SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 65:17; Márk 1:15; Róm 2:14-16; Efézus 2:8-9; Jakab 2:14-26; 1János 5:12-13

„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak” (Lk 24:27).

Hetednapi adventistaként hisszük, hogy Ellen White szolgálatában megnyilvánult a prófétaság ajándéka. A következő kérdés azonban ez: hogyan magyarázzuk írásait?

Mivel hisszük, hogy ihletettsége – de nem a tekintélye! – olyan szinten áll, mint az ó- és újszövetségi prófétáké, műveinek értelmezésekor ugyanazokat az írásmagyarázati elveket kell alkalmaznunk, mint a Szentírás esetében. Ellen White írásainál valóban használhatjuk a bibliamagyarázati elveket, habár a Biblia tekintélye nyilvánvalóan felülmúlja a Prófétaság Lelke írásainak tekintélyét. Egy hasonlat a polgári törvénykezés területéről: egy döntés értelmezésénél az alacsonyabb fokú bíróságok is alkalmazhatják a Legfelsőbb Bíróság döntéshozatali elveit, ám végül a Legfelsőbb Bíróság döntése jelenti a végső tekintélyt.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mi a különbség az írásmagyarázat és egy bibliaszöveg igehirdetésben való felhasználása között? Miért fontos a szövegösszefüggés? Üdvözülhetnek-e azok is, akik soha nem hallottak az evangéliumról? Mi a különbség a kegyelem országa és a dicsőség országa között?

Az írásmagyarázat a bibliaszöveg eredeti jelentését kutatja. Arra összpontosít, mit akart elmondani az író, és mit jelentett az adott szakasz az eredeti olvasóknak.

Mi az eredeti, írásmagyarázati jelentése Róm 2:14-16 verseinek? Vö. Ez 3:17-19; Róm 10:12-17

Nem kérdés, hogy lesznek a mennyben, akik soha nem hallották az evangéliumot. „A pogányok között vannak olyanok is, akik tudatlanul imádják Istent, akikhez a világosság még nem jutott el valamiféle emberi közbenjárás, segítség útján. Nos, ezek mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, de hangját már hallották, mikor szól hozzájuk a természetben, és így tették meg azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Munkálkodásuk nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek már megérintette szívüket és felismerték, hogy Isten saját gyermekeinek ismerte el őket” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 543. old.).

Isten néha emberek közreműködése nélkül ér el pogány területen élőket, és megmenti őket. Azért üdvözülnek, mert a Szentlélek érintette szívüket, ők pedig készségesen fogadták késztetését, és ez cselekedeteikben is megnyilvánult. Nemcsak azért nyernek üdvösséget, mert lelkiismeretüknek engedelmeskedve élnek, hiszen akkor a törvény megtartása által üdvözülnének, aminek lehetőségét azonban kizárja az Újszövetség (Róm 3:28; Gal 2:16). Róm 2:11-16 tárgya az, hogy úgy a zsidóknak, mint a pogányoknak számot kell Isten előtt adniuk; itt nem az üdvösségről van szó. Pál Róm 2:12-ben magyarázza, hogy Isten nem személyválogató, amire előzőleg, a 11. versben utalt: „Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.” A törvény nélkül valók a pogányok, akik nem kapták meg az írott törvényt, mint az izraeliták a Sínai-hegyen. Ha elvesznek, nem azért vesznek el, mert nem ismerik az írott törvényt, hanem mert bűnösök, és áthágták a törvényt, ami „be van írva az ő szívükbe”, lelkiismeretükbe (15. vers).

A zsidók és a pogányok felett is a rájuk vonatkozó törvény alapján hangzik el az ítélet – a zsidókra az írott törvény, a pogányokra pedig a szívükbe írt törvény alapján. A pogányok számára a lelkiismeret tölti be ugyanazt a szerepet, amit a zsidóknál az írott törvény. A Szentírás világosan kijelenti: „Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3:10, új prot. ford.). Ez azt jelenti, hogy bűnösök a zsidók és a pogányok is, és egyedül Jézus Krisztus kereszthalála által kaphatnak üdvösséget, nem a törvény megtartása révén!

