7. tanulmány − 2009
November 7 - 13.Hatalmi harc
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 17:10-17; 4Mózes 16–17; Józsué 4:3-9; Máté 26:13; Lukács 22:19
„A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt
felfuvalkodottság” (Péld 16:18).
A
Mózes és Áron elleni, rosszul leplezett gyűlölet még mindig ott tombolt sokak
szívében. Elviselhetetlennek tartották, hogy az Úr büntetése miatt a pusztában
kellett vándorolniuk mindaddig, míg az Egyiptomból szabadult nép első nemzedéke
ki nem hal. Ahelyett, hogy alávetették volna magukat Isten ítéletének,
tervezgetni kezdték, hogyan szabadulhatnának meg a két testvértől – mintha a
büntetést ők mérték volna rájuk, nem pedig Isten.
„Kóré,
ennek a mozgalomnak a vezető szelleme, Kéhát családjából származó lévita volt,
Mózes unokatestvére. Tehetséges és befolyásos ember. Bár a sátor szolgálatára
rendelt lévita volt, nem elégedett meg pozíciójával… egy ideig csak titokban helyezkedett
szembe Mózes és Áron tekintélyével… Végül merész tervet eszelt ki mindkettő
polgári és vallási tekintélyének megdöntésére” (Ellen G. White: Pátriárkák
és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 359. old.).
Az
e heti tanulmány legyen komoly figyelmeztetés az emberi szív romlottságát illetően!
A melengetett büszkeség, irigység és hatalomvágy szörnyű dolgok
elkövetésére késztethet. Egyedül Isten tudja, mennyi fájdalmat, szenvedést és
veszteséget okoztak és okoznak azok, akiknek okosabbnak kellene lenni annál,
hogy engedjék az ilyen keserűség magvait felnőni és meghozni termésüket. Adja
az Úr, hogy okuljunk hibáikból, és ne essünk azokba mi magunk is!
ÚJABB LÁZADÁS |
November 8 |
Vasárnap |
Olvassuk
el 4Móz 16:1-3 verseit, különös figyelemmel a Mózes
ellen lázadók szavaira! Négy hazugságot fedezhetünk fel bennük. Melyek ezek?
_____________________________________________________________
Mózesnek
az ellene intézett támadásra adott válaszából (4. vers) kitűnik, mennyire
rosszul érintették e kifacsart, eltorzított, hazug vádak, főleg azért, mert
éppen azok nyilatkoztak meg így, akiknek fel kellett volna mérniük szavaik jelentőségét
és következményeit. „Azok közé tartoztak, akik Mózessel együtt felmentek a
hegyre és megláthatták Isten dicsőségét… Nagy érdeklődést mutattak a nép jóléte
iránt. Először csak egymás fülébe suttogták elégedetlenségüket, azután Izráel
vezető emberei előtt is kezdték azt feltárni. Miután észrevették, hogy
gyanúsításaikat készségesen meghallgatták, felbátorodtak és még ennél is tovább
mentek. Végül ők maguk is elhitték magukról, hogy valójában csak az Istenért
való buzgóságukért tevékenykednek” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest,
1993, Advent Kiadó. 360–361. old.).
Itt
újból annak a bűnnek a megnyilvánulását láthatjuk, ami először, még a mennyben,
Sátánban ütötte fel a fejét. Ezeket a férfiakat és fejedelmeket nem érdekelte,
milyen magas tisztséget töltenek be; nem elégedtek meg vele. Még magasabbra
törtek.
Mennyire
kell vigyáznunk!
Még
mi húzódott még e lázadás hátterében? Miért voltak olyannyira képtelenek a
felhozott vádak? 4Móz 16:12-14
_____________________________________________________________
A
leghihetetlenebb fordulat ott következik be, amikor ezek a férfiak Egyiptomot
(igen, Egyiptomot!) nevezik „tejjel és mézzel folyó” földnek! Megdöbbentő,
mennyire el tudta torzítani ítélőképességüket a bűn, hogy éppen azzal a jelzővel
utaltak a rabszolgaság, a fogság földjére, ami az Isten által nekik ígért országra
vonatkozott!
Milyen módon csapjuk be önmagunkat? Hogyan próbáljuk észérvekkel
igazolni, magyarázni bűneinket és rossz cselekedeteinket? Hogyan védhetjük meg
magunkat ettől a szomorú és veszélyes lelki csapdától?
AMIKOR AZ ÚR VALAMI ÚJAT TEREMT |
November 9 |
Hétfő |
Figyeljük
meg, hogyan válaszolt Mózes ezeknek az embereknek (4Móz 16:4-11)!
