SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

10. tanulmány     2009  Február 27 - Március 6.

A Lélek gyümölcse: mértékletesség

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Bírák 13-16; 1Korinthus 9:24-27; Filippi 4:8; Kolossé 3:1-10; Zsidók 12:1-2; 1János 2:15-16

„Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Kor 9:27).

Bár Pál felsorolásában utolsóként szerepel a „mértékletesség” (más fordításban „önmegtartóztatás”, „önfegyelem”), semmiképpen nem ez a legjelentéktelenebb lelki gyümölcs. Elsőként is említhetnénk, mert segítsége nélkül a többi sem érlelődhetne. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a mértékletesség az a kötőanyag, ami egybefogja az összes tulajdonságot.

Mint a Lélek minden gyümölcse, így a mértékletesség is kegyelmi ajándék. Szójátékkal élve „fegyelmi ajándék”: ajándék, mert ingyen van, és fegyelmi, mivel növekedésében az emberi akarat is szerepet játszik.

Az önmegtartóztatás talán szigorúan hangzik, mégis a kegyelem szerves részét képezi. Ha nem tartóztatjuk meg magunkat – étvágyunkat, érzéseinket és ösztöneinket –, akkor majd azok irányítanak bennünket. Választanunk kell: mi uralkodunk magunk fölött a Szentlélek ereje és kegyelme által, vagy valaki, ill. valami más irányítása alá kerülünk. Végső soron erről mi döntünk.

 

A „FEGYELMI” AJÁNDÉK (Filippi 2:12-13)

Február 28

Vasárnap

 

Az önuralom rokon értelmű szavai az önfegyelem, az eltökéltség és az akaraterő. A Lélek gyümölcse, túl azon, hogy visszatartja a keresztényeket a tiltott dolgok művelésétől, jó cselekedetekre is ösztönöz.

Mi az a három kívánság, amitől 1Jn 2:15-16 versei óva intenek? Ha nem vigyáznánk, e vágyak miben nyilvánulnának meg életünkben?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Fil 4:8 felsorolja, hogy mire összpontosítsanak a keresztények. Nevezzük meg ezeket a dolgokat! Pál tanácsának megfogadása hogyan védhet meg az 1Jn 2:15-16 verseiben olvasható veszélyektől?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A keresztény életben nyilvánvalóan van olyan, amit szabad, ill. nem szabad megtenni. Állandóan küzdünk az énnel, a testtel, a világ dolgaival. Ezzel a dilemmával foglalkozik Pál Róm 7:15-18 verseiben, amikor leírja: egymással el­lentétben áll az egyik oldalon az, amiről tudja, hogy jó, a másik oldalon pedig az, amire kísértést érez. Az apostol Róm 8:1 versében adja meg a választ:

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (új prot. ford.).

Pál tehát arra buzdít, hogy éljünk a Lélek szerint. A Lélek nélküli élet magában képtelen megérlelni a gyümölcsöt. Pál mindannyiunk nevében mondja, hogy hiába a szándék, ha nincs erő a véghezviteléhez. A 7. fejezet kérdésének tehát nem az a megoldása, hogy mikor fogunk győzni, hanem hogyan. Tehát hogyan? A Jézusba vetett hit által. Átadjuk magunkat Jézusnak, igazságát magunkénak igényeljük, nem vagyunk többé ítélet alatt, meghajtjuk magunkat Isten előtt, eldöntjük, hogy a Lélek szerint élünk, követjük akaratát és hivatkozunk a megígért győzelemre. Az a kulcsa, hogy ha belekapaszkodunk az ígéretekbe, erőt nyerünk. Egyedül képtelenek lennénk rá. Tudatosan kell választanunk, hogy Isten nevében győzünk. Kétfrontos harcot vívunk: felfelé tekintve, hit által Istenbe kapaszkodunk, a földön pedig a test követeléseivel harcolunk. Mindkettőre szükség van.

 

JÓZSEF DÖNTÉSÉNEK AZONNALI KÖVETKEZMÉNYEI

Március 1

Hétfő

 

József, akit saját családja árult el és adott el rabszolgának, kételkedhetett volna annak az Istennek a szeretetében és gondoskodásában (akár a létében is), akinek ismeretére gyermekkora óta nevelték. Ő mégsem azt tette.

