SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 6:5; Máté 5:43-48; 7:12; 22:39; Lukács 10:25-37; 1Korinthus 13:4-7

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13).

Nem véletlenül a szeretet az első szó a jellemvonások felsorolásában, amelyet Pál azért állított össze, hogy a Lélek gyümölcsét bemutassa. A szeretet a legkiemelkedőbb keresztény erény, mivel ez Isten legjellemzőbb tulajdonsága. A szeretet késztette Istent az ember megteremtésére, az élet fenntartására, önmaga bemutatására, és arra, hogy megváltásunkért odaadja egyetlen Fiát.

János nagyon tisztán és egyszerűen fogalmaz: „Az Isten szeretet” (1Jn 4:16). Mivel Isten jellemének középpontjában a szeretet áll, a szeretetnek számunkra is meghatározó jelentőséggel kell bírnia. „Aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (16. vers).

A szó jelentése, sajnos, túlságosan elsekélyesedett a modern világban. Szeretjük a kedvenc ételünket, szeretjük a kutyánkat. Ez a fajta „szeretet” azonban távolról sem üti meg az isteni mércét (lásd 1Korinthus 13. fejezete). Isten szeretete egészen más; olyasvalami, ami hatással van teljes létünkre, életformánkra és kapcsolatainkra. A szeretet összetevői egységet alkotnak, nem pedig listának kell elképzelnünk, amiből tetszés szerint válogathatunk. Ahogyan a héten látni fogjuk – az igazi szeretet nem így működik.

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22:37-39; lásd még 5Móz 6:5).

Más írásművekhez hasonlóan a Biblia különböző fordításai is eltérnek egymástól szóhasználatukban. Például, a „kicsi madár” fordítható „apró madárnak” vagy „pici madárnak” egyaránt. Mindegyik változat helytálló. Ezért a Lélek gyümölcsének tanulmányozásakor nagy segítséget jelenthet, ha utánanézünk a felsorolt szavak jelentésének az eredeti nyelvben is. 5Móz 6:5 versében a szeretet-nek fordított héber szó: ahabta. Az ahabta-szeretet elsősorban az akarat, az értelem és a cselekedetek által nyilvánul meg, nem pedig érzések és érzelmek által. Ez a legmagasabb rendű szeretet, mert arra indít, hogy érzéseink­től függetlenül azt tegyük, ami helyes és becsületes. Jézus nagy parancsolata minden egyes ember számára úgy szól, hogy a legnemesebb, legtisztább, legmagasabb rendű, önfeláldozó szeretettel szeresse Istent.

A zsidó nép már ismerte az első számú parancsolatot: Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből, elmédből, és ahogyan Márk hozzáteszi, teljes erődből is (lásd Mk 12:30). Az emberi lét négy vetületére utalva mintha Jézus azt akarná mondani: „Egész lényeddel szeresd az Istent!” Nem külön-külön, a négy szempont alapján akarta magyarázni a parancsolatot, még ha sokat nyerhetnénk is azok tanulmányozásából.

Mire világítanak rá Mt 7:12 és 22:39 versei? Hogyan kapcsolódik ez a szeretet egész fogalmához?

„Szeresd felebarátodat, mint magadat”: minden embert teljes szívedből szeress! A szeretet a „második parancsolatban” ugyanaz, mint az „első parancsolatban” – tettekben nyilvánul meg, benne van az akarat és a szándék. „Szeresd felebarátodat, mint magadat”: gondoskodj másokról is éppúgy, mint önmagadról!

Könnyű arról beszélni, hogy szeressük embertársainkat úgy, mint önmagunkat, azt tenni azonban már nem olyan egyszerű. Mennyire vagyunk sikeresek ezen a téren? Miként lehet megtanulni azt a kemény leckét, hogy mások érdekében meg tudjunk halni az énnek?

„A szeretet hosszútűrő, kegyes… nem rójja fel a gonoszt… együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:4-8).

Elsőként értelmeznünk kell a szeretet fogalmát; az alkalmazás csak a következő lépés. Ne mondjuk ki könnyedén azt, hogy szeretünk; előbb alaposan vizsgáljuk meg az életünket, és nézzük meg, mennyire sikerül alkalmaznunk a bibliai szeretet alapelveit!

Olvassuk el 1Kor 13:4-8 igeszakaszát! Figyeljük meg a szeretet különböző oldalait, majd tegyük fel magunkban a kérdést: hogyan alkalmazhatom ezeket az alapelveket a saját otthonomban?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Kicsit gondolkodjunk el azon, milyen lenne az otthonunk, ha Isten kegyelme által következetesen gyakorolnánk az igaz szeretetre jellemző tulajdonságokat! Képzeljük csak el, mekkora áldás lehet olyan környezetben élni, ahol a családtagok egymást építik, erősítik! Talán másokat nem kényszeríthetünk, de mi magunk megpróbálhatunk a szeretet alapelvei szerint élni, és megláthatjuk, milyen erős hatása lehet ennek a környezetünkre. A szeretet ellen nincs mit mondani, mert a teremtés egészében az a leghatalmasabb erő. Az emberek vitathatják hitünk alapelveit, bírálhatják életstílusunkat, hitünket és vallásunkat, akármit, de vajon milyen érvet hozhatnának fel a feltétel nélküli szeretet ellen, ami Jézust jellemezte, és amit kegyelme által mi is bemutathatunk?