Nem elégedtek meg a nekik jutott, nagy tisztességgel
járó pozícióval, még többet akartak. Mózes világosan látta ezt.
Ami
pedig még ennél is súlyosabb: ha alaposan megfigyeljük szavaikat, látszik,
hogy Mózes és Áron ellen lázadnak; mintha ez a két ember, hatáskörét túllépve,
magához ragadta volna a hatalmat, a többiek fölé helyezve magát. Még azzal is
megvádolták őket, hogy azért vitték a népet a pusztába, mert ott akarták
megölni őket.
Ki
ellen lázadtak valójában? 4Móz 16:11
_____________________________________________________________
Újra
elcsodálkozunk, honnan vették ezek a férfiak hamis vádjaikat? Vajon kinek a
hatalma választotta ketté a Vörös-tengert? Istené, vagy Mózesé és Ároné? Ki hullatott
nekik mannát reggelente? Isten, vagy Mózes és Áron? Ki jelent meg nekik nappal
felhőben, éjjel pedig tűzoszlopban? Isten, vagy Mózes
és Áron? Nehéz megérteni, hogy mindannak ellenére, amit saját szemükkel láttak,
mégis ezt tették!
Olvassuk
el 4Móz 16:15-35 verseit! Figyeljük meg különösen
Mózes szavait a 28-30. versekben! Mi mutat rá, hogy valójában miről is volt
szó?
_____________________________________________________________
Képzeljük
el a helyzetet! Ha e férfiak képesek lettek volna szélesebb körű lázadást
szítani, ki tudja, ez milyen szörnyű következményekkel járt volna. Könnyen
hitehagyóvá válhatott volna Izráel egész népe, akiknek hite még nem alapozódott
meg teljesen az Úrban. Tudniuk kellett azonban, hogy az Úr irányítja az
eseményeket, Ő az, aki vezeti népét, és Mózes meg Áron csak azt teszi, amire
Isten elhívta őket. Nem a saját nevükben jártak el. Ezt nyilvánvalónak kellett
volna tartaniuk, de a bűn egészen el tudja homályosítani az emberek elméjét.
Nehéz eloltani a lázadás lelkületét, ha már egyszer feléledt, és gyakran egy
pillanat elég hozzá, hogy újra feltámadjon.
Mennyire vagyunk hajlamosak irigykedni a felettünk állókra?
Mit tanulhatunk Krisztus példájából, ami segíthet legyőzni ezt az érzést, ami
a pusztulás lehetőségét hordozza magában?
EMLÉKEZTETŐK |
November 10 |
Kedd |
A
Palesztinában végzett régészeti feltárások nem hoztak felszínre sok írásos
anyagot (a holt-tengeri tekercseken kívül), a Szentírás azonban említést tesz néhány
emlékeztetőről, amelyek Izráelt állandóan figyelmeztették létének céljára.
1Móz 28:11-22 verseiben olvashatjuk például, hogy
Jákób egy kőoszlopot állított az Istentől kapott ígéretek emlékére, amelyek
neki és leszármazottainak szóltak.
Hogyan
örökítették meg a Mózes és Áron elleni szörnyű lázadás emlékét? 4Móz 16:36-40 Mire emlékeztette mindez a népet?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az
Ószövetségben említett legtöbb emlékeztető Isten akaratára, jóságára, kegyelmére
és szövetséges áldásaira hívta fel Izráel figyelmét. Tekintetüket felfelé,
Istenre, az Úrra irányították. Például: az özönvíz után megjelenő szivárvány
(1Móz 9:13), a körülmetélkedés (1Móz 17:10-14), a
páska ünnepe (4Móz 9:1-14), a ruhára erősített kék bojtok (4Móz 15:38-41) vagy
az emlékoszlopok, amelyeket Józsué állíttatott a Jordánon való átkelés után
(Józs 4:3-9).
Ezzel
ellentétben, az oltárt borító rézlemezek célja a megelőzés volt: arra figyelmeztettek
minden jövevényt, illetve azokat, akik nem Áron leszármazottai voltak, hogy ne
próbálják a papi tisztet bitorolni. Tágabb értelemben
pedig arra emlékeztették az embereket, hogy mi történt, amikor bizonyos emberek
a saját büszkeségüket, törtetésüket, hatalomvágyukat igazolni próbálva
fellázadnak Isten ellen. Arra figyelmeztette őket ez az emlékeztető, hogy ne
legyenek olyanok, „mint Kóré és mint az ő gyülekezete”
(4Móz 16:40).
