SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 23:25-28; Róma 3:28; 8:4; 10:3; Galata 3:6; 1János 2:3-6; 5:1-3

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttet­nek” (Mt 5:6).

Az elmúlt héten befejeztük a Lélek kilenc gyümölcsének tanulmányozását Gal 5:22-23 alapján. A következő két hét során még két tulajdonságot megvizsgálunk: „Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van” (Ef 5:9). Pál ismét említést tesz a jóságról, amihez hozzáfűzi az igazságot és a valóságot. Ezen a héten megnézzük, mi is az igazság.

Az igazságot kétféleképpen szoktuk értelmezni. Beszélünk először is Krisztus nekünk tulajdonított igazságáról, arról, amit Jézus értünk tett, amivel befed, és ami feljogosít arra, hogy a mennyek országába léphessünk. Másodszor pedig ott van az igazság, amiben Krisztus részesít, amit bennünk végez, amikor Szentlelke által saját képére formál. Eszerint értelmezve az igazság két, egymástól elválaszthatatlan részből áll, még akkor is, ha valójában az igazság egy

– Krisztus igazsága, ami nélkül nem reménykedhetnénk az üdvösségben.

„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm 3:28). „Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orcáját” (Zsolt 11:7). „Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, aki követi az igazságot, szereti” (Péld 15:9). „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24). „Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 8:4). „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). „Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született” (1Jn 2:29).

A fent idézett bibliaszövegek alapján válaszoljunk a következő kérdésekre! Hogyan igazulhatunk meg, ha a törvény által nem lehetséges?

    _____________________________________________________________

Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnösöket. Milyen téves következtetéseket nem szabad ebből levonnunk?

    _____________________________________________________________

Mit jelent az, „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk”? Lehet­e olyan jól megtartani a törvényt, hogy be is töltsük azt? Vagy talán valami másra gondolt Pál? Ha igen, akkor mire?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Hogyan kell megváltoznia életünknek, ha először Isten országát és az Ő igazságát keressük?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mit jelent „igazságot cselekedni”? Lehetünk igazak anélkül, hogy igazságot cselekednénk? Válaszunkat indokoljuk is meg!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

„Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm 10:3). Vajon miről beszélt Pál? Kikre utalt, és hogyan próbálták ezek az emberek „tulajdon igazságukat… érvényesíteni”? Különben is, ismerve az emberi természetet, ez miért eleve képtelenség?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Arra mondjuk, hogy „csináld magad” barkácsolás, amikor valaki bárminemű szakmai képesítés vagy segítség nélkül készít vagy javítgat valamit. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy az ember egyedül, saját ötletétől vezéreltetve vág egy feladat elvégzésébe. A Biblia szerint viszont megigazulni lehetetlen saját erőből. Próbálkozhatunk mégoly keményen, semmit nem tehetünk azért, hogy Isten szemében igazzá váljunk; „mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink” (Ézs 64:5). Valójában, ha a magunk módján igyekszünk elérni az igazságot, azzal gyakran éppen az ellenkezőjét váltjuk ki.

Olvassuk el Mt 5:20 és 23:25-28 verseit! Miként jellemzi Jézus a problémát, ami abból ered, ha az ember azt hiszi, hogy önmagát igazzá teheti?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A legfontosabb, hogy a keresztények megértsék: az igazságot csakis Krisztustól nyerhetik. Isten előtt nem saját erőnkből, hanem Krisztus értünk vállalt tette által válhatunk szentté. Abban a pillanatban, amikor valaki szem elől téveszti ezt a tényt, könnyen előtérbe nyomul az önigazultság – a büszkeséggel és a belső romlással együtt. Tipikus példája ennek a farizeusok és az írástudók viselkedése. Magamutogató és ájtatos cselekedeteik annyira lefoglalták figyelmüket, hogy megfeledkeztek arról, ami valóban fontos volt.

Hogyan eshetünk mi is a farizeusok és írástudók bűnébe? Milyen szempontból lehet ez alattomosabb csapda, mint hinnénk?

Foglaljuk össze saját szavainkkal, mint mond Pál Róm 5:17-19 verseiben! Hogyan jutott minden ember kárhozatra, és hogyan válhatunk igazzá?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jézus igazsága ajándék; hogyan szerezhetjük meg tehát? Gal 3:6; Jak 2:23

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az engedetlenség és engedelmesség ellentétét hangsúlyozza Pál Róm 5:19 versében. Egyetlen ember, Ádám engedetlensége odavezetett, hogy mindannyian bűnössé lettünk. Ez alapvető bibliai tanítás. Ádám bűne az emberiség bukását okozta. Ennek a következményeivel minden embernek, élete minden egyes napján, együtt kell élnie. Ez alól senki nem lehet kivétel.