A bibliai szeretet tulajdonságai közül melyiket a legnehezebb megvalósítanunk az életünkben? Mit tehetünk Isten kegyelme által azért, hogy minden erőnket latba vetve mind jobban ápoljuk magunkban ezt a jellemvonást? Miért szükséges ez?

1Kor 13:4-8 verseit ma más oldalról vizsgáljuk. Nézzük meg, mi az, amit nem tesz a szeretet! A nyelvtani szerkezetüket tekintve tagadó kifejezések valójában a szeretet jó tulajdonságait mutatják be.

Olvassuk el az összes „tagadó” kifejezést 1Kor 13:4-8 igeszakaszában, és jegyezzük fel a bennük rejlő pozitív tulajdonságokat! Közben tegyük fel a kérdést: jól vagy rosszul mutatom be a szeretet különböző megnyilvánulási formáit? Hogyan fejlődhetek azon a téren, ahol hiányosságaim vannak?

Nem irigykedik = ______________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem kérkedik = _______________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem fuvalkodik fel = ___________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem cselekszik éktelenül = ______________________________________

    _____________________________________________________________

Nem keresi a maga hasznát = _____________________________________

    _____________________________________________________________

Nem gerjed haragra = ___________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem rójja fel a gonoszt = ________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem örül a hamisságnak = _______________________________________

    _____________________________________________________________

A szeretet fejezetének (1Korinthus 13) részletes tanulmányozása közben mennyei Atyánk jelleme tárul elénk, aki maga a megtestesült szeretet. Azt is láthatjuk, hogy a hétköznapi értelemben használt szeretet fogalma mennyire távol esik az isteni szeretet pontos jelentésétől.

Fogalmazzuk át saját szavainkkal Mt 5:43-48 verseit! Milyen fontos dolgot tanít itt Jézus a szeretetről?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Szeretnünk kell ellenségeinket, ezért az a leghelyesebb, ha kiderítjük, pontosan ki számít annak. Ha csak az az ellenség, aki az életünkre tör, akkor talán úgy gondolhatnánk, ez a szöveg nem is vonatkozik ránk, hiszen mostanában senki nem akart megölni.

A meghatározás szerint azonban ellenség az ellenfél, a rivális, a konkurencia, aki le akar győzni, próbára tesz. Az ellenség gyűlöl, rosszul bánik velünk. Ilyen értelemben ellenség lehet a házastárs is, vagy a család bármelyik tagja. Néha valamelyik rokonból hiányzik a szeretet. Talán bosszantani próbál, amikor csak tud, vagy még ennél rosszabbra is képes. Ilyenkor, ha alkalom adódik, jól esik visszavágni, vagy belesétálunk a kicsinyeskedés csapdájába.

Munkahelyen is kerülhetünk konfliktushelyzetbe. Talán régi munkatársaink kezdik azt gondolni rólunk, hogy az ellenfeleik vagyunk. Ellenségünkké válhat a barát, sőt még valamelyik testvér is a gyülekezetből.

Meg kell értenünk, hogy Jézus utalása szerint nem csupán az az ellenség, aki esetleg az életünkre tör; ellenség lehet bárki, aki elég fájdalmat okoz ahhoz, hogy bosszúra sarkalljon.

Hogyan világítják meg a szeretetre vonatkozó fontos alapelvet Péld 15:1; 25:21 és 1Pt 3:9 versei?

    _____________________________________________________________

Szeressük ellenségeinket? Sokaknak az is problémát jelent, hogy barátaik felé kimutassák szeretetüket, nemhogy ellenségeik felé! Hogyan tanulhatnánk meg követni Jézus példáját? Hogyan változhatna meg a szívünk, hogy szeretni tudjuk ellenségeinket? Miként játszhat nagy szerepet az ellenségeinkért elmondott ima, ha igyekszünk elérni ezt a keresztény ideált?

Egy teológus professzor szokatlan feladatot adott diákjainak. Prédikációt kellett írniuk az irgalmas samaritánus története alapján, majd sorban, egymás után, osztályteremről osztályteremre járva el kellett azt mondaniuk, a szeretetről és az együttérzésről beszélve. Az órák közti szünet igen rövid volt, ezért a prédikátorjelölteknek sietni kellett, hogy a következő helyre érjenek. Az egyik folyosóra, a diákok tudta nélkül, a professzor egy koldust állított, aki mellett mindenkinek el kellett haladnia.

A történtek komoly tanulsággal szolgáltak. A leendő prédikátorok közül alig egy páran álltak meg segíteni, fõleg azok közül kevesen, akiket az idő szorított. Rohantak, hogy el tudják mondani az irgalmas samaritánusról szóló prédikációjukat, miközben szinte mindnyájan elmentek a példázat kulcsfigurája mellett!