Melyik ország közelségét hírdette Jézus Mk 1:15-ben?

    _____________________________________________________________

Jézus itt az első adventjekor megalapított kegyelem országának eljöveteléről beszélt. Ezt az igét azonban alkalmazhatjuk ma a mi helyzetünkre is. A prédikátor mondhatja ezt az igehirdetésben: „Minden idői prófécia beteljesedett, Isten országa közel van.” Hallgatóihoz pedig felhívást intézhet, hogy térjenek meg még ma, és higgyenek az evangéliumban. Az az ország azonban, amire a mai prédikátor gondol, már nem a kegyelem országa, hanem a dicsőség országa, amit második adventjekor Krisztus fog megalapítani. Mk 1:15 iménti első magyarázata exegetikai, a második homiletikai megközelítés.

Mk 1:17 szerint Jézus egy nap a Galileai-tenger partján sétált, amikor meglátta Simont és Andrást, amint hálóikat a tengerbe vetik (mivel halászok voltak). Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket” (Mk 1:17, új prot. ford.).

A mai prédikátor Mk 1:17 szavaival felhívást intézhet gyülekezetének tagjaihoz: kövessék Jézust, mert csak Ő használhatja fel őket arra, hogy embereket mentsenek meg. Exegetikai értelemben a bibliaszöveg Simonra és Andrásra vonatkozik, de homiletikai értelemben minden keresztényre vonatkoztatható, mert Jézus mindannyiunkat emberek megmentésére kíván felhasználni (Mt 28:19-20).

Ellen G. White gyakran közelített a Szentírás igéihez a homiletika módszerével. Teljesen áthatotta a Biblia nyelvezete, és amikor egy-egy témáról írva a Biblia kifejezéseivel fogalmazott, igehelyeket idézett, hogy közvetítse az egyháznak az Úrtól kapott üzenetet. Például, az Előtted az élet című könyvben írt egy fejezetet az élettan tanulmányozásáról. A jó testtartásról szólva ezt mond­ta: „Mindenekelőtt törekedjünk a helyes ülő és álló testtartásra. Isten az embert egyenesnek, sudárnak teremtette, és azt akarja, hogy ne csak testi, hanem szellemi és lelki áldásokkal, kedvességgel, méltósággal, önuralommal, bátorsággal és önbizalommal rendelkezzen, ami az egyenes testtartással jó megjelenést biztosít” (Elõtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 198. old.). Az „Isten teremtette az embert igaznak” (angolban: egyenesnek) valójában idézet Préd 7:29-bõl, ám amikor Salamon A Prédikátor könyvét írta, az erkölcsi értelemben vett egyenességre, igazságra gondolt, nem a testtartásra.

A bibliamagyarázat alapelve, hogy tanulmányozni kell az irat keletkezésének idejét és körülményeit, valamint azt is, ki a szerzője.

Miről írt a próféta Jer 4:23-26 verseiben?

Az adventisták e bibliaszöveget olvasva a millenniumra gondolnak, Jeremiás azonban Kr. e. 600 táján nem a millenniumról írt. Az ige szövegkörnyezete Jeruzsálem lerombolásával foglalkozik (Kr. e. 586). A fejezet elején így szól Isten: „Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr –, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem” (Jer 4:1, kat. ford.). Vagyis: még mindig volt idő a megtérésre. Ha visszatérnek az Úrhoz, nem kellett volna fogságba menniük.

