SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 8:20; Jeremiás 18:6-10; Jónás 3 és 4; Máté 7:20; Galata 2:11-14

„A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok” (1Thessz 5:20-21)!

Alapvető hitelveink közül a 17. így hangzik: „A Szentlélek egyik ajándéka a prófétálás. Ez az ajándék a maradék egyház ismertetőjele, ami Ellen G. White szolgálatában nyilvánult meg. Az Úr hírnökeként írt művei az igazság maradandó és hiteles forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és helyreigazítják. Továbbá nyilvánvalóvá teszik, hogy a Biblia az a mérce, amellyel minden tanítást és tapasztalatot ellenőrizni kell” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 232. old.). (Lásd Jóel 2:28-29; ApCsel 2:14-21; Zsid 1:1-3; Jel 12:17; 19:10!)

Bár Ellen White sosem nevezte magát prófétának, az egyház annak tartja. 1905-ben ezt írta: „Voltak, akik prófétának neveztek, de én soha nem használtam ezt a címet. Nem feladatom, hogy így jelöljem magam” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 33. old.). Ezen a héten közelebbről vizsgáljuk meg prófétai ajándékát.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Hogyan közölte üzeneteit Isten a prófétákkal? Mi az igaz próféta bibliai próbája? Mi a feltételes prófécia? Vajon a próféták tévedhetetlenek? Miért hisszük, hogy Ellen G. White látomásai és prófétai álmai Istentől erednek?

„Lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (Jóel 2:28).

Hogyan szólt Isten azokhoz, akiket prófétai tisztségre hívott el? 1Móz 15:1; 4Móz 12:6-8; Dán 7:1

    _____________________________________________________________

A Szentírásból tudjuk, hogy Isten elsősorban álmokban és látomásokban szólt követeihez. A prófétai álmoknak fontos szerepük volt a pátriárkák korában (1Mózes 20–41. fejezetek), Dániel szolgálata során (Dániel 1–7. fejezetek) és a Jézus születéséről szóló beszámolókban (Mt 1:20; 2:12, 19, 22). A próféták írásaiban és Az apostolok cselekedeteiben is sokszor szerepelnek látomások (Ézs 1:1; Ez 1:1; Dán 8:1; Abd 1:1; Náh 1:1; ApCsel 9:10; 10:3; 11:5; 16:9; 18:9). Hetven éves szolgálata során (1844–1915) Ellen White mintegy kétezer látomást és prófétai álmot kapott.

„Időnként a jövőbe ragadtatom, ahol meglátom azokat a dolgokat, amiknek be kell következniük. Azután újra a múlt dolgait szemlélem. Látomásaim után közvetlenül nem emlékszem mindenre, amit láttam. Amikor azonban írni kezdek, a látomás tárgya kitisztul, a színhelyek feltárulnak előttem, és szabadon írok” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 34. old.).

Gyakran mások jelenlétében kapta látomásait, és a körülötte lévők ilyenkor különleges fizikai jelenségeket figyeltek meg: nem lélegzett, természetfeletti ereje volt (senki sem tudta megmozdítani végtagjait), és nem észlelt semmit abból, ami körülötte zajlott. Adventisták és nem adventisták egyaránt tanúsították látomásainak természetfeletti jellegét. Az 1893-as Generál Konferencia ülésén J. N. Loughborough kijelentette: „Körülbelül ötvenszer láttam White testvérnőtlátomás közben. Gyakorlott orvosok vizsgálták meg, miközben látomása volt, akik értékelésükben tanúsítják, hogy e látomások jelenségére nem tudnak magyarázatot találni” (General Conference Daily Bulletin, 1893. január 29.).

Milyen személyes tapasztalatunk van Ellen White írásaival kapcsolat­ban? Milyen hatást tett lelki életünkre? Olvassuk el egyik írását, majd gondolkozzunk el azon, hogy mit árul el személyéről az adott szakasz?

Mi az igaz próféta egyik legfontosabb próbaköve (Ézs 8:20)? Miért van en­nek oly nagy jelentősége?