A tegnapi részben arra kerestük a választ, hogy ki az ellenségünk. Ma az a kérdés: ki számít felebarátnak? Hogyan válaszol erre Jézus Lk 10:25-37 verseiben? Hol kapcsolódik az irgalmas samaritánus példázata az igaz szeretet kérdésköréhez? A példázatot olvasva próbáljunk rájönni arra, miért választott Jézus vallásos embereket, mi több, vallási vezetőket negatív példának? Mi a tanulság ebből számunkra?

    _____________________________________________________________

Gondolkozzunk el a következőkön: „Éheztem, és ti humanitárius klubot alapítottatok, hogy problémámat megvitassátok. Fogoly voltam, de ti a bűnözés gyakorisága miatt panaszkodtatok. Mezítelen voltam, ti pedig a megjelenésem erkölcstelen voltát tettétek szóvá. Beteg voltam, miközben ti hálát adtatok egészségetekért. Hajléktalan voltam, ti meg arról prédikáltatok, hogy Isten szeretete menedék. Látszatra oly közel vagytok Istenhez, szinte szentnek tűntök; én viszont még mindig éhes és magányos vagyok, fázom és fájdalmaim vannak. Számít ez valakinek?”

Legyünk őszinték! Miben kellene változtatnunk az életstílusunkon ahhoz, hogy valóban irgalmas samaritánus váljon belőlünk? Ismerünk valakit, aki jelenleg a túloldalon, a „fájdalmak világában” kínlódik? Mekkora önmegtagadást igényelne a részünkről, hogy felebarátunkként bánjunk vele?

A tudós Arthur Zajonc fénnyel töltött be egy üres dobozt, amelynek belső falairól egyáltalán nem verődött vissza a fény. A dobozban fény volt, semmi más. Ha bekukkanthatnánk a dobozába, a fényre, mit látnánk? Milyen a fény önmagában? Csupán sötétséget, az üres tér sötétjét láthatnánk. A fény önmagában láthatatlan, ha nincs, ami visszaverje, vagy ha nem nézünk közvetlenül a forrásába. Ezután Zajonc a doboz sötétjén átvitt egy botot. A fényforrás irányából, de csakis azon az oldalon a bot láthatóvá vált. Úgy tűnt, mintha egy vékony fénysugár világítaná meg, de mást nem érne, pedig a fény ott volt a doboz belsejében mindenütt (mintha vízzel töltötték volna meg). A világosság azonban csak akkor vált láthatóvá, amikor valamiről, jelen esetben a botról visszaverődött, máskülönben sötétségnek tűnt. A napfény elárasztja az eget, és időjárástól, illetve napállástól függően kékké, szürkévé vagy vörössé varázsolja azt. Teljesen mindegy, mennyi napfény éri a holdat, pontosan az történik, ami Zajonc dobozában; tökéletes sötétség, az üres tér sötétje uralkodik ott. A holdnak ugyanis nincs légköre, a holdon nincs levegő, nincs nedvesség, sem gáz vagy pára, ami a napfényt visszaverve színkavalkáddá változhatna, mint felettünk az égbolton. Mire tanít a természet? Ha nincs, ami visszaverje a fényt, a világosság teljes sötétségnek látszik.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Milyen lelki tanulságot vonhatunk le a szeretetre vonatkozóan a fény természetéről gondolkodva? Lásd 1Jn 1:5; 2:9-11; 4:8; Lk 11:35!

2.  Az ellenség szeretetének kérdésével kapcsolatban olvassuk el Lk 23:34 versét! „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” Szoktunk-e ellenségeinkért imádkozni? Nem könnyű szeretettel viszonyulni azokhoz, akik gonoszul vi­selkednek velünk, gyűlölnek vagy bántalmaznak. Azonban az ellenségeinkért elmondott ima képes szívünket és viselkedésünket alakítani. Amikor imádkozunk rosszakaróinkért, és azokért, akik gyűlölnek, megláthatjuk bennük az embert, akinek éppoly nagy szüksége van Isten kegyelmére, mint nekünk. Erőt és készséget nyerünk arra, hogy áldására legyünk azoknak, akik átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik gyűlölnek. Hogyan tanulhatunk meg imádkozni azokért, akikre inkább átkot szórtunk volna?

3.     Egy ember meglátott egy lerobbant autót. Megállt, hogy segítsen. Az autó utasai azonban jól megverték és kirabolták. „Ezután már biztosan nem igyekszem irgalmas samaritánusként viselkedni!” – jegyezte meg a pórul járt ember. Mit mondanánk neki?

R.DÁNIEL IRÉN:

DICSÉRTESSÉK…

Bárki is vallja,
bizony, dicsértessék!

Dicsértessél,
mert erőt adsz!
Dicsértessél,
mert megbíztatsz!
Dicsértessél,
ha négykézláb is
szedem a gyomot,
s a lelkem fáj is…

Dicsértessél,
mert rám nézel!
Szíved befogad,
s elnézel
millió bűnt,
mulasztást, vétket,
mit zokogva öntök elébed.

Dicsértessél,
mert Tiéd lett végre
lázongó éltem;
vágyam Eléd tette.
S bár csak kín, maradék,
utolsó harmad vagy ötöd,
végső döntésem
hadd legyen örök!