Milyen
egyéb emlékeztetőket találunk a Bibliában, és mi volt ezeknek a célja? Lásd pl. 2Móz 20:8-11; 4Móz 31:54; Mt 26:13; Lk 22:19! Milyen
szempontból mondhatjuk, hogy az állatáldozatok is emlékeztetőül szolgáltak?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Mire kell mindig emlékeznünk az Úrral és ígéreteivel
kapcsolatban? Miért fontos állandóan szem előtt tartanunk ezeket az ígéreteket?
A HALOTTAK ÉS AZ ÉLŐK KÖZÖTT |
November 11 |
Szerda |
Azt
gondolhatnánk, hogy a Kóréra, Dátánra, Abirámra és 250 társukra kiszabott ítélet
bizonyára kijózanította a pusztában vándorló népet, hiszen tűz szállt alá az
égből, megemésztve sokukat, majd a föld is megnyílt, és a többi lázadót
elnyelte. Mit tehetett volna még az Úr, hogy kifejezze jogos rosszallását ilyen
nyílt lázadás és hitehagyás láttán?
Olvassuk
el 4Móz 16:41-50 verseit! Mit árul el ez a történet a
bukott emberi természetről? Hogyan tükrözi a nép vádja Kóré és társai korábban
hangoztatott vádjait?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Ez a megdöbbentő beszámoló arról árulkodik, hogy a lázadás
szelleme nem halt meg Kóréval, hanem a szörnyű történések után is tovább élt a
táborban. Nehéz megérteni, hogyan mert bárki is így viselkedni mindazok után,
amit láttak. Ez ismét csak arra figyelmeztet, hogy ha valaki egyszer elindul a
lázadás, hitehagyás lejtőjén, könnyen elkövethet rendkívül ostoba és értelmetlen
dolgokat. Mennyire fontos tehát, hogy Isten kegyelme által, ígéreteit
igényelve (1Kor 10:13; Fil 1:6) kiirtsuk magunkból a veszélyes
érzéseket, mielőtt még a romlásunkat okoznák!
Olvassuk
el 4Móz 16:48 versét! Mit jelent az, hogy Áron az élők
és holtak között állt meg? Hogyan tükrözi ez a jelenet Jézus értünk végbevitt
tetteit?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A
világon csak kétféle embertípus létezik – legalábbis lelki értelemben: az élők
és a holtak. Nem a fizikai értelemben vett halottakról van itt szó, hanem a lelki
halottakról. „Aki hiszen őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár
elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Jn 3:18). Jézus az élők és a holtak között áll, Ő a híd, az
átkelőhely egyik oldalról a másikra. Kizárólag általa juthatunk a halálból az
életbe.
Vajon az élők között vagyunk? Mivel tudnánk ezt megindokolni?
ÁRON KIVIRÁGZOTT
BOTJA |
November 12 |
Csütörtök |
Bár
ezrek haltak meg a Kóré által szított zavargásban, az Úr tisztában volt vele,
hogy a papi vezetés kérdése még megoldásra vár. Rendkívül erős és fájdalmas
ítéletet szabott ki a lázadókra, de tudta, hogy a nép még mindig forrong.
Joggal törölhette volna el mindannyiukat az élők sorából, de nem akarta. Mindazok
után, ami történt, az Úr továbbra is kész volt megtartani népét, és kinyilvánítani
nekik megmentő kegyelmét.
Olvassuk
el 4Mózes 17. fejezetét, és válaszoljunk a következő kérdésekre: Mi volt a
próba célja?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A
nép válaszából mi bizonyítja azt, hogy végre megértették, csak az Isten által
kiválasztott férfiak lehetnek papok?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Semmiképp
nem lehetett tagadni a csodát, hogy Áron papi vesszeje kivirágzott, sőt
mandulát is érlelt. Az izraelitáknak be kellett látniuk, hogy Isten olyan csodát
tett a szentek szentjében, ami egyszer s mindenkorra Áront és leszármazottait
jelölte ki a szent sátor papjaivá. Tragédia, hogy csak annyi szenvedés árán
tudta ezt megérteni a nép! Az Úr bámulatra méltó módon még többet is kész volt
tenni azért, hogy a helyes útra terelje őket.
A mi szemszögünkből nézve igen könnyű elítélni a hébereket.
Mégis, mit látunk, ha magunkba tekintünk (2Kor 3:15)?
Általában miért olyan nehéz megtanulni azt, amire Isten szeretne megtanítani?
