9. tanulmány − 2008
Május 23 - 29.Menny
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 9:7-8; Kolossé 1:10-14; 1Thesszalonika 4:13-18; Jelenések
21:1-4, 8
„Az
én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna
néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És… ismét eljövök
és magamhoz veszlek titeket” (Jn 14:2-3).
Sokak
számára a menny szó semmit nem jelent, vagy csupán a tündérmesék világához
tartozó fogalom. Csak áltatjuk magunkat – mondják –, ha azt hisszük, hogy e
földi létezésen túl van valamiféle élet. Néhányan még a mennyország lehetőségének,
ill. az arról való beszédnek a gondolatát is elvetik. Szerintük ez eltántorítja
az embereket attól, hogy minden erejükkel jelen életükre koncentrálva
megpróbálják kihozni belőle a lehető legjobbat.
Még
a keresztények közül is sokan kételkednek. Nem biztosak benne, hogy a menny
valóságos hely. Inkább nem egyfajta lelkiállapotnak tekintendő a menny?
Másrészt sokan azt hiszik, hogy a halál pillanatában a lélek elhagyja a testet,
és azonnal a mennybe, Istenhez jut. Bíznak abban, hogy korábban elhunyt apjuk,
anyjuk, férjük, feleségük vagy gyermekük most Istennel van a mennyben, és
legfeljebb néhány év múlva újra találkoznak szeretteikkel.
Mi
az igazság ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban?
A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Miért
olyan fontos számunkra a menny ígérete? Milyen lesz ott az élet? Hogyan
érezhetjük már most az előízét? Milyen sors vár azokra, akik úgy döntenek,
kizárják magukat a mennyből?
mikor kerülünk a mennybe? |
Május 24 |
Vasárnap |
Megdöbbentő,
hogy ennyire uralkodóvá vált a keresztények között a halhatatlan lélekről
szóló tanítás, miszerint a halál pillanatában a lélek különválik a testtől, és
felemelkedik a mennybe. Sátán ravaszul használta a görög filozófusok
gondolatait, hogy megismételje Édenben mondott hazugságát: „Bizony nem
haltok meg” (1Móz 3:4).
Mit találunk a következő versekben a halál valódi természetével
kapcsolatban?
1Kir
11:21 ___________________________________________________
Zsolt
13:4 ____________________________________________________
Préd
9:7-8 ____________________________________________________
1Kor
15:51 ___________________________________________________
Amikor
az ember meghal, öntudatlan állapotba kerül, amit a Biblia az alváshoz
hasonlít. Semmit nem tudva arról, mi történik a világban, várjuk a feltámadás
reggelét, mert csak akkor fog a feltámadottak sokasága belépni a mennybe, hogy
csatlakozzon azon kevesekhez, akik megelőzték őket, mint Énók és Illés! A
várakozás azonban nem lesz hosszú. Miután az ember szeme lecsukódik halálakor,
Krisztus második eljövetele lesz a következő dolog, amiről tudomást vesz. Más
szóval, ami a Krisztusban meghaltakat illeti, nem számít, hogy 3000 éve, vagy a
Krisztus visszatérése előtti napon haltak meg. Szemük lecsukódott, és amit
ébredésük után először megtudnak, az az, hogy Jézus visszajött értük. Mintha
csak akkor „aludtak volna el”!
Mi
az igazság a mennybe jutás valóságát illetően? Jn 14:1-3;
1Thessz 4:13-18
„Az
Újszövetségben az áldott reménység soha nem az egyén halálára összpontosít,
hanem mindig Krisztus visszatérésére, a feltámadására és a szentek elváltozására,
amikor együtt, egy időben találkozhatnak az Úrral. A hívők a jövőben találnak
vigasztalást, és nem abban, ami a halál beálltakor történik” (Norman Gulley: Christ
is Coming. Hagerstown, Maryland, Review and Herald® Publishing Association.
293–294. old.).
Miért olyan fontos számunkra a mennyország ígérete? Ha nem
volna menny, és ezen az életen túl nem lenne semmi, ugyan milyen reménye
lehetne bárkinek?
menny vagy pokol? |
Május 25 |
Hétfő |
Nem
mindenki menekül meg; lesznek, akik örökre elvesznek. Az embert ugyanis szabad
akarattal teremtette meg Isten. Valaki ezt a következőképpen fejezte ki: csak
kétféle ember létezik – aki azt mondja: „Uram, legyen meg a Te akaratod”; és akinek
azt mondja az Úr: „Tiszteletben kell tartanom a döntésedet, legyen meg a te akaratod!”.
Végül is senkit nem kérdeztek meg, hogy van-e kedve megszületni; beleegyezésünk
nélkül lettünk megteremtve. Isten felkínálja az örök életet, ha ezt választjuk.
