SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 7:1-6; Zsoltárok 19:2-5; Róma 1:18-20; 2Timóteus 3:14-16; Zsidók 1:1-3

„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette” (Zsid 1:1-2, új prot. ford.).

Néhány embernek Isten csak egy messze lévő hatalom, aki a múlt egy távoli pillanatában mozgásba lendítette a világot, de abba, ami itt történik, már nem avatkozik bele. A Biblia természetesen nem ilyennek mutatja be Istent. A Biblia Istene ugyanis állhatatosan szerető Atya, Teremtő, aki szüntelen érdeklődést mutat teremtményei iránt. Ő a Szövetség Istene, aki módot keres arra, hogy megszilárdítsa a maga és a képére teremtett ember közti köteléket. Isten nagyszerűen tartja a kapcsolatot. Emberi szavak nem tudják kielégítően kifejteni, ki és mi Isten, de tény, hogy a Szentírás olyannak ábrázolja, akinek fontos, hogy szóljon népéhez.

Amint Isten megteremtette Ádámot, már beszélt hozzá. Miután a világunk első lakója vétkezett, ismét szólította: Ádám, „hol vagy?” (1Móz 3:9). Isten azóta is különféleképpen szólítja meg az emberiséget (Zsid 1:1). A Biblia legutolsó oldalán olvasható isteni felhívás is ezt erősíti meg: „A Lélek és a menyasszony így szól: ’Jöjj!’” (Jel 22:17, új prot. ford.). Ezen a héten azt vizsgáljuk meg, hogyan szól ma hozzánk Isten.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Isten, aki életre hívta a világot, mindenkihez szól, aki kész meghallgatni.

Olvassuk el Zsolt 19:2-5 és Róm 1:18-20 verseit! Ezt a két szakaszt idézzük leggyakrabban, amikor Istennek a természet általi kinyilatkozásáról beszélünk. Foglaljuk össze saját szavainkkal, mit tanít ez a két igehely!

    ________________________________________________________________

    ________________________________________________________________

 „Isten körülvett bennünket a természet szépségével, hogy azok vonzzák és lekössék elménk érdeklődését. Szándéka, hogy kapcsolatba hozzuk a természet szépségét dicsőséges jellemével. Ha komolyan tanulmányozzuk a természet könyvét, az az Isten végtelen szeretete és hatalma szemléltetésének kimeríthetetlen forrása lesz” (Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Ki­adó. 122. old.). Aki hisz a Bibliában, megerősödik hitében, amikor felnéz a csillagfényes égre, vagy meglátja az erdők fenséges fáit és a hóborította hegycsúcsok mögött lenyugvó nap szépségét; a szerető és hatalmas Teremtő munkáját látja. Amikor megpillant egy repülő sast, megcsodál egy tulipánt, vagy rácsodálkozik az emberi test bonyolultságára, Isten láthatatlan jellemének bizonyítékait látja, és egyetért abban, hogy a természet valóban Isten dicsőségét hirdeti.

Ám a bibliaszövegek egy lépéssel tovább visznek. Azt sugallják, hogy aki nem hisz Istenben, a természetet szemlélve valamilyen fogalmat alkothat róla, aki mindezt megtervezte és megteremtette. A mai világban sokan szemet hunynak efelett. Teleszívták magukat az evolúciós gondolkodással, és minden létező dolgot a véletlennel és a szükségszerűséggel magyaráznak. Azonban egyre több tudós ismeri el: olyan sok bizonyíték van az intelligens tervezésre, hogy azt csak azok nem látják, akik makacsul nem akarják.

Tegyünk fel egy egyszerû kérdést: melyik a logikusabb magyarázat az élet szépségére és összetettségére: a puszta véletlen vagy a megtervezett teremtés?