    _____________________________________________________________

A törvény (héberül torah) Mózes ihletett írásainak általános megnevezése a Bibliában (5Móz 4:44; 31:9), a bizonyságtétel pedig a próféták tanúságtételeire utal (2Krón 23:11; Jn 3:32). Más szóval, amit a próféta mond, annak összhangban kell állnia Isten korábbi kinyilatkoztatásaival. Később a próféták feltárhatnak további távlatokat a megváltási tervre vonatkozóan, ám azok nem mondanak ellent annak, amit Isten már kijelentett. Az emberiségnek adott kinyilatkoztatásokban Isten változhatatlansága tűnik ki (Mal 3:6).

Az igaz próféta e próbájának egy példáját találhatjuk meg Jeremiás könyve 28. fejezetében. Jeremiás megjövendölte, hogy Izráel 70 éven át fogja szolgálni Babilon királyát (Jer 25:11). A 70 év kezdete után néhány évvel Hanániás, Azúr fia másként prófétált „…az Úrnak házában, a papok és az egész nép szemei előtt, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltöröm a babiloni királynak jármát. Teljes két esztendő múlva visszahozom e helyre az Úr házának edényeit… és mindama júdabeli foglyokat, akik elvitettek Babilonba… azt mondja az Úr” (Jer 28:1-4). Ez nem volt összhangban azzal, amit Isten korábban Jeremiásnak üzent, ezért az Úr egy másik üzenetet adott igaz prófétájának: „Halld csak, Hanániás! nem az Úr küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet. Azért így szól az Úr… meghalsz ez esztendőben: mert pártütőleg szóltál az Úr ellen. És meghala Hanániás próféta abban az esztendőben, a hetedik hónapban” (Jer 28:15-17).

Minden igaz próféta számára biztos alapot képeznek a korábbi próféták írásai. Ez így van Ellen White esetében is. Aki ismeri műveit, bizton állíthatja, hogy nagyon sokat idéz a Szentírásból. Mélyen tanulmányozta a Bibliát, folyamatosan utalt szövegére, és írásai összhangban állnak tanításával. Nem volt ugyan teológus, és nem írt bibliamagyarázati kommentárt, üzenete azonban egyezik a Szentírás tanításával.

Miért a Bibliával való egyezés az igazi próbaköve minden erkölcsi, lelki vagy teológiai tételnek? Miért fontos, hogy legyen egy abszolút tekintély, különösen lelki és teológiai kérdésekben?

A jövendölések teljesedésével kapcsolatban milyen alapvető elvről olvashatunk Jer 18:6-10 verseiben?

Az igaz prófétát részben jövendölései teljesedése teszi hitelessé (lásd 1Sám 9:6; Jer 28:9; JerSir 3:37). Ám nem minden prófécia válik valóra, ha az érintett emberek szíve megváltozik. Vannak feltételes próféciák, és fontos, hogy ezt megértsük.

Tanulmányozzuk Jónás könyve 3. és 4. fejezetét! Mit kell figyelembe vennünk, ha alkalmazni akarjuk a beteljesedett prófécia próbáját?

A legtöbb prófécia teljesedése (kivételt képeznek Dániel és A jelenések könyvének végidőre vonatkozó próféciái) az érintett emberek tetteitõl és magatartásától függ. Jónás határozottan kijelentette, hogy negyven nap múlva „elpusztul Ninive” (Jón 3:4). Ez azonban nem következett be. Hamis próféta lett volna Jónás?

Ez az elv lehet a magyarázat arra is, miért nem teljesedett Ellen White egyik konkrét próféciája, amit 1856-ban jelentett ki: „Látomásomban megjelentek a konferencia résztvevői. Így szólt hozzám az angyal: ’Egyesek a férgek eledeléül lesznek, mások elszenvedik az utolsó hét csapást, megint mások élni fognak és megmaradnak a földön, hogy Jézus eljövetelekor átváltozzanak’” (Testimonies for the Church. 1. köt. 131–132. old.).

Az akkor élők most nyilván mind halottak. Tehát hogy magyarázzuk ezt a próféciát? A válasz az, hogy ez feltételes prófécia. Ne felejtsük el, Ellen White-nak azt mondta az Úr, hogy országa eljöhetett volna már az ő idejében. 1896-ban ezt írta White: „Ha elvégezték volna a rájuk bízott munkát azok, akik állítják, hogy élő tapasztalatokkal rendelkeznek az Úr dolgaiban, akkor az egész világra eljutott volna a figyelmeztetés, és az Úr Jézus már eljött volna hatalommal és nagy dicsőségben” (Review and Herald, 1896. október 6.).

