11. tanulmány − 2009
Március 6 - 12.
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Máté 23:25-28;
Róma 3:28; 8:4; 10:3; Galata 3:6; 1János 2:3-6; 5:1-3
„Boldogok,
akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek” (Mt
5:6).
Az
elmúlt héten befejeztük a Lélek kilenc gyümölcsének tanulmányozását Gal 5:22-23 alapján. A következő két hét során még két
tulajdonságot megvizsgálunk: „Mert a világosságnak gyümölcse minden
jóságban és igazságban és valóságban van” (Ef 5:9).
Pál ismét említést tesz a jóságról, amihez hozzáfűzi az igazságot és a
valóságot. Ezen a héten megnézzük, mi is az igazság.
Az igazságot kétféleképpen szoktuk értelmezni. Beszélünk először
is Krisztus nekünk tulajdonított igazságáról, arról, amit Jézus értünk tett, amivel
befed, és ami feljogosít arra, hogy a mennyek országába léphessünk. Másodszor
pedig ott van az igazság, amiben Krisztus részesít, amit bennünk végez, amikor
Szentlelke által saját képére formál. Eszerint értelmezve az igazság két, egymástól
elválaszthatatlan részből áll, még akkor is, ha valójában az igazság egy
– Krisztus igazsága, ami nélkül nem reménykedhetnénk az
üdvösségben.
AZ IGAZSÁG SZÜKSÉGESSÉGE |
Március 7 |
Vasárnap |
„Azt
tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei
nélkül” (Róm 3:28). „Mert az Úr igaz;
igazságot szeret, az igazak látják az ő orcáját” (Zsolt 11:7). „Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig,
aki követi az igazságot, szereti” (Péld 15:9). „Aki
a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az
igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24). „Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk,
kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 8:4).
„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek” (Mt 6:33). „Ha tudjátok,
hogy ő igaz, tudjátok, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle
született” (1Jn 2:29).
A
fent idézett bibliaszövegek alapján válaszoljunk a következő kérdésekre! Hogyan
igazulhatunk meg, ha a törvény által nem lehetséges?
_____________________________________________________________
Isten
gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnösöket. Milyen téves következtetéseket nem
szabad ebből levonnunk?
_____________________________________________________________
Mit
jelent az, „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk”? Lehete
olyan jól megtartani a törvényt, hogy be is töltsük azt? Vagy talán valami
másra gondolt Pál? Ha igen, akkor mire?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Hogyan
kell megváltoznia életünknek, ha először Isten országát és az Ő igazságát
keressük?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Mit jelent „igazságot cselekedni”? Lehetünk igazak
anélkül, hogy igazságot cselekednénk? Válaszunkat indokoljuk is meg!
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
IGAZSÁG –
ÖNERŐBŐL? |
Március 8 |
Hétfő |
„Mert
az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén
érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm
10:3). Vajon miről beszélt Pál? Kikre utalt, és hogyan
próbálták ezek az emberek „tulajdon igazságukat… érvényesíteni”? Különben
is, ismerve az emberi természetet, ez miért eleve képtelenség?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Arra
mondjuk, hogy „csináld magad” barkácsolás, amikor valaki bárminemű szakmai
képesítés vagy segítség nélkül készít vagy javítgat valamit.
Tágabb értelemben azt jelenti, hogy az ember egyedül, saját ötletétől vezéreltetve
vág egy feladat elvégzésébe. A Biblia szerint viszont megigazulni lehetetlen
saját erőből. Próbálkozhatunk mégoly keményen, semmit nem tehetünk azért, hogy
Isten szemében igazzá váljunk; „mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink”
(Ézs 64:5). Valójában, ha a magunk módján
igyekszünk elérni az igazságot, azzal gyakran éppen az ellenkezőjét váltjuk
ki.
