10. tanulmány − 2009
Február 27 - Március 6.
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Bírák
13-16; 1Korinthus 9:24-27; Filippi 4:8; Kolossé
3:1-10; Zsidók 12:1-2; 1János 2:15-16
„Hanem
megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg
másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Kor
9:27).
Bár
Pál felsorolásában utolsóként szerepel a „mértékletesség” (más fordításban
„önmegtartóztatás”, „önfegyelem”), semmiképpen nem ez a legjelentéktelenebb
lelki gyümölcs. Elsőként is említhetnénk, mert segítsége nélkül a többi sem
érlelődhetne. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a mértékletesség az a kötőanyag,
ami egybefogja az összes tulajdonságot.
Mint
a Lélek minden gyümölcse, így a mértékletesség is kegyelmi ajándék. Szójátékkal
élve „fegyelmi ajándék”: ajándék, mert ingyen van, és fegyelmi,
mivel növekedésében az emberi akarat is szerepet játszik.
Az önmegtartóztatás talán szigorúan hangzik, mégis a kegyelem
szerves részét képezi. Ha nem tartóztatjuk meg magunkat – étvágyunkat,
érzéseinket és ösztöneinket –, akkor majd azok irányítanak bennünket.
Választanunk kell: mi uralkodunk magunk fölött a Szentlélek ereje és kegyelme
által, vagy valaki, ill. valami más irányítása alá kerülünk. Végső soron erről
mi döntünk.
A „FEGYELMI” AJÁNDÉK (Filippi 2:12-13) |
Február 28 |
Vasárnap |
Az
önuralom rokon értelmű szavai az önfegyelem, az eltökéltség és az akaraterő. A
Lélek gyümölcse, túl azon, hogy visszatartja a keresztényeket a tiltott dolgok
művelésétől, jó cselekedetekre is ösztönöz.
Mi
az a három kívánság, amitől 1Jn 2:15-16 versei óva
intenek? Ha nem vigyáznánk, e vágyak miben nyilvánulnának meg életünkben?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Fil
4:8 felsorolja, hogy mire összpontosítsanak a
keresztények. Nevezzük meg ezeket a dolgokat! Pál
tanácsának megfogadása hogyan védhet meg az 1Jn 2:15-16
verseiben olvasható veszélyektől?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A keresztény életben nyilvánvalóan van olyan, amit szabad,
ill. nem szabad megtenni. Állandóan küzdünk az énnel, a testtel, a világ
dolgaival. Ezzel a dilemmával foglalkozik Pál Róm 7:15-18
verseiben, amikor leírja: egymással ellentétben áll az egyik oldalon az, amiről
tudja, hogy jó, a másik oldalon pedig az, amire kísértést érez. Az apostol Róm
8:1 versében adja meg a választ:
„Nincs
tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban
vannak” (új prot. ford.).
Pál tehát arra buzdít, hogy éljünk a Lélek szerint. A Lélek
nélküli élet magában képtelen megérlelni a gyümölcsöt. Pál mindannyiunk nevében
mondja, hogy hiába a szándék, ha nincs erő a véghezviteléhez. A 7.
fejezet kérdésének tehát nem az a megoldása, hogy mikor fogunk győzni,
hanem hogyan. Tehát hogyan? A Jézusba vetett hit által. Átadjuk
magunkat Jézusnak, igazságát magunkénak igényeljük, nem vagyunk többé ítélet
alatt, meghajtjuk magunkat Isten előtt, eldöntjük, hogy a Lélek szerint élünk,
követjük akaratát és hivatkozunk a megígért győzelemre. Az a kulcsa, hogy ha
belekapaszkodunk az ígéretekbe, erőt nyerünk. Egyedül képtelenek lennénk rá.
Tudatosan kell választanunk, hogy Isten nevében győzünk. Kétfrontos harcot vívunk:
felfelé tekintve, hit által Istenbe kapaszkodunk, a földön pedig a test
követeléseivel harcolunk. Mindkettőre szükség van.
JÓZSEF DÖNTÉSÉNEK AZONNALI KÖVETKEZMÉNYEI |
Március 1 |
Hétfő |
József,
akit saját családja árult el és adott el rabszolgának, kételkedhetett volna
annak az Istennek a szeretetében és gondoskodásában (akár a létében is), akinek
ismeretére gyermekkora óta nevelték. Ő mégsem azt tette.
Olvassuk
el 1Móz 39:7-20 verseit! Melyik részben találunk
magyarázatot József tettére?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Mi
lett József „jutalma” azért, hogy nemet mondott a kísértésnek (1Móz 39:20)? Hamis vádak alapján börtönbe vetették. Tényleg ezt érdemelte
hűségéért?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
József
esete lényeges dologra hívja fel a figyelmet. Ha elhatározzuk: bármi áron
helyesen cselekszünk, vajon elvárhatjuk, hogy minden kedvezően alakul számunkra
rövidtávon? Akkor mi a helyzet azokkal, akik elveszítették munkájukat,
házastársukat, családjukat, sőt életüket is, mert nem voltak hajlandóak
megalkudni a bűnnel? Találunk erre példákat a Bibliában, talán ismerőseink
között is akad, aki hasonlót élt át, esetleg mi magunk kerültünk már ilyen helyzetbe.
