SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 22–24; 5Mózes 1:30; 20:4; Máté 15:14; 1Kor 2:14 2Péter 2:14-16; Jelenések 3:17

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1Tim 6:10).

Bálám története közismert, gyakran tréfálkoznak is vele az emberek: „Ha Bálám szamarán keresztül tudott szólni Isten, akkor X. Y. által is üzenhet!” Jobban belegondolva azonban, ebben a történetben nincs semmi vicces! Olvashatunk róla különböző mélységekig hatolva, de azt mindenképpen le kell szögeznünk: Bálámnak az Úrral való találkozása újabb példa arra, hogy ha a bűnt nem győzzük le, nem küzdjük le Isten erejével, a biztos pusztulásba vihet!

Bálámra három alkalommal utal az Újszövetség (2Pt 2:15-16; Júd 11; Jel 2:14), ám egyik utalás sem éppen hízelgő. Ellenkezőleg: Bálámot mint a bűn mintapéldányát, a bűn jelképét említik.

Péter Bálám „esztelenségéről” szól. Persze nem az elmebetegek „esztelenségére” gondolt az apostol. Inkább arra utal, amikor valakit egészen hatalmába kerít a kapzsiság, úgy, mint Bálámot, aki pénzért hajlandó lett minden rosszat megtenni, amire Bálák kérte.

Ha egy olyan ember, mint Bálám próféta képes volt ilyen balgaságra, mennyivel nagyobb bolondság lenne a részünkről hasonló bűnbe esni, főleg ismerve szomorú példáját?!

Próbáljuk meg Báláknak, Moáb királyának a helyébe képzelni magunkat! Közeleg az Egyiptom hatalmas földjéről kitódult tengernyi tömeg, amely négy évtizeden át csodák sorozatának köszönhetően (hogyan másként?) életben maradt a pusztában. Most pedig „tábort ütének Moáb mezőségen” (4Móz 22:1), nem messze az ő birodalmától.

Nem küldtek fenyegető üzenetet, és nem is állt szándékukban országába betörni, Bálák érthető módon mégis ideges volt. Hiszen mit tett Izráel Oggal, Básán királyával és az emoreusok királyával, Szíhonnal, akinek a serege korábban nagy vereséget mért Moábra (lásd 4Móz 21:26)! És akkor még nem is említettük, milyen sorsra jutottak a kanaániták (1-3. versek). Nem csoda, hogy Bálák rettegett!

Olvassuk el 4Móz 22:1-6 verseit! Leginkább mi váltotta ki a király félelmét az izraelitákkal kapcsolatban? Ha Izráel valóban fenyegette volna őket, mitől kellett volna igazán félnie Báláknak? Lásd 1Móz 48:21; 2Móz 15:1; 5Móz 1:30; 20:4!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A helyzet iróniája: Bálák éppen a legyőzhetetlennek hitt nép Istenének egy prófétáját kérte, hogy mondja el az átkot, mert így akart vereséget mérni rájuk. Nem lehet eldönteni, vajon tudatában volt-e annak, mit tesz, de a mi szemszögünkből egyértelmű, hogy Bálák terve eleve kudarcra volt ítélve. Csak találgathatunk, miért nem saját szent emberei közül bízott meg valakit azzal, hogy könyörögjenek a moábita bálványistenekhez: védjék meg őket Izráeltől. Ehelyett az igaz Isten prófétáját hívta. A válasz talán 4Móz 22:6 versében rejlik: „Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz.”

Tegyük fel magunknak a kérdést: Valójában mennyire hagyatkozunk Istenre, és mennyire bízunk önmagunkban, a pénzünkben, munkánkban, talentumainkban? Hogyan nevelhetjük magunkat arra, hogy tekintetünket ezekről a dolgokról levéve, csak az Úrra nézzünk? Általában miért nehéz ezt megtenni? Lásd 1Kor 2:14!

Ki volt Bálám?

„Bálám egykor jó ember és Isten prófétája volt. Később azonban elhagyta hitét és a mohóság, a kapzsiság lett úrrá rajta, de mégis a Magasságos szolgájának vallotta magát. Nem voltak előtte ismeretlenek Istennek azok a cselekedetei, amelyeket Izráel érdekében vitt véghez. Mikor a követek közölték vele megbízatásukat, jól tudta, hogy kötelessége szerint azonnal vissza kellene utasítania Bálák ajándékait, jutalmait, és a követeket azonnal el kellene küldenie. Bálám azonban vakmerően játszani kezdett a kísértéssel” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 409. old.).

