SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:16-17; 3:1-13; 5Mózes 30:10-19; Zsoltár 119:11; Kolossé 3:2; Zsidók 11:8-10

„De Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből iszik vala” (Dán 1:8).

Zsuzsa és Kati (nem ez az igazi nevük) testvérek, két év korkülönbség van köz­tük. Szerető családban nőttek fel. Zsuzsa szorgalmasan, jól tanult. Érettségi után egyetemre ment, közgazdaságtant hallgatott. Most, a harmincas évei közepén járva, felelősségteljes állást tölt be egy befektetési társaságnál. Férjhez ment, és családjával kényelmesen él saját otthonában.

Kati, aki nagyon szeretett szórakozni, kimaradt a középiskolából; dohányozni, inni kezdett és kipróbálta a kábítószereket. Ma egyedülálló anyaként állami segélyen tengődik, és kábítószer-függősége miatt rehabilitációs intézetbe került. Amellett, hogy kicsit féltékeny a nővérére, határozottan büszke is a sikerére.

Mindkét lány egyenlő eséllyel indult, egyforma lehetőségek álltak előttük, egyaránt választhattak. Zsuzsa az egyik utat választotta, Kati a másikat. Most mindketten saját döntéseik következményeit viselik. Mindig több választási lehetőség áll előttünk, de miután döntünk, együtt kell élnünk a következményekkel. Ezért tehát minden ember számára lényeges kérdés: melyek ezek a választások, és honnan tudhatjuk, hogy jól döntünk-e? Ezen a héten a választás erejével foglalkozunk.

Isten választási lehetőséget adott az embereknek. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy döntéseinknek következményei is lesznek!

Általában sokat beszélnek a „szabadságról”. Politikai mozgalmak például ilyen vagy olyan módon nagy hangsúlyt helyeznek rá. Az Egyesült Államok egyik tagállamának jelszava kérkedően így hangzik: „Élj szabadon, vagy halj meg!” A szabadság valójában igencsak összetett fogalom. Mást és mást jelent különböző embereknek, különböző összefüggésben. Nem is mindig könnyű rámutatni, hogy ki mit ért pontosan a szóban forgó „szabadság” alatt. Egy dolog azonban biztos. Amikor Isten megteremtette az embert, erkölcsi lénynek alkotta meg. Ehhez szükség volt arra, hogy az ember rendelkezzen erkölcsi szabadsággal. Más szóval, képesnek kellett lennie arra, hogy ha akar, rosszul is dönthessen, különben, ha nem lenne meg ez a lehetőség, aligha beszélhetnénk szabadságról.

Olvassuk el 1Móz 2:16-17 verseit! Mit mondott Isten Ádámnak? Mit üzent ezzel? Mi utal arra, hogy Ádám valóban rendelkezett erkölcsi szabadsággal?    

    _____________________________________________________________

1Móz 3:1-6 szakaszában arról olvasunk, hogy Ádám és Éva is erkölcsi szabadságot kapott. Ugyan miért figyelmeztette volna őket Isten, hogy ne egyenek a fa gyümölcséből, ha nem lett volna választási lehetőségük? Tehát a tökéletes környezetben élő tökéletes lények erkölcsi szabadságot élveztek. Ez a szabadság már az emberi lét kezdetétől fogva nyilvánvaló volt.

1Móz 3:1-6 szerint mely esetekben élt választási jogával Ádám és Éva? Hogyan tudtak volna mindketten jobb döntéseket hozni? Mit tanulhatunk e szakaszból saját döntéseinket illetően?

    _____________________________________________________________

Az emberi szabadság minden bizonnyal igen fontos Istennek. Végtére is, nézzük meg, mekkora árat kellett fizetnie azért, mert mi visszaéltünk szabadságunkkal! Ezt az ajándékot olyan szentnek, olyan nélkülözhetetlennek tartja, hogy inkább vállalta a keresztet, miután az ember helytelenül élt kapott szabadságával, minthogy szabadságát megtagadja tőle.

