SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 25:8; Ézsaiás 53; Róma 5:18-19; 2Korinthus 3:16-18; Efézus 2:4-10; Titusz 2:11-14

„Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8).

Az összehasonlító vallástudomány egy Nagy-Britanniában rendezett konferenciáján a világ különböző pontjairól érkezett szakértők azt vitatták meg, hogy mi adja a keresztény hit sajátosságát. Sorra kizárták a felmerült lehetőségeket. A megtestesülés? Más vallások különböző változatait tanítják annak, hogy az istenek emberi alakban jelentek meg. A feltámadás? A többi vallás is beszámol a halálból való visszatérésről. A vita egészen addig folyatódott, amíg be nem lépett a terembe a híres keresztény író, C. S. Lewis. „’Miről diskurálnak?’ – kérdezte. ’Arról, hogy mi teszi a keresztény hitet egyedülállóvá a világ más vallásai között’ – hangzott a válasz. Lewis azonnal rávágta: ’Mi más, mint a kegyelem’” (Philip Yancey: What's So Amazing About Grace? Grand Rapids, Michigan, 1997, Zondervan Publishing House. 45. old.).

A múlt héten szembesültünk a bűn irtózatos jelenségével, a „törvényszegés titkos bűné”-vel (2Thessz 2:7). Az utolsó szakaszban azonban láthattuk azt is, hogy Isten közbelépett, és gondoskodott a megoldásról. Mi volt a beavatkozás lényege, és mit köszönhetünk ennek – a héten ez áll a tanulmányunk központjában.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Milyen képeket használ Isten a megváltási terv bemutatására? Mi az engesztelés? Mennyire játszik központi szerepet a helyettesítés fogalma a kereszt megértésében?

Ismert a történet, hogyan tette próbára az Úr Ábrahám hűségét. Arra kérte, áldozza fel fiát, Izsákot. Mivel nem tudta, mit mondott Isten az apjának, és azt gondolta, hogy csak áldozatot bemutatni mennek valahova, Izsák megkérdezte, miért nem visznek magukkal állatot. Ábrahám akkor azokkal a prófétai szavakkal válaszolt, amelyek egyaránt visszhangoznak az Ó- és az Újszövetségben: „Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról” (1Móz 22:8).

Mi volt Ábrahám fiához intézett szavainak prófétikus jelentése?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Hol találunk még az Ószövetségben olyan leírást, ami a Krisztus általi megváltásra utal? Lásd pl. 1Móz 3:15; 2Móz 25:8; Ézsaiás 53!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jézus Krisztus az Ószövetség központja. Az egész földi áldozati rendszer célja valójában az volt, hogy elõremutasson a Messiás eljövetelére (lásd Zsidók 8; 9). Minden, ami a világba lépése előtt történt, pusztán a kereszt előjele volt. Isten a megfelelő pillanatig várt, majd amikor „eljött az időnek teljessége” (Gal 4:4), Krisztus lejött közénk.

„Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség fe­lé. Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 28. old.).

Gondoljuk el, hány hosszú évszázad telt el az eljövendő Messiás ígérete és eljövetele között! Minket, halandó lényeket, akik csak kb. 80 rövid évig élünk, mire tanít ez a türelemről, az Istenbe vetett bizalomról, ami­kor az események beteljesülésére látszólag olyan sokáig kell várni?

Hogyan magyarázzuk el egy 3 éves gyereknek, mi az elektromosság? Hogyan magyarázzuk el az afrikai dzsungel mélyén élőknek, akik soha nem utaztak la­kóhelyüktõl 40 kilométernél messzebbre, mire valók a közlekedési lámpák, és hogyan működik egy lift? Hogyan magyarázná el egy fizikus Einstein relativitáselméletét annak, aki csak általános iskolát végzett? Hozzánk szólva Istennek át kell hidalnia egy kommunikációs szakadékot, ami sokkal nagyobb az imént említett emberi példákénál. A Jézus Krisztus életében és halálában megmutatkozó isteni szeretetet nem lehet maradéktalanul kifejezni emberi szavakkal. Isten mégis azt akarta, hogy helyes elgondolásunk legyen a megváltási tervről. Ihlette a Szentírás íróit, hogy használjanak olyan szóképeket, amelyek érthetővé teszik a kegyelem rejtélyét. E képeket nem szabad egymástól elkülönítve vizsgálni; összességükben nézve a csodálat és a végtelen hála érzetét keltik.

