SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 2:1-11; Róma 12:6-8; 1Korinthus 1:6-7; 13:9; Efézus 4:11; 2Thesszalonika 2:9-10

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben” (1Kor 12:4-6).

A hetednapi adventisták hisznek a lelki ajándékok létezésében, amelyeket Isten népe erősítése, építése érdekében ad. E fontos tanítás elfogadásával nem állunk egyedül, noha az értelmezésben lényeges különbségek figyelhetők meg a különböző egyházak között. Sok karizmatikus és pünkösdi közösség állítja, hogy tanúi lelki ajándékok megnyilvánulásának. Néhol például gyülekezeti környezetben egyesek furcsa hangokat hallatnak, mások jóslatokat és próféciákat hirdetnek.

Hetednapi adventistaként mi is hiszünk a Lélek ajándékaiban, amelyek közé tartozik a prófétálás is. Fontos szempontnak tartjuk azonban, hogy mindent alá kell vetni Isten Igéje próbájának. Ezen a héten a Szentírás alapján közelebbről is megvizsgáljuk a lelki ajándékokat.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mi a lelki ajándékok célja? Hogy nyilvánulnak meg ezek az ajándékok? Mi a helyzet a nyelvek ajándékával? Mit tanít a Biblia azokról a jelenségekről, amelyek nem tekinthetők igazi lelki ajándékoknak?

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul” (Ef 4:11).

Azért nevezzük ezeket lelki ajándékoknak (görögül charismata), mert a Szentlélektől származnak, aki kinek-kinek saját döntése szerint adja (1Kor 12:11). Ráadásul önmagát is adja a keresztényeknek, hogy megértsék és értékeljék ezeket az ajándékokat (1Kor 2:10-13).

Pál négy helyen sorolja fel a lelki ajándékokat (Róm 12:6-8; 1Kor 12:8-10, 28-30; Ef 4:11-12). Mi a lelki ajándékok célja? Miért adta Isten?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az Újtestamentum szerint a lelki ajándékokat azért adja az egyháznak Isten, hogy a hívők közössége elvégezhesse a rábízott küldetést. Ebbe beletartozik a gyülekezetek lelki táplálása, építése, valamint az evangélium hirdetése a világon. Az ajándékok létezése állandó emlékeztető legyen arra, hogy egészen az Úrra kell hagyatkoznunk annak a munkának a végzése közben, amire Isten elhívott.

Az evangéliumokból tudjuk, hogy az apostolok már pünkösd előtt is kaptak lelki ajándékokat. Lk 9:1 szerint Jézus „ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására”. Mt 10:8-ban pedig ezt az utasítást adja nekik: „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek.” Pünkösdkor azután betöltötte őket a Szentlélek, és nyelveken szóltak (ApCsel 2:1-4). Ez azt látszik bizonyítani, hogy lehetséges többször is részesülni a Szentlélek keresztségében.

Gyülekezetünkben milyen lelki ajándékok nyilvánulnak meg? Mi a gyümölcse ezeknek az ajándékoknak? Egyénenként mit tehetünk azért, hogy közösségünkben ápoljuk ezeket az ajándékokat?

Korunkban kétféle nézetet találunk a kereszténységben a lelki ajándékok folytonosságával kapcsolatban. Az egyik irányzat úgy tartja, hogy az építő célzatú ajándékok, mint például a tudás, a bölcsesség, a tanítás, a feddés, a hit és a kegyelem folyamatosan elnyerhetők, míg a jelnek tekinthető ajándékok, mint amilyen a prófétálás, a gyógyítás, a nyelvek és a csodák az apostolok halálával megszűntek. E nézet képviselői így vélekednek: „A jelnek tekinthető ajándékok egyedi célja az volt, hogy a tanítványok hitelességét igazolják, vagyis az emberek számára egyértelmű legyen: az Isten igazságát hirdetik. Miután Isten Igéjét írásba foglalták, a jelnek tekinthető ajándékokra már nincs szükség, ezért megszűntek” (John F. MacArthur, Jr.: Charismatic Chaos. 199. old.). Más keresztények úgy vélik, hogy az egyházban minden lelki ajándék megtalálható lesz egészen az Úr eljöveteléig.