    ________________________________________________________________

    ________________________________________________________________

Olvassuk el újra Zsolt 19:2-5 és Róm 1:18-20 verseit! Mennyire nyilatkoztatta ki magát Isten a természetben? Ugyanakkor mit nem tudhatunk meg róla csupán a természet világából? Sokat felfed ugyan a természet, de még mi az, amit a teremtés csodáit szemlélve nem tudhatunk meg?

A lelkiismeretet olyan képességnek vagy belső elvnek tartják, ami segít a jó és a rossz közötti döntésben. Általában még azoknak is van némi elképzelésük arról, hogy mi az, ami erkölcsileg elfogadható, és mi az, amit vissza kell utasítani, akik nem hisznek Istenben (Róm 2:14-15). A keresztények hiszik, hogy Isten a legfőbb Törvényadó, akitől a lelkiismeretünket, az erkölcsi alapú döntésekben segítő eszközt is kaptuk – amit azonban a bűn eltompított. A legtöbb bibliafordítás Ószövetségében nem találjuk meg a lelkiismeret szót, holott az Újszövetségben sokszor szerepel. Ettől függetlenül a fogalom az egész Szentírásban jelen van.

Említsünk meg néhány történetet, amelyben a lelkiismeret hatott az emberek életére (lásd pl. 1Móz 42:18-23; Jn 8:1-9; Mt 27:3-5; Dániel 5)!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A lelkiismeret fontos, de nem egészen megbízható. Néha jó lelkiismerettel nagyon is eltérő következtetésre jutnak emberek arra vonatkozóan, mit tegyenek bizonyos körülmények között. Pál apostol is tudatában volt ennek, ahogy azt 1Kor 4:4 verse is mutatja: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (új prot. ford.). Az apostol figyelmeztet arra is, hogy az ember ellen is állhat a lelkiismeret késztetésének. Sőt, mintha némelyek egyenesen forró vassal égették volna ki (1Tim 4:2) vagy megfertőzték volna lelkiismeretüket (Tit 1:15). Viszont fejleszteni is lehet. Ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, és imádkozva mély kapcsolatot ápolunk Istennel, sokkal érzékenyebbé válunk a Szentlélek hangjára, aki a lelkiismeretünk által szól hozzánk.

Mielőtt egy fontos erkölcsi kérdésben döntésre jutnánk, mit teszünk? Hallgatunk a lelkiismeretünkre? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a halk belső hangot nem nyomják el bennünk más hangok? Honnan tudhatjuk, hogy bízhatunk-e a lelkiismeretünkben? Elõfordult már, hogy arra hallgattunk, végül mégis rosszul döntöttünk? Mit tanultunk hibánkból, hogy újból ne essünk azokba?

Sok embernek csupán igen korlátolt fogalma van a prófétaság ajándékáról. A próféciákat a jóslatokkal azonosítják, a prófétákat pedig úgy ismerik, mint akikről elnevezték a Biblia számos könyvét, pedig Isten jóval szélesebb körű feladatot szánt nekik, mint azt gondolnánk. A próféciák sem csak jóslatok, annál sokkal többet jelentenek.

Hogyan mutatja be a Mózes és testvére, Áron közötti kapcsolat a próféta szó valódi jelentését? 2Móz 7:1-6

2Móz 7:1-6 szakasza rávilágít a próféta igazi munkájára. A nagy prófétaként számon tartott Mózest (5Móz 34:10-12) segítette testvére, aki mintha a szóvivője lett volna. Áron úgy közvetítette a fáraónak Mózes üzenetét, mint ahogy a próféták adták át Istenét. „Mózes tehát olyan volt Áronnak, mint Isten, Áron pedig prófétaként állt a fáraó előtt. Emögött az a világos gondolat húzódik meg, hogy nem a prófétáktól ered az üzenet, ők csak továbbadják, amit Istentől hallottak” (Jon Dybdahl: The Abundant Life Bible Amplifier: Exodus. Boise, Idaho, 1994, Pacific Press® Publishing Association. 80. old.).