Milyen alapvető hibát követett el Ádám és Éva? Ballépéseiket ismerve mit tehetünk, nehogy hozzájuk hasonlóan mi is rosszul döntsünk? Milyen szempontból mondhatjuk, hogy hasonló kísértések előtt állunk?

1Móz 3:7-13 elolvasása után válaszoljunk a következő kérdésekre!

1) Vajon egy szóval ki tudnánk-e fejezni, mit élt át Ádám és Éva? Mi lenne a megfelelő szó, és miért? A mi életünkben ez hogyan jelenik meg?

    _____________________________________________________________

2) Még milyen, addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába őket? Mi hogyan találkozunk ugyanezzel? Miért?

    _____________________________________________________________

Amikor az 1970-es évek elején az Egyesült Államokban kirobbant a Watergate-botrány, a Fehér Ház igyekezett eltussolni a történteket. Nem Richard Nixon elnök engedélyezte a Demokrata Párt irodájába való behatolást, és ő nem is vett részt a tervezésben, de végül azért kényszerült lemondani, mert mások tetteit igyekezett fedezni. Bizonyos értelemben itt is azt láthatjuk, hogy Ádám és Éva megpróbálta eltussolni tettét, el akarták titkolni Isten elől a valóságot, megkísérelték elhárítani a felelősséget magukról.

Természetesen képtelenség bármit is elrejteni Isten elől. Nem tarthatjuk titokban előtte cselekedeteinket, hiszen Ő még a hajunk szálát is számon tartja (Mt 10:30). Magunkat azonban becsaphatjuk, ugye? Milyen könnyen megtaláljuk a módját, hogy másokra hárítsuk a felelősséget! Ha a főnököm nem csinálta volna ezt, akkor én sem teszem meg. Ha a férjem/feleségem nem ezt teszi, akkor én is másként cselekszem. Ha Isten megszabadított volna a kísértéstől, amikor imádkoztam, akkor biztosan nem estem volna el. Ha ez, ha az… Igaz, időnként erős kísértésekkel találjuk szemben magunkat, amelyek lényünk legmélyére hatnak. A helyzetet tovább nehezíti, hogy emberi természetünk megromlott, bűnös lett, ami miatt még könnyebb engedni a kísértésnek. A bűn már önmagában is rossz, nem beszélve a következményeiről. A helyzetet csak súlyosbítjuk, amikor nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni tetteinkért. Ugyan hogyan győzhetnénk le a bűnt, ha gondolatban, önmagunk előtt sem ismerjük el, hogy hibáztunk?

Készen állunk arra, hogy beismerjük saját rossz döntéseinket? Vagy mindig megtaláljuk a módját annak, hogy másokra hárítsuk a felelősséget? Ha így lenne, mikor hagyunk fel vele?

Sokat változott az emberi természet Ádám és Éva bűnesete óta, de még mindig rendelkezünk a választás szabadságával. Most is megvan a szabad akaratunk. Hogy mit kezdünk vele, valójában teljesen rajtunk áll. Átadhatjuk magunkat Is­tennek, engedelmeskedve neki, de úgy is dönthetünk, hogy saját, bűnös utunkat járjuk.

Mit árulnak el Ábrahámról és döntéseiről Zsid 11:8-10 versei? Mit tanulhatunk a pátriárkától? Milyen rossz döntéseket hozott Ábrahám? Döntései milyen következményekkel jártak? Lásd 1Mózes 16; 21:9-14!

„A többnejűség annyira elterjedt, hogy már nem tekintették bűnnek, de akkor is Isten törvényének áthágása volt, és végzetesen kihatott a családi viszony szentségére és békéjére. Ábrahám Hágárral kötött házassága nemcsak saját családjára hozott bajt, hanem a jövő nemzedékeire is” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 113. o.). Dán 1:8-16 szakaszában az a rész, hogy „Dániel eltökélte az ő szívében” kifejezi: választása tudatos és szilárd volt. Határozott és megfontolt döntésének következményei Dániel egész életére kihatottak, és alkalmat teremtettek Isten különleges áldásának elnyerésére. Napi imádságai és áhítatai idején Dániel újból és újból megerősítette az Úrnak tett fogadalmát.

