SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:2-3; 5Mózes 5:12-15; Ézsaiás 58:12-14; Ezékiel 20:12; Zsidók 4:9-11

„És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura” (Mk 2:27-28).

A keresztény hitnek a XXI. század elején élő ember számára is különösen időszerű része a szombat. A nyugalomnap „gyógyszerére” millióknak szüksége van a stresszel, szívbetegségekkel terhelt és kiégett társadalomban. A szombat menekülést kínál a mai felgyorsult élet soha nem szűnő nyomása alól. Lehetőséget ad arra, hogy a kimerültség után feltöltődjünk, és újra az élet valóban fontos dolgaira összpontosítsunk. Arra figyelmeztet, hogy ideje bezárnunk otthonunk és elménk ajtaját a világ zűrzavara, zaja előtt, és találkozni Teremtőnkkel, aki tudja, mire van szükségünk.

„Ha valamelyik parancsolatra a rohanó, hajszolt modern embernek különösen szüksége van, az a szombat parancsa. Túlságosan leköt, hogy megpróbáljuk értelmessé tenni az életünket, és önmagunkat szolgáljuk, közben elfeledkezünk róla, hogy egyedül Isten adhat értelmet életünknek. Ha megnyugszunk azon a napon, amit Ő rendelt el, bemutatjuk, hogy ’megpihenünk’ Őbenne” (Jon L. Dybdahl: The Abundant Life Bible Amplifier: Exodus. Boise, Idaho, 1994, Pacific Press® Publishing Association. 186. old.).

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Miért olyan fontos számunkra a szombat? Miért rendelte el Isten? Mi a szent idő? Ki vagy mi teszi a szombatot szentté? Hogyan tehetjük a szombatünneplést örömteli és tartalmas élménnyé?

Két alapvető intézmény létezik a föld történelmének első hete óta: a házasság és a szombat. Mindkettő lényeges része az ember boldogságát munkáló isteni tervnek. Nem csoda, hogy a gonosz az évszázadok során erősen támadta mindkettőt. Isten tudta, mire van szüksége az emberiségnek, ezért megteremtette a heti ciklust, a hat munkanap és a hetedik rendkívüli nap, a szombat tökéletes körével. Akik tiszteletben tartották ezt az istenileg megalapozott ritmust, élvezték annak áldásait.

Miért pihent meg Isten a világ teremtése után, a hetedik napon? 1Móz 2:2-3

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Milyen kifejezéssel utalt Ezékiel próféta a szombatra? Mit jelent ez? Ez 20:12

    _____________________________________________________________

     _____________________________________________________________

 „Isten, miután megpihent a hetedik napon, megszentelte azt a napot, illetve el­különítette az emberek számára nyugalomnapként. A Teremtő példáját követve az embernek is meg kell pihennie ezen a szent napon, hogy amint az égre és a földre néz, elgondolkozzék Isten csodálatos teremtési munkájáról; és amint látja Isten bölcsességének és jóságának bizonyítékait, szíve megteljék Alkotója iránti szeretettel és hódolattal. […] Isten látta, hogy az embernek még a Pa­radicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félre­tegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Istenre, és hogy hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 21–22. old.).

Mi a tapasztalatunk a szombattal kapcsolatban? Örömünket leljük benne? Jobban értékeljük Isten jóságát, ha a teremtés csodáit szemléljük? Ha nem, min kellene változtatnunk ahhoz, hogy teljesebben tapasztaljuk a szombat áldásait?

A szent szó a Bibliában különböző dolgokra vonatkozik. Emberekre éppúgy utal szentként az Írás, mint tárgyakra vagy időszakokra. Jelentése: „különleges használatra elkülönítve”. A papok szent emberek voltak, mert őket választották ki a szentélyszolgálatra. Szent edényekkel és eszközökkel bántak, amelyeket kivontak a világi használatból egy különleges, rituális cél miatt. Hasonlóképpen különítette el Isten a szent napokat is. Amit egyszer szentnek nyilvánítottak, már nem alkalmazhatták mindennapos használatra, mert magasabb célt szolgált. A szent napokon véghezvitt tetteknek az isteni célhoz kell kapcsolódniuk.

