SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:7; Zsoltár 139:13-14; János 1:1-3; 3; 10:10; 2Korinthus 5:17; Filippi 2:1-5

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sõt bőségben éljenek” (Jn 10:10, új prot. ford.).

Az emberek napjainkban jóval tovább élnek – különösen a fejlett világban –, mint az előző generációk. Természetesen, jó dolog hosszú ideig élni, de nem mindegy, hogyan. Az orvosok néha hősies tettek egész sorát hajtják végre, hogy mesterségesen életben tartsanak egy embert, még akkor is, ha annak az embernek az életminősége jelentősen romlik, ami talán már egyáltalán nem is nevezhető életnek.

Az élet minősége nem csupán a fizikai jólét elfogadható szintjére vonatkozik, ennél sokkal tágabb jelentése van. Mit kezdünk a nekünk adatott évekkel? Van­e célja az életünknek, harmóniában élünk-e másokkal? Mennyire kielégítő a kapcsolatunk Teremtőnkkel, embertársainkkal? Fontos kérdések ezek mindazok számára, akiknek az élet ajándéka megadatott.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Az élet ajándék, amit csak Isten adhat. Mi megkaptuk ezt az ajándékot. Mit jelent számunkra? Hogyan éljük hát? Mivel ajándék, úgy illik, hogy vigyázzunk rá, fizikailag és lelkileg is. Ugyanakkor Jézusba vetett hitünk révén a hívők közösségébe kerülünk, és egy új család tagjaivá válunk, a mennyben és a földön egy­aránt – mindennek befolyásolnia kell jelen életünk minőségét.

Hogyan keletkezett az élet? Vannak, akik az Isten nélküli evolúciós folyamat eredményének tartják az ember létezését. Mások azt állítják, Istennek is volt szerepe abban a lassú, évmilliókig tartó folyamatban, amelyben egyszer csak megjelentek az élet „egyszerű” formái, később pedig sokkal összetettebb organizmusok is kifejlődtek, beleértve az embert. Ez az elmélet ugyanakkor több kérdést vet fel, mint ahányra választ ad (emellett a Biblia épp az ellenkezőjét állítja annak, hogy Isten az evolúciót használta volna az ember megteremtésére!). Az utóbbi években azonban jó nevű tudósok meggyőzően azzal érveltek, hogy ez az elmélet mély válságban van. Az evolúciós elmélet legmegrendíthetetlenebb támogatóinak is be kell ismerniük, hogy az élet továbbra is épp olyan rejtély marad, mint volt.

Ugyanakkor mi sem tudunk mindenre kielégítő választ adni, akik hisszük, hogy Isten a föld és a világegyetem Teremtője. Azonban a teremtés elmélete sokkal, de sokkal logikusabb és következetesebb, mint az a valószínűtlen elképzelés, miszerint az élet csupán véletlen eredménye lenne.

Mit mond az isteni kinyilatkoztatás az élet eredetéről? 1Móz 2:7; Jn 1:1-3

Ami általánosságban igaz az élet rejtélyére, az igaz minden egyes emberi életre is. Noha sok tudományos ismeretünk van a fogantatásról és a növekedésről, minden egyes szülő, aki karjában tartja újszülött gyermekét, ösztönösen tudja, hogy az új élet: csoda. Alapvető keresztény hit, hogy az emberi élet rendkívül különleges értelemben véve szent.

Milyen szavakkal ír Dávid az emberi élet csodájáról és az emberi test tökéletes megtervezettségéről? Zsolt 139:13-14

Egy ismert ének szavaival szólva: Isten „az egész világot a kezében tartja”. Ez éppúgy érvényes a világegyetemre és benne a bolygónkra, mint ahogy érvényes személy szerint mindannyiunkra; mindenütt, mindenkire igaz, hogy Isten a kezében tart minket. Fizikai létünket neki köszönhetjük – a születéstől a halálig.

Mi a jelentősége annak, hogy Isten a Teremtője minden életnek, beleértve a magunkét is? Az élet eredetével kapcsolatos állásfoglalásunk hogyan befolyásolja a véleményünket pl. a halálbüntetés, az abortusz vagy az eutanázia kérdéseiről?