Olvassuk
el Mt 5:20 és 23:25-28 verseit! Miként jellemzi Jézus
a problémát, ami abból ered, ha az ember azt hiszi, hogy önmagát igazzá
teheti?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A
legfontosabb, hogy a keresztények megértsék: az igazságot csakis Krisztustól
nyerhetik. Isten előtt nem saját erőnkből, hanem Krisztus értünk vállalt tette
által válhatunk szentté. Abban a pillanatban, amikor valaki szem elől téveszti
ezt a tényt, könnyen előtérbe nyomul az önigazultság – a büszkeséggel és a belső
romlással együtt. Tipikus példája ennek a farizeusok és az írástudók viselkedése.
Magamutogató és ájtatos cselekedeteik annyira lefoglalták figyelmüket, hogy
megfeledkeztek arról, ami valóban fontos volt.
Hogyan eshetünk mi is a
farizeusok és írástudók bűnébe? Milyen szempontból lehet ez alattomosabb
csapda, mint hinnénk?
KRISZTUS A MI IGAZSÁGUNK (RÓMA 5:17) |
Március 9 |
Kedd |
Foglaljuk
össze saját szavainkkal, mint mond Pál Róm 5:17-19
verseiben! Hogyan jutott minden ember kárhozatra, és hogyan válhatunk igazzá?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Jézus
igazsága ajándék; hogyan szerezhetjük meg tehát? Gal 3:6;
Jak 2:23
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az
engedetlenség és engedelmesség ellentétét hangsúlyozza Pál Róm 5:19 versében. Egyetlen ember, Ádám engedetlensége
odavezetett, hogy mindannyian bűnössé lettünk. Ez alapvető bibliai tanítás.
Ádám bűne az emberiség bukását okozta. Ennek a következményeivel minden
embernek, élete minden egyes napján, együtt kell élnie. Ez alól senki nem lehet
kivétel.
Ugyanez
a vers azonban az engedelmességről is említést tesz. Kinek az engedelmességéről?
Krisztuséról, természetesen. Egyedül Krisztusban van meg az üdvösséghez
szükséges igazság, amit azután Ő mindenkinek megad, aki „a kegyelemnek és
az igazság ajándékának bővölködésében” részesül (17. vers). Pál itt
valóban azt állítja, hogy akik kegyelmet kapnak, azok elnyerik az igazság
ajándékát is. Figyeljük meg, hogy ajándék! Ajándékért nem szoktak megdolgozni,
és nem is lehet kiérdemelni azt. Ha fizetségül vagy érdem szerint adják, nem
beszélhetünk kegyelemről (Róm 4:4).
Isten
ajándéka mégsem ér el minden embert. Krisztus igazságában nem feltétlenül
részesül mindenki. Pál világosan fogalmaz: azok kapják meg az ajándékot, akik
hajlandóak elfogadni; akik hit által igénylik, mint például Ábrahám, aki „hitt
az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal 3:6).
Valóban értjük, mit
jelent a hit általi üdvösség? Tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül Jézus
nekünk tulajdonított igazsága révén állhatunk meg az Úr előtt igazságban és
megigazulva? Mit tehetünk azért, hogy jobban megértsük Isten csodálatos
gondoskodását, ami az evangélium alapja?
IGAZSÁG ÉS ENGEDELMESSÉG (1JÁNOS 2:29) |
Március 10 |
Szerda |
Mivel
Krisztus igazsága borul ránk, életünkben ennek az igazságnak meg is kell mutatkoznia.
Az igazság nem csupán egy jogi megfogalmazás; az igazság valósággá válik
mindazok életében, akik birtokába jutottak. Vegyük komolyan János szavait: „Fiacskáim!
senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot
cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz” (1Jn 3:7).
Hogyan
szokták félreérteni, hogy mit jelent a megigazulás?
_____________________________________________________________
Az
igazság, mint a Lélek gyümölcse szoros kapcsolatban áll az engedelmességgel.