„Emlékeznünk” kell arra, hogy a szombat szent nap. Ki szenteli meg ezt a napot, mi vagy Isten? Mi a kettő között a különbség? 1Móz 2:3; Ézs 58:13

    _____________________________________________________________

 „A szombat erőteljes bizonyítéka Isten korlátlan uralmának. Csak Ő teremthet és tehet bármit is szentté. Ezért tiltakoznak annyira az adventisták a nyugalom és istentisztelet napjának szombatról vasárnapra történő áthelyezése ellen. Világos isteni parancs nélkül egy ilyen döntés meghozatala nem kevesebb, mint sértés Istennel szemben” (Richard Rice: The Reign of God. Berrien Springs, Michigan, 1997, Andrews University Press. 403. old.).

Hogy hat azokra a hét hetedik napja, a szombat, akik engedelmeskednek a parancsolatnak, és megünneplik ezt a szent napot? 2Móz 31:12-13

    _____________________________________________________________

A szombat megtartása elsősorban belső meggyőződésből fakad, de külsőleg is megnyilvánul. Ha a hangsúly a külsőségekre kerül, és szombatünneplésünk nem lesz több szabályok betartásánál, elveszítjük valódi tartalmát. Ugyanakkor szombatünneplésünket mások is látják. Ebből arra következtetnek, hogy mi mások vagyunk. A szombat Teremtőnk és Megváltónk iránti hűségünk jele.

Isten azt akarja, hogy népe „szent” legyen; vagyis tudatosan elhatárolódjon e világ dolgaitól. Hogyan segíthet ebben a szombat megtartása? Hogyan emlékeztet a napi kísértések között a szombat valósága arra, hogy szent nép vagyunk, amely elhatárolódik a bűnös világtól?

Amikor a szombat törvényéről beszélünk, általában Mózes második könyve 20. fejezetére hivatkozunk, ami a parancsolatot a teremtéssel hozza összefüggésbe. Minden szombat arra emlékeztet, hogy Isten a Teremtőnk, mi pedig a teremtményei vagyunk – beleértve mindazt, amit ez a nagyszerű igazság valójában jelent. Amikor Mózes ötödik könyvében olvassuk a Tízparancsolatot, ott egy újabb összefüggéssel is találkozunk. A hetenkénti szombat megemlékezés Izráelnek az egyiptomi szolgaságból való szabadulásáról, tágabb értelemben pedig minden szolgaságból való szabadulásról, amiből Isten kegyelme kiment.

Tanulmányozzuk 5Móz 5:12-15 verseit, és vessük össze 2Móz 20:8-11 verseivel! Hogyan egészítik ki egymást? Van még más is, amire „emlékeznünk” kell szombatünneplésünk során? Ha igen, mi az?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A szombat nemcsak a teremtés, hanem a megváltás jele is. Üdvösségünket Jézusnak köszönhetjük, aki nemcsak újjáteremt (2Kor 5:17; Gal 6:15), hanem az örökkévalóság reményét is kínálja az új földön (2Pt 3:13). A zsidók a szombatban az „eljövendő világ”, vagyis az új ég és új föld szimbólumát látták. A szombat ízelítő abból, ami örökre a miénk lesz, különleges emlékeztető arra, amit Jézusban kaptunk.

A szombat gyakorlatilag segít kitörni az óra és a naptár rabságából. Sokan válnak a számítógép és mobiltelefon rabjaivá is. Mind több ember számára hihetetlenül nehézzé vált elkülöníteni a munkaidőt a szabadidőtől. Úgy tűnik, a modern élet megköveteli, hogy mindig elérhetők és bevetésre készek legyünk. A szombat tökéletes ellenszere ennek a kórnak, ami a valódi pihenés minden formáját fenyegeti, fizikailag és szellemileg egyaránt.

„A szent szombatnap elkülönítése azt jelenti, hogy hetente egy nap megpihenhetünk a hétköznapi munkáktól. Az a nagyszerű ebben a szokásban, hogy ez meghatározza a hét többi napján való viselkedésünket is. Felszabadít, kevésbé aggódunk amiatt, hogy mennyit tudunk elvégezni a többi napon; ráadásul, amikor befejezzük a hiábavaló szélmalomharcot, igazán megpihenhetünk, és az öröm új formáit élhetjük át” (Marva J. Dawn: Keeping the Sabbath Wholly. Grand Rapids, 1996, William B. Eerdmans Publishing Company. 19. old.).

