SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Efézus 6:10-18; Zsidók 11; Jakab 2:18-19; 1Péter 1:3-8

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2:8-9).

A hitet nem szabad összekeverni a racionális meggyőződéssel. A hit bibliai értelemben elsődlegesen nem ésszerűségre épül (noha nem ésszerűtlen vagy irracionális!); de nem is az érzelmeinkre (bár az érzelmek is szerepet játszanak benne). A hit mélyen megalapozott bizonyosság, amely egész személyiségünkre hatással van. Egy elv, ami az életet irányítja. A hit az az eszköz, amellyel elérjük és magunkénak mondhatjuk Isten ígéreteit, azét, akit ugyan nem látunk, de tudjuk, hogy van.

Zsid 11:1 verse beszél hitünk „lényegéről”, amely William G. Johnsson, A zsidókhoz írt levél egyik szakértője szerint a legjobb fordításban így hangzik: „A hit annak birtoklevele, amit remélünk, annak bizonyossága, amit nem látunk” (William G. Johnsson: The Abundant Life Bible Amplifier: Hebrews. Boise, Idaho, 1994, Pacific Press® Publishing Association. 204. old.).

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: A hit a keresztény élet vezérlő elve. Az határozza meg életünket, Istenhez és az emberekhez való viszonyunkat. Bármennyire is fontos a tantételek igazságáról való meggyőződés, a hit sokkal több annál. Ezen a héten meglátjuk, mennyivel.

Mi a hit? Egyszerűen megfogalmazva: „A hit bizalom Isten létezésében, tetteiben, hatalmában és szeretetében”.

Milyen fantasztikus ajándék ez a bűnös és megtört világnak! Nem csoda, hogy sokan úgy gondolják, a hit a legnagyobb ajándék, amit ember csak kaphat. A kérdés tehát az: vajon megpróbáltunk már rájönni, honnan ered a hitünk? Miért hiszünk Istenben és még annyi mindenben, amit nem értünk teljesen? A neveltetésünk miatt? Talán hívő szülők gyermekeként nőttünk fel? Mindig jártunk gyülekezetbe? Vagy a Biblia tanulmányozása és a Bibliáról szóló könyvek győztek meg arról, hogy van Isten, aki szeret? Találtunk kielégítő filozófiai érveket, amelyek felkészítettek a hit „ugrására”? A végső következtetés az, hogy a hit csoda, Istentől jövő ajándék.

Hogyan hangsúlyozza ki Pál apostol, hogy a hit ajándék? Ef 2:8

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Egy dolog biztos: ahogy az emberi élet nem lehet teljes szeretet nélkül, éppúgy nem lehet az hit nélkül sem. „’Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni’… Jegyezzük meg, A zsidókhoz írt levél nem azt tanítja, hogy hit nélkül nehéz Istennek tetszeni, sem azt, hogy csak hosszú idő múltán elégedne meg velünk. Azt állítja, hogy lehetetlen. Röviden: a hit nem pótolható semmi mással. Hit által éltek Isten emberei a múltban, és népének ma is hit által kell élnie” (George R. Knight: Exploring Hebrews: A Devotional Commentary. Hagerstown, Maryland, 2003, Review and Herald® Publishing Association. 198. old.).

Hogyan készülhetünk fel a hit ajándékának befogadására? Mit kellene megváltoztatnunk az életünkben, hogy még fogékonyabbak legyünk rá? Róm 10:17; lásd még Zsid 11:6

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az emberek néha azt kívánják, bárcsak lenne hitük. Mit tanácsolnánk nekik? Mit kellene tenniük ahhoz, hogy készségesebben fogadják ezt az ajándékot? Mk 9:24

Egy számtalan nyelvre lefordított angol egyházi ének emlékeztet rá, hogy „Reménységem nem kevesebbre épült, mint Jézus vérére és igazságosságára”. Fontos, hogy soha ne feledjük ezt az igazságot! Jézus Krisztus a hitünk igazi alapja és forrása. A hit ajándéka ugyan rejtély, amely meghaladja felfogóképességünket, mégis nyerhetünk némi bepillantást abba, hogyan születik és erősödik meg a hit. A bibliai időkben élők között voltak, akiket váratlan tapasztalat indított el a hit útján. Erre talán Pál a legjobb példa. Mások életében viszont lépésről lépésre tudatosult Isten vezetése, célt és irányt adva hitük zarándokútján. Semmi kétség, a tapasztalat lényeges része a lelki életnek. De a hitnek tartalommal kell bírnia. A Szentírás kinyilatkoztatása fontos szerepet játszik hitünk megalapozásában.