Egyesek szerint az engedelmesség és a hit általi üdvösség egymással összeférhetetlen.
Szokták mondani: „Most, hogy elfogadtad Jézust Megváltódnak, fogadd el úgy is,
mint életed Urát!” Ez a felhívás mintha azt sejtetné, hogy az Isten akaratának
való engedelmesség és az üdvösség két külön téma. Ez bizony az üdvösség
fogalmának alapos félreértelmezése. János arról írt, hogy az ember igaz élete a
bizonyítható mutatója annak, ha valaki üdvösségre jutott.
Mire
utalt János 1Jn 2:3-6 verseiben?
_____________________________________________________________
Az
engedelmességről beszélgetve általában elhangzik, hogy nem a cselekedetek
üdvözítenek. Kétségtelen, Lucifer nem az engedelmessége miatt jutott a mennybe,
ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy engedetlensége miatt vettetett le
onnan. Hasonlóképpen Ádám és Éva sem engedelmességének köszönhette, hogy az
Édenbe került, viszont amikor fellázadtak Isten akarata ellen, el kellett
hagyniuk a kertet.
„A megigazultság azt jelenti, hogy helyesen cselekedni. Isten
mindenkit cselekedetei szerint ítél meg. Tetteinkből tűnik ki, hogy milyen a
jellemünk. Cselekedeteink mutatják meg, hogy valódi-e a hitünk” (Ellen G.
White: Krisztus példázatai. 3. kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 214.
o.).
Mennyire látszik az
életünkben az igazság gyümölcse? Milyen szokásainktól kellene elszakadnunk,
amelyek késleltetik az igazság gyümölcsének érését az életünkben? (Vigyázzunk,
hogy ne próbáljuk magyarázkodva igazolni tetteinket!)
A MEGIGAZULT ÉLET |
Március 11 |
Csütörtök |
„Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus,
Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól
született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az
Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten
szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem
nehezek” (1Jn 5:1-3).
Hogyan
és miért kapcsolja János a hittestvéreink szeretetéhez, valamint a
parancsolatok megtartásához Isten szeretetét?
_____________________________________________________________
„Az az ember, aki puszta kötelességérzetből
próbálja megtartani Isten parancsolatait – azért, mert ez követelmény –, soha
nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik.
Annak élete nyilvánvalóan nem hívő élet, aki tehernek tartja Isten kívánalmait,
mert vágyainak határt szabnak. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása.
Ennek az engedelmességnek indítórugója az igazság és az Isten törvénye iránti
szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít,
hogy tegyük a jót magáért a jóért – mert ez tetszik Istennek” (Ellen G. White: Krisztus
példázatai. 3. kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 60. o.).
Késztethet-e
bármi jobban Isten iránti hűségre, mint amikor arra gondolunk, micsoda
hihetetlen áldozatot hozott értünk a kereszten? Abban nincs erő, ha csak felszólítjuk
az embereket, hogy tartsák meg a törvényt. Hívjuk fel figyelmüket Jézusra és értünk
vállalt helyettesítő halálára, akkor megfigyelhetjük az erőt! Az ember abból
merít erőt, ha rádöbben, hogy Jézus által bocsánatot nyerhet bűneire, és
tökéletesen állhat meg Isten színe előtt Krisztus igazságának öltözetében.
Ne
a pokoltól, ill. a kárhozattól való félelem legyen az életünk ösztönző ereje,
hanem Isten szeretete! Az késztet leginkább az Isten iránti szeretetre, ha a keresztre
és az általa elnyerhető kincsekre és ígéretekre összpontosítjuk a figyelmünket.