Olvassuk el Ézs 58:12-14 verseit! Milyen elveket találunk e versekben a szombat megtartására vonatkozóan, amelyek segítenek úgy ünnepelni a szombatot, hogy jobban tapasztalhassuk Isten áldásait?

    _____________________________________________________________

Szomorú valóság, hogy sok adventista nem élvezi igazán Isten szombatját. Sokan kifejezett rossz érzéssel emlékeznek arra, ahogy gyermekkorukban tartották a szombatot otthon. Még adventista intézményekben is sok kívánnivalót hagyhat maga után a szombatünneplés formája. Szabályok és előírások biztosítják a szombat „szentségét”. E szabályok némelyike bibliai elveken nyugszik, de soknak valójában több köze van a hagyományokhoz és a kultúrához, mint ahhoz, hogy „így szól az Úr”.

A szombat napjához semmiképp sem szabad fõleg tilalmakat és megszorításokat kapcsolni. Ha követendő példát keresünk, engedjük, hogy Jézus példája ihlessen!

Olvassuk el figyelmesen a következő igehelyeket, és nézzük meg, legfőbb Példaképünk, Jézus hogyan szentelte meg a hetedik napot! Mk 2:23–3:6; Lk 4:16; 6:1-11

     _____________________________________________________________

 „A menny munkája sohasem szűnik meg, és az embernek sem kell megpihennie a jó cselekedetek munkálásában. A szombat nem a haszontalan semmittevés idejéül rendeltetett. A törvény megtiltja a világi munkát az Úr pihenőnap­ján; a megélhetés érdekében végzett mindennapi tevékenységet szüneteltetni kell, a világi örömökért vagy haszonért való munka sem törvényes e napon – de ahogyan Isten megszűnt teremtő munkájától, megpihent szombaton és meg­áldotta azt, úgy kell az embernek is elhagynia napi elfoglaltságát, és az egész­séges pihenésnek, az imádásnak és a szent cselekedeteknek szentelnie e szent órákat. Krisztus munkája, a beteg meggyógyítása tökéletes összhangban volt a törvénnyel, megtisztelte a szombatot” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 165. old.).

Próbáljuk meg elképzelni, milyen lenne a „tökéletes” szombat! Hogyan ünnepelnénk? Mi válna elérhetővé számunkra, amit a hét többi napja nem ad meg? Beszéljük meg szombatiskolai osztályunkban!

Szombatünneplőként sokszor azzal vádolnak: a szombat megtartása által próbáljuk biztosítani, hogy a mennybe jussunk. Hogyan felelhetünk erre a vádra?

Olvassuk el újra a szombat parancsolatát Mózes második könyve 20. fejezetében! Mit mond, mit tegyünk? Azt, hogy pihenjünk meg – pihenjenek a fiaink, lányaink, szolgálóink, állataink és még a közöttünk tartózkodó idegenek is. Az egész a pihenésről szól.

Most egy egyszerű kérdés: Hogy lehet, hogy éppen azt a parancsolatot igyekeznek egyetemesen a cselekedetek „újszövetségi” szimbólumaként beállítani, ami pedig kifejezetten a pihenést célozza, ami kimondottan a pihenést hirdeti, ami különleges alkalmat biztosít a pihenésre? Az egyetlen parancsolat, ami természeténél fogva a nyugalomról szól, sokak számára mégis a cselekedetek általi megváltás hasonlatává vált. Hol torzul el a kép?

Olvassuk el Zsid 4:9-11 verseit! Mit üzen ez a szakasz a szombatról?

A szombat igazi megtestesülése annak a nyugalomnak, amit Krisztus Ádám és Éva bűneset előtti Édenének világától egészen az Újszövetség nyugalmáig mindenkinek kínál; amit Isten követői Krisztus értük végzett megváltó munkájából élvezhetnek. Mt 11:28-30 verseiben Jézus hív, hogy nyugodjunk meg benne. Nyugalmat ad, aminek egyik kifejeződése az egyetemes szombatnap. Bárki elmondhatja, hogy megpihent Krisztusban; bárki elmondhatja, hogy kegyelem által üdvözül. A látható kifejezése ennek a nyugalomnak azonban a hetedik nap, a szombat megtartása. Élő példa arra, hogy mit jelent, ha Isten kegyelme betakar. A világi elfoglaltságoktól való heti megpihenésünk azt szimbolizálja, hogy megpihenünk Jézus értünk elvégzett munkájában. Ennek a parancsolatnak engedelmeskedve lényegében a következőt fejezzük ki: „Annyira biztos vagyok Jézus megváltásában, annyira szilárdan és biztosan állok abban, amit Krisztus értünk tett, hogy képes vagyok letenni minden munkámat, mert tudom, mit végzett el Krisztus az emberiségért halála és feltámadása által.”

