tanító melléklet

4. tanulmány   −  2008  Január 17 - 23.

A prófétaság ajándéka

A lecke rövid áttekintése

                                ALAPIGE: Jelenések 12:17

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Jézus bizonyságtétele (Jel 1:1-3; 19:10)

  1. Mint árul el ez az igeszakasz a kijelentések folyamatáról?

  2. Milyen értelemben volt Jézus bizonyságtétele Jánosnál? Milyen értelemben van nálunk?

II. Szólni Jézusért (Jel 12:8-17)

  1. Milyen áldást jelentenek a próféták az üldözött egyház számára?

  2. Olvassuk el a következõ verseket: Jel 1:9; 2:13; 6:9; 20:4! A görög nyelvben a bizonyságtevés vagy bizonyságtétel ugyanabból a tõbõl származik, mint a mártír szó. Mit mond ez nekünk a bizonyságtevés velejáróiról?

III. Prófétálás az utolsó napokban (Jn 1:6-9; Jel 22:20)

  1. Prófétai népként hogyan tehetünk bizonyságot Jézus második eljövetelérõl?

  2. Hogyan egészítjük ki bizonyságtételeinkkel Isten Igéjét, és azt, amit Jézus önmagáról mondott?

Összefoglalás: Jézus bizonyságtétele és a Prófétaság Lelke folytatják Isten önkinyilatkoztatását, amit az ószövetségi próféták kezdtek hirdetni, majd ami Jézussal ért a tetõpontjára. A munkát folytatták az apostolok, a próféták és a korai egyház mártírjai. Az utolsó idõk népét az jellemzi, hogy megtartja és helyreállítja ezt a prófétai üzenetet. A Szentlélek ereje által szóban és tettekkel Jézusról tesznek bizonyságot az utolsó napokban!

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

A lelki növekedés alapja: Isten keveseket hív el prófétának. A maradék egyház tagjaiként kötelességünk, hogy a pusztulásba rohanó világnak beszéljünk Isten igazságáról.

Ez nem harc volt, hanem öngyilkosság: a 300 spártai katona tudta, hogy a halálba megy. Minden spártait a dicsõ halálra neveltek, már 7 éves koruktól kezdve. Így az elit harcosok nyugalommal követték királyukat a halálba, a Thermopülai szorosba.

Hérodotosztól tudjuk, hogy a perzsák kémeket küldtek a spártaiakhoz a csatát megelõzõ este, akik figyelték, amint a spártai harcosok megfésülködtek és olajt dörzsöltek a bõrükbe. Ezzel kenték fel magukat a halálra. Xerxész király nevetett azon, amit nõiességnek gondolt, és nevetségesnek tartotta kicsiny létszámukat is. Gyors és könnyû gyõzelemre számított.

Három nappal késõbb azonban Xerxész már egyáltalán nem nevetett. Tízezer halhatatlan (a perzsa hadsereg elit egységének harcosait nevezték így) holtan feküdt a spártai hadsor elõtt, míg a spártaiak csak két-három embert veszítettek az elsõ csatában. A következõ nap hasonló eredményeket hozott. A perzsa holttestekbõl álló fal már annyira magas volt, hogy Xerxész hadseregének lelki ereje megingott, bármilyen sokan voltak is.

A három napig tartó csata után Xerxész talált egy kis ösvényt, amelyen a görög had mögé kerülhetett. Hérodotosz szerint, amikor Leonidász megtudta, hogy Xerxész hátulról támad, csapatának nagyobb részét Athénbe küldte. Ezzel értékes idõt nyert a görögöknek arra, hogy felkészüljenek a perzsák elleni tengeri csatára. Eredeti csapatának már csak egy maradékára zsugorodott a kis sereg, amely spártaiakból, hétszáz thespiánból és spártai rabszolgákból állt.

A perzsa had minden oldalról támadta a spártaiakat. Nyilakat záporoztak rájuk, amíg mind meghaltak. A 300 spártai katona és szövetségeseik önfeláldozása viszont megmentette a menekülõ görög erõket. Nem hagyták, hogy a perzsák lecsapjanak rájuk. A görögök elveszítették azt a csatát, ugyanakkor véget vetettek a perzsa uralomnak. (Bõvebb információ angolul a következõ hónlapon található: www.en.wikipedia.org/wiki/BattleofThermopylae.)

Gondold át: A maradék alatt olyan kis csoportot értünk, akik még megmaradtak. Az utolsó idõkben Istennek is lesz egy hívõkbõl álló maradéka. A fenti eset alapján hogyan határoznánk meg a maradék jellemzõit? Milyen tulajdonság jellemezte a spártaiakat, aminek a maradékot is jellemeznie kell a lelki küzdelmekben?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

                            BIBLIAKOMMENTÁR

I. A maradék: múlt és jelen

Olvassuk el Jel 12:17; 14:12 versét és a 19. fejezetet!