A következő szövegek mire világítanak rá a lelki ajándékok folytonosságával kapcsolatban? 1Kor 1:6-7; 13:9-10; Ef 4:11-13

    _____________________________________________________________

Pál szerint a charismata, vagyis a lelki ajándékok jelen lesznek az egyházban egészen Jézus visszajöveteléig, de vajon ez azt jelenti-e, hogy minden ajándék mindig meglesz?

Irenaeus egyházatya (Kr. u. 120–195) írt a lelki ajándékok jelenlétéről és működéséről az ő korában, tehát szerinte a Kr. u. II. század végén még mindig megvoltak a lelki ajándékok.

A következő két évszázad során az egyházban komoly lelki és teológiai hanyatlás következett be, szinte teljesen eltűntek a lelki ajándékok. Az Angliában John Wycliffel kezdődő reformáció korában Isten a reformátorokat használta fel az elfeledett igazság újbóli bemutatására. A reformátorokban tagadhatatlanul megvoltak az ismeret, a bölcsesség és a tanítás lelki ajándékai, ám legkiemelkedőbb képviselőik közül senki nem állította magáról, hogy rendelkezne a prófétálás ajándékával. Jel 12:17 szerint ez a különleges ajándék a végidei maradék egyház ismertetőjegye.

Pál szavaival élve, Isten azért adja a lelki ajándékokat, „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére” (Ef 4:12, új prot. ford.). Milyen felkészítésre utalt itt Pál, és miként történik ez az egyházban?

Mit tanít a Biblia a hamis ajándékokról és azok eredetéről? Mt 7:22-23; 2Thessz 2:9-10; Jel 16:13-14

    _____________________________________________________________

Isten hatalma által Mózes és Áron a fáraó előtt kígyóvá változtatta botját (2Móz 7:10), vérré a Nílus folyót (20. vers); intésükre békák jöttek ki a Nílusból, és ellepték a szárazföldet (2Móz 8:6). Ám az egyiptomi varázslók – Sátán erejével – ugyanezt meg tudták tenni. A harmadik csapás után azonban már képtelenek voltak utánozni Isten csodáit.

Ebből két dolog következik: 1) Sátán valóban képes olyan csodákat tenni, amelyek valóságosnak tűnnek, 2) de Sátán csak az Isten által meghatározott keretek között mozoghat.

A hamis ajándékok nemcsak Isten igazi ajándékainak elferdített formái lehetnek, hanem lehetnek azokhoz hasonló jelenségek is, ezek azonban más forrásból, Sátántól erednek. A fenti versek tanulmányozása néhány fontos szempontot tár fel a hamis lelki ajándékok létezésével kapcsolatban. Először is, ahogy láthattuk, hamis csodákat végbevihetnek olyanok is, akik Jézus nevét vallják. Jézus is mondta, hogy sokan állítják majd: az Ő nevében tesznek csodákat, amelyek azonban nem tőle erednek.

Másodszor, lesznek csodák, titokzatos jelek, amelyek sokakat elhitetnek. Ezért vigyázzunk, nehogy magukkal ragadjanak a természetfeletti jelenségek. Még ha valamit Jézus nevében tesznek is, és természetfelettinek tűnik, attól még nem biztos, hogy a Lélek valódi ajándéka volna!

Végül, Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legtöbb embert elhitesse. Ezért minden jelenséget meg kell vizsgálni a Biblia fényében. Ha valami nem áll összhangban Isten Igéjével, akkor tudjuk, minek kell tartani, bármilyen meggyőzőnek tűnne is. Mindenképpen a Biblia az abszolút mérce.

E gondolatok fényében mit mondjunk azokról a csoportokról, amelyek hétről hétre újabb és újabb próféciával, gyógyítással és csodával rukkolnak elő? Anélkül, hogy bárkit is elítélnénk, miért fontos az óvatosság? Milyen kérdéseket kell feltennünk, és miért?