Olvassuk el 1Móz 39:7-20 verseit! Melyik részben találunk magyarázatot József tettére?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mi lett József „jutalma” azért, hogy nemet mondott a kísértésnek (1Móz 39:20)? Hamis vádak alapján börtönbe vetették. Tényleg ezt érdemelte hűségéért?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

József esete lényeges dologra hívja fel a figyelmet. Ha elhatározzuk: bármi áron helyesen cselekszünk, vajon elvárhatjuk, hogy minden kedvezően alakul számunkra rövidtávon? Akkor mi a helyzet azokkal, akik elveszítették munkájukat, házastársukat, családjukat, sőt életüket is, mert nem voltak hajlandóak megalkudni a bűnnel? Találunk erre példákat a Bibliában, talán ismerőseink között is akad, aki hasonlót élt át, esetleg mi magunk kerültünk már ilyen helyzetbe. Tegyük fel, hogy Józsefnek élete hátralevő részét a börtönben sínylődve kellett volna eltöltenie. Vajon akkor is helyesen cselekedett volna?

„Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet” (Gal 6:8). Mire hívja fel figyelmünket ez a szakasz? Milyen ellentétpárt állít elénk? Mi forog kockán? Miért van tehát óriási jelentősége ennek a tanításnak? Pál szavai hogyan világítanak rá, miért cselekedett József helyesen, nem félve az azonnali következmé­nyektől?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

 

SÁMSON BUKÁSA

Március 2

Kedd

 

A mértékletesség és önfegyelem gondolatának fényében olvassuk el Sámson történetét (amennyire időnk engedi) Bírák 13–16. fejezeteiben! Sámson élete rengeteg komoly tanulsággal szolgál. Szomorú, hogy azt az embert, aki Istentől oly sok ajándékot és ígéretet kapott, milyen könnyű volt tévútra vezetni!

A veszedelem idején Sámsonnak is rendelkezésére állt az az erőforrás, mint amihez József fordult. Tetszése szerint választhatott jó és rossz között. Ám ahelyett, hogy belekapaszkodott volna Isten erejébe, teljesen kiszolgáltatta magát természete vad szenvedélyének. Gondolkodásmódja elferdült, erkölcse megromlott. Isten olyan tisztségre hívta el, ami nagy felelősséggel, megbecsüléssel és hasznossággal járt; de a kormányzás elsajátításához először meg kellett volna tanulnia Isten törvényének engedelmeskedni. József erkölcsileg szabad volt. Előtte volt a jó és a rossz is. Választhatta a tisztaság, a szentség és a tisztesség ösvényét, de léphetett volna a züllés és az erkölcstelenség útjára is. A jó utat választotta, amit Isten helyeselt. Sámson hasonló kísértések között, amelyeket egyébként ő maga idézett elő, szabad folyást engedett szenvedélyének. Az ösvény, amire rálépett, szégyenbe, tragédiába és halálba vitte. Milyen kirívó a különbség József és Sámson története között” (Ellen G. White: SDA Bible Commentary. 2. köt. 1007. o.)!

Olvassuk el Bír 13:24-25 verseit! Sámson történetét ismerve milyen fontos üzenetet és figyelmeztetést találunk itt?

Fogadalma ellenére Sámson hagyta, hogy szenvedélye és vágyai legyőzzenek minden jót. Ugyan kinek ne lettek volna hasonló harcai? A nagy küzdelem nem jelképes csupán: Krisztus és Sátán küzdelmét mutatja be, de nemcsak valamiféle mennybéli háborúként, hanem úgy, mint ami minden emberben is dúl. Krisztus mindenki számára kikövezte a győzelemhez vezető utat, ám a háború, ami testünkért és lelkünkért folyik, valóban dúlja testünket, lelkünket. Igaz, Krisztus mindannyiunkért győzött, nekünk azonban állandóan választanunk kell, hogy igényt tartunk-e győzelmére; döntéseinkkel pedig mi állunk a nagy küzdelemben vagy az egyik, vagy a másik oldalra.

Hogyan tapasztaljuk testünkben és lelkünkben a nagy küzdelem valóságát? Milyen döntéseket hozunk? Mit árulnak el döntéseink arról, hogy valójában melyik oldalon állunk?

 

PÁL FUTÁSA

Március 3

Szerda

 

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor 9:24-27, új prot. ford).

Olvassuk el figyelmesen és imádkozva Pál szavait! Figyeljük meg, hogy ebben a szakaszban az apostol milyen sokat elmond önmagáról és küzdelmeiről! Vigasztaljon a tudat, hogy még Pálnak, a hűséges kereszténynek, a hit óriásának is küzdenie kellett énjével, a bűnnel, a testtel! Nemcsak nekünk kell harcolni. A menny tele lesz olyan emberekkel, akik ismerték a test követeléseit.

A fenti szöveg alapján válaszoljunk a következő kérdésekre!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

1) Mihez hasonlítja Pál apostol azt a harcot, amit mindannyian vívunk énünk és a bűn ellen? Milyen alapvető különbségek vannak a hasonlat és a valóság között?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

2) Mennyire bízott Pál a verseny kimenetelében? Miből merítette bizalmát? Miért fontos, hogy bennünk is ilyen bizalom éljen?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

3) Pál bízott, ugyanakkor tisztában volt a bukás lehetőségével is. Hogyan írt erről, és milyen megoldást talált? Válasza mennyiben illik e heti témakörünkhöz?