Ha azt mondjuk, hogy helyesen kell döntenünk, az még nem ugyanaz, mint amikor szívbéli meggyőződésünk is helyesen cselekedni. Mit tehetünk, hogy az értelmünkkel is meg tudjuk hozni a helyes döntéseket? Zsolt 119:11; Fil 4:8; Kol 3:2

Végeredményben szabadon választhatjuk az Urat, de dönthetünk úgy is, hogy nem követjük Őt. Középút nem létezik. Vagy az egyik oldalon állunk, vagy a másikon. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk (gondoljunk pl. Ábrahámra); inkább arról van szó, hogy „a szívünkben kell eltökélnünk”: mindenáron igyekszünk Isten akaratát teljesíteni. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Isten akkor sem vet el, ha valami nem sikerül, vagy ha rosszul választunk! Sok­kal inkább annak a veszélye fenyeget, hogy túlságosan bűnösnek, rossznak érezzük magunkat, ezért mi akarunk feladni mindent. Ilyen esetben az az egyedüli reményünk, ha a kereszt lábához borulunk, és kérjük a bűnbocsánatot, amit Isten Jézusban felkínál.

5Móz 30:10-19 szakaszában mi a lényege annak, amit az Úr mondott népének? Mely pontok emelkednek ki leginkább? Hogyan értsük azt a gondolatot, miszerint választásuk hatással lesz utódaik életére is? Mit jelent ez? Hogyan hatnak döntéseink a gyermekeinkre?

Az élet fontos döntései általában nemcsak az ember saját életét határozzák meg, hanem a gyermekeiét is. Befolyásunk sokkal nagyobb, mint gondolnánk! Példa erre az alkoholfogyasztás. A világban előszeretettel hangoztatják a napi egy pohár alkohol fogyasztásának úgynevezett „előnyeit”. Sokakat elhitetett a kampány, amit a szeszipar a haszon reményében támogat. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy e tanulmányokban komoly hibák vannak, amelyek helyesbítésekor kiderült: az állítólagos előnyök egyszerűen nem léteznek.

Az alkohol marad az, ami volt: az egyik legnagyobb csapás az emberiség számára. Balgaság volna, ha a számos figyelmeztetés ellenére most kevésbé tartanánk tőle!

Köztudott, hogy azoknak az embereknek, akik egyszer megkóstolnak valamilyen szeszes italt, körülbelül a 7%-a alkoholista lesz, vagy az italozásból eredő gondokkal fog küzdeni. Ha valaki úgy dönt, hogy családi körben alkalmanként elfogyaszt egy kevés alkoholt, nem biztos, hogy ő maga ennek megérzi valamilyen utóhatá­sát. Lehet, hogy neki nem árt túlzottan az ital. Mi a helyzet azonban a gyerekeivel? Milyen példát mutat nekik? Annak, aki fogyaszt szeszes italt, nagy valószínűséggel a gyermekei is isznak majd. Vajon megérné olyasmit választani, ami tönkreteheti gyerekei életét? Tudományos vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy sokkal nagyobb az alkohol okozta problémák kialakulásának a kockázata az olyan családban felnövő gyerekek között, ahol fogyasztanak alkoholt, mint ott, ahol tartózkodnak a szeszes italoktól. Már ennek az egyszerű ténynek is nagyobb óvatosságra kellene késztetnie azzal kapcsolatban, milyen példával járunk elöl! Olvassuk el ismét 5Móz 30:10-19 verseit! A döntéseink tehát nemcsak önmagunkra, hanem gyermekeinkre is hatnak! Akinek pedig nincs gyereke, ugyan miért kockáztatna? Isten azért adta tudtunkra az egészséges életmód elveit, mert a javunkat akarja. Vajon hiszünk az Úrban annyira, hogy komolyan vegyük a szavát?