A próféta olyan férfi vagy nő, aki Isten nevében szól. Mondandójának tekintélye van, mert üzenete Istentől jön, még akkor is, ha a próféta saját szavait használja ennek megfogalmazására. Az Úr elég gyakran választotta a népével való kapcsolattartásnak ezt a formáját, ahogy Ámósz is hangsúlyozza: „..semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3:7).

Mit mond a Szentírás a prófétaság ajándékának folytonosságáról az ószövetségi idők után? Vessünk egy pillantást a következő példákra az Újszövetségből! Milyen következtetést vonhatunk le a felsorolt bibliaversekből?

1) Próféták név szerinti említése (Lk 1:67; 2:36; ApCsel 13:1)

2) Maradandó ajándék (1Kor 12:28; 14:1-5)

3) Hamis próféták (2Pt 2:1; Jel 2:20)

4) A maradék egyház jellemzője (Jel 12:17; 19:10)

Milyen hatással voltak a prófétaság ajándékát elnyerő Ellen G. White írásai az életünkre? Hogyan szólt már hozzánk Isten az ő szolgálatán keresztül? Hogy válhatnak még inkább javunkra ennek az ajándéknak az áldásai?

Abból, amit Isten prófétái által a múltban felfedett, nem maradt fenn minden az utókor számára; végül nem került be minden prófétai szó a Bibliába. Az Isten által adott kinyilatkoztatások másik részét azonban le is írták, azt, amit több mint ezerötszáz év alatt néhány tucat ember kapott. Ezeknek az írásoknak a gyűjteménye a Biblia. Jézus és kortársai nagyra becsülték a ma Ószövetségként ismert írásokat. A Szentírás az Újszövetséggel válik teljessé, amely az evangéliumok mellett egyéb, az őskeresztény egyház idejéből való apostoli iratokat tartalmaz.

Pál azt tanácsolta Timóteusnak, hogy szorgalmasan olvassa Isten Igéjét, mert ahogy mondta, ezek „bölccsé tehetnek” a megváltásra. Hogyan írt ebben a szövegösszefüggésben a Biblia hatásáról? 2Tim 3:14-16

    _____________________________________________________________

 „Isten Igéjének nagyszerû dolgairól gondolkodva olyan forrásba pillantunk, amely tágítja és mélyíti látókörünket. Szélessége és mélysége meghaladja felfogóképességünket. Ahogy nézzük, a látomás egyre inkább kibontakozik előttünk, míg határtalan, parttalan tenger tárul elénk. Az ilyen tanulásnak élénkítő ereje van. Az ember elméje és szíve új erőre, új életre kap. Ez a tapasztalat a Biblia isteni eredetének legnagyobb bizonyítéka. Isten Igéje lelki eledelünkké lesz, éppen úgy, mint ahogy a kenyér testi táplálékunk” (Ellen G. White: My Life Today. 26. old.). Ma több Bibliát adnak el, mint valaha. Különböző célcsoportok részére újabb és újabb fordítások tűnnek fel. Vannak olyan bibliafordítások, amelyeket könnyebben megérthetnek a kezdők, mások pedig inkább alkalmasak az istentiszteleteken való használatra. Ez nagyon jó, ám nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a Bibliát szélesebb körben olvassák. Sőt, egyre több jel utal arra, hogy hanyatlóban van a bibliaolvasás a keresztények között, beleértve a hetednapi adventistákat is. Sokan már kevésbé ismerik a Bibliát az előző generációnál. De tudnunk kell, hogy örök életünket kockáztatjuk, ha nem olvassuk Isten Igéjét, ami, ha valahányszor fellapozzuk, mindig új módon, új erővel szól hozzánk!

Mennyi időt töltöttünk a Bibliával a múlt héten? A múlt hónapban? Mennyire kap kiemelkedő szerepet a bibliaolvasás napi programunk­ban? Hasonlítsuk össze a tévé előtt töltött időt azzal, amit a bibliaolvasásra szánunk! Min kellene változtatnunk?