Isten Jeremiáson keresztül kérlelte népét, hogy forduljon el gonosz útjaitól, de ők nem hallgattak rá. A 23-26. versekben a próféta látomásban látja, mi fog történni, ha engedetlenek lesznek. Költői nyelven ecseteli, milyen rombolás és elhagyatottság vár Júdára engedetlenségük következtében. A lényeg tehát éppen az, hogy a szöveg magyarázatánál figyelembe kell venni, mikor és milyen körülmények között írták. Ami Kr. e. 586-ban Júdával és Jeruzsálemmel történt, annak előképe, ami a világra következik a jövőben. Jézus tűzzel tisztítja meg a földet eljövetelekor, a millennium idején a bolygó éppen olyan lesz, amilyennek Jer 4:23-26 lefesti, szimbolikusan tehát ez a millennium idejére is utal. Ellen G. White ezért idéz Jeremiás 4. fejezetéből, amikor leírja, milyen lesz a föld a millennium idején (lásd A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 584–585. old.). Ellen White műveit olvasva is figyelembe kell venni az időt és a körülményeket. 1897-ben például így írt: „Számot kell majd adni a kerékpárra, ruhákra és más szükségtelen dolgokra költött pénzről…” (Testimonies to Ministers. 398. old.). A XIX. század végén a kerékpár nem gazdaságos közlekedési eszköznek, inkább a gazdagok hóbortjának számított. A kerékpár „őskorában” a legkomolyabb darab úgy 150 dollárba került. Ez akkora befektetés volt abban az időben, mint ma egy drága autó. Az emberek már hónapokra előre elzálogosították fizetésüket, hogy megvehessék az akkori kor luxuscikkét: a kerékpárt. Néhány éven belül azonban hasznos és olcsó közlekedési eszközként terjedt el, és White többé nem emelt szót ellene. Álláspontja a kerékpárral kapcsolatban a jó sáfárság bibliai elvén alapult, és ha ma élne, bizonyára másra alkalmazná ezt az elvet – mindarra, amire az ember olyan könnyelműen elszórja a pénzét.

Mi az új ég és új föld Ézs 65:17 versében? Az az új föld, amire a keresztények reménységgel tekintenek előre?

A közvetlen szövegkörnyezetben Ézsaiás ezt mondja: „Nem lesz ott többé csupán néhány napot élt gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg” (20. vers). Halál az új földön? Ez nem lehet az az új föld, amit a millennium után várunk! Mit jelent tehát az új ég és új föld a 17. vers­ben?

Ebben a szakaszban Ézsaiás arról az „új teremtés”-ről ír, ami megvalósult volna, ha Izráel a babiloni fogságból visszatérve hűséges marad Istenhez, és betölti azt a szerepet, amire Isten elhívta a világ világosságaként (Ézs 42:6). Sajnos, ez nem így történt, így a prófécia, ami feltételes volt, nem teljesedett be. Ez az „új ég és új föld” nem vált valóra. Ám másodlagos jelentésben e versek előremutatnak arra az új égre és új földre, amelyet a millennium után teremt meg az Úr. Ott azonban a megváltottaknak már nem születnek gyermekeik (Mt 22:30), és nem lesz sem bánat, sem halál (Jel 21:4), ezért óvatosnak kell lennünk, milyen messzire engedjük el képzeletünket!

A Krisztus példázatai címû könyvben a következő kijelentést teszi Ellen White: „A Megváltót elfogadó, őszintén megtért hívőkben se keltsük azt az érzést, hogy most már biztosan üdvözülnek” (Budapest, 1999, Advent Kiadó. 103. old.). Azt jelenti ez, hogy sosem lehetünk biztosak üdvösségünkben? 1Jn 5:12-13

A szövegkörnyezetet tanulmányozva felfedezzük, hogy itt azt fejtegette, vajon kieshet-e az ember a kegyelemből megtérése után. Ellen White korában sok keresztény hitt az „egyszer és mindenkorra történő megváltás” gondolatában. White egyértelműen felemelte szavát ez ellen: „Nem bízhatunk önmagunkban veszélytelenül. Amíg itt a földön élünk, nem érezhetjük magunkat biztonságban a kísértésekkel szemben” (i. m. 155. old.).

