tanító melléklet

Állásinterjúk alkalmával beszélnek a várható juttatásokról. Mielõtt a munkavállaló kiválasztaná a megfelelõ állást, összehasonlítja a különbözõ helyeken felajánlott jövedelem összegét! Említsünk meg legalább egy juttatást, amit a munkahelyen kaphat a munkavállaló. Milyen szempontból szükséges az ilyen juttatás?

Olvassuk el Fil 3:1-12 szakaszát! Pál elmondja: “De amelyek egykor nekem nyereségek valának, azokat Krisztusért kárnak ítéltem” (7. vers). Mit adott fel Pál Krisztus követéséért? Mit nyert vele? Milyen ajándékokat ad Isten a tanítványainak? Milyen áldását éreztük már annak, hogy Jézus az Úr az életünkben?

A gyerekek a rajzaikban általában kiemelnek bizonyos tulajdonságokat. Egyik nagy gonddal rajzolja meg a hajat göndörre vagy egyenesre, sötétre vagy világosra. Mások a mosoly vagy a fogak kiemelésére törekszenek.

Gondold át: Milyen jelzõkkel mutatnánk be önmagunkat? Öt percben mindenki mondjon legalább öt szót, amelyek a tulajdonságait írják le! Olvassuk fel hangosan Róm 8:34-39 szakaszát, ha lehet, két különbözõ fordításból! Figyeljük meg, minek nevezi Pál a keresztényeket! A “gyõztes” szó szerepelt a listánkon? Beszélgessünk arról a csoportban, hogy Isten gyermekei mitõl válhatnak gyõztesekké!

Pál leírja, hogy miért diadalmaskodhatunk (Róm 8:37, új. prot. ford.). Olvassuk el újra Róm 8:38-39 verseit! Milyen erõk hadakoznak Isten gyermekei ellen? Mit ért Pál ez alatt? Mi fölött aratunk gyõzelmet? Hogyan kellene ennek az igazságnak kifejezõdnie az életünkben? Milyen gyõzelmeknek örülhetnénk ill. kellene örülnünk?

Isten lehetõvé tette a gyõzelmünket, hiszen elküldte Fiát Megváltónkul. Hitünk nem hiábavaló (1Kor 15:16-18). Jézus azért adta oda az életét, hogy megfizesse bûneink árát. Õ a feltámadott Megváltó! Elevenítsük fel az Emmaus felé haladó két ember történetét (Lk 24:13-35)! Mit tanulhattak e tanítványok a megváltási tervrõl a Megváltótól, akit elõször nem ismertek fel? Beszélgessünk arról, hogy vajon mit mondtak a többi tanítványnak Jeruzsálembe visszatérve!

Gondold át: “Krisztus Mózes könyvétõl, a bibliai történet alfájától kezdve megmagyarázta nekik mindazokat a helyeket a Szentírásból, amelyek Reá vonatkoznak… Az volt a szükséges azonban számukra, hogy megértsék az ótestamentumi próféciák és elõképek Krisztus mellett való tanúbizonyságtételeit. Ezekre kellett hitüknek felépülnie… Eddig úgy tekintettek halálára, mint ami összetörte, megsemmisítette minden reménységüket. Krisztus most megmutatta nekik a próféták könyveibõl, hogy éppen ez volt a legerõsebb kézzelfogható bizonyíték hitük számára” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 702–703. old.).

Pál a korinthusiaknak így érvel a hit mellett: “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek...” (1Kor 15:17, új. prot. ford.). Az efézusiaknak írva határozottan szól a megváltás áldásairól. Isten megáldott minket “mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban” (Ef 1:3, új. prot. ford.). Miért használja Pál ezt a két különbözõ megközelítést? Mit mond ez el a Megváltóról, aki a reménység üzenetét a különbözõ emberek számára megfelelõen mutatja be?

Gondold át: Isten mindenrõl gondoskodott megmentésünk érdekében. Felhasznál minden rendelkezésére álló mennyei eszközt arra, hogy hitünk útján támogasson (Kol 1:16-17). Milyen válaszfalak lehetnek a megváltás és a mi hitünk, egy szomszédunk vagy munkatársunk hite között? Hogyan készíti elõ és biztosítja a Szentlélek minden ember megváltásának útját?

Egy író szerint az ember jó szándéka olyan, mint a “tenger fövénye” (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. XVII. kiad. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 39. old.). Mindig gondolunk a múltban elkövetett botlásainkra, és hajlamo-sak vagyunk újból beleesni azokba. Megváltónk azonban lehetõvé teszi, hogy életünk valóban megváltozzon, mert Õ képes erre. Pál megerõsíti a Jézusban való új élet reményét. “Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen Õ mindenkor él és esedezik értük” (Zsid 7:25, új. prot. ford.). Mi jelent a teljes megváltás? Hogyan tudnánk megmagyarázni az üdvbizonyosság jelentését egy barátunknak vagy munkatársunknak, aki kétségekkel küzd? Hogyan lehet üdvbizonyosságunk anélkül, hogy beleesnénk az önhittség csapdájába, vagy lelkileg becsapnánk önmagunkat?

Ketten-ketten beszélgessünk arról, ki hogyan találkozott Jézussal, mint személyes Megváltójával. Mondjuk el egymásnak, milyen volt az éltünk e találkozás elõtt! Ha valaki nem érzi az üdvbizonyosságot, olvassunk el egy olyan ismert igehelyet, ami Jézusnak az elveszett emberiség iránti szeretetérõl szól (lásd Ézs 63:1; Jer 31:3)!

Az adventisták számára igazi áldás, hogy elõre tekinthetünk az üdvösségre a szentély tana, valamint az általa tanított fontos igazságok által. Gondoljunk csak arra, ahogy Pál ír Krisztus fõpapi közbenjárói szolgálatáról A zsidókhoz írt levélben! Mit jelent számunkra az, hogy Jézus “mindenha él, hogy esedezzék” értünk (Zsid 7:25)? Vö. Zsid 4:14-16!

A gyülekezetbe járók közül sokan kívülrõl megtanulják 1Jn 1:9 versét, de ha a szavak nem is csengenek ismeretlenül, még nem biztos, hogy valóban értjük a vers lényegét! Olvassuk el ezt a részt minél több fordításból! Mit jelent az, hogy “megvallani”? Mit jelent az, hogy Jézus “hû”? Milyen érzés megtisztulni “minden hamisságtól”?

A csoport tagjai határozzák el, hogy a következõ héten 1Jn 1:9 versének legalább egy meghatározásáról beszélnek az egyik rokonuknak vagy barátjuknak! Majd következõ szombaton a közös tanulmány egy részében arról beszélgessünk, hogy kinek milyen tapasztalata volt ezzel!

Kérdezzük meg tõlük, nem fognának-e össze velünk, hogy három hónapig hetente egyszer közösen tanulmányozzuk a Bibliából a tanítványság kérdését. Ha nem tudjuk, hogy is kezdhetnénk, kérjünk a lelkésztõl útbaigazítást.

Amint erõsödik az Istenhez fûzõdõ kapcsolatunk e barátokkal való közösség által, tervezzük meg, hogy újabb kiscsoportos közösséget alakítunk, de most már a munkahelyünkrõl vagy a szomszédból meghívva valakit!