Egy levél sokat elárul az írójáról, és alapja lehet a másik ember megismerésének. Ha mellé egy fényképet is kapunk, újabb információhoz jutunk. Mégsem ismerjük meg igazán az embert, amíg személyesen nem találkozunk vele. A bűn miatt Isten már nem tarthat velünk kapcsolatot olyan szabadon, mint Ádámmal és Évával az Édenkertben. Eredményesen szólt hozzánk, különböző úton-módon, de még teljesebb képet kívánt adni önmagáról, amit Jézus által meg is tett.

Hogyan adott Isten teljesebb képet? Jn 1:1-2; 14:9; Zsid 1:1-3

    _____________________________________________________________

Jn 1:1 versének pontos szövege lényeges. Az apostol nem azt mondja, hogy Isten megmutatta magát testben, vagy megjelent testben. Azt olvashatjuk, hogy Jézus testté lett egy megadott időben. Jézus fentről jött és testté lett; azaz magára vette az emberi természetet. Valószínűleg ez az egyetlen olyan tantétel, ami minden keresztény felekezet hitének alapvető pillére, az, hogy az Úr Jézus Krisztus, Isten örökkévaló Fia megváltásunkért emberré lett.

Milyen kapcsolat van Istennek a Szentírásban, illetve Jézus Krisztusban történt kinyilatkoztatása között? Jn 5:36-40

    _____________________________________________________________

Némelyek számára csupán a Biblia önmagáért való tanulmányozása a cél. Van sok olyan tehetséges teológus, aki egyáltalán nem hisz Istenben. Ha azonban anélkül olvassuk a Bibliát, hogy próbálnánk megismerni az abban kinyilatkoztatott Urat, éppúgy nem juthatunk üdvösségre, mint ahogy egy recept olvasása sem tölti meg üres gyomrunkat.

Jézus Krisztus áll a Szentírás középpontjában. A Biblia róla szól, arról, amit kinyilatkoztatott a természetről és Isten jelleméről. Nem a Biblia üdvözít. A Biblia az igazság hiteles forrása, amiből arról hallhatunk, aki egyedül üdvözíthet: a Názáreti Jézusról.

Egy dolog olvasni, más ismerni a Bibliát; és megint más emlékezetből idézni szövegét. De ismerjük-e a Szentírásban kinyilatkoztatott Urat? Próbáljuk meg úgy olvasni a Bibliát, hogy minél jobban megismerjük Őt!

„Isten sokféle módon kívánja megismertetni magát, és szoros egységbe jutni velünk. A természet szüntelenül hat az érzékeinkre, és a szív fogékonnyá válik Isten szeretete és dicsősége iránt, amely kezének művei által megnyilatkozik. A fogékony fül meghallja és megérti Istennek a természetben megnyilvánuló szavát. A zöld mezők, a sudár fák, a virágillat, a tovaszálló felhők, a hulló eső, a csörgedezõ patak, az egek pompája és fensége szívünkhöz szól, és az Alkotó megismerésére buzdít bennünket” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 21. ki­ad. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Mûhely. 63. old.). Olvassuk el az Isten ismerete c. fejezetet végig (63–68. old)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         Milyen mértékben segít a természet megtalálni Istent? Tanítást ad a Biblia Istenéről, vagy csupán azt a benyomást kelti bennünk, hogy kell lennie Valaminek vagy Valakinek odafenn?

2.         Beszélgessünk az osztályban arról, hogy miért fontos a lelkiismeretünkre hallgatni! Beszéljük meg ennek a veszélyeit is! Hogyan segíthetünk másoknak megtudni, bízhatnak-e lelkiismeretük szavában, és ha igen, mikor?

3.         Milyen szerep jut a kultúrának és a neveltetésnek lelkiismeretünk formálásában? Hogyan befolyásolja környezetünk a jóról és rosszról alkotott fogalmainkat? Hogyan tanulhatunk meg felülemelkedni kultúránk határain, amikor erre szükség van, például, amikor tanítása ellentmond Isten Szavának?