A közvetlen szövegkörnyezet rávilágít, hogy a szerző itt a megtérés utáni elbizakodottság és a kísértések témakörét tárgyalja. Nem mondhatjuk, hogy garantáltan védve lennénk a kísértésektől, és már nem bukhatunk el; vagy mivel megváltást nyertünk, mentesek volnánk a kísértésektől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézusban nem lehet mindennapi üdvbizonyosságunk!

A szélesebb összefüggés arra vonatkozik, mit mondanak egy bizonyos témáról az érintett szakaszon kívül más szövegek. Lehetnek utalások a könyv más fejezeteire, az egész könyvre, esetleg az egész Biblia szövegére.

Vajon kizárólag kegyelem által üdvözülünk, vagy szükség van a cselekedetekre is (Ef 2:8-9; Jak 2:14-26)? Pál és Jakab ellentétes nézetet vallanának az üdvösség témájáról? Mit mondanak erről a következő igék? Róm 3:21-28; 4:3; Gal 3:6-12

A Szentírás tágabb összefüggését nézve e témával kapcsolatban azt találjuk, hogy Jakab nem a jócselekedetekben látja az üdvösség feltételét. Inkább azt hangsúlyozza, hogy kétféle hit van: igaz és nem igaz hit. Pál az igaz hitről mondja, hogy követik a jócselekedetek. Jakab pedig az igaznak nem nevezhető hitet úgy mutatja be, mint ami elméleti szinten megáll, csak gondolat marad. Pál Ábrahám történetével példázza, hogy az igaz, valóságos hit alapján igazulunk meg. Jakab is kifejti, hogy Ábrahám hite valódi volt, mert jócselekedetekben (engedelmesség) mutatkozott meg. Tehát, az üdvösséghez nincs szükségünk másra, csak hitre – igaz hitre. Azt pedig tetteink mutatják meg, hogy hitünk igaz-e. Ellen White műveit olvasva is meg kell figyelnünk írásaiban a szélesebb összefüggéseket, mindent, amit egy adott témában írt. Nem ragadhatunk ki egy-két kijelentést, hogy azután csak azokat hangoztassuk. Például a húsfogyasztással kapcsolatban vannak abszolút egyértelmű kijelentései, de van számos módosí­tó megfogalmazása is, amelyeket szintén figyelembe kell venni. Az Étrendi és táplálkozási tanácsok című könyvben például ezt mondja: „Étrendünk álljon zöldségfélékből, gyümölcsökből és gabonafélékből. Egyetlen deka hús se jusson gyomrunkba. Természetellenes a hús fogyasztása. Vissza kell térnünk Istennek az ember teremtésénél tervbe vett eredeti szándékához” (Budapest, 2001, Advent Kiadó. 294. old.). Bárki, aki ezt a kijelentést olvassa, arra a következtetésre juthat, hogy semmilyen körülmények között nem szabad húst fogyasztanunk. Néhány oldallal odébb azonban ez áll: „A húsos étrend nem a legmegfelelőbb táplálék, ennek ellenére sem helyezkedek arra az álláspontra, hogy mindenkinek el kell vetnie a húst. Akinek gyenge az emésztőszerve, az fogyaszthat húst, ha nem tud zöldséget, gyümölcsöt vagy kását enni” (i. m. 306. old.). Ha minden általa tárgyalt kérdéssel kapcsolatban a teljes anyagot nézzük, azt látjuk, hogy kiegyensúlyozott véleményt képvisel, ami felbecsülhetetlen érték minden keresztény esetében, aki komolyan veszi a hitet.

További irányelvek az ihletett írások magyarázatához:

A heti tanulmányban áttekintett irányelveken kívül vegyük még figyelembe a következőket: a) Az Ige tanulmányozása előtt kérjük a Szentlélek vezetését; b) használjunk egy vagy több jó fordítást; c) keressünk olyan elveket, amelyek egyetemesek, minden emberre érvényesek, bárhol és bármely korban éljenek is; d) kövessük a felfedezett igazságokat; e) legyünk nyitottak arra, hogy korábbi álláspontunkat felülbíráljuk; f) őrizkedjünk a szélsőséges magyarázatoktól; g) kérjük ki tapasztalt emberek véleményét; h) használjuk a józan eszünket!