Ugyanez a vers azonban az engedelmességről is említést tesz. Kinek az engedelmességéről? Krisztuséról, természetesen. Egyedül Krisztusban van meg az üdvösséghez szükséges igazság, amit azután Ő mindenkinek megad, aki „a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében” részesül (17. vers). Pál itt valóban azt állítja, hogy akik kegyelmet kapnak, azok elnyerik az igazság ajándékát is. Figyeljük meg, hogy ajándék! Ajándékért nem szoktak megdolgozni, és nem is lehet kiérdemelni azt. Ha fizetségül vagy érdem szerint adják, nem beszélhetünk kegyelemről (Róm 4:4).

Isten ajándéka mégsem ér el minden embert. Krisztus igazságában nem feltétlenül részesül mindenki. Pál világosan fogalmaz: azok kapják meg az ajándékot, akik hajlandóak elfogadni; akik hit által igénylik, mint például Ábrahám, aki „hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal 3:6).

Valóban értjük, mit jelent a hit általi üdvösség? Tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül Jézus nekünk tulajdonított igazsága révén állhatunk meg az Úr előtt igazságban és megigazulva? Mit tehetünk azért, hogy jobban megértsük Isten csodálatos gondoskodását, ami az evangélium alapja?

Mivel Krisztus igazsága borul ránk, életünkben ennek az igazságnak meg is kell mutatkoznia. Az igazság nem csupán egy jogi megfogalmazás; az igazság valósággá válik mindazok életében, akik birtokába jutottak. Vegyük komolyan János szavait: „Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz” (1Jn 3:7).

Hogyan szokták félreérteni, hogy mit jelent a megigazulás?

    _____________________________________________________________

Az igazság, mint a Lélek gyümölcse szoros kapcsolatban áll az engedelmességgel. Egyesek szerint az engedelmesség és a hit általi üdvösség egymással összeférhetetlen. Szokták mondani: „Most, hogy elfogadtad Jézust Megváltódnak, fogadd el úgy is, mint életed Urát!” Ez a felhívás mintha azt sejtetné, hogy az Isten akaratának való engedelmesség és az üdvösség két külön téma. Ez bi­zony az üdvösség fogalmának alapos félreértelmezése. János arról írt, hogy az ember igaz élete a bizonyítható mutatója annak, ha valaki üdvösségre jutott.

Mire utalt János 1Jn 2:3-6 verseiben?

    _____________________________________________________________

Az engedelmességről beszélgetve általában elhangzik, hogy nem a cselekedetek üdvözítenek. Kétségtelen, Lucifer nem az engedelmessége miatt jutott a mennybe, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy engedetlensége miatt vettetett le onnan. Hasonlóképpen Ádám és Éva sem engedelmességének köszönhette, hogy az Édenbe került, viszont amikor fellázadtak Isten akarata ellen, el kellett hagyniuk a kertet.

„A megigazultság azt jelenti, hogy helyesen cselekedni. Isten mindenkit cselekedetei szerint ítél meg. Tetteinkből tűnik ki, hogy milyen a jellemünk. Cselekedeteink mutatják meg, hogy valódi-e a hitünk” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 3. kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 214. o.).

Mennyire látszik az életünkben az igazság gyümölcse? Milyen szokásainktól kellene elszakadnunk, amelyek késleltetik az igazság gyümölcsének érését az életünkben? (Vigyázzunk, hogy ne próbáljuk magyarázkodva igazolni tetteinket!)

 „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:1-3).

Hogyan és miért kapcsolja János a hittestvéreink szeretetéhez, valamint a parancsolatok megtartásához Isten szeretetét?

    _____________________________________________________________

 „Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait – azért, mert ez követelmény –, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Annak élete nyilvánvalóan nem hívő élet, aki tehernek tartja Isten kívánalmait, mert vágyainak határt szabnak. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ennek az engedelmességnek indítórugója az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy tegyük a jót magáért a jóért – mert ez tetszik Istennek” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 3. kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 60. o.).