A kegyelem rejtélyének megértésében melyik szókép segít a legjobban? Ézs 53:7; Jn 1:29

    ________________________________________________________________

Még milyen szimbólumok mutatják be az engesztelés igazságának további dimenzióit? Mt 20:28; ApCsel 20:28; 1Kor 6:20

    ________________________________________________________________

Vigyáznunk kell, hogy ne a többi kizárásával vizsgáljunk egy-egy szimbólumot. Akkor kapjuk a véges emberi lények számára felfogható legteljesebb képet, ha összevetjük mindazt, amit az engesztelésről tudni lehet. Az értünk fizetett váltságdíj, a magas ár képe rendkívül sokatmondó. „Krisztus megváltott a bűn fogságából, az-az visszavásárolt a bűnből… Ez a hasonlat azt érzékelteti, hogy a) milyen nagy volt megváltásunk ára, és b) egy bizonyos állapotból átkerültünk egy másikba – a rabszolgaságból Isten közelségébe. A megváltás a tulajdonjog fizetség ellenében történő átruházását jelenti” (Edward W. H. Vick: Let Me Assure You. Mountain View, California, 1968, Pacific Press® Publishing Association. 33. old.).

Gondoljunk bele, hogy a világegyetem Teremtője, aki megteremtette mindazt, ami csak létezik (Jn 1:1-3), önként vállalta a keresztet, az örök pusztulásból való megszabadításunk egyetlen módját! Miért kell ennek az igazságnak alapvetően hatni az életünkre? Milyen bolondság volna hagyni, hogy bármilyen földi dolog is eltávolítson a kereszttől!

A teológusok sokat vitatják az engesztelés tanát. Két oldalról közelítenek a kérdéshez. Van, aki az engesztelés objektív nézőpontját választotta, mások a szubjektívet. Mit jelent ez? Az első csoport azt emeli ki, hogy valóban történt valami a történelem egy pontján, Jeruzsálem közelében; egy konkrét történelmi esemény, amely üdvösségünk alapjául szolgál. Más teológusok inkább azt hangsúlyozzák, hogy az számít, mit teszünk Jézus szeretetére és a kereszten történt önfeláldozására válaszul: megváltozunk, ha ekkora szeretetet tapasztalunk! Mindkét nézőpont igaz, és kiegészítik egymást.

Hogyan magyarázza a Biblia a kapcsolatot aközött, amit Krisztus értünk tett, és amit bűnösként valójában érdemelnénk? Ézs 53:4-5; Róm 5:18-19

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Általában helyettesítésnek nevezzük azt, hogy Jézus meghalt helyettünk, és így nem kell elszenvednünk a második halált, hanem örök életet nyerünk. Sokak számára ez hátborzongató gondolat. Nincs ínyükre az itt használt jogi megfogalmazás, sem a bűnnel szembeni isteni harag fogalma. Akár tetszik azonban, akár nem, az igazság az, hogy Isten úgy oldotta meg a bűn problémáját, ahogy ezt a legmegfelelőbbnek ítélte. Igaz létére nem hagyhatta figyelmen kívül a bűnt; ugyanakkor a szeretet Isteneként nem hagyhatta magára a bűnöst sem. Az örök halál büntetését nekünk kellett volna elszenvednünk, hiszen mi vagyunk bűnösök. Jézus azonban kész volt a helyünkre állni! Ez történt meg a kereszten. Megváltásunk alapja ez a valóságos esemény, Krisztus helyettes halála lett. Látva, amit Krisztus értünk tett, hogy a helyünkre állt, egyre inkább vonzódunk hozzá, és másképp kezdünk viszonyulni hozzá és embertársainkhoz. Ez a megváltási terv szubjektív oldala (Jn 12:32; Róm 5:1).