Olvassuk el 4Móz 22:7-21 verseit! Felszínesen nézve úgy tűnhet, hogy Bálám szilárdan kiáll az Úr mellett. Ám ha figyelmesebben olvassuk a történetet, láthatjuk, hogy játszik a kísértéssel. Mi utal erre?

Bálám arra kérte a követeket, maradjanak nála éjszakára, és kijelentette, nem ad határozott választ addig, amíg nem kéri ki az Úr tanácsát. Bálám bizonyára tisztában volt azzal, hogy átkai nem ártanának Izráelnek, mert – legalábbis azelőtt – ismerte az Urat. Valójában kérdeznie sem kellett volna Istent; de talán abban reménykedett, hátha más választ kap. Egyébként pedig azáltal, hogy maradásra bírta a követeket, holott azonnal útjukra kellett volna bocsátania őket, kísértésnek tette ki magát; hiszen a férfiak magukkal hozták a jövendőmondásért járó ajándékokat (7. vers).

Figyeljük meg, mi történt a második hívás alkalmával, amikor a követek még többet ígértek neki. Isten azt mondta Bálámnak, ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívják, akkor elmehet, feltéve, hogy csak azt szólja, amit Isten a szájába ad (20. vers). Ám kora reggel, mielőtt még a fejedelmek bármit is mondhattak volna, Bálám felnyergelte a szamarát, és azon nyomban útnak indult Moáb követeivel. Tehát, bármennyire is játszotta a hűséges próféta szerepét, és bármennyire állította, hogy semmi pénzért meg nem vásárolható, mohón áhítozott a felajánlott sok kincsre.

Olvassuk el 2Pt 2:14-16 verseit! Milyen szavakkal illette Péter Bálám tetteit? Milyen figyelmeztetés rejlik ebben a kapzsiságra és a kísértésekre vonatkozóan? Miért olyan könnyű észérvekkel magyarázatot keresni a bűn igazolására, amíg az már nem is tűnik rossznak?

Szívében azzal az eltökélt szándékkal, hogy megkaparintja a király által felajánlott jutalmat, Bálám elindult a követekkel Moáb földje felé. Bármennyire próbálta a hűség külsõ látszatát fenntartani, amit talán ő maga el is hitt, az Úr jól tudta, mi zajlik a szívében, és válaszolt is rá.

Olvassuk el 4Móz 22:22-34 verseit, és feleljünk az alábbi kérdésekre!

    _____________________________________________________________

Mi a jelentősége annak, hogy egy balga állat meglátta az Úr angyalát, míg Bálám, aki úgynevezetten az Úr prófétája volt, nem vette észre? Lásd Zof 1:17; Mt 15:14; Jel 3:17!

_____________________________________________________________

Olvassuk el, mit válaszolt Bálám, amikor a szamár először szólt hozzá! Gondoljunk csak bele, mi is történt itt! Bálám ideges válasza mit árul el szíve valódi természetéről és a gazdagság iránti vágyáról? Hiszen mit tenne a legtöbb ember, ha egy állat megszólítaná?

    _____________________________________________________________

Hogyan mutatkozik meg ebben a történetben Isten kegyelme, amit viselkedése ellenére még Bálámtól sem vont meg?

    _____________________________________________________________

Évszázadok hosszú során át számtalan elemzést írtak már erről a történetről, ami kétségkívül a Biblia egyik legkülönösebb beszámolója. A különböző írásmagyarázók eltérő értelmezéseket közöltek. Egy dolog azonban biztos: Bálámnak szoros kapcsolata volt az Úrral, hiszen Isten még ekkor is bizalmas hangon szólt hozzá, ennek ellenére Bálám makacsul ragaszkodott saját akaratához.

Vajon azon kapjuk magunkat időnként, hogy talán egészen finoman, rejtetten, de küzdünk az Úr ellen? Vagyis: eltökélt szándékunk megtenni, amit mi akarunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ellenkezik akaratával. Hogyan győzhetjük le az efféle veszélyes hozzáállást?