Az életünket Teremtőnknek köszönhetjük, érthető tehát, hogy kötelességünk vigyázni arra, amit ránk bízott. Bőséggel találunk rá bizonyítékot a Bibliában, hogy Isten fontosnak tartja fizikai jólétünket. Isten újból és újból bemutatta Izráel népéről való gondoskodását. Számos utasítást adott az egészséges táplálkozásra és a higiéniára vonatkozóan. Mannát rendelt ki népének a pusztában; gondját viselte Illésnek az éhínség idején.

Ez az igazság még jobban megmutatkozott az Úr szolgálatában. Az evangéliumokat felszínesen olvasva is kétségtelenül látjuk, hogy Jézus felfogása a vallásról kifejezetten gyakorlatias volt.

Mivel adta Jézus tanújelét, hogy törődött a saját és a körülötte élők egészségével? Vessünk egy pillantást a következő szövegekre! Elemezzük, hogyan vonatkoznak ránk ma?

    gyógyítás (Márk 5) _____________________________________________

    pihenés (Mk 6:30-32) ___________________________________________

    táplálkozás (Mk 6:33-43, különösen a 34. vers) _______________________

    szombat (Lk 4:16) ______________________________________________

A sáfárság körébe tartozik testünk egészségének megőrzése. Legyen szó anyagi javainkról, időnkről, képességeinkről vagy egészségünkről – mindez Isten tulajdona, tőlünk pedig, mint hűséges sáfáraitól elvárja, hogy viseljük gondját ajándékainak. Testi egészségünk megőrzésének kérdése szoros kapcsolatban áll az emberre vonatkozó bibliai nézettel. Sok keresztény úgy hiszi, hogy a halhatatlan lélek a halandó hús és vér testének „köntösében” lakik. Ezzel szemben a Biblia az embert a test, a lélek és a szellem szétválaszthatatlan egységeként festi le. Nem mondható tehát, hogy volna lényünknek egy halhatatlan „része”, és a vallás csupán azt érintené. Hitünk egész lényünkre hat.

A Biblia rámutat, hogy bizonyos dolgok emberi fogyasztásra nem alkalmasak (pl. 4Mózes 11), Isten országának lényege azonban nem szűkíthető le pusztán az evés és ivás kérdéseire (lásd Róm 14:17). Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt úgy étrendünkben, mint az egészséges életmód minden területén?

 „Azért ha valaki a Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (2Kor 5:17).

Hogyan értelmezhető a fenti szöveg? Hogyan válik az emberből „új teremtés” Jézusban?

    _____________________________________________________________

A föld minden lakója, függetlenül attól, hogy tisztában van vele vagy sem, születésétől fogva Istené. Tudjuk azt is, hogy a földi élet csak átmeneti. A bűn romlást és halált hozott nemcsak az emberiségre, hanem a bolygó minden teremtményére. Semmi nem mentesül a bűn okozta öldöklő pusztítástól. A jó hír viszont az, hogy választhatunk: megelégszünk csak az evilági élettel, vagy elfogadjuk az örök élet nagyszerű ajándékát.

Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, meg kell térnünk. A Biblia számos hasonlatot használ e döntő tapasztalat leírására. A legszemléletesebb ezek közül az újjászületés, annak a fordulópontnak a képi ábrázolása, amikor az ember elfogadja az örök élet ajándékát Krisztusban. Amikor ez megtörténik, az „óember” meghal, és „új ember” születik.

A Biblia sehol nem írja le világosabban, milyen nagy szükség van az újjászületésre, mint János evangéliuma 3. fejezetében. Olvassuk el azt a részt (1­

21. vers), amikor Jézus találkozott Nikodémussal. Mit tudhatunk meg belõle az újjászületés természetéről? Mi hogyan vélekedünk erről a kérdésről?

    _____________________________________________________________

Jézus követőjét, aki önnön érdekének érvényesítése helyett Istennek kötelezte el magát, a növekedés jellemzi. Az újjászületett lelki embernek megfelelő szellemi táplálékra van szüksége, és fokozatosan gyarapodnia kell. Péter apostol arra bátorít, hogy növekedjünk „a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2Pt 3:18).

Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy újjászülettünk-e, mit válaszolnánk? Mit árulna el válaszunk Jézussal való kapcsolatunkról?

Az ember természeténél fogva társas lény, még ha vannak is pillanatok, amikor szeretünk egyedül lenni. Magány szükségeltetik például az imához és az elmélkedéshez is. Némelyeknek több személyes térre és egyedüllétre van szüksége, mint másoknak. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem könnyű azoknak, akik sokat vannak egyedül, akik nehezen barátkoznak, vagy akiknek sorozatosan nem sikerül tartalmas kapcsolatokat kialakítani.

A Biblia szerint az ember különféle társadalmi közösségek része, mint pl. család, baráti társaság, nemzeti és lakóhelyi, ill. egyházi közösség. A Biblia úgy utal Jézus Atyjára, mint aki az egész emberiség Atyja; ez azt jelenti, hogy mindannyian testvérek vagyunk (ApCsel 17:26). Kapcsolatokban élni – ez az emberi élet lényege. Amikor az Úr megteremtette Ádámot, azonnal adott mellé egy társat is. A család intézményével Istennek az emberi boldogság volt a célja. A Biblia ismételten aláhúzza az őszinte barátság és a közösséghez való tartozás óriási áldásait.

Mi a sikeres emberi kapcsolatok kulcsa? Mennyire mutatkoznak meg bennünk ezek az elvek? Fil 2:1-5

    _____________________________________________________________

Keresztény életünk különböző arculatai keverednek Krisztus testében, az egyházban való tagságunkban. A gyülekezet nemcsak azért van, hogy hasonló gondolkodású emberek találkozzanak és élvezzék egymás társaságát, mégis sokak számára a társadalmi élet legfőbb színterét jelenti. Való igaz, keresztény barátok nélkül kevés példaképünk lehet, ha van egyáltalán. Ha kapcsolatot tartunk másokkal, akik szintén Istent szolgálják, akik magukévá tették a bibliai elveket, ez segítségünkre lehet, hogy hűségesek maradjunk és fejlődjünk keresztény kapcsolatainkban. Viszont ha nincsenek barátaink a hívő közösségen kívül, kevés lehetőségünk lesz a bizonyságtételre. Pedig a világ sok részén a barátság-evangelizáció a gyülekezet növelésének legsikeresebb módja.

A felmérések tanúsága szerint a legtöbb adventista hét éven belül gyakorlatilag elveszíti nem adventista barátait. Vessünk egy pillantást saját életünkre! Mi is ebben a cipőben járunk? Mi lehet ennek az oka? Miért éri meg időt és energiát fektetni a nem adventistákkal, sőt, a nem keresztényekkel való barátságok ápolására?

Jn 10:10 verse szerint Jézus azért jött a földre, hogy „teljes” (az angol fordítás alapján) életet adjon nekünk. Más bibliafordítások „bőséges” életről beszélnek.

Íme egy részleges lista a „teljes” élet fontos összetevőiről. Próbáljuk továbbiakkal gyarapítani, és a Szentírással alátámasztani őket:

1)      Lehetőségekkel teli élet.

2)      Élet, aminek célja van.

3)      Belső békével jellemezhető élet.

4)      Élet, amiben szerepe van a küldetésnek.

Keresztény életünk fejlődésével mind jobban meggyőződünk arról, hogy Krisztus valóban „teljes” életet kínál. Mégis gyakran nehéz elmagyarázni ezt azoknak, akik nem bízzák magukat Jézusra. Számukra a keresztény élet inkább unalmasnak tűnik, mindenféle megszorítással jár, amitől idegenkednek. A keresztények viszont már megtanulták, hogy nem minden tapasztalat gazdagítja az életet! Sőt, számos dolog inkább negatív előjelű, és így sokkal inkább a belső üresség érzetét kelti, mintsem az élet teljességét adná.

Mi az, ami nélkül jobb lenne az életünk? Miért?