Tegyük fel, hogy Józsefnek élete hátralevő részét a börtönben sínylődve kellett
volna eltöltenie. Vajon akkor is helyesen cselekedett volna?
„Mert aki vet az ő testének, a testből
arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet” (Gal
6:8). Mire hívja fel figyelmünket ez a szakasz? Milyen
ellentétpárt állít elénk? Mi forog kockán? Miért van tehát óriási jelentősége
ennek a tanításnak? Pál szavai hogyan világítanak rá, miért cselekedett József
helyesen, nem félve az azonnali következményektől?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
SÁMSON BUKÁSA |
Március 2 |
Kedd |
A
mértékletesség és önfegyelem gondolatának fényében olvassuk el Sámson történetét
(amennyire időnk engedi) Bírák 13–16. fejezeteiben! Sámson élete rengeteg
komoly tanulsággal szolgál. Szomorú, hogy azt az embert, aki Istentől oly sok
ajándékot és ígéretet kapott, milyen könnyű volt tévútra vezetni!
„A veszedelem idején Sámsonnak is rendelkezésére állt az az
erőforrás, mint amihez József fordult. Tetszése szerint választhatott jó és
rossz között. Ám ahelyett, hogy belekapaszkodott volna Isten erejébe, teljesen
kiszolgáltatta magát természete vad szenvedélyének. Gondolkodásmódja elferdült,
erkölcse megromlott. Isten olyan tisztségre hívta el, ami nagy felelősséggel,
megbecsüléssel és hasznossággal járt; de a kormányzás elsajátításához először
meg kellett volna tanulnia Isten törvényének engedelmeskedni. József
erkölcsileg szabad volt. Előtte volt a jó és a rossz is. Választhatta a tisztaság,
a szentség és a tisztesség ösvényét, de léphetett volna a züllés és az erkölcstelenség
útjára is. A jó utat választotta, amit Isten helyeselt. Sámson hasonló kísértések
között, amelyeket egyébként ő maga idézett elő, szabad folyást engedett
szenvedélyének. Az ösvény, amire rálépett, szégyenbe, tragédiába és halálba
vitte. Milyen kirívó a különbség József és Sámson története között” (Ellen G.
White: SDA Bible Commentary. 2. köt. 1007. o.)!
Olvassuk
el Bír 13:24-25 verseit! Sámson történetét ismerve
milyen fontos üzenetet és figyelmeztetést találunk itt?
Fogadalma
ellenére Sámson hagyta, hogy szenvedélye és vágyai legyőzzenek minden jót.
Ugyan kinek ne lettek volna hasonló harcai? A nagy küzdelem nem jelképes
csupán: Krisztus és Sátán küzdelmét mutatja be, de nemcsak valamiféle
mennybéli háborúként, hanem úgy, mint ami minden emberben is dúl. Krisztus
mindenki számára kikövezte a győzelemhez vezető utat, ám a háború, ami
testünkért és lelkünkért folyik, valóban dúlja testünket, lelkünket. Igaz,
Krisztus mindannyiunkért győzött, nekünk azonban állandóan választanunk kell,
hogy igényt tartunk-e győzelmére; döntéseinkkel pedig mi állunk a nagy
küzdelemben vagy az egyik, vagy a másik oldalra.
Hogyan tapasztaljuk
testünkben és lelkünkben a nagy küzdelem valóságát? Milyen döntéseket hozunk?
Mit árulnak el döntéseink arról, hogy valójában melyik oldalon állunk?
PÁL FUTÁSA |
Március 3 |
Szerda |
„Nem
tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak
egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben
vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút
nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki
előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak
prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor
9:24-27, új prot. ford).
Olvassuk
el figyelmesen és imádkozva Pál szavait! Figyeljük meg, hogy ebben a szakaszban
az apostol milyen sokat elmond önmagáról és küzdelmeiről! Vigasztaljon a
tudat, hogy még Pálnak, a hűséges kereszténynek, a hit óriásának is küzdenie
kellett énjével, a bűnnel, a testtel! Nemcsak nekünk kell harcolni. A menny
tele lesz olyan emberekkel, akik ismerték a test követeléseit.
A fenti szöveg alapján válaszoljunk a következő kérdésekre!
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
1)
Mihez hasonlítja Pál apostol azt a harcot, amit mindannyian vívunk énünk és a bűn
ellen? Milyen alapvető különbségek vannak a hasonlat és a valóság között?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
2)
Mennyire bízott Pál a verseny kimenetelében? Miből merítette bizalmát? Miért
fontos, hogy bennünk is ilyen bizalom éljen?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
3) Pál bízott, ugyanakkor tisztában volt a bukás lehetőségével
is. Hogyan írt erről, és milyen megoldást talált? Válasza mennyiben illik e
heti témakörünkhöz?