A francia orvos, Michel de Notredame (1503–1566) Nostradamusként vált ismertté. Állítólag e szavakkal jövendölte meg az 1666-os pusztító londoni tűzvészt: „Londontól az igazak vérét követelik; tűzben emésztetnek meg 66-ban.” Az ír lát­nok, Cheiro először 1894-ben, majd 1911-ben is figyelmeztette W. T. Stead újságírót, hogy 1912 áprilisában megfullad. Stead akkor halt meg, amikor a Titanic elsüllyedt 1912 áprilisában. 1956-ban Jean Dixon adott közre egy látomást, amiben elmondta, hogy látta: az Egyesült Államokban demokrata elnököt választanak 1960-ban, de még hivatali idejében meggyilkolják. A demokrata John Kennedyt 1960-ban választották elnökké, akit még hivatali idejében, 1963-ban lelőttek.

Minek tulajdoníthatók a bibliai prófétákhoz vajmi kevéssé hasonlító emberek határozott jövendölései? Ézs 8:19; ApCsel 16:16; 2Kor 11:14

    _____________________________________________________________

Amióta Sátán a kígyót használta Éden kertjében, hogy elhitesse Évát, azóta sokféle emberi médium által igyekszik becsapni az embereket. Időnként olyan jövendöléseket is ad, amelyek később beteljesednek. Egy jövendölés teljesedése azonban még nem biztosíték arra, hogy az Istentől jövő, igaz prófécia volna!

Az igaz próféták és próféciák azonban igen fontos szerepet játszanak a megváltás tervében. Ez teljesen egyértelmű a Bibliából.

A prófécia, illetve a prófétai tisztség, mint a Szentlélek egyik ajándéka szerepel a következő igékben: Róm 12:6; 1Kor 12:8-10, 28-30; Ef 4:11 Mi teszi a prófétaság ajándékát olyan fontossá, hogy a lelki ajándékok, illetve szolgálatok mind a négy felsorolásában helyet kapott?

A prófétai ajándéknak az a célja, hogy a Teremtő és teremtményei közötti kapcsolattartás csatornája legyen. A Szentírás prófétai üzenetei fellebbentették a jövő fátylát (Dániel 2); tanácsot és feddést közvetítettek királyoknak (Ézs 7:3-4); figyelmeztettek a közelgő ítéletre (Jer 1:14-16); megújulásra hívtak (Jóel 2:12-13); bátorították és vigasztalták Isten népét (Ézs 40:1-2). A próféták olyan férfiak és nők voltak, akik Isten szavát közvetítették nemzedéküknek. A prófétai ajándék lényege nem a jövendőmondás volt (bár ez az igaz próféta egyik ismertetőjegye), hanem annak közvetítése, amit Isten szándéka szerint népének hallania kellett.

A korinthusi gyülekezetben sok probléma volt: megosztottság, erkölcstelenség, testvérek között bírósági perek, házassági problémák és az úrvacsorával való visszaélés. Probléma volt még a lelki ajándékokkal, különösen a nyelvek ajándékával (1Kor 14:1-5).

Mit jelentett a nyelvek ajándéka az Az apostolok cselekedeteiben? Szigorúan csak a bibliaszöveg alapján nézve, milyen nyelveken szólaltak meg az apostolok? ApCsel 2:1-11

    _____________________________________________________________

Mit jelentett a nyelveken szólás a korinthusi gyülekezetben? 1Kor 14:1-25

    _____________________________________________________________

Ha az ige igével való magyarázatának alapelvét alkalmazzuk, vagyis a homályos szakaszokat az egyértelmű versekkel értelmezzük, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az 1Korinthus 14-ben használt nyelvek ugyanolyan természetűek voltak, mint az Az apostolok cselekedetei leírásában. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy mindkét helyen ugyanaz a görög szó, a glossa szerepel. Más szóval, a bizonyíték mindkét esetben arra mutat, hogy természetfeletti módon tudtak idegen nyelveken beszélni. Olyan esetekre is értelmezhető ez, amikor valaki egy bizonyos nyelven beszél, hallgatói pedig saját nyelvükön hallják szavait. Mindenesetre ez egyértelműen kizárja a nyelvek ajándéka értelmezésének azt az általános és elterjedt változatát, hogy ez érthetetlen nyelveken való megnyilvánulás volna.

