság, intenzitás és időtartam.
1)
Gyakoriság. Mostanában az egészség és erőnlét
optimális szintje elérése érdekében
azt szokták javasolni, hogy hetente legalább hatszor végezzünk valamilyen testmozgást.
2)
Intenzitás. Az edzés intenzitása az ember
életkorától és egészségi állapotától függően változó. A tervük mellett következetesen
kitartók idővel egyre keményebben és keményebben tudnak edzeni. Jó, ha a szívverésünk
gyor-sul és megizzadunk, de mindenki maga határozza meg a tempót. Ami az egyik
embernek megfelelő, nem feltétlenül jó a másiknak is.
3)
Idõtartam. A becslések szerint a napi 45-90 perces
testmozgás a legideálisabb, de már az is hasznos, ha legalább 30 percet tud
edzésre fordítani az ember a hét hat napján. Ezt az időt is fel lehet azonban
bontani kisebb egységekre, pl. 10 perc mozgás minden
reggel, délben és este. Úgy időzítsük, ahogy a napi időbeosztásunk megengedi. A
testedzés egyik remek és fenntartható formája például a gyaloglás.
Az edzés
bizonyítottan számos előnnyel jár: segít a megfelelő testsúly megőrzésében,
hozzájárul a magas vérnyomás csökkentéséhez, továbbá a magas vérnyomás minden
terápiájának fontos kiegészítője (orvosi tanács és felügyelet mellett). A rendszeres
testmozgást végzők között kevesebbszer fordul elő a 2. típusú cukorbetegség.
Emellett a szív egészségének megőrzését többek között még azzal is segíti az
edzés, hogy emeli a „jó”, azaz a HDL-koleszterin szintjét.
A rendszeres mozgás következtében javul a közérzetünk, ami
részben a szervezetünkben edzéskor termelődő endorfin nevű hormonnak köszönhető.
A rendszeres testedzés késlelteti az Alzheimerkór előrehaladását, és általánosságban
javítja az agyműködést is. A rendszeresen sportolók között kevesebb a depressziós,
de a mellrák és vastagbélrák kialakulásának megelőzésében is szerepet játszik a
mozgás. Számos és sokféle jótékony hatással számolhatunk tehát.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Április 16 |
Péntek |
Ellen G. White: A
Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „A
hit érintése” című fejezete, 35–43. o.
„A Krisztus kegyelmében való növekedésnek egyedüli útja, hogy
önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját, minden tőlünk telhetőt elkövetve,
hogy megsegítsük azokat, akik támogatásra szorulnak. A gyakorlat adja az erőt;
és a tevékenység az élet első feltétele. Akik a Krisztusban való életet úgy
élik, hogy tétlenül fogadják a Lélek kegyelmi ajándékait, de Krisztusért mit
sem tesznek, azok megkísérlik az ingyenélést, munka nélkül. A semmittevés
azonban, mind a lelki, mind az anyagi világban, elerőtlenedést és végül romlást
eredményez. Az az ember, aki vonakodik tagjait mozgatni, csakhamar annyira
legyengül, hogy nem képes azokat használni. Hasonlóan, az a keresztény, aki nem
akarja Istentől nyert erejét felhasználni, nemcsak hogy nem növekedhet Krisztus
kegyelmében, hanem még a meglevő erőt is elveszíti” (Ellen G. White: Jézushoz
vezető út. 21. kiad. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 59–60. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Még
milyen párhuzamokat vonhatunk a testedzés és hitünk erősítése között? Hol
sántítanak a példák?
2.
Egy
autót vezető férfi meglátott az úton egy nőt, aki éppen kocogott. Leengedte az
ablakot, és kikiabált neki: „Maga is meghal egyszer!” Bár a férfi igen durván
szólt, igazat mondott. Fontos a testedzés, de bármilyen jó erőben legyünk is,
nem feledkezhetünk meg arról, hogy végeredményben halandók vagyunk. Jézus
visszajöveteléig mindenki meghal. A világ legjobb edzésterve sem menthet meg a
haláltól. Az egészséges életmód és a testedzés nem kínál örök életet, azt csak
a Jézusba vetett hit adja. Miért olyan fontos ezt mindig tisztán látni?
3.
Ha
módunkban áll, vigyük magunkkal a megbeszélésre, amit a mozgás jótékony
hatásait tudományosan igazoló legfrissebb eredményekkel kapcsolatban összegyűjtöttünk!
Mit találunk ezekben? Mivel segíthetünk egyházunk tagjainak, hogy megértsék,
milyen előnyökkel jár a mozgás? Hogyan vehetnénk rá a gyülekezetünkhöz
tartozókat arra, hogy többet mozogjanak, mint szoktak?
4.
Anélkül,
hogy bárkit is elítélnénk, nézzünk körül a gyülekezetben! Vajon eleget mozognak
az emberek, vagy rájuk férne egy kicsit több edzés? Mivel segíthetünk mi?
ROZMANN ISTVÁNNÉ:
„MINDENKOR ÖRÜLJETEK!”
1Thessz 5:16
Ha sírsz, ha bánatodat el nem takarod,
egyedül maradsz.
Ha mosolyogsz, s csak a más javát akarod,
diadalt aratsz.
A mosoly
Istennek egy boldog sugara
– ránk nevet vele.
Szentlelke boldogító, édes vigasza
és szeretete.
Add tovább e sugárt, s bánatod elrepül
kedves szavadra!
Talán Istenhez tér valaki, s felderül
élete hajnala.
Kegyelem, béke áraszt el; veled a Menny,
nem vagy egyedül.
Könnyet törölve Isten kebelén pihensz,
és a szíved örül.
Mosolyogj, ne félj, harcod az Isten
harca!
Oszd csak szét magad!
Győzöl, és fénylik majd benned a Krisztus arca,
mert nálad marad.
Ha sírsz, ha bánatodat el nem takarod,
egyedül maradsz.
Ha mosolyogsz, s csak a más javát akarod,
diadalt aratsz.