AZ ÖNFEGYELEM ERŐSÍTÉSE |
Március 4 |
Csütörtök |
„Annakokáért
mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden
akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő
tért” (Zsid 12:1). Pál
ismét a futóverseny példájával tanít. Milyen „akadályok” állják utunkat?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Kol
3:1-10 versei a Krisztusban újjá lett emberek szent
életének szabályait közlik. Mi mindent sorol fel Pál, amit meg kell tennünk
azért, hogy erősödhessék bennünk az önfegyelem? Hogyan lehet a mindennapokban
is Pál tanításai szerint élni? Segítségükkel hogyan győzedelmeskedhetünk a bűn
felett, ami egyébként mindenkit könnyen hatalmába kerít?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Minden
képességet a gyakorlatban kell fejleszteni. Mértékletességre sem lehet eljutni
egy nap alatt. Hol győzünk, hol botladozunk, de nap
mint nap próbálkozunk. „Harcold meg a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12); „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már
tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott
engem a Krisztus Jézus” (Fil 3:12).
Ne
tegyük ki folyton magunkat olyan helyzetnek, ahol gyengeségeink próbára vannak
téve, ahol a legnehezebben kontrollálható vágyaink csábítások frontvonalába
kerülnek! A gonosznak még a látszatától is óvakodni kell (1Thessz 5:22). „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a
testet ne tápláljátok a kívánságokra” (Róm 13:14).
Életem mely területein
hiányzik kiváltképp az önfegyelem? Néha könnyebb győzni a desszertek utáni
vágy felett, mint úrrá lenni a lélek keserűségén és a sértődékenységen. Vajon
miért van ez így? Mi az, amin változtathatok, hogy önfegyelmem erősödjön?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Március 5 |
Péntek |
Ellen
G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Sámson”
c. fejezete, 521–529. o.
„A Manoahnak adott isteni ígéret a maga idejében beteljesedett
a gyermek születésével, akit Sámsonnak neveztek el. Amint a fiú felnőtt,
nyilvánvalóvá vált rendkívüli fizikai ereje. Nagy testi erejének titka azonban
– amint azt maga Sámson és szülei is jól tudták – nem izmaiban, hanem
megtartóztatott életmódjában rejlett, amelynek külső jele a nyíratlan haj
volt. Ha Sámson az isteni parancsolatokat oly hűséggel tartja be, mint szülei,
nemesebb és boldogabb sorsa lett volna. De a bálványimádókkal való társalgás
megmételyezte őt. Mivel Czóra városa közel volt a filiszteusok országához,
Sámson baráti viszonyba került velük. Fiatalon bensőséges baráti kapcsolatokat
alakított ki, melyek aztán egész életét befolyásolták. A filiszteus városban,
Timnáthban lakott egy fiatal leány, akit Sámson megszeretett, és elhatározta,
feleségül veszi. Istenfélő szüleinek, akik igyekeztek őt szándékáról lebeszélni,
egyetlen választ adott: ’ő kedves az én szemeim előtt’ (Bír 14:3). Végül engedtek kívánságának, és a házasságot megkötötték”
(i. m. 523. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1. A Watergate-ügy erősen megrázta az
Egyesült Államokat az 1970-es években. A botrány bűnrészesei közül G. Gordon
Liddyre szabták ki a leghosszabb börtönbüntetést. Liddy egyszer meghívott vacsorázni
egy fiatal nőt azzal a céllal, hogy beszervezi valamilyen törvénybe ütköző
tettre. A nő tudni akarta, nem fogja-e őt is magával rántani Liddy, ha esetleg
lebukik. Liddy, hogy bizonyítsa önuralmát, égő gyertya fölé tartotta az egyik
ujját egészen addig, amíg a húsa égni kezdett. Hogyan viszonyítható Liddy önfegyelme
a Lélek gyümölcséhez, amit ezen a héten tanulmányoztunk? Példájában van-e
valami nemes, értékes és követésre méltó? Vajon csak jó lehet az
önmegtartóztatás és a fegyelmezettség?
2.
Hogyan válhat az önfegyelem a
fanatizmus eszközévé? Mivel kerülhetjük el annak veszélyét, hogy az önmegtartóztatást
a törvényeskedés egy fajtájává tegyük?
3. Ismerünk-e valakit, aki az elvei miatt szenved? Azaz a kísértések idején Józsefhez hasonlóan önfegyelmet gyakorolt, és most annak nehéz következményeit hordozza? Hogyan segíthetünk neki túljutni a nehéz időszakon egyénileg vagy szombatiskolai csoportunkkal együtt?
RUDYARD KIPLING:
HA
Ha nem veszted fejed,
mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kételkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem
zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha
mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha
szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
Kosztolányi Dezső fordítása