A Testimonies for the Church (Bizonyságtételek a gyülekezetek számára) utolsó, 1909-ben megjelent kötetében ezt írta: „Ha Krisztus minden katonája elvégezte volna feladatát, ha Sion falán minden őr biztos hangon fújta volna trombitáját, a világ már meghallotta volna a figyelmeztető üzenetet. A munka azonban évekkel visszamaradt. Amíg az emberek aludtak, Sátán megelőzött bennünket” (Testimonies for the Church. 9. köt. 29. old.).

Milyen kérdéssel találta magát szemben János? Mit nevezett az igaz próféta másik ismertetőjegyének? 1Jn 4:1-2

János korában az egyik problémás kérdés Krisztus emberi természete volt. Valóban test és vér volt, vagy – ahogy némelyek tanították – teste csak látszólag volt valóságos? János annyira fontosnak tartotta ennek megértését és megvallását, hogy az igaz próféták egyik ismertetőjegyének jelentette ki.

Ez a próba azonban sokkal több annál, mint egyszerűen elhinni, hogy Jézus emberré lett. Beletartozik mindaz, amit a Biblia Jézusról tanít. A Megváltó határozott céllal öltötte magára az emberi testet, az emberi természetet. Azért lett emberré, hogy bűntelen életet éljen, azután meghaljon a bűnös emberiségért, majd feltámadása és mennybemenetele után szolgáljon értünk a mennyei szentélyben. Olyan Főpapunk van, aki megért, és képes átérezni gyengeségeinket, hiszen hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett (Zsid 4:14-15).

Minden igaz próféta Jézusra, a testben megjelent Istenre irányítja az emberek figyelmét, aki a Megváltónk és az egész emberiség példaképe. Ellen G. White ennek hirdetésére szentelte egész életét. Így írt: „Jézus Krisztus a mindenünk: Ő az első és az utolsó, a legkiválóbb mindenben. Jézus Krisztus, Lelke, jelleme tesz színessé mindent, Ő egész lényünk fonala és szövete, lényege… Krisztus az élő Megváltó. Ha folyamatosan rá tekintünk, akkor mindenki felé az Ő képmását tükrözzük majd vissza” (Messages to Young People. 161. old.).

Miért olyan fontos, hogy az igaz próféták Jézus Krisztust magasztalják? ApCsel 4:12

Ma szinte minden keresztény egyházat az ökumenikus lelkület és a posztmodern gondolkodás hatott át. E folyamat elmossa a kereszténység egyedülálló voltát, és különösen annak tudatát, hogy mennyire fontos Jézus Krisztus, a világ Megváltója. Ellen White azonban így ír: „A bűnös ember egyetlen reménysége, ha feltekint Jézusra, és egyedüli Megváltójául fogadja el” (Testimonies to Ministers. 367. old.). „Csak a Biblia igazsága és a Biblia vallása fogja kiállni az ítélet próbáját” (Fundamentals of Christian Education. 127. old.). "Emeljük magasba Jézust, az emberek Megváltóját! Beszéljünk szeretetéről, magasztaljuk hatalmát” (Signs of the Times, 1889. március 18.)! További részletek a pénteki tanulmányban.

Mit mondott Jézus a Hegyi Beszédben az igaz próféták felismeréséről? Mt 7:20

E kijelentés előzménye, hogy Jézus figyelmeztette tanítványait: őrizkedjenek a hamis prófétáktól (Mt 7:15). Jó fa jó gyümölcsöt terem – Jézus ezt az elvet a próféták életére alkalmazta. Milyen gyümölcsöt teremnek? Tanításaik hogy hatnak másokra?

Ehhez a próbához meglehetősen sok idő kell. Ellen White úgy élt és dolgozott 70 éven keresztül, hogy emberek milliói figyelték kritikus szemmel, a legtöbben kétkedve, gyanakodva, bizonyos esetekben pedig kifejezetten ellenségesen. Ellenfeleit nagy megelégedéssel töltötte el – és ez ma sincs másként –, ha tévedéseket, hibákat, következetlenséget fedeztek fel vele kapcsolatban. Azt azonban tudnunk kell, hogy egyedül Isten tökéletes, hírnökei nem.