    _____________________________________________________________

A „teljes élet” nem a jó egészség, vonzó külső, sikeres tanulmányok és jelentős anyagi bevétel kombinációja. Noha a szoros, szeretettel teli kapcsolatok is bizonyára részét képezik, még annál is többet jelent. A „teljes élet” értelmes élet. Olyan élet, ami belső békét ad; az ilyen élet boldogsága elsődlegesen nem a külső, anyagi körülményektől függ. Olyan élet ez, amely az Élet Forrásához kapcsolódik, és ennélfogva örökkévaló.

Miért olyan jó hallgatni a „bőséges életről” szóló beszédet? Mi a helyzet viszont azokkal, akik látszólag „teljes életet” élnek, de nem ismerik Jézust, és a legkisebb érdeklődést sem mutatják iránta? Milyen magyarázatot találunk erre a helyzetre, különös tekintettel arra, hogy sok keresztény jelenleg is szörnyű szenvedéseken megy keresztül? Lásd 2Kor 4:18!

Ellen White Jézushoz vezető út című könyve Krisztus életére összpontosít. Ha e heti tanulmányunk tükrében választanunk kellene belőle egy fejezetet, talán a 8. lenne a leginkább ideillő: „Növekedés Krisztusban” (50–56. old.). „A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen állandóan békés, bizalommal teli. Reményetek nem önmagatok­ban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 21. kiad. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Mûhely. 52–53. old.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      Amikor valaki lebénul vagy súlyosan megbetegszik, gyakran felmerül a kérdés, van-e még értelme az életének. Szabad-e az életminőséget elsősorban fizikailag meghatározni, vagy vannak talán még lényegesebb, más szempontok is? Hogyan hat az élet eredetéről való meggyőződésünk válaszunkra?

2.       Sok ember életét mérgezi a halál fenyegető réme. Végül is, ha előbb­utóbb mind meghalunk, és minden velünk kapcsolatos emlék feledésbe merül, mi értelme az életnek? Hogyan válaszolt Jézus ilyen kérdésekre, cáfolva aggodalmainkat?

3.       Mai világunkban milyen ideálok és erkölcsi értékek kerültek előtérbe, amelyek megfosztanak a „teljes élet” lehetőségétől? Hogyan válaszolhatunk mi, mint keresztények/adventisták erre a kihívásra?

4.      Hogy járulhat hozzá egészségügyi üzenetünk az egészségesebb életmóddal kapcsolatos elveinkkel együtt a „bőséges élet” ígéretéhez? Elképzelhető, hogy becsapjuk magunkat ezen a téren?

ÖSSZEFOGLALÁS: E heti tanulmányunk a „teljes” vagy „bőséges” életre összpontosított, amelyet Jézus Krisztusban találhatunk meg. Ennek érdekében felelősségteljesen kell élnünk, vigyázva fizikai épségünkre. Lényeges a kapcsolatok szerepe is, mert Isten közösségi életre tervezte az embert. Ami azonban a legfontosabb, hogy ez Jézusban teljesen megújult, megváltozott, Isten kegyelmében növekedő életet jelent.

TUDÓSOK A VILÁG RENDJÉRŐL

„A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet.”

(Arthur Eddington, asztrofizikus)

„Láthatjuk Istent kis léptékben magunk körül a világban. Láthatjuk Őt nagy léptékben a világegyetemben. De a legfontosabb, hogy láthatjuk Őt önmagunkon belül, az életünkre gyakorolt hatásában.”

(Jack Lousma, űrhajós és repülőmérnök)

„A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizika világához, annál inkább hiszek Isten valóságában.”

 (Hubert Aleya, kémiaprofesszor a Princeton Egyetemen)

„Ezeknek a kritériumoknak az alapján (vagyis, hogy e világ koherens, termékeny, megérthető, megfelelő és értelmes), és a jelenkori biológia világosságában, az Istenben való hit ésszerű.”

 (Andrew Miller, molekuláris biológus, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium vezetője)

(A tudomány felfedezi Istent. szerk. Tasi István. Felsőörs, 2004,

Aeternitas Irodalmi Mûhely. 55–57. old.)