Milyen szerepe van a Szentírásnak a hívő hittapasztalataiban? Jn 5:39; 2Tim 3:15

    _____________________________________________________________

Egyértelmű, hogy a Bibliának kiemelkedő a szerepe, amivel ha nem foglalkozunk, lényegében a saját vesztünket idézzük elő. A Szentírás tehát pontosan hogyan is éleszti fel és építi hitünket? Ezt semmilyen emberi képlettel nem lehet kifejezni. Még A zsidókhoz írt levél 11. fejezete, a hit híres meghatározása sem teszi ezt meg. „A Zsid 11:1 verse nem adja meg úgy a pistis (görögül: hit) meghatározását, mint ahogy leírja a hit működését. Az apostol bizonyára nem a hit pszichológiai magyarázatát helyezte előtérbe, hanem sokkal inkább azt a két legfőbb képességet, amit a hit lehetővé tesz - a reménység valóra váltását és a láthatatlan megpillantását” (William G. Johnsson: The Abundant Life Bible Amplifier: Hebrews. (Hagerstown, Md. 1994, Review and Herald® Publishing Association. 205. old.).

Mit mond Jak 2:18-19 a hit jellegéről? Miért több a hit az Isten létezésének és egyéb tanoknak pusztán értelemmel történő elfogadásánál?

    _____________________________________________________________

Miért van az, hogy a Biblia olvasása egyes emberek életét megváltoztatja, míg másokra, állításuk szerint, „semmilyen hatással” nincs? Mit tanácsolnánk annak, aki olvassa, és mint irodalmi művet, élvezi is a Bibliát, de nem hallja belőle Isten hangját?

Krisztus gyógyító csodatételeiről szólva az evangéliumok írói hangsúlyozták, hogy nem varázslat, hanem a hit játszott döntő szerepet. A meggyógyult embereket valami arra késztette, hogy gyakorolják hitüket. „Legyen néktek a ti hitetek szerint” (Mt 9:29), mondta Jézus. Azonban a rendkívüli tapasztalatok, ame­lyek tagadhatatlanul a csodálatos isteni közbeavatkozás bélyegét hordozzák, mégsem eredményeznek mindig hitet. Az igazság az, hogy sok ember más magyarázatot talál az ilyen isteni közbeavatkozásra.

Olvassuk el Lk 16:30-31 verseit! Milyen fontos dolgot tanulhatunk belőle?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Ha Isten munkáját látjuk a saját életünkben és másokéban, megerősödik a hitünk. Ám gyakran előfordul az is, hogy hitünk megelőzi Isten beavatkozását, mivel számít arra, hogy az Úr felénk nyújtja kezét. Ő megígérte, hogy általunk és helyettünk cselekszik majd, ha hiszünk benne. Fogjuk szaván!

Hogyan tükrözik Róm 1:17; Gal 5:6; Jak 2:17-18 és 1 Jn 5:4-5 versei a „hit általi élet” különböző vetületeit?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Milyen tragikus következménnyel jár viszont a hitetlenség? Róm 11:20; Zsid 3:19

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Róm 11:20 versének szövegkörnyezete világossá teszi, hogy Pál az ókori zsi­ókról beszél, akik a megváltás ígéretét az Úrral való szövetséges kapcsolatban kapták. Gazdag életet nyerhettek volna Krisztusban, amit a hit mindenkinek biztosít, aki gyakorolja, de ettől elestek. Történetük és kudarcuk emlékeztető számunkra: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6).

Milyen gyakorlati módot találhatunk hitünk erősítésére? Ugyanakkor mi az, ami miatt biztosan elveszítjük?