Gondoljuk végig, hogy már mennyi rosszat elkövettünk, és (talán) még mindig megteszünk! Majd gondoljunk arra is, hogy Jézus a kereszten szenvedte el a büntetést, amit ezekért érdemelnénk! Milyen érzés tudni, hogy Ő szenvedett helyettünk? Hogy viszonyuljunk hát Jézushoz?

Emberek millióinak szívét változtatta meg az isteni könyörület és kegyelem példátlan megnyilvánulása a Golgotán. Attól kezdve, hogy Jézus haldokolva függött a kereszten, az emberek kezdtek megváltozni szeretetét látva. Az egyik vele együtt megfeszített bűnöző felismerte, hogy Jézus egészen különleges személy, akire a becstelen halál után egészen más jövő vár (Lk 23:39-43). Még a római százados is megjegyezte, hogy Jézus ártatlan (47. vers).

Hogyan kell megváltoznia életünknek, ha Jézusra nézünk, és arra gondolunk, mit tett értünk? 2Kor 3:16-18; Zsid 12:2-3

    ________________________________________________________________

    ________________________________________________________________

 „A megtérő bűnös szegezze tekintetét Istennek ama bárányára, ’aki elveszi a világ bűneit’ (Jn 1:29), s Őt szemlélve elváltozik. Félelme örömre, kételye reményre fordul. Felbuzog a hála. A kőszív megtörik. A lelket szeretet árja önti el. Krisztus örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. Ha… nézzük Őt a Gecsemánéban, amint nagy cseppekben hull róla a véres veríték, majd a kereszten, amint halált szenved – ha ezt szemléljük, az én többé nem követeli, hogy rá hallgassunk. Ha Jézusra nézünk, elszégyelljük magunkat hidegségünk, levertségünk, önzésünk miatt. Hajlandóak vagyunk bármivé, semmivé válni, hogy szívből szolgálhassuk a Mestert” (El­len G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 372. old.).

Mennyire illenek Ellen G. White szavai a saját, Krisztussal szerzett tapasztalatainkra? Mi akadályozhatja, hogy mélyebb tapasztalataink legyenek vele? Hányszor gondolkodunk a Golgota eseményeiről?

    ________________________________________________________________

    ________________________________________________________________

A teológusok számos elméletet vetettek fel az engeszteléssel kapcsolatban. Mégsem tudnak felmutatni olyan gondolatot, ami méltóképpen kifejezné Isten kegyelmét (lásd 1Kor 1:20-25). Jó, ha beszélgetünk a Szentírásnak azokról a szakaszairól, amelyek Jézus áldozatának különböző vetületeit mutatják be. De amit Jézus értünk tett, ne csak beszéd tárgya legyen, hanem imádkozva elmélkedjünk róla, tapasztaljuk meg! Még ha sok mindent nem is érthetünk egészen, ahhoz eleget tudunk, hogy csodálattal tekintsünk arra, amit Isten Krisztusban értünk tett.

A keresztények is könnyen tévútra térhetnek. Van, akinek hite középpontjában a Biblia áll, mások a gyülekezetre, vagy egyházuk tradícióira és tanításaira figyelnek inkább. Mindennek megvan a maga szerepe, de sok problémát okozhat, ha ezek elterelik a figyelmünket Jézusról, üdvösségünk egyetlen Forrásáról!

Mi, hetednapi adventisták gyakran mondjuk, hogy hitünk középpontja az „igazság”. Ezzel nincs is gond egészen addig, amíg az igazság fogalma mögött nem csupán olyan tantételek listáját értjük, amelyeket elméleti síkon elfogadunk. Hitünk középpontjában úgy álljon az igazság, amint Jézusban láthatjuk. Hiszünk Valakiben, aki kinyilatkoztatta Istent; aki eljött, hogy megváltson; aki a mennyei Közbenjárónk, és aki visszatér majd, hogy hazavigyen. Ez legyen a legfontosabb számunkra!