Az alkohol romboló hatásának számos példáját említhetnénk. Ugyan miért követnénk el balgaságot, miért vállalnánk az italozás veszélyeit, vagy ami még rosszabb, miért tennénk olyasmit, amivel másokat is rossz útra terelnénk?

„És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela” (Zsolt 87:5-6).

    _____________________________________________________________

Mindenki rendelkezik a szabad választás jogával, de nem indul mindenki egyenlő eséllyel. Némelyik döntés kihat a jövő alkalmaira és lehetőségeire. Bizonyos embereknek olyan dolgok következményeit kell elszenvedniük, amelyekről nem ők döntöttek. Hány ember életét árnyékolják be körülményeik! Gondoljunk csak azokra a hátrányos helyzetű gyermekekre, akik kábítószeres családban születtek, vagy akiket otthon bántalmaznak, vagy azokra, akik különösen szegények! Gondoljunk a kegyetlenkedés és a kétségbeesés okozta bajokra! Így vagy úgy mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, aminek semmi köze nem volt saját döntésünkhöz.

Mi az üzenete Zsolt 87:5-6 verseinek azokra a körülményekre vonatkozóan, amelyek felől az ember nem dönthet? Hogyan világít rá ez a rész Mt 7:1-2 jelentésére?

    _____________________________________________________________

Isten jól látja a körülményeinket. Tudja, hogy sokan önhibájukon kívül kerülnek iszonyatos helyzetekbe. Egyedül az Úr ismeri mindennek a hátterét. Ki ne találkozott volna már olyan emberekkel, akik borzalmasan nehéz kérdésekkel küzdenek, olyanokkal, amelyeket mások döntései idéztek elő? Egy szülő úgy dönt, hogy elhagyja a családját; egy házastárs öngyilkosságot követ el; egy barát elárul valakit, aki megbízott benne – és a végtelenségig folytathatnánk e szörnyűségek sorát. Milyen jó, hogy minden ember saját maga hozhatja meg azt a döntést, ami valamennyi között a legfontosabb. Szabadon dönthetünk arról, hogy követni akarjuk Jézust. Ha személyes Megváltónknak fogadjuk el Őt, ha bűnös életünkből megtérünk, megkeresztelkedünk, megkapjuk a Szentlélek ajándékát. E döntésünk révén Isten beléphet az életünkbe, hatni tud a szívünkre, az értelmünkre, a cselekedeteinkre, és gyümölcstermővé tehet. Így az igazi Szőlőtő vesszői leszünk. Gal 5:22-23 szerint a Lélek gyümölcse nem egyenként, hanem mintegy „fürtben” jelenik meg, abból eredően, hogy a Lélek – legalábbis amennyire engedjük – átveszi az uralmat az akaratunk felett. Más szóval tehát, ha Isten hatalma munkálkodik az életünkben, megengedhetjük az Úrnak, hogy döntésünk következtében fellépjen azok ellen a rossz dolgok ellen, amelyeket nem a saját választásaink idéztek elő.

Válogatott szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. „A jó angyalok erősebbek a gonosz angyaloknál” című fejezete, 88–91. o.

„Mindenki elnyerheti a mennyet és elkerülheti a poklot. Az angyali seregek készen állnak, hogy a megpróbált és megkísértett lélek segítségére jöjjenek. A végtelen Isten Fia kiállta a próbát értünk. A Kálvária keresztje mindenki számára világosan látható. Amikor elhangzik az ítélet, és az elveszettek átadatnak, hogy elszenvedjék Isten iránti tiszteletlenségük és engedetlenségük büntetését, senkinek nem lesz mentsége. Senkire nézve nem szükségszerű, hogy elvesszen. Mindenki maga dönti el, hogy fejedelméül Krisztust vagy Sátánt választja” (i. m. 89. o.).