Hitünk növekszik, ha a kétségek és nehézségek közepette kitartunk, és Isten ígéreteit igényelve nem engedjük, hogy a körülmények irányítsák életünket. A hit több a puszta érzésnél; a hit elv, amely túllép az emberi érzelmek megbízhatatlanságán. Ha hiszünk, megtesszük, amit Isten kér tőlünk, még akkor is, ha minden érzékszervünk tiltakozik is ellene. Ha az ember növekszik kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, minden kiváltságát és lehetőségét kihasználja arra, hogy Krisztus életét és jellemét még jobban megismerje; vagyis megtesz mindent, amit csak tud, hogy gazdagodjon kegyelemben és növekedjen hitben. Krisztusba vetett hitünk annál inkább növekszik, minél jobban megismerjük Őt, s minél többet foglalkozunk életével és szeretetével. Nem követhetünk el nagyobb tiszteletlenséget Istennel szemben, mint ha azt állítjuk, hogy hívők vagyunk, közben pedig távol tartjuk magunkat tőle.

Mire szólította Péter a hívőket? 2Pt 3:18

Hogy tett eleget a thesszalonikai gyülekezet ennek a felszólításnak? 2Thessz 1:3

Hogyan segít a „hitnek pajzsa” a lelki növekedésben? Milyen kapcsolatban van a hit Isten fegyverzetének többi darabjával Ef 6:10-18 versei szerint?

A keresztény célja, hogy hitben „érett” legyen. Az érettség megszerzése azonban egy egész életen át tartó folyamat eredménye. Amíg mi tapasztaljuk a növekedés áldását, és megállunk a hitben (1Kor 16:13), időnként elcsodálkozunk, mások miért erőtlenek (Róm 14:1) még mindig. Hajlamosak vagyunk elfelejteni: a legtöbbünknek igen sok idő kellett ahhoz, hogy elérje jelenlegi lelki szintjét. Semmiféleképp nem lehetünk büszkék, ítélkezők (1Kor 10:12). Isten az, aki kikelti a hit magvát, tehát neki tulajdonítsuk a lelki élet fejlődését. Erről az igazságról nem feledkezhetünk meg, ugyanakkor azonban arra is gondolnunk kell, hogy személyes döntéseinkkel kialakíthatunk olyan környezetet, ahol megvalósulhat a lelki növekedés.

Gondoljuk végig: vannak-e olyan kapcsolataink, vagy helyek, ahová járunk, vagy a média bizonyos területei, amelyek rossz hatással vannak hitünkre? Ha igen, hajlandóak vagyunk-e lemondani róluk? A válasz attól függ, mennyire fontos számunkra a hit!

A tantételek fontosak. Amikor azt mondjuk, hiszünk Istenben, többet akarunk megtudni róla, és mohón szívjuk magunkba mindazt, amit felfedett előttünk. Természetes, hogy rendszerbe szedett összefoglalást kívánunk adni arról, mit hiszünk a Teremtővel kapcsolatban, és arról, ahogy hozzánk viszonyul; biztosak akarunk lenni abban, hogy ismerjük az akaratát. Továbbá, noha hisszük, hogy egyházunk tanításai igazak, hitünk mégsem csupán tantételek rendszerén alapul, hanem Jézusban gyökerezik. Nem a tantételek jelentik a végcélt önmagukban és önmagukért. A tanítások pusztán segítenek jobban megismerni Jézust, és mindazt, amit értünk tett. Szerepük bizonyos értelemben a nyelvtani szabályokéhoz hasonlítható. A különböző nyelveken is csak azért tudjuk gondolatainkat közölni, mert a kimondott és leírt szavaknak megvan a nyelvtani szerkezete. Hasonlóképpen a tanítások alkotják hitünk vázát. Anselmus, középkori teológus híres szavai szerint: a teológia hit, amely megpróbálja megérteni önmagát.

Mit mond az Újszövetség „az egészséges tudomány” fontosságáról? 1Tim 4:16; Tit 2:1

A helyes tanítás alapvető fontosságú, ám az élettelen elméletként megmaradó tanok és teológia senkit nem menthet meg. A hit végső soron nem csupán azt jelenti, hogy számos hittételt bibliailag helytállónak fogadunk el, hanem bízunk abban a Személyben, akiről e tanok szólnak.