A maradék szó két görög szóból ered, a loipoi, ami azt jelenti, “megmaradók” ill. a leipo, ami ezt jelenti, “hátrahagyni”. Izráel népe között is mindig volt maradék. Ezt a maradékot Isten megõrizte a fogságban, az éhínségben és a dögvész idején, hogy kiválasztott néppé legyen. Isten választott népének nagy része újra és újra megfogyatkozott, ám végül mindig volt egy maradék, ami kevés emberbõl állt (lásd Jer 42:2; Ézs 10:22). Érdekes módon, ha megnézzük a görög “maradék” szónak a héber megfelelõjét, nem utal arra, hogy a maradék valaminek a vége lenne. A héber szó annyit jelent, hogy akik hûségesek maradnak, saját generációjukban az utolsó láncszemek lesznek.

Ábrahám napjai óta Isten õrzi az utolsó láncszemet vagy maradékot. Jézus isteni parancsot adott a keresztény egyháznak, mint Júda örökösének, hogy felügyeljen terveire a földön. Kiválasztott eszközévé tette a kereszténységet az emberiség üdvözítése érdekében. A mennyei küldetés részeként a Hetednapi Adventista Egyház felismeri a hármas angyali üzenet fontosságát, és hiszi, hogy különleges igazságokat tartalmaz az utolsó idõkrõl. A hetednapi adventisták hirdetik ezt az üzenetet, és hiszik, hogy mozgalmunk az a maradék, amire a bibliai próféciák utalnak.

Jel 12:17 és 19:10-ben találjuk a maradék meghatározó jellemzõit. A maradék Isten parancsolatait megõrzi, és náluk van a Prófétaság Lelke, ami Jézus bizonyságtétele. A hetednapi adventisták ezt úgy értelmezik, hogy a Prófétaság Lelkének jelenléte különbözteti meg majd a maradékot. Hiszszük, hogy a Jel 12:17-ben meghatározott feltételek Ellen G. White munkásságában teljesedtek ki.

Gondold át: Mi a maradék egyház küldetése? Határozzuk meg, hogy a hármas angyali üzenet milyen szerepet játszik ebben a küldetésben!

II. Hamisítványok és figyelmeztetések

Tekintsük át Máté 24. és Jelenések 19. fejezetét!

Máté 24. fejezetében Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy az utolsó idõkben lesznek majd olyan hamis megnyilvánulások, amelyek a prófétaság ajándékát utánozzák. János tanácsolja az egyháznak, hogy tegyék próbára azokat, akik azt állítják, hogy megkapták a prófétaság ajándékát. A következõ feltételeknek kell megfelelnie annak, aki Isten nevében szól: 1) személyes élete legyen összhangban a Szentírással; 2) üzenete legyen összhangban a Szentírással; 3) szolgálata magasztalja Jézust, mint Megváltót, és mint Isten Fiát; 4) szolgálatát igazolják valóra vált jövendölések.

“Krisztus egyháza (a Hetednapi Adventista Egyház) még nem ért el a hit egységére. Még nem érti meg teljesen Isten Fiát, sem Krisztus teljességét. Óvni kell még a hamis tanoktól, és az emberek ravaszságától. Így Isten Lelkének ajándékaira nagyobb szükség van most, mint az egyház történetében valaha” (F. M. Wilcox beszéde egy reggeli áhítat során a Generál Konferencia ülésén, 1946. június 7. péntek).

Gondold át: Ha Wilcox testvérnek 63 éve is igaza volt, akkor most vajon nincs még inkább igaza? Milyen védelmet ajánl Isten a hamis lelki megnyilatkozásokkal szemben? Ez milyen biztonságot ad személy szerint nekünk?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

Jézus egyértelmûen kijelentette, hogy Õ mindig azt mondta, amire az Atya kérte (Jn 12:48-49). Istentõl kapta a Lelket mérték nélkül (Jn 3:34). Tehát Jel 19:10 azt fejezi ki, hogy Istentõl ered “Jézus bizonyságtétele”, ami megihlette a prófétákat, a “prófétaság lelke”, vagyis a Szentlélek által. Azt is megerõsíti, hogy Istentõl van a maradék üzenete, ami Jézus bizonyságtételét hirdeti. Hogyan magyaráznánk el egy új kereszténynek, hogy a maradék egyház üzenete Istentõl van?

Kérdések az alkalmazáshoz:

Isten különleges céllal hívta életre a Hetednapi Adventista Egyházat (Jel 14:6-12), és Ellen G. White munkásságán keresztül nagyon sok dologra rávilágított. Miért fontosak Ellen G. White írásai egyházunk számára?

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Arra a kérdésre, hogy “Ellen G. White bizonyságtételeit a Szentírás részének kell-e tekintenünk?”, E. L. Cardey a következõ feleletet adta: “Nem, a Prófétaság Lelkére inkább úgy kell tekintenünk, mint egy távcsõre, ami által nem több csillag lesz a világegyetemben, csak jobb megvilágításba hozza azokat.”

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!