Ha viszont másként határozunk, visszatérünk a semmibe, ahonnan jöttünk.
Végeredményben ez a saját döntésünkön múlik.
Milyen
kétféle sors vár az emberiségre? Mt 25:46; Jn 5:29;
Jel 21:2-4, 8
A
menny valóság: az a hely, ahol a Szentháromság Isten él a bűntelen angyalok
seregével. Mi is ott élünk majd, ha megmaradunk Isten oldalán. Krisztus
visszatérésekor következik be az első feltámadás, majd azután a feltámadt hívők
az Úrral együtt ragadtatnak el a mennybe, és ezer évig ott maradnak (Jel 20:4-6). Az ezer év végén bekövetkező eseménysorozat tetőpontja
a megváltottak örök lakhelyéül szolgáló „új ég” és „új föld” megteremtése lesz
(Jel 21:1).
Ugyanúgy
a pokol is valóság, bár annak a hitnek nincs bibliai alapja, hogy a bűnösök
örökké égnek majd a pokolban. Mint ahogy az a széles körben elfogadott hiedelem
is nélkülözi az igei alapot, hogy végül majd mindenki üdvösségre jut. Aki
elutasítja a megváltás jó hírét, és nem hajlandó Istennek engedelmeskedni,
kárhoztató ítélet alá kerül, és olyan halál vár rá, amiből nincs feltámadás!
Aki azt hiszi: végül minden ember megmenekül majd, azzal érvel, hogy a szeretet
Istene nem engedhet bárkit is kimaradni az örökös boldogságból. Bizonyos mértékben
igazuk van, mert Isten, aki maga a megtestesült szeretet, valóban meg akar
menteni minden embert. Tragikus módon azonban nem mindenki akarja, hogy
megmentsék. Krisztus nem fejezhette volna ki világosabban: „Bizony, bizony
mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott,
örök élete van; és nem megy a kárhozatra”, ám hozzáteszi, „akik pedig a
gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” ébrednek (Jn 5:24, 29).
A döntés a miénk.
Megnyerhetjük a mennyet, ha úgy döntünk, hogy hiszünk Istenben, és hajlandóak
leszünk Fia, Jézus Krisztus tanítványai lenni.
isten országa - akkor és most |
Május 26 |
Kedd |
Amikor
elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak, a létezés új formájába lépünk. Noha
még mindig hordoznunk kell a bűn következményeit – öregedés, betegség és a
halál átmeneti „alvása” –, már nagyon is valóságos értelemben magunkénak
tudhatjuk az örök életet. Fontos, hogy ezt soha ne veszítsük szem elől!
Újjászülettünk, és új életünk van „Krisztusban”. Akik kinyilvánítják
Krisztus iránti hűségüket, azok „Isten gyermekei” (1Jn 3:2). Jézus azt mondja, hogy átmentek „a halálból az
életbe” (Jn 5:24). Isten országának polgárai lettek,
amint annak értékeit magukévá tették. Már más Urat szolgálnak, és szemük valójában
nem a világ dolgaira, hanem az örök városra figyel.
Hogyan
fogalmazta meg Jézus, hogy követői már ebben a világban Isten országának a
polgárai lesznek? Lk 17:21; Jn 14:27
_____________________________________________________________
Pál
szavai hogyan fejezik ki ugyanezt az igazságot? Róm 14:17;
Kol 1:10-14
_____________________________________________________________
Ezzel
még mindig nincs vége. Amit a földön tapasztalhatunk Isten országának valóságáról,
az csupán az előíze annak az „örökségnek”, ami ránk vár. Ettől csak még jobban
vágyunk rá. Amikor Jézus eljön dicsőségben, „minden népet” maga elé gyűjt
(Mt 25.32, új prot. ford.). „’Akkor
így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot’” (34.
vers, új prot. ford.). Ez az a pillanat, amire Isten
gyermekei vártak. Végre hazaértek!
„Az
egész világ barátságánál többet ér Krisztus megváltottainak barátsága. A
legpompásabb földi palotához való jogcímnél többet ér, hogy jogunk lehet a
mennyei hajlékokhoz, amelyeket Urunk készít. Ezért távozott a földről. Minden
földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak, amelyeket Megváltónk intéz hűséges
szolgáihoz: ’Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely
számotokra készíttetett a világ megalapítása óta’ (Mt 25:34)”
(Ellen G. White: Krisztus példázatai. 1983, H. N. Adventista Egyház.
260–261. old.).
Olvassuk el még egyszer a mai bibliaszövegeket! Hogyan
tapasztaltuk már az ezekben megfogalmazott ígéretek valóságát? Mely döntéseink
akadályoznak abban, hogy már most élvezhessük, amit Krisztus felkínál?
ami a legmerészebb elképzeléseinket is túlszárnyalja |
Május 27 |
Szerda |
Gondolkoztunk
már azon, hogy vajon milyen lehet a mennyben, az új földön? Felismerjük majd
egymást? Örökké fiatalok leszünk? Mit fogunk ott csinálni?
Találunk magunknak valamilyen foglalkozást, vagy csak Istent dicsőítve énekelünk?
Utazgatunk a világegyetem más részein? Mennyire fogunk emlékezni földi
életünkre? Nem mi vagyunk az elsők, akik ilyen kérdéseket tesznek fel!
Mit
akartak tudni a sadduceusok az elkövetkező életről? Mt 22:23-28
Mit
felelt Jézus? Mt 22:29-30
Jézusnak
Máté evangéliuma 22. fejezetében lejegyzett szavai a sadduceusokkal
folytatott beszélgetése részét képezték. A zsidó vezetők sadduceusoknak
nevezett csoportja tagadta a testi feltámadás lehetőségét. Jézusnak ott
egyáltalán nem állt szándékában kimerítő leírást adni az örök élet körülményeiről.
A szövegkörnyezet világossá teszi: Jézus azt akarta kiemelni, hogy a halál már
legyőzött ellenség. Szavaival túlmutatott a halál és a feltámadás valóságán. A
meghaltak biztonságban vannak emlékezetében; ezért is hívhatjuk az Urat
Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének. Jézus megjegyzése viszont arra is világosan
utal, hogy minden folytatólagosság ellenére, noha az átmeneti életben nyert,
egyedi, saját személyazonosságunkkal fogunk feltámadni, számos dolog ott már
egészen másként lesz.
Említsünk
néhány példát arra, hogy mi az, ami az újjáteremtett földön már nem lesz? Jel
21:1, 4, 22-27; 22:5
Aki
szeret a tengerparton nyaralni, talán csalódottan olvassa, hogy tenger nem lesz
többé. Akik viszont először hallották e szavakat, azoknak a tenger fenyegetést
jelentett. Izráel sosem volt hajós nemzet; jó okuk volt rá, hogy féljenek az
óceán sötét mélységeitől. Ugyanakkor számos evangéliumi elbeszélésből tudjuk,
hogy sokszor még a Galileai-tenger átszelése is ijesztő élmény lehetett. János,
A jelenések könyve írója azt fejezte
ezzel ki, hogy az Isten által teremtett új világban nem lesz senki és semmi,
ami fenyegetést vagy veszélyt jelenthetne számunkra. Örökre biztonságban
leszünk!
Próbáljuk meg elképzelni
a betegségek, halál, félelem és veszteségek nélküli világot, ahol egyre csak
fejlődni fogunk, növekedni tudásban, szeretetben!
találkozás a menny urával |
Május 28 |
Csütörtök |
Minden
okunk megvan rá, hogy higgyük: az új földön megismerjük majd földi ismerőseinket.
Testünk hasonló lesz Krisztus feltámadás utáni testéhez. Amikor Jézus
megjelent követőinek feltámadása után, határozottan felismerték, akik vele
voltak halála előtt. Milyen kimondhatatlan öröm lesz újra találkozni azokkal,
akiket a halál elvett tőlünk! A legnagyszerűbb mégis az lesz, hogy találkozunk
a világegyetem Urával! Valóság lesz, amit az ének így fejez ki: „Szemtől szembe
meglátjuk Őt, a csillagos égen túl!” Micsoda kiváltság lesz a világegyetem
Alfája és Omegája előtt állni!
Mi
a biztosíték arra, hogy valóban találkozni fogunk a világ Urával? 1Thessz 4:16-17; Jel 21:22-23
_____________________________________________________________
Még
nem tudjuk elképzelni, milyen lesz találkozni Megváltónkkal; de máris számtalan
kérdés fogalmazódik bennünk. Az oly sokszor felötlő miért kérdéseire
végre megkapjuk a kimerítő választ. Megértjük, miért engedett meg Isten annyi
megpróbáltatást és kísértést az életünkben. Soha többé nem fogunk kételkedni
az Úr bölcsességében és jóságában. Minden bizalmatlanság eloszlik, amint
rájövünk, miért engedte Isten, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Akkor
megértjük majd, hogyan védett meg az Úr számtalan veszélytől.
Mi
lesz az örök élet legfontosabb eleme? Róm 14:11; 1Tim
1:17; Jel 5:13
_____________________________________________________________
Az
örök élet a királyok Királyának szóló örökös dicsőítő ének és imádat. Miért?
Mert Ő valóban méltó az imádatunkra. „A világegyetem
örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember
iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az
üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét;
amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és
felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek:
’Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga
végtelenül drága vérén!’” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest,
1986, H. N. Adventista Egyház. 578–579. old.).
Vajon milyen lesz személyesen találkozni Jézussal? Mit
mondunk majd neki, és miért? Vajon Ő mit fog mondani nekünk?
további tanulmányozásra: |
Május 29 |
Péntek |
Ellen
G. White sokat írt a mennyről és az Isten országába való belépésünkről. A
nagy küzdelem c. könyv utolsó fejezetei nagyszerű leírást adnak arról, ami
ránk vár.
„’Ezután
láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala’
(Jel 21:1). A gonoszokat elpusztító tűz megtisztítja a
földet. Az átok minden nyomát elsöpri. Nem létezik örökké égő pokol, ami
állandóan emlékeztetné a megváltottakat a bűn következményeire. Egyedül egy
emlékeztető marad: a Megváltó örökre magán viseli a keresztre feszítés nyomait.
A bűn kegyetlen rontásának jegyei nem tűnnek el megsebzett homlokáról, kezéről
és lábáról” (Ellen White: The Story of Redemption. 430. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Mi a helyzet azoknak a megváltásával,
akik soha nem hallották Jézus nevét? Jézus minden ember bűnéért meghalt, így
azokéért is, akik soha nem hallottak róla. Hogyan erősíti ez abbéli bizalmunkat,
hogy Isten róluk sem feledkezett meg?
2.
A Biblia az öntudatlan alvás
állapotához hasonlítja a halált. Mivel magyarázhatjuk akkor az úgynevezett
„halál közeli élményeket”, amikor emberek állítólag mennyei lényeket látnak
vakító fényben, vagy halott barátaikkal, rokonaikkal találkoznak? Hogyan
segíthetünk nekik megérteni, hogy bármilyen valóságosnak is tűnt, amit láttak,
mégsem lehet az, aminek gondolják?
3.
Az örök élet ígéretére hivatkozva
hogyan manipuláltak másokat némelyek, személyes vagy politikai érdekből? Mi
milyen hasonló hibába eshetünk, még ha ugyan kisebb mértékben is?
ÖSSZEFOGLALÁS: Sorsunk messze túlvezet a jelen világban való rövid létezésen. A mennyei ország polgárai vagyunk. Isten országa már most bennünk van, de teljes dicsőségében csak akkor válik valósággá, amikor Krisztus visszatér, hogy hazavigyen. Akkor nyerjük el az örök életet, és attól fogva mindenkor Istennel leszünk!
MENNYIRE VALÓSÁGOS SZÁMUNKRA A MENNY?
„Sokan
a mennyországot csak a fantázia szüleményének vélik, amibe a gyengék
kapaszkodnak, hogy képesek legyenek megbirkózni a földi élet kegyetlen
valóságával, vagy ahová elmenekülhetnek az elől. Egyesek szerint végül úgyis
mindenki a mennybe jut. Mások azonban úgy gondolják, hogy csak igen kevesen
kerülhetnek be oda. Általánosságban szólva a mennyről folytatott viták könnyen
elmérgesednek, ugyanakkor kevés információt adnak.
Óriási
a tanácstalanság! Annyi eltérõ nézetrõl hallani. De vajon miért?
Miért van az, hogy annyi eltérő nézet és elképzelés kapott lábra, amikor a
Biblia részletesen ír a mennyről? Igen, Isten szeretné, ha tudnánk, milyen is
a menny, hogy vágyódjunk oda! Isten nem akarja eltitkolni előlünk, hogy milyen
is lesz majd ott.
A
Harris közvélemény-kutatás 2003. januári felmérése szerint az amerikaiak 83%-a
hiszi, hogy a menny valóban létezik. Az igazság azonban az, hogy manapság a
legtöbb ember – beleértve sok keresztényt is – alig gondol a mennyre. Attól kezdve,
hogy reggel kinyitjuk a szemünket, egészen addig, amíg este kimerülten az
ágyba rogyunk, folyvást rohanunk, megyünk, készítünk valamit – eszünk,
dolgozunk, az iskolapadban, bizottságokban ülünk, bevásárolunk, takarítunk,
autót javítunk, befizetjük a számlákat és
találkozókra sietünk. A napjainkat kitölti, hogy szüntelen kapcsolatban állunk
az emberekkel – rokonainkkal, kollégáinkkal, idegenekkel, szomszédokkal,
hivatalnokokkal, eladókkal, és azokkal is, akikkel telefonon vagy e-mailben
érintkezünk…
Szavakkal
ki sem lehet fejezni azt a szépséget, amiről a Biblia írói beszámolnak az új
föld és a szent város kapcsán… Az Ószövetség idejében Ézsaiás próféta így
fogalmazott: ’Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülükbe sem jutott,
szem nem látott más Istent te kívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja’ (Ézs
64:3)” (Mark A. Finley: The Next Superpower. Hagerstown,
MD., 2005, Review and Herald® Publishing Association.
244–249. old.).