A szamárral történt eset után Bálám végül megérkezett Bálákhoz. Megfigyelhetjük, hogy Bálák „Baál magas hegyére” vitte fel Bálámot. A Közel-Keleten élő pogányok előszeretettel építették szentélyeiket hegytetőkre, hogy közelebb legyenek az istenekhez, akikhez folyamodtak. Bálám meghagyta a királynak, hogy építsenek azon a helyen hét oltárt, és azokon áldozzanak fel hét ökröt és hét kost.

Mit mondott végül Isten népére Bálám – isteni befolyás alatt? Milyen emlékezetes üzenetet és ígéretet jelentett ki? Milyen reményt találunk ebben is? Lásd 4Móz 23:5-10; vö. 1Korinthus 15!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

„Látta, hogy ezeket miként támogatja karjával, mikor belépnek a halál árnyékának völgyébe. Azt is meglátta, amikor előjönnek sírjaikból és Isten dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg őket. Azt is látta, amikor a megváltottak az újjáteremtett föld el nem hervadó dicsőségében örvendeznek majd. Ezt a jelenetet szemlélve így kiáltott fel: ’Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?’ Mikor pedig azt látta, hogy a dicsőség koronája ott ragyog minden homlokon és minden arcról az öröm sugárzik, akkor előretekintve a tiszta boldogság végtelen életére, ezzel az ünnepélyes imádsággal fordult Istenhez: ’Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé’ (4Móz 23:10)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 416. old.).

Mit jelent az igazak halálával meghalni? Hogyan lehet ilyen halála az embernek? Róm 3:20-24

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az Isten egykori népére kimondott szavak az evangélium ígéretét tartalmazzák minden hívő számára, bármikor éltek vagy élnek is a történelem folyamán. Ez az örök élet ígérete Jézus igazsága által. Mivel senki nem igaz önmagában, egyikünk sem tudja magát megmenteni a sírtól. Csakis Jézus igazsága képes erre, ami hit által tulajdoníttatik nekünk. Mózes negyedik könyvében Bálám története a Jézus által elnyerhető üdvösség ígéretét tárja elénk.

Képzelhetjük, hogy megdöbbent a király, amikor Bálám áldást mondott Izráelre. Nagyon mérges lett, mégsem tett le céljáról. Felvitte a prófétát egy másik hegycsúcsra, ahonnan Izráel táborának csak kis részét lehetett látni. Ott is épített hét oltárt, amelyeken ismét ökröket és kosokat áldozott. Bálám ezúttal „nem indula, mint azelőtt, varázslatok után” (4Móz 24:1). Bálák azonban ekkor sem kapta meg az átkot, amiért hajlandó lett volna olyan sokat fizetni, mert Isten sugallatára Bálám ismét csak áldást mondott Izráelre. Ezután Bálák egy újabb hegycsúcson újra megszervezte az oltárépítést és az áldozatbemutatást, de Bálám tudta, ezúttal is hasztalan lenne engedélyt kérni az Úrtól arra, hogy átkot mondjon Izráelre. Erről a harmadik helyről letekintve Izráel táborára, újra megáldotta a népet (4Móz 23:27-30; 24:1-10), mire Bálák megszégyenítve hazaküldte őt, mert nem sikerült átkot mondania az izraelitákra.

Olvassuk el Bálám szavait 4Móz 24:15-17 verseiben! Kiről szólt ez a prófécia, és hogyan teljesedett? 1Móz 49:10; Mt 2:1-2

    _____________________________________________________________

„[A napkeleti bölcsek] nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz fordultak… Bálám – Isten egykori prófétája – egyben mágus is volt. Annak idején a Szentlélek által megjövendölte Izráel fénykorát és a Messiás megjelenését… Bálám jövendölése kijelenti: ’Csillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izráelből’ (4Móz 24:17). Ez a csillag lenne a Megígért előfutára?” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 41–42. old.).