Mit tanítanak az alábbi bibliaszövegek arról, hogy Krisztus áll a hitünk középpontjában? Ef 2:4-10; Tit 2:11-14

    _____________________________________________________________

Ef 2:4-10 kivételesen gazdag szakasz. Többször is kiemeli, hogy kegyelem által tartatunk meg. A kegyelemről azt mondja, hogy „felséges gazdagság” (7. vers), ami Isten „nagy szerelméből” (4. vers) lehet a miénk. A kegyelem ajándék, ingyen van; nem lehet kiérdemelni. Cselekedeteinkkel nem nyerhetünk örök életet. Ha így lenne, henceghetnénk saját jóságunkkal. Isten kegyelme az, ami láthatóan megváltoztatja mindennapi életünket, és képessé tesz arra, hogy „jó” cselekedeteket (10. vers) hajtsunk végre. Tehát valójában még a jótetteket is Isten munkálja bennünk!

Milyen nagyszerű leírását találjuk ApCsel 17:28 versében annak, hogy Krisztus a hitünk középpontja? Lásd még Gal 2:16-20!

    _____________________________________________________________

Hogyan segíthetnek az Adventista Egyház tanításai azt megérteni, amit Krisztus értünk tett? Tegyük fel például, hogy valaki a pokolbéli örökös szenvedésben hisz. Hogyan befolyásolná ez, ill. más hamis tanítás azt a képet, amit Krisztusról kialakít? Miért olyan fontosak a helyes tanítások, ha jobban meg akarjuk ismerni Jézust?

Ha valaki Krisztus engesztelő áldozatáról szeretne többet megtudni, elsőként általában Ellen G. White: Jézus élete című könyvét ajánljuk neki, különösképpen a 78. és a 79. fejezetet. „Mikor Jézust keresztre feszítették a tolvajokkal együtt, és keresztjét azok keresztje között, tehát középen állították fel, azt jelezték, hogy Krisztus keresztjét egy bűneiben heverő világ közepette állították fel. A bűnbocsánat szavai, amelyeket Krisztus a bűnbánó tolvajnak mondott, olyan világosságot gyújtottak, amely ellátszik majd a föld legtávolabbi határáig” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 659. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         Van, akit zavar a gondolat, hogy Isten a Fia életét követelte „fizetségül” az emberiség bűneiért. Mégis el kell ezt fogadnunk, hiszen a Biblia használja ezt a képet. Mire utal ez a bűn komolyságával és azzal kapcsolatban, hogy milyen sokba került a megváltásunk?

2.         Ha van olyan tanítás, ami ellen ma sokan berzenkednek, az az engesztelés. Sokan nem fogadják el, hogy problémáik megoldásához „külsõ” segítségre van szükségük. Nem kellene minden egyes embernek vállalnia a felelősséget saját tetteiért? Hogyan magyaráznánk meg az isteni beavatkozás szükségességét nekik? Kérdezzük meg őket a halálról is! Hogyan oldanák meg ezt a problémát Isten közbelépése nélkül?

3.         Aki kegyelmet kapott, tanúsítson is kegyelmet! Mivel bizonyíthatjuk, hogy kegyelemben élünk? Hogyan mutathatja be az egyház az isteni kegyelmet?

4.         Miért olyan fontos a kereszt „szubjektív” oldala is? Hogyan változtatja meg az életünket, ha rádöbbenünk, hogy Krisztus vállalta a halált is értünk? Mit tanulhatunk ebből a megbocsátásról, az alázatról, a türelemről és az azok iránti szeretetről, akiket nehéz szeretni? Hogyan mutathatjuk be a hétköznapokban, hogy mit jelent számunkra a kereszt?

ÖSSZEFOGLALÁS: A teológusok sok elméletet állítottak fel az engeszteléssel kapcsolatban. A legtöbbjük hiányos, vagy legalább is egyoldalú. Ahhoz lehetne hasonlítani, mintha valaki fotókat készítene a Himalája különböző oldalairól. Mind a hegyet ábrázolják, mégsem kapunk teljes képet róla. A kegyelem e csodáját nem szabad egy formulára leegyszerűsítenünk, amit elméletileg elfogadunk. A kegyelem a hitünk alapja. Krisztus meghalt értünk, így örök életünk lehet. Nélküle elveszettek vagyunk. Biztos jövő vár ránk, mert Ő a Megváltónk!

ADY ENDRE:
AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.