Késztethet-e bármi jobban Isten iránti hűségre, mint amikor arra gondolunk, micsoda hihetetlen áldozatot hozott értünk a kereszten? Abban nincs erő, ha csak felszólítjuk az embereket, hogy tartsák meg a törvényt. Hívjuk fel figyelmüket Jézusra és értünk vállalt helyettesítő halálára, akkor megfigyelhetjük az erőt! Az ember abból merít erőt, ha rádöbben, hogy Jézus által bocsánatot nyerhet bűneire, és tökéletesen állhat meg Isten színe előtt Krisztus igazságának öltözetében.

Ne a pokoltól, ill. a kárhozattól való félelem legyen az életünk ösztönző ereje, hanem Isten szeretete! Az késztet leginkább az Isten iránti szeretetre, ha a keresztre és az általa elnyerhető kincsekre és ígéretekre összpontosítjuk a figyelmünket.

Honnan tudhatom meg, hogy valóban szeretem-e Istent? (Biztos, hogy nem csapom be magam?) Mely tetteim és szavaim árulkodnak Isten iránti szeretetem őszinteségéről? Másként fogalmazva, mivel tudom bizonyítani szeretetemet?

„Nem elég azt hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember is, aki elhiszi ugyan, hogy Jézus neve az egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által személyes Megváltójaként. Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. ’Aki az Ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.’ ’Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk’ (1Jn 3:24; 2:3). Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 3. kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 214. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      Ha azt gondoljuk, hogy cselekedeteink által üdvösségre jutunk, beleesünk a törvényeskedés csapdájába. Ha azt hisszük, hogy cselekedeteinknek egyáltalán nincs köze üdvösségünkhöz, akkor az olcsó kegyelem gondolata veszélyeztet. Hogyan kerülhetjük el ezeket a csapdákat és találhatjuk meg a helyes egyensúlyt? Melyik véglet fenyeget jobban minket személyesen: az olcsó kegyelem vagy a törvényeskedés?

2.        Milyen veszéllyel jár, ha életünket a jó cselekedetek hajszolása vezérli? Mihez vezethet ez, és hogyan kerülhető el?

3.        Ismerünk valakit, akit „igaznak” látunk? Mi jellemzi? Hogyan viselkedik? Hogy bánik az emberekkel? Miről szokott beszélgetni? Mit tanulhatunk tőle?

4.      Amikor igazságról beszélünk, általában az egyénre gondolunk, ami helytálló is. Vajon nincs ennek közösségi vonatkozása is? Gyülekezetünk is lehet „igaz”? Ha igen, miként? Milyen egy „igaz” közösség? Hasonlítsuk gyülekezetünket ehhez az ideálhoz!

5.       Ha a hit általi üdvösség több annál, mint a Krisztusba vetett hit megvallása és a gyülekezeti névsorba történő bejegyzés, akkor mégis mit jelent? Mi a „hit” a szó bibliai értelmében?

GONDOLATOK AZ ÖRÖMRŐL

Örömünk tartós lehet, ha felidézzük, milyen hűséges és változatlan Isten. Ha rá összpontosítunk, örömünk újraéled.

A hit gyökeréből szökken szárba a szív öröme. Lehet, hogy először nem örvendezünk, de idővel ez is bekövetkezik. Bízzunk az Úrban, ha szomorúak vagyunk, s Ő a kellő időben úgy felel nekünk, hogy hitünk termőre fordul, s örvendünk az Úrnak. A kétség szorongást szül, de a bizalom hosszú távon örömet…

Elmélkedjünk hát az Úr szent nevéről, hogy jobban bízzunk benne, és készen álljunk az örömre! Ő szent, igazságos, hűséges és állandó. Miért is ne bíznánk Istenben, aki ilyen? Ő mindentudó, mindenható és mindenhol jelenvaló, ugyan miért ne támaszkodhatnánk rá jókedvűen?

– Charles Spurgeon

Sokan keresnek örömöt a szőlőtő gyümölcsében… De az igazi és tartós öröm az igazi Szőlőtőből ered, Jézusból.

Ne feledjük, hogy a szőlőtő először az öröm keleti szimbóluma volt! Gyümölcse tette az ember szívét boldoggá. De bármilyen ártatlan is ez a boldogság – hisz a szőlőtő kisajtolt leve volt minden egyszerű parasztember itala –, ez az érzés közönséges és mulandó volt. Ez nem az igazi boldogság volt, a palesztinai szőlőskertek szőlőtője pedig nem az igazi Szőlőtő.

Krisztus volt az igazi Szőlőtő, Ő az öröm igazi forrása. Bármilyen formában is ér el bennünket, minden igazi öröm és boldogság forrása Krisztus!

– Henry Drummond