A Biblia kutatói e szavakban régóta a Messiásról, az eljövendő Megváltóról, Jézusról szóló jövendölést látják. A királyi pálca (a hatalom) és a csillag (a vi­lágosság) találó jelképei Jézusnak. Bár az Úr ennek a próféciának a születése idején is helyi jelképeket használt, hogy a korabeli hallgatók megértsék, a prófécia mögött meghúzódó gondolat – Krisztus hatalma és győzelme – az egész világra vonatkozik. Jézus a világ világossága és jogos tulajdonosa is egyben, ezért bármit is terveznek emberek, végül az egész világ tanúja lesz győzelmének. Lásd Ézs 45:23; Róm 14:11; Fil 2:10!

Még ha igazságtalan is ma a világ, Isten megígérte, hogy végül az Ő akarata és vele az igazság jut diadalra. Hogyan segít ez az ígéret megbirkózni a sok igazságtalansággal?

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Bálám” című fejezete, 408–422. old.; Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédről. Budapest, 1990, Advent Kiadó. „Kik a boldogok?”, 13–44. old.; és „A törvény szelleme”, 45–71. old. című fejezetek.

„Az, aki az állatokat kínozza – mivel azok a hatalmában vannak –, gyáva és zsarnok is egy személyben. Sátáni az a hajlam, amely akár embertársainknak, akár az állatoknak fájdalmat okoz. Sokan nem fogják fel, kegyetlenkedésük egyszer kitudódik annak ellenére, hogy a szegény néma állatok nem tudják azt kinyilatkoztatni. Ha ezeknek az embereknek a szemei Báláméhoz hasonlóan egyszer megnyílnának, meglátnák Isten angyalát, tanúként ott állni előttük, hogy vallást tegyen ellenük a mennyei törvényszéken. Minősítésük felkerül a mennybe és eljön az a nap, amikor meghozzák az ítéletet azok ellen, akik megkínozták és megkínozzák Isten teremtményeit” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 413–414. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      Milyen egyéb tanulságokat vonhatunk le Bálám történetéből? Mit tanít például Isten mindenhatóságáról, az ember szabad akaratáról és Isten gondviseléséről, valamint a bűnös emberi természetről?

2.        Gondolkodjunk még az „igazak halála” fogalmáról! Ha ma távoznánk az élők sorából, vajon „az igazak halálát” halnánk? Miért?

3.      A pénz kifejezetten romboló hatása életünk minden területén megmutatkozik, beleértve hitéletünket is. Keresztényként hogyan óvhatjuk meg magunkat, hitünket és a gyülekezetünket a pénz okozta lehetséges bajoktól?

4.      Olvassuk el Júd 11 és Jel 2:14 verseit! Ez a másik két újszövetségi utalás Bálámra vonatkozóan a Péter apostol második levelében található mellett. Mit tanulhatunk belőlük? Hol tért rossz útra Bálám?

ÖSSZEFOGLALÁS: A beszámoló, ami arról szól, hogyan készült Bálám a gazdagság és dicsőség reményében megátkozni Izráelt, leleplezi, hogy a szívében féktelen kapzsiság és pénzsóvárság rejlett. A tizedik parancsolat óva int ettől a rossz emberi tulajdonságtól, amitől egyikünk sem védett, mint ahogy egyéb más bűntől sem, amelyeket ha nem győzünk le, végül romlásba dönthetnek. Mennyire fontos tehát tanulni Bálám hibáiból!

A TISZTESSÉGES EMBER A LELKÉBE TEKINT

A jellemes emberek megvizsgálják lelkiismeretüket, nem találnak­e benne valami kivetnivalót. Aztán tesznek róla, hogy orvosolják a hibát.

Tekintettél-e már lelked mélyére? Még nem késő. És igen hasznos dolog… Jóleső érzés lenne a tudat, hogy az ember mindent megtett azért, hogy kiderítse, mit rejtenek lelke mélységei, miféle feszültségeket képes elviselni, mennyire felkészült a furcsa kalandra, amelyre vállalkozott, mennyire alkalmas arra, hogy ott álljon a vakító fehér fényben, amely Isten trónusát övezi. – Lloyd C. Douglas

TISZTESSÉG NYOMÁS ALATT

Az ember jellemének egyik próbája az, mit tesz, ha nehézségekkel néz szembe – ha nyomás alatt áll. Feladja-e tisztességét, és kifogásokat keres, hogy megindokolja, miért a rosszat választotta? Vagy van bátorsága helyesen cselekedni, bármi vár is rá?