Miért nem bízunk meg benne annak ellenére sem, hogy szeretetének és
kegyelmének oly sok bizonyítékát láttuk már?! Miért
követjük el újra meg újra ugyanazokat a hibákat? Ami pedig még ennél is
fontosabb: miért olyan fontos, hogy ne próbáljuk igazolni, mentegetni
hibáinkat?
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
November 13 |
Péntek |
Ellen
G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Kóré
lázadása” című fejezete, 359–371. old.
„Számomra
kérdéses, hogy kigyógyulhat-e az ember a lázadás lelkületéből… A lázadás, a hitehagyás ott van a levegőben, amit belélegzünk.
Hatással is lesz ránk, hacsak erőtlen lelkünkkel hit által nem kapaszkodunk
Krisztusba. Ha az embereket ilyen könnyen félre lehet vezetni, ugyan hogyan
tudnának majd megállni akkor, amikor Sátán Krisztus alakját öltve csodákat visz
végbe? Ki áll majd meg rendíthetetlenül csalásai láttán, amikor Sátán azt
állítja magáról, hogy ő Krisztus, és megtévesztő módon utánozza tetteit? Mi
fogja Isten gyermekeit visszatartani attól, hogy behódoljanak a hamis
krisztusoknak? ’Ne menjetek azért utánuk’ (Lk 21:8).
A
tantételeket jól meg kell érteni. Az igazság tanításával megbízott embereknek
erõs horgonyt kell vetniük, akkor hajójuk kitart a vihar és vész ellenében
is, mert erősen tartja őket. A csalások egyre sokasodnak, és nekünk néven kell
neveznünk a lázadást. Teljes fegyverzetben kell állnunk” (SDA Bible
Commentary, Ellen G. White megjegyzései, 1. köt. 1114. old.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1.
Hányféle úton-módon csal tőrbe
bennünket a bűn? Honnan tudhatjuk, hogy csapdába estünk? (Hiszen nem az a
csalás egyik jellemzője, hogy hamis biztonságérzetbe ringat?) Milyen szerepe
van a Bibliának a csalás leleplezésében? Hogyan segíthetnek ebben mások?
2.
Nyílt és leplezetlen volt az a
lázadás, amiről a héten olvastunk. Hogyan nyilvánulhat meg közöttünk is ilyen
lelkület? Miről ismerhetjük fel, amikor feléled szívünkben, főleg ha olyan
köntösben támad, amiről azt gondoljuk: mi nem is lázadunk, csak kiállunk az
igazságért? Honnan ismerhetjük fel a kettő közötti különbséget?
3.
Miért fontosak az emlékeztetők,
legyen szó akár vallási, akár világi dolgokról? Milyen emlékműveket, ünnepeket
említhetünk, és ezek mit jelképeznek?
ÖSSZEFOGLALÁS:
Kóré és társai lázadása Mózes és Áron ellen olyan mélységekig
hatolt, hogy Istennek földrengéssel, tűzzel és betegség csapásával kellett elpusztítania
őket. E történet szolgáljon figyelmeztetésül az irigység és féltékenység ellen,
mint ahogy az ószövetségi népet emlékeztették az oltárra erősített rézlemezek.
Ha imádkozunk vezetőinkért, és értékeljük, amit Isten értük és értünk tett,
megmenekülhetünk azoktól a belső bajoktól, amelyek Kóré lázadásakor támadtak
Izráelben.
ISTEN KARJÁBAN
Problémák
mindig adódnak. Szerencsére Isten velünk van, és segít, hogy kitartsunk.
Uram, amikor már nincs más, amiben kapaszkodhatunk, Te reményt
adsz nekünk, hogy lelkünknek legyen mibe horgonyoznia. Szükségünk van erre a
reményre, és imádkozunk, hogy töltsd be szívünk minden repedését megnyugtató
fényével. Köszönjük, Uram, hogy benned végtelen reményre lelhetünk a bizonytalanság
és a kudarcok közepette. Tudjuk, hogy ha a Te szemeddel láthatnánk ezt a
helyzetet, tudnánk, hogy átsegítesz rajta. Ámen.
REMÉNY ISTENBEN
Amikor
minden kilátástalannak tűnik, Istenhez fordulhatunk, és az élet ismét értelmet
nyer.
Annyian élnek minden reménytől megfosztva! Szemükben kihunyt
a fény. Annyira megtaposta őket az élet, hogy reggel alig tudnak felkelni, és
képtelenek vidáman nekivágni a napnak. Az Úr szeretetének dicsőséges igazsága
megérinti elveszett, megfáradt szívüket. Áldott biztosítékot ad nekik,
reményt, amely csak az Istenben való bizalom eredménye lehet. Ilyen a remény,
amely minden napunknak értelmet ad.