Hogyan kapcsolódik az erre és az ezután következő életre nyerhető megváltás az élet Forrásába vetett hithez? Jn 3:36; 6:35

Milyen alapvető meggyőződésre épült az egyház? Mt 16:13-19

Máté evangéliuma 16. fejezetében ezt a szakaszt gyakran használják annak bizonyítására, hogy Péter apostolt kellene a keresztény egyház alapítójának tekinteni. Ezt az elgondolást azonban a Biblia nem támasztja alá. Ellenkezőleg: Krisztus az a Szikla, amelyre az egyház épült (lásd 1Pt 2:4-8). Ebbe a Kősziklába vetett megingathatatlan hit, miszerint Jézus, Isten Fia a Megváltónk, teszi azzá az egyházat, ami: azaz nem emberi intézmény, hanem Isten egyháza.

 „Hiszek Jézusban, hiszek a tanításokban, néha mégis kétségekkel küzdök” – mondhatják néhányan. Mit felelnénk nekik? Milyen segítséget, ill. tanácsot adhatunk?

„Péter inti testvéreit: ’Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében’ (2Pt 3:18). Ha Isten gyermekei növekednek a kegyelemben, úgy szavát is mindjobban megértik. Új fényt és új szépséget fedeznek fel szent igazságában. Erről az igazságról tesz bizonyságot az egyháztörténelem évszázadok óta, és fog is tenni az idők végezetéig.…

Hit által az elkövetkezendőkre tekintünk, hit által fogadjuk el Isten szavát, mint lelki növekedésünk zálogát, hit által lehetünk meggyőződve arról, hogy emberi képességeink egyesülnek Istenéivel, és lelkünk minden ereje közvetlen kapcsolatba kerül a világosság Forrásával. Ujjonghatunk afelett, hogy ami Isten gondviselésében érthetetlen volt, akkor világossá válik” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 21. kiad. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Mûhely. 83–84. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         A zsidókhoz írt levél 11. fejezete a hit hőseit vonultatja fel előttünk. Ők sem voltak azonban tökéletesek, felfedezhetünk hibákat jellemükben, cselekedeteikben egyaránt. Milyen bátorítást nyerhetünk általuk, amikor megkísért a gondolat, hogy bűneink és hibáink miatt feladjuk hitünket?

2.         Sokan kerültünk már hitválságba életünk során. Hogyan éltük túl ezt a válságot? Mit tehetünk családtagjainkért vagy gyülekezetünk tagjaiért, amikor hasonló küzdelmeken mennek át? Mit tanultunk saját tapasztalatainkból, ami segíthet nekik?

3.         Mi minden jelenthet kihívást hitünk számára? Intellektuális kérdések, pl. ahol a tudomány ellentmond a Bibliának? Esetleg munkahelyi vagy életkörülményeink, a kikapcsolódás formái? Vagy inkább emberi kapcsolataink? Miért fontos szembenézni a hitpróbák formáival?

4.         Nincs szükség hitre ahhoz, amit bizonyítani tudunk; hit ahhoz kell, amit nem lehet bizonyítani. Miért fontos tisztán látni, hogy a hitünk mellett felsorakoztatható bizonyítékok dacára mindig maradnak olyan kérdések, amelyeket nem értünk egészen?

ÖSSZEFOGLALÁS: A hit tapasztalat, bizonyosság és bizalom. A Szentírás szerepet játszik a hit kialakulásában, erősödésében és megőrzésében. A hit azonban nemcsak hiedelem, hanem egy elv, ami meghatározza, hogyan élünk Isten és mások előtt.

KÖZÖSSÉG

A nehézség azzal kezdődik, hogy az emberek olykor azt vélik, másokkal szeretetlenül bánhatnak, ez azonban nem megy. Dolgokat lehet szeretet nélkül intézni, a fát lehet aprítani és a vasat kalapálni szeretet nélkül, azonban emberekkel sohasem lehet így bánni. Az emberek olyanok, mint a méhek. Ha nyersen bánnak velük, akkor vagy megsérülnek, vagy ők sebeznek meg minket. – Lev Tolsztoj

(Kárpáti Petronella: Szeretetre vágyunk. 106. old. - 4. kiad. Budapest, 2008. Advent Irodalmi Műhely – Adventista Teológiai Főiskola.)