4.         Ha a prófétaság ajándéka lelki ajándék, amit Isten egyházának adott, akkor ez azt jelenti, hogy napjainkban is jelentős szerepet játszik? Számíthatunk-e arra, hogy Isten elhív majd más prófétákat is, úgy, ahogy egy évszázaddal ezelőtt elhívta Ellen G. White-ot?

5.         Hogyan tanulmányozhatjuk úgy a Bibliát, hogy jobban megismerjük Istent? Lehet úgy is olvasni a Szentírást, hogy semmivel ne tudjunk meg többet Istenről, mint amikor először vettük a kezünkbe?

ÖSSZEFOGLALÁS: Isten kapcsolatot akar tartani velünk. Teszi ezt a természet és lelkiismeretünk által szólva hozzánk. A korszakokon át próféták által üzent népének, és a prófétaság ajándéka ma is elérhető egyháza számára. Mindent egybevéve azonban a Biblia, az írott Ige marad földi zarándokutunk Istentől kapott kézikönyve. Középpontjában az áll, mit tett Isten értünk, amikor Krisztus személyében testet öltött és belépett a világba.

A TEREMTÉS ÉS A MEGVÁLTÁS JOGÁN…

„Valóban fogadjuk el azt a gondolatot, hogy milyen nagy kiváltságban van részünk! Bajba kerülve sokan kísértésbe esnek, és elveszítik tartásukat. Megfeledkeznek arról, hogy Isten számtalanszor hívott: forduljunk hozzá, ehelyett emberi segítséget keresnek, arra alapozzák terveiket. Emberekhez fordulnak segítségért, és éppen ezért gyengülnek meg, zavarodnak össze. Isten arra int, hogy minden megpróbáltatás közepette a lehető legkomolyabban keressük Őt. Ne feledjük, hogy az Ő tulajdonát képezzük, fogadott gyermekei lettünk. Nincs ember, aki annyira megértené, mire van szükségünk, mint Krisztus. Megadja a segítséget, ha hittel kérjük tőle. A teremtés és a megváltás jogán is hozzá tartozunk. Az isteni szeretet kötelékével kapcsol minden erő és hatalom Forrásához. Ha hajlandóak vagyunk Istenre hagyatkozni, ha tőle kérünk mindent, amire vágyunk, mint ahogy a kisgyerek apjától kéri, amit szeretne megkapni, bőven lesznek tapasztalataink! Így igazán megtanuljuk, hogy Isten a forrása minden erőnek és hatalomnak.

Ha kéred Őt, de mégsem kerít azonnal hatalmába valami különleges érzés, ne gondold, hogy nem válaszol imádra… Igéjébe vesd bizal­madat, kérj és keress, és éld át a megtalálás kiváltságát! Krisztus így bátorít: ’Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek’ (Mt 11:28-29).

Abban kell nyugalmat találnunk, hogy viseljük Krisztus igáját és terhét. Az ad igazi nyugalmat, ha Krisztus munkásai leszünk abban a nagyszerű munkában, amiért Ő az életét adta. Amikor még bűnösök voltunk, az életét áldozta értünk. Azt akarja, hogy hozzá menjünk, és tőle tanuljunk… Azt ígéri, hogy nyugalmat ad. Terheinket ne embereknél tegyük hát le…

Istenre szégyent hoz népe, ha emberekre támaszkodik. Felszólított rá az Úr, hogy ezt ne tegyük. Megmondta, hogy majd Ő tanít, vezet… Gondoljunk csak arra, hogy hány ígéretet tett már, amit a hit kezével megragadhatunk… Azt akarja, hogy valóban megismerjük Őt, szóljunk hozzá, beszéljünk neki a nehézségeinkről, szerezzünk tapasztalatot vele, amikor hozzá fordulunk kéréseinkkel, hozzá, aki semmit nem ítél meg tévesen, aki soha nem téved” (Ellen G. White: 144. kézirat. 1901).