Azt is meg kell említenünk, hogy Isten az ember értelmére hat. Vajon arra indítana az Úr, aki óvott a pogányok módjára való fecsegéstől (Mt 6:7), hogy értelmetlen hangokat adjunk ki? 1Kor 14:22 szerint a nyelvek jelül számítanak a hitetleneknek, mint ahogy pünkösdkor történt. Hogyan lehetne tehát az jel a hitetleneknek, ha valakiből olyan hangok törnek fel, amelyeket senki nem ért meg? A nyelvek – ahogy az Az apostolok cselekedetei 2. fejezete is mutatja – valódi nyelvek, amelyek az egyház épülését szolgálják. Továbbá, a lelki ajándékok a közösség javára vannak (1Kor 12:7), ami kizárja, hogy egy ajándék csupán az egyén dicsőségét szolgálja, ahogy az úgynevezett modern ajándékokról ma gondolják.

Vegyük számba, mi mindenről beszélünk a hétköznapokban! Mennyi ebből az értelmes, megfontolt beszéd, és mennyi csupán üres fecsegés?

Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „Pünkösd” c. fejezet, 23–30. old.

„A példázat talentumai nemcsak a Lélek különleges ajándékait jelképezik, hanem minden öröklött és szerzett talentumot, minden fizikai és lelki képességet. Mindegyiket Krisztus szolgálatába kell állítanunk. A tanítványság egész lényünk és minden értékünk odaszentelésével jár. Ezeket az ajándékokat Krisztus megtisztítva és megjobbítva adja vissza, hogy dicsőségére és embertársaink áldására használjuk fel őket” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 225. old.).

„Az az ember, aki a csodákat tartja hite próbájának, rá fog jönni arra, hogy Sátán csalásai révén képes arra, hogy valóságosnak tetsző csodákat tehessen” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 2. köt. 50. old.).

„Néhányan ezek közül olyan dolgokat gyakorolnak, amelyeket lelki ajándékoknak neveznek, és azt állítják, az Úr helyezte őket a gyülekezetbe. Értelmetlen fecsegésüket ismeretlen nyelvnek nevezik, amit azonban nemcsak az emberek nem ismernek, de maga az Úr és a menny sem. Az ilyen 'adományokat' a nagy csaló segítségével emberek találják ki. A fanatizmust, a hamis izgalmat, a hamis nyelveken szólást és a zajos megnyilvánulásokat olyan ajándékoknak tartják, amelyeket Isten adott az egyháznak. E területen térnek tévútra oly sokan” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 1. köt. 412. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Nézzük át a vasárnapi részt! Gyülekezetünkben milyen lelki ajándékok nyilvánulnak meg? Hogyan kamatoztathatnánk jobban mindazt, amit Isten nekünk adott? Ami még fontosabb: miként használjuk jelenleg ezeket az ajándékokat?

2.  A karizmatikus keresztények szerint a nyelveken szólás bizonyítja, hogy valakit betölt a Szentlélek. A Szentírás szerint mi a Szentlélekkel teljes élet bizonyítéka (Gal 5:22-23)?

3.  A mi kultúránkban milyen természetfeletti megnyilvánulások vannak? Mi a gyümölcse ezeknek a jelenségeknek? Hogyan óvhatja meg gyülekezetünk saját tagjait a hitetéstől, és hogyan segíthet a gyülekezeten kívül állóknak megérteni, milyen veszélyek rejlenek e jelenségekben?

PAPP BÉLÁNÉ:

KRISZTUS AZ EGYHÁZBAN

 (Jelenések 2:1)

Gyertyatartók között lépdel

megszentelő kegyelmével.

Igazgatja a mécseket:

tiszták legyenek, s égjenek!

Aranyigét szól a szája.

Boldog, aki érti, m á r  m a.

Fényes fehérbe öltözött

jár a gyertyatartók között…

Nélküle sivár az élet,

nélküle a bűnvád éget,

nélküle csak látszat minden.

Ő Valóság. Ő az Isten.

Gyertyatartók között lépdel

megszentelő kegyelmével.

Igazgatja a mécseket:

tiszták legyenek, s égjenek!