„Semmi sem sérti úgy Istent, és semmi sem veszélyezteti annyira az ember lelki életét, mint a gőg és az önelégültség. A bűnök között ez a legreménytelenebb és leggyógyíthatatlanabb.

Péter bukása nem egy pillanat alatt, hanem fokozatosan történt. Nagyon magabiztos volt. Azt gondolta, hogy megmentett ember. Lépésről lépésre süllyedt, mígnem képes lett arra, hogy megtagadja Mesterét. Nem bízhatunk önmagunkban veszélytelenül. Amíg itt a földön élünk, nem érezhetjük magunkat biztonságban a kísértésekkel szemben. A Megváltót elfogadó, őszintén megtért hívőkben se keltsük azt az érzést, hogy most már biztosan üdvözülnek. Ez tévútra vezet. Mindenkit bizakodásra és hitre kell biztatnunk. De ha át is adjuk magunkat Krisztusnak, ha tudjuk is, hogy elfogad, akkor sem vagyunk mentesek a kísértésektől” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 102–103. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Figyeljük meg a fenti Ellen White-idézetet teljes összefüggésében! Azután térjünk rá arra a mondatra, hogy ne vegyük biztosra üdvösségünket! Milyen könnyű összefüggéséből kiemelni ezt a kijelentést, és egészen másként értelmezni, mint ami eredetileg a szerző szándéka volt! Miért nem szabad semmit kiragadni a szövegkörnyezetből? Milyen rossz példák jutnak eszünkbe ezzel kapcsolatban? Miért nagy erre a kísértés?

2.    Hogyan éltek vissza sokszor Ellen White írásaival? Mit tehetünk, nehogy mások helytelen értelmezése miatt egészen elvessük műveit?

3.    Gondoljunk bele, hogy mekkora ajándékot kaptunk az egészségügyi üzenetben, Ellen White művei által! Milyen hihetetlen áldást nyerhetünk, ha helyesen alkalmazzuk elveit? Milyen csapdákat kell elkerülnünk?

AZ EGYHÁZ KIADÓIRA VONATKOZÓ

BIZONYSÁGTÉTELEK - 1

„Kiadói munkánk Isten irányítása alatt, közvetlen felügyeletével alapíttatott. Isten egy határozott cél elérésére jelölte ki” (Ellen G. White: Testimonies. 7. köt. 138. old.).

„Kiadóink Isten által kijelölt központok, amelyekben hatalmas munkát kell elvégezni, amelynek nagyságát még igazából fel sem mérték” (i. m. 144. old.).

„A mennyből nagy erővel és hatalommal érkező, az egész földet dicsőségével beragyogó másik angyal munkájának nagy részét kiadóink által kell elvégezni. Komoly felelősség nehezedik a kiadóinkra” (i. m. 140. old.).

„Kiadóinknak a keresztény elvek megtestesüléseként kell a világ előtt állniuk. Ha Isten akarata teljesedik ezekben az intézményekben, akkor maga Krisztus áll az ott dolgozók csapatának élén. Szent angyalok felügyelik a munkát minden osztályon… Isten úgy rendelte el, hogy művét határozott, szent sorokba rendeződve tárjuk a világ elé” (i. m. 142. old.).

„Munkánk eredményessége és hatása nagymértékben a kiadóinkból kikerülő irodalom jellegén múlik. Éppen ezért kifejezetten nagy gonddal kell kiválasztani és előkészíteni azt az anyagot, amit a világ elé tárunk. A legnagyobb körültekintésre és józan ítélőképességre van szükség. Erőinket a legmagasabb követelményeknek megfelelő, leginkább felemelő kiadványok megjelentetésére kell szentelnünk” (i. m. 150. old.).