 

AZ ÖNFEGYELEM ERŐSÍTÉSE

Március 4

Csütörtök

 

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (Zsid 12:1). Pál ismét a futóverseny példájával tanít. Milyen „akadályok” állják utunkat?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Kol 3:1-10 versei a Krisztusban újjá lett emberek szent életének szabályait közlik. Mi mindent sorol fel Pál, amit meg kell tennünk azért, hogy erősödhessék bennünk az önfegyelem? Hogyan lehet a mindennapokban is Pál tanításai szerint élni? Segítségükkel hogyan győzedelmeskedhetünk a bűn felett, ami egyébként mindenkit könnyen hatalmába kerít?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Minden képességet a gyakorlatban kell fejleszteni. Mértékletességre sem lehet eljutni egy nap alatt. Hol győzünk, hol botladozunk, de nap mint nap próbálkozunk. „Harcold meg a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12); „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus” (Fil 3:12).

Ne tegyük ki folyton magunkat olyan helyzetnek, ahol gyengeségeink próbára vannak téve, ahol a legnehezebben kontrollálható vágyaink csábítások frontvonalába kerülnek! A gonosznak még a látszatától is óvakodni kell (1Thessz 5:22). „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra” (Róm 13:14).

Életem mely területein hiányzik kiváltképp az önfegyelem? Néha könnyebb győzni a desszertek utáni vágy felett, mint úrrá lenni a lélek keserűségén és a sértődékenységen. Vajon miért van ez így? Mi az, amin változtathatok, hogy önfegyelmem erősödjön?

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Március 5

Péntek

 

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Sámson” c. fejezete, 521–529. o.

A Manoahnak adott isteni ígéret a maga idejében beteljesedett a gyermek születésével, akit Sámsonnak neveztek el. Amint a fiú felnőtt, nyilvánvalóvá vált rendkívüli fizikai ereje. Nagy testi erejének titka azonban – amint azt maga Sámson és szülei is jól tudták – nem izmaiban, hanem megtartóztatott életmódjában rejlett, amelynek külső jele a nyíratlan haj volt. Ha Sámson az isteni parancsolatokat oly hűséggel tartja be, mint szülei, nemesebb és boldogabb sorsa lett volna. De a bálványimádókkal való társalgás megmételyezte őt. Mivel Czóra városa közel volt a filiszteusok országához, Sámson baráti viszonyba került velük. Fiatalon bensőséges baráti kapcsolatokat alakított ki, melyek aztán egész életét befolyásolták. A filiszteus városban, Timnáthban lakott egy fiatal leány, akit Sámson megszeretett, és elhatározta, feleségül veszi. Istenfélő szüleinek, akik igyekeztek őt szándékáról lebeszélni, egyetlen választ adott: ’ő kedves az én szemeim előtt’ (Bír 14:3). Végül engedtek kívánságának, és a házasságot megkötötték” (i. m. 523. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       A Watergate-ügy erősen megrázta az Egyesült Államokat az 1970-es években. A botrány bűnrészesei közül G. Gordon Liddyre szabták ki a leghosszabb börtönbüntetést. Liddy egyszer meghívott vacso­rázni egy fiatal nőt azzal a céllal, hogy beszervezi valamilyen törvénybe ütköző tettre. A nő tudni akarta, nem fogja-e őt is magával rántani Liddy, ha esetleg lebukik. Liddy, hogy bizonyítsa önuralmát, égő gyertya fölé tartotta az egyik ujját egészen addig, amíg a húsa égni kezdett. Hogyan viszonyítható Liddy önfegyelme a Lélek gyümölcséhez, amit ezen a héten tanulmányoztunk? Példájában van-e valami nemes, értékes és követésre méltó? Vajon csak jó lehet az önmegtartóztatás és a fegyelmezettség?

2.        Hogyan válhat az önfegyelem a fanatizmus eszközévé? Mivel kerülhetjük el annak veszélyét, hogy az önmegtartóztatást a törvényeskedés egy fajtájává tegyük?

3.       Ismerünk-e valakit, aki az elvei miatt szenved? Azaz a kísértések idején Józsefhez hasonlóan önfegyelmet gyakorolt, és most annak nehéz következményeit hordozza? Hogyan segíthetünk neki túljutni a nehéz időszakon egyénileg vagy szombatiskolai csoportunkkal együtt?

 

 

RUDYARD KIPLING:

 

HA

 

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kételkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

                                    Kosztolányi Dezső fordítása