Mit árulnak el az alábbi versek azoknak a jellemhibáiról, akik megkapták a prófétálás ajándékát? 1Móz 12:12-13; Jón 1:1-3; ApCsel 15:36-39; Gal 2:11-14

Ha valaki próféta, ettől még nem lesz tévedhetetlen vagy bűntelen. Ellen White is követett el hibákat, és éppúgy voltak jellembeli gyengeségei, mint másoknak, életének iránya azonban olyan volt, hogy halálakor egy helyi, nem adventista újság ezt írta róla: „Mrs. White élete mindenki számára követendő példa… Krisztus alázatos, odaszentelt életű tanítványa volt, aki mindig igyekezett azt tenni, ami jó… Halála a hívői gondolkodás egy újabb ismert vezetőjének elszólítását jelenti, aki csaknem kilencven esztendőt töltött jó cselekedetekkel, kedves szavakkal és az egész emberiségért mondott buzgó imádsággal” (Called to Her Reward, St. Helena Star [Kalifornia], 1915. július 23.).

Egyesek azért tudják nehezen elfogadni prófétai szolgálatát, mert megakadnak írásai bizonyos részletein, így azonban nem látják meg a teljes képet. Szemet hunynak afelett, ahogy Isten felhasználta egyházunk elindítására; megfeledkeznek arról, hogy milyen nagyszerű látást kapott Istentől, mennyit tett az egyház épüléséért.

Milyen hatalmas előnyökkel jár, hogy a prófétálás ajándéka megnyilvánult közöttünk? Milyen kihívásokat rejthet esetleg?

„Amint Krisztus ezt a tárgyat elém tárta, úgy tűnt, hogy majdnem bevégezte ezirányú szolgálatát [főpapi szolgálatát – a ford.]. Azért vádolnak hazugsággal, mert az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt bizonyságtételem jelezni látszott. Hogy van ez akkor Krisztus vagy a tanítványok bizonyságtételével? Ők is félre lettek vezetve?

Pál írja a korinthusiakhoz: ’Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vígadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna’ (1Kor 7:29-30).

A rómaiakhoz írt levélben pedig ezt írja: ’Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit’ (Róm 13:12)… Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 61. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Miért veszítette el hitét néhány adventista Ellen White prófétai szolgálatát illetően? Talán részben azért, ahogy műveit bemutatják?

2.        Válasszuk ki kedvenc idézeteinket írásaiból, és olvassuk el újra! Mit értékelünk bennük olyannyira? Milyen üzenetet tolmácsol e szakaszokban? Olvassuk fel a választott részleteket szombatiskolai osztályunkban is!

3.        Vannak, akik minden kérdésben döntő érvként, mintegy végszóként hozzák fel Ellen White írásait. Miért helytelen ez? Miért jelent óriási veszélyt ez a magatartás egyházunk számára? Milyen úton-módon használták és használják fel ma is helytelenül Ellen White csodálatos ajándékát? Mit eredményez ez?

A FEJSZE

Egyszer egy erős favágó munkát keresett egy fakitermelő vállalatnál, és fel is vették. Nagyon jó fizetést kapott, és a feltételek is igen kedvezőek voltak, így a favágó igyekezett, hogy a legjobban végezze a munkáját.

A fõnök egy fejszét adott neki, és megmutatta, melyik részen kell kivágnia a fákat.

Az első nap kivágott 15 fát. „Gratulálok! – mondta a főnöke. – Csak így tovább!”

A főnök szavaitól szárnyakat kapva a favágó másnap, ha lehet, még nagyobb igyekezettel látott neki a munkának, de csak 10 fát döntött le. A harmadik nap még jobban nekiveselkedett, mégis csak 7 fát vágott ki

– napról napra kevesebbet.

„Egyre fogy az erőm!” – gondolta a favágó, és a főnökéhez ment, hogy elnézését kérje, mert nem érti, mi van vele.

„Mikor élezte meg utoljára a fejszéjét?” – kérdezte a főnök.

„Megélezni? Arra nem volt időm! Szünet nélkül vágom a fát.”

A történet tanulsága: A legtöbben nem szakítunk időt ismereteink frissítésére. Úgy gondoljuk, hogy az már elég, amit tudunk. De a jó nem elég jó, ha még jobbat várnak el tőlünk! Szerszámaink rendszeres „élezése” fontos része a sikernek!