„Isten nem kényszeríti az embert, hogy hagyjon fel a hitetlenséggel. Előttük áll a világosság és a sötétség, az igazság és a tévelygés. Maguknak kell eldönteniük, mit fogadnak el. Az emberi értelemnek megadatott a képesség, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Isten terve szerint az embernek nem indulatai alapján kell döntenie, hanem a bizonyítékok súlya szerint: vessen össze gondosan írást írással” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 386. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Beszélgessünk a „szabadság” kérdésköréről! Mit jelent a szabadság? Vajon szabad volna az az ember, aki úgy dönt, hogy valaminek a rabja lesz? Mennyire vagyunk szabadok? Milyen korlátai vannak a szabadságnak? Mikor lehet rossz a szabadság?

2.        Gondolkozzunk el az alkohol káros hatásairól! Hány életet tönkretett már az ital! Ha ezzel szembe is állítjuk úgynevezett „előnyeit”, akkor sem mondható bölcs dolognak kipróbálni. Mivel tudjuk ezt alátámasztani?

3.    Az emberek egy része szerető keresztény családba született, ahol szülei gondoskodtak róluk, megismertették velük Jézust és a kegyelmet. Másokat a szüleik bántalmaztak, nem törődtek velük, és még ha beszéltek is nekik Jézusról, az életükkel egyáltalán nem mutatták be Krisztust. Tetteik alapján e szülők inkább Sátán eszközei voltak, mintsem Krisztuséi. Minek a reményét tárja e második csoport tagjai elé az evangélium? Milyen ígéretekre hívhatjuk fel az emberek figyelmét?

4.       Vannak, akik iszonyatos körülmények között jöttek a világra, amelyeknek következményei bizonyos mértékig egész életükben kísértik őket. Mégis, akivel ilyesmi történt, miért ne azzal töltse élete hátralévő idejét, hogy a szüleit, a neveltetésbeli hiányosságait okolja minden bajáért? Isten kegyelme által hogyan tanulhatunk meg túllépni a múlton?

VÁLASZÚT ELŐTT

„Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek” (Lk 21:36).

„Rendkívül komoly, meghatározó időkben élünk. Isten fokozatosan, de biztosan kezdi visszavonni Lelkét a földről… A világ állapota mutatja, hogy egyre közelebb kerülünk a nehéz időkhöz. A napilapok tele vannak a közeljövőben várható borzalmas küzdelem előjeleivel. Gyakoriak a durva rablások és a sztrájkok; úton-útfélen rabolnak, gyilkolnak. Ördögi lelkek befolyása alatt állók oltják ki férfiak, nők és kisgyerekek életét. Az emberek teljesen megmámorosodtak a romlottságtól, a gonoszság minden fajtája elterjedt.

A világon minden forrong, az idők fenyegető jelei mutatkoznak. A közelgő események előrevetítik baljós árnyaikat. Isten elkezdte visszavonni Lelkét a földről. Tengeren és szárazföldön egymást érik a szerencsétlenségek. Viharok, földrengések, tüzek, áradások pusztítanak… Ki-ki sietve áll az általa kiválasztott zászló alá. Türelmetlenül várják és figyelik vezetőik lépéseit. Egyik oldalon gyülekeznek, akik Urunk megjelenését várják, arra figyelnek, azért munkálkodnak. A másik csoport tagjai az első nagy hitehagyó vezetése alatt sorakoznak fel. Szívük mélyén kevesen hiszik, hogy létezik mennyország, amit elnyerhetünk, és pokol, amitől meg kell menekülnünk.

A válság fokozatosan, lopakodva közeleg. A nap még fenn ragyog az égen… Az emberek esznek-isznak, ültetnek és építenek, házasodnak, a kereskedők adnak-vesznek. Sokan viaskodnak, hogy a legmagasabb posztra jussanak. A szórakozások kedvelői özönlenek a színházakba, lóversenyekre, szerencsebarlangokba. Lázas izgalom tapasztalható mindenütt, pedig hamarosan vége szakad a türelmi időnek, és örökre megpecsételődik minden egyes ember sorsa…

Ma, évszázadok múltán is komoly figyelmeztetéssel hangzanak Urunknak az Olajfák hegyén elmondott szavai: ’De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap’ (Lk 21:34)” (Ellen G. White: Maranatha. 35. o.).