Honnan tudhatom meg, hogy
valóban szeretem-e Istent? (Biztos, hogy nem csapom be magam?) Mely tetteim és
szavaim árulkodnak Isten iránti szeretetem őszinteségéről? Másként fogalmazva,
mivel tudom bizonyítani szeretetemet?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Március 12 |
Péntek |
„Nem
elég azt hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul
kigondolt mese. Van olyan ember is, aki elhiszi ugyan, hogy Jézus neve az
egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által
személyes Megváltójaként. Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem
elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet
névsorában szerepel. ’Aki az Ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő
is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet
nékünk adott.’ ’Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait
megtartjuk’ (1Jn 3:24; 2:3). Ez a megtérés igazi
bizonyítéka. Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz
cselekedeteinkkel bizonyságot” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 3.
kiad. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 214. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Ha azt gondoljuk, hogy cselekedeteink
által üdvösségre jutunk, beleesünk a törvényeskedés csapdájába. Ha azt
hisszük, hogy cselekedeteinknek egyáltalán nincs köze üdvösségünkhöz, akkor az
olcsó kegyelem gondolata veszélyeztet. Hogyan kerülhetjük el ezeket
a csapdákat és találhatjuk meg a helyes egyensúlyt? Melyik véglet fenyeget
jobban minket személyesen: az olcsó kegyelem vagy a törvényeskedés?
2.
Milyen veszéllyel jár, ha életünket a
jó cselekedetek hajszolása vezérli? Mihez vezethet ez, és hogyan kerülhető el?
3.
Ismerünk valakit, akit „igaznak”
látunk? Mi jellemzi? Hogyan viselkedik? Hogy bánik az emberekkel? Miről
szokott beszélgetni? Mit tanulhatunk tőle?
4.
Amikor igazságról beszélünk,
általában az egyénre gondolunk, ami helytálló is. Vajon nincs ennek közösségi
vonatkozása is? Gyülekezetünk is lehet „igaz”? Ha igen, miként? Milyen egy
„igaz” közösség? Hasonlítsuk gyülekezetünket ehhez az ideálhoz!
5. Ha a hit általi üdvösség több annál,
mint a Krisztusba vetett hit megvallása és a gyülekezeti névsorba történő
bejegyzés, akkor mégis mit jelent? Mi a „hit” a szó bibliai értelmében?
GONDOLATOK AZ ÖRÖMRŐL
Örömünk
tartós lehet, ha felidézzük, milyen hűséges és változatlan Isten. Ha rá
összpontosítunk, örömünk újraéled.
A
hit gyökeréből szökken szárba a szív öröme. Lehet, hogy először nem
örvendezünk, de idővel ez is bekövetkezik. Bízzunk az Úrban, ha szomorúak
vagyunk, s Ő a kellő időben úgy felel nekünk, hogy hitünk termőre fordul, s
örvendünk az Úrnak. A kétség szorongást szül, de a bizalom
hosszú távon örömet…
Elmélkedjünk
hát az Úr szent nevéről, hogy jobban bízzunk benne, és készen álljunk az
örömre! Ő szent, igazságos, hűséges és állandó. Miért is ne bíznánk Istenben,
aki ilyen? Ő mindentudó, mindenható és mindenhol jelenvaló, ugyan miért ne támaszkodhatnánk
rá jókedvűen?
–
Charles Spurgeon
Sokan
keresnek örömöt a szőlőtő gyümölcsében… De az igazi és tartós öröm az igazi Szőlőtőből
ered, Jézusból.
Ne
feledjük, hogy a szőlőtő először az öröm keleti szimbóluma volt! Gyümölcse tette
az ember szívét boldoggá. De bármilyen ártatlan is ez a boldogság – hisz a szőlőtő
kisajtolt leve volt minden egyszerű parasztember itala –, ez az érzés közönséges
és mulandó volt. Ez nem az igazi boldogság volt, a palesztinai szőlőskertek szőlőtője
pedig nem az igazi Szőlőtő.
Krisztus
volt az igazi Szőlőtő, Ő az öröm igazi forrása. Bármilyen formában is ér el
bennünket, minden igazi öröm és boldogság forrása Krisztus!
– Henry Drummond