A szombat nagyon is valóságos, sokatmondó, látható kifejezése és megnyilvánulása a Jézusban és a megváltásban lelhető nyugalomnak. Nem kell ezt szavakba foglalnunk; kifejezhetjük gyakorlatban, úgy, ahogy azt a szombatot meg nem tartók nem tudják megtenni.

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 259–268. old. Itt Ellen White a Tízparancsolat törvényéről ír. Jézus szombat­ünneplésével kapcsolatban pedig: Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 229–236. old.

„Márk evangéliumában (2:27) Jézus felvetette a szombat céljának kérdését. A szombat nem öncélú… Isten az emberiség áldására, testünk megpihenése napjául szánta, ugyanakkor arra, hogy a komoly lelki gyakorlat napja legyen. A farizeusok úgy tekintették ezt a napot, mintha Isten azért teremtette volna az embert, hogy a szombatot szolgálja; nem látták meg benne, hogy a szombat az ember hasznára van. Shim ’on ben Menasaya rabbi Kr. u. 180 körül [Jézuséhoz] hasonló kijelentést tett: ’Isten nektek adta a szombatot, de nem vagytok alávet­ve a szombatnak’” (Walter F. Specht: „A szombat az Újszövetségben” c. cikke, The Sabbath in Scripture and History. szerk. Kenneth A. Strand. Washington, D. C. 1982, Review and Herald® Publishing Association. 96. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Milyen a „tökéletes” szombat a csoportunk tagjai szerint? Mit tehetünk, hogy a lehető legjobban megközelítsük az ideális állapotot?

2.        A tanulmányban szó esett róla, hogy a szombattal kapcsolatos szabályok és tiltások egy része inkább a hagyományokban gyökerezik, mint Isten Igéjében. Beszélgessünk arról, hogy mi kerülhet az ember-alkotta szabályok körébe, ami nincs a Bibliában! Hogyan tehetünk különbséget a két csoport között?

3.        Gondolkozzunk a csütörtöki részben felvetett kérdésről! Hogyan mutathatjuk meg jobban a világnak azt a különleges nyugalmat, amit Jézusban élvezünk a szombat által – ami nyilvánvalóvá teszi Krisztus kegyelmének valóságát az életünkben? Vajon mi az, amivel éppen mi kelthetünk rossz benyomást másokban?

ÖSSZEFOGLALÁS: A szombat Isten ajándéka az emberiségnek. Tökéletes ellenszer korunk nyughatatlanságára és a stresszre. Egy kifejezetten különleges heti időegység, amit Isten „megszentelt” számunkra. Ha helyesen viszonyulunk hozzá, ez a nap a fizikai és lelki pihenés forrása és nagy öröm ideje lehet. Az igazi szombatünneplés legjobb példája Jézus, aki jelentőségteljesen úgy utalt magára, mint aki a szombat Ura.

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

SZOMBAT

Én Istenem!
Ki alkottad a mennyet
és a földet:
Szívem hálával
hajlik meg előtted
e szombat napon.
Kegyelmedről beszélnék

– nem tudok. Szívemben törvényed
ritmust dobog:
Erejére lelkemben
rettenet!
Megismerni a Te törvényedet
mindennél több
ezen a világon, mert
rajta keresztül
sejtelek!

– Mily nagyra becsültélengemet: a bűnöst,
a nyomorult senkit,
mikor dicséreted
az angyalok zengik.
S velük együtt meghajolhatok:
ez a Te szent,
örök akaratod.
Legyen meg.
Ezt kívánom én
mikor átlépek házad küszöbén,
s előtted remegve megállok:
mert a szíveket megvizsgálod.

– Lehajtott fejjel egyet kérhetek:

– „Isten, légy irgalmasnékem bűnösnek!”

(Páskulyné Kovács Erzsébet: